Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-28 / 125. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, május 28., szombat A román nép alkotásai A Viharsarok déli csücskétől, a Vizes-tanyáktól csupán egy ugrásnyira van a Román Népköztársaság. Magasba nyúló hegyei mész. szire láthatóan emelkednek az Alföld felé. A hegyekkel körülzárt völgyekben épült városok, a hegytetőn virító hó, s alább már zöldbe borult fák megannyi szépséget rejtenek. Túl a havasokon pedig újra a bőven termő alföld zúgó búzatáblái, s még távolabb a tengeri kikötők teszik széppé a tájat. És még egy: a 15 éve szabad emberek nagyszerű alkotásaiban gyönyörködhetünk. Gyárak, üzemek, szinte gombamódra nőttek ki a földből, s kibányászva a föld méhében lévő kincseket, széppé tették életüket a román emberek. A gyárak mélyhangú szirénájának bugása pedig nap mint nap új alkotásokra hívja az embert. Egy dolgos népet ismerhetünk meg a román emberekben, akik a múlt évben is csaknem másfél- millió tonna acélt termeltek, új gépeket alkották. A román nép életét szebbé fomnáló alkotásokat láthatjuk a képeken. A savinesti műrostgyár Látkép a gala iái hajógyárból A Blumlng Hengermű és a 650 mm-es henge rmű Hunedoarán Ohai {estetünk A jobb élet- terve A második ötéves terv irányelvei már csaknem egy éve foglalkoztatják az embereket. Gondolkoztak a megjelölt feladatok megvalósításának hogyanján, s napjainkban egymás után készülnek el az üzemek, gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ötéves tervjavaslatai, melyek összességéből alakul ki majd az a hatalmas terv, melynek belső lényegét, legfontosabb célkitűzését a jobb élet megteremtése határozza meg. „Dolgozunk becsülettel. Érdemes. Újítunk, javasolunk. Hogy miért? Hát azért, mert tudjuk, hogy jobb lesz. Eddig minden úgