Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-04 / 104. szám

1960. május 4., szerda KÉPÚJ SÄG 3 Virágzik a paradicsom a medgyesegyházi Béke Tsz-ben A kitüntetett traktoros Nagy lendülettel, igazi kertész-szorgalommal dolgoznak a Medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezet kertészei. Állandóan 20 —25 ember foglalatoskodik a pala ntaültetéssel, locsolással. Zabán Pál, a kertészeti brigád vezetője jó szakember, régi kertész. Mel­lette dolgozik még a múlt évben egyénileg gazdálkodó kertészek egész sora. Szakmájuk szeretetét bizonyítja, hogy minden idejüket a kertben töltik. Á júniusi káposztát már március elején kiültették. A hat kát. hold tűzdelt palánták fejlődése azt bizonyítja, hogy májusban már szállítanak árut, több mázsa export minőségű káposztára is lehet számítani. Húsz holdon termelnek öntözéses zöldpaprikát. A hollandi ágyakban már a pikérozott paprika, paradicsom virágzik, mely szintén korai árut ígér. 350 mázsa lucernára kötöttek szerződést (Tudósítónktól.) Körösladányban a napokban a község mezőgazdasági munkáinak jelenlegi állásáról tárgyaltak a tanácstagok. Sánta Sándor ta­nácselnök-helyettes többek között elmondotta, hogy a termelőszö­vetkezetek járnak élen a növény­ápolási munkákban. Az Űj Baráz­da Termelőszövetkezetben eddig 30 hold borsót kapáltak meg, a Dózsa Tsz-ben pedig tíz hold cu­korrépát saráboltak meg. A nyári I nagy munkákra a gépállomás \ már megtette az intézkedéseket, hogy minden fennakadás nélkül tudjanak dolgozni. A megbeszé­lésen szó volt a szerződéses ter­melésről is. Kovalik Mihály me­gyei tanácstag elmondotta, hogy a község termelőszövetkezetei 350 mázsa lucernára kötöttek szer­ződést. Áz aprómagvak cséplési munkájához a gépállomás idejé­ben biztosítja a gépeket. Csendes, halk szavú fiatalember Tatár Gyula, a Vésztői Gépállo­más Szocialista Munka Érdem­éremmel kitüntetett traktorosa. Vagy 10—12 kilométerre a gép­állomás központjától a Körös töl­tése mellett a szeghalmi Béke Tsz rizsföldjét símítózza. A magas töltésről már messziről lehet lát­ni, ahogyan dolgozik a hatalmas gép. Sűrűn megáll. Nézi a mo­tort, s megigazítja a símítót. — Talán valami baj van Gyu­la? — érdeklődik az agronómus, akit magunkkal hívtunk. — Nincs itt semmi baj, csak olyan rövid ez a rizstábla, hogy jóformán meg se indulok, máris a végére érek. Sűrűn felakad ez a rögtörő és azt igazítom meg. A motorra is vigyázni kell, mert bejáratos és ilyenkor könnyen melegszik. Leültünk a töltés oldalába és beszélgetünk a fiatal traktoros­sal, aki a Szocialista Munka Érdemrend tulajdonosa Először is a kitüntetésre terelő­dik a szó. Kicsit elpirul, talán még mindig az a szorongó érzés a téglagyárban tAAAAAAAA/^A/VVVWWWVVVWVWW 25 éve A KEMENCÉNÉL találkoztam Danczig Mátyással. Ruhájára vas­tagon rárakódott a cseréppor, homlokán és arcán kövér veríték- eseppek gyöngyöztek. Az alacsony­termetű, 47 éves téglagyári mun­kás — mint berakó — korát meg­hazudtoló frisseséggel tolta maga előtt az égetésre váró cseréppel megrakott háromkerekű kocsit. A munkától kérges tenyere, de egész külsője arról tanúskodik, hogy a múltban az ő számára is a nyomor, a küszködés, s a korai munka jutott osztályrészül. Hi­szen a grófoknál hosszú évekig Az a munkás, aki eddig minden­féle bolondozással, szóval tartott ta a kollektívát, most már kezé­be vette az újságot és mert jó fel­olvasó képessége is volt, eleget tett a kívánságnak. A dolog érde­kes volt és későbbi napokon is megkérték egy másik cikk felol­vasására. Minden különösebb agi­tál ás nélkül rendszeressé vált a felolvasás és senki nem érezte kényszernek, hiszen ők maguk akarták így. De más lehetőségek is vannak a pártmunkára. A traktorost például megbíz­hatja a pártcsoport, vagy a tag­gyűlés azzal, hogy kísérje figye­lemmel és tájékoztassa a kollek­tívát a gépi munka elosztásáról, a gépkapacitás kihasználásának kö­rülményeiről. Az agronómus előa­dásokat tarthat a fiataloknak, vagy a tsz összes gazdáinak egy-egy agro- és zootechnikai eljárás mód­jairól, előnyeiről. Minden esetben ügyeljünk arra, hogy a pártmeg­bízatásokon keresztül a párttagság tevékenységének gerincét a gaz­dasági és kulturális munka segí­tése képezze. Ez határozza meg a pártmegbízatások jellegét. A leg­helyesebb, ha arra törekszenek a pártalapszervezetekben, hogy ál­landó jellegű pártmegbízaitása le­gyen mindenkinek. A tömegszer­vezetekben és mozgalmakban bi­zottságokban végzett pártmunka állandó jellegű, de emellett adja­nak alkalmi jellegű pártmunkát is. P yafcran kérdezik, hogy a ter- jnzlésben dolgozó kommu­nistáknak miért kell külön párt­megbízatásokat adni hiszen párt- ta^águkból eredő kötelességük. robotoló apa örült, ha annyit kere­sett, hogy máról holnapra volt mit enniük. így aztán Danczig Má­tyásnak— mint annyi tízezer pro­letár gyerekének — nyakába kel­lett vennie a munka nehezét. Szűkszavú ember Danczig Má­tyás, meg aztán nem is szeret a múltról beszélni. Azt mondja ta­lán el, hogy már fiatalon kiszol­gálta a dölyfös nagygazdákat, az urakat? Vagy azt, hogy 24 évvel ezelőtt, amikor megnősült, csak éppen annyijuk volt, amire le­feküdtek — persze a más házá­ban — s amivel betakaróztak? hogy elősegítsék a termelőszövet­kezet gazdálkodását, terjesszék a jó módszereket, példát mutassa­nak minden téren. Mit ér azonban az, ha ugyan a párt tagja jól dol­gozik, de a környezetében lazasá­gok mutatkoznak. A kommunis­táknak éppen abban van egyik erősségük, hogy saját egyéni ügyeiken túlmenően foglalkoznak társadalmi ügyekkel is és nem tűrik, hogy környezetükben laza­ságok legyenek, harcolnak azért, hogy ezek a lazaságok megszűn­jenek. Ebbeni harcukban nagy­ban segíti őket, ha még pontos megbízatást is teljesítenek ez irányban és a kollektíva előtt sze­mélyes felelősséget is vállalnak ezért a munkáért. E munka természetéből adódik, hogy a megbízatásokkal ne vár­junk, mert megbízatások teljesí­tése nélkül nem öntudatosodik senki, nem lesz aktív harcosa a pártnak és a társadalomnak. Ne várjuk, amíg a párttagok maguk kérnek pártmunkát, hanem a pártalapszervezetben egyenként vizsgálják meg, hogy ki, milyen munka elvégzésében tudna segí­teni és kérjük fel őket erre. Ez a tevékenység rendkívüli fontos a párt életében, mert a kommunis­táknak ezúton növekedik az ak­tivitásuk, harckészségük, a köz- ügvek iránti felelősségük. pártunk VII. kongresszusa nem véletlenül “hívta fel a párttagság figyelmét, hogy el kell érni: minden kommunistának le­gyen pártmegbízatása, s az egész párttagság egy emberként kivegye részét a párt előtt álló feladatok megoldásából. Boda Zoltán csinek vélték az országot és Ro­mánia, majd Csehszlovákia ellen indultak, attól kezdve minden év­ben behívták katonai szolgálatra. S végül Danczig Mátyást is a frontra küldték, hogy hazájától s szülővárosától, Békéscsabától sok ezer kilométerre védje az ura­kat. AMIKOR 1948-BAN a fogság­ból hazatért, boldogan, de ugyan­akkor szorongó érzésekkel lépett be a Békéscsabai Téglagyár ka­puján. Boldog volt, mert ismét szerettei, régi ismerősei, munka­társai küzöfct lehetett. Szorongó érzés azért támadt benne, hogy vajon miként fogadják munkatár­sai. Ez az érzés azonban csak ad­dig uralkodott bensőjében, amíg a régi szaktársak közé ment. Szere­tettel fogadták, mert szerénysé­géért, szorgalmáért becsülték őt mindig, mint ahogyan most is. S mint valamennyi proletár, igen hamar feltalálta magát a tőkéstől megszabadult gyárban. De amiről már többet beszélt: évről évre de­rűsebb lett az élete. Minden évben több jutott Danczigéknak is ru­hára, gazdagabban terítette felesé­ge az asztalt S amíg a 15 évvel ezelőtti nehéz években a tőkés előtt embernek sem számított ' Danczig Mátyás, 1952-ben szorgalmas munkája nyomán sztahanovista lett. És e kitüntetéssel egy időben két hetes csehszlovákiai üdülésre küldték el. Amikor a külföldi üdülést tu­domására hozták, nem akart hinni a fülének, hogy ő, az egyszerű berakó... De valami más is történt Danczig Mátyás és családja éle­tében 1952-ben. Házat vett a Wag­ner utcában. Két évvel később — 1954-ben jó munkája nyomán „Ki­váló dolgozó” jelvényt tűztek a mellére. ELÉGEDETT EMBER Danczig Mátyás. Ez csengett ki szavaiból. A havonkénti 2100—2200 forint keresetéből szépen megélnek. Sőt továb terveznek. Ez év őszére, a- mikorra fia hazatér a honvéd­ségtől, szépen rendbe akarják ten­ni a másik szobát is. Huszonöt éve dolgozik Danczig Mátyás a Békéscsabai Téglagyár­ban, mint berakó. Mindig becsü­lettel. Egyik legnehezebb munka itt a berakás. De ő megszerette és semennyiért nem válna meg a i gyártól, a háromkerekű kocsitól. I I Balkus Imre ; cselédeskedő szülei, majd a tég­Csak éppen megemlítette azt is, 1 agyárban annak idején fillérekért | hogy amikor Horthyók már ki­hatja át, mint április 3-án, mikor Dobi elvtárstól átvette a kitünte­tést a parlamentben. Ha hirtelen, megkérdezték volna tőle akkor, | hogyan hívják, bizony értelmes mondat nem hagyta volna el aj­kát. S az a sok idegen arc úgy hatott rá, mint meleg testre a hideg víz. Hát még amikor a rá­dió szemfüles riportere öt sze­melte ki, szinte szólni sem tudott a megilletődéstől. Szerencsére, hogy előre felírta, mennyit tel­jesített a tavaly és mi a terve a jövőben. A sok finom ételből is alig evett valamit, mert úgy érez­te, hogy állandóan jól van lakva és a gyomra is torkába szaladt. Csak délután, amikor felült a vo­natra, akkor csillapodott meg az idege. Szeghalomig jóformán egy szót sem szólt. Felelevenedtek előtte az alig pár órával ezelőtt történtek, s azután tovább szá­guldottak gondolatai; Szinte hal­lotta most is a szeghalmi Üj Ba­rázda Tsz elnökének szavait: Gyula! Ide tavaszra répát vetünk, ez meg itt hereföld lesz. Hogyan j szántson, mit csináljon a földön, azt sohasem mondták meg. Ezt { ■ rábízták. És Tatár Gyula a maga | belátása szerint dolgozott. Ügy, hogy magának sem csinálta volna meg különben Soha-soha egy panasz sem volt rá. Vasárnap van, vagy hétköz- | nap, az sem számított. Hány órát dolgozott napjában, azt sohasem tudta. 3—4 óránál többet nem aludt akkor, amikor munka volt. A gépállomás központjában ta­vasztól őszig talán még három­szor sem látták. A fizetését is úgy ■ vitték utána. Fiatalember létére már nagyon sokat spórolt az életben. Napszá­mosként kezdte, majd évekig a Halaspusztai Állami Gazdaság­ban rakodómunkás volt. 1957-ben került a gépállomásra, mint munkagépkezelő. Megszerette a gépet. Most semmi pénzért nem vállalna más szakmát. Április közepéig kormoson dolgozott, a- lig három hete, hogy Sz—100-as nagyteljesítményű új gépet ka­pott. Nagyon-nagyon örül neki, s úgy vigyáz rá, mintha sajátja volna. Szíve-lelke van a gépnek, megérzi a gonosz, rossz bánás­módot — szokta mondani. Az új gépre még nincs meg az éves terv, de bármennyi is lesz, azt Ta­tár Gyula túlteljesíti. Frre bizto­síték az a nagy munkaakarás, a- mely benne van. Nem számít az ünnep vagy vasárnap, 6 dolgozik Húsvét vasárnapján is a rizs- földön szántott, vetett. Másnap is dolgozott volna, de bement a kór­házba, beteg feleségét megláto­gatni és a kisfiát, aki Csabán a nagynénjénél van. Az idén még nagy tervei van­nak. Szinte egész életét a tanyán töltötte. Most is ott lakik a szüle­inél, de saját házat szeretne ven­ni Szeghalmon. Ha ez sikerül, ak­kor boldogabb embert nem lehet találni nála Szeghalom környé­kén. A töltésoldalban a kora dél­utáni órákban úgy tűzött a tava­szi napsugár, hogy szinte pörköl­te az ember arcát. Izgatottan né­zegette az óráját. Feljebb gyűrte inge ujját, mint aki készül. Az ag­ronómus is észrevette készülődé­sét. Most negyedik éve, hogy a gép­állomáson dolgozik, eddig még mindig jóval 100 százalékon felül teljesítette éves tervét. 1959-ben 184 százalékot ért el, mintegy 9— 10 ezer forintos megtakarítással. Tavaly havi átlagkeresete elérte a 2300 forintot. Nem számolva a sok jutalmat, amit évközben is kapott. December utóján az éves tervértékeléskor 3200 forintot ka­pott. Most április másodikén a munkaértekezleten, ahol a nyere­ségrészesedést is kiosztották, több mint 3300 forintot kapott jutalmul és nyereségrészesedés címén. — Sietsz, Gyula? — Nem azért, hogy sietek, de az embernek ilyenkor vétek egy percet is munka nélkül töl­tenie. Volt egy pár nap kényszer- pihenőnk az eső miatt, most meg ki kell használni az időt, mert vetni kell a rizst. Nem szeretnék késni. Elbúcsúztunk. Még fel sem ka-» paszkodtunk a töltésre, Tatár Gyula már be is kapcsolta a mo­tort. Olyan simán húzott a hatal­mas testű Sz—100-as, mint egy kis játékautó. Csepkó Eta i Öntözési bemutatót tart a megyei tanács mezőgazdasági osztálya Az elmúlt évhez viszonyítva, az idén 5000 holddal növekszik a kü­lönböző takarmánynövények — a kukorica, cukorrépa, lucerna és vöröshere — öntözéses területe. Ezért a megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya május 6-ára, pén­tekre, mintegy száz termelőszövet­kezeti elnök és agronómus részé­re, egésznapos öntözéses takar­mánytermesztési bemutatót szer­vezett, hogy az ÖRKI-ben bevált termelési módszerek minél széle­sebb körben elterjednek s a ter­melőszövetkezetek jó eredménye­ket érjenek el az öntözéssel. Kacsatörzset állít be a Lőkösházi Állami Gazdaság Néhány éve foglalkoztatja a Lő­kösházi Állami Gazdaság vezetőit a baromfitenyésztés, elsősorban a pecsenyekacsa-nevelés meg­valósításának gondolata. Tervü­ket azóta is igyekeznek valóra váltani. Az idén 175 pekingi ka­csát Vásároltak a Gödödön Kisál­lattenyésztő Kutató• Intézettől. E- zek tojásait a Csorvási Állami Gazdaságban keltetik ki, s mivel nem rendelkeznek megfelelő ne­velőházakkal, igy azokat napos- kacsaként értékesítik. Most azt a célt tűzték maguk elé, hogy a ka- | csatörzet 400-as létszámra növe- \ lik. Pulykatojást bármilyen mennyiségben vásárol a békéscsabai, a gyomai és a* orosháxi Baromfikeltető Állomás darabonként 8 forintos áron. 12931

Next

/
Oldalképek
Tartalom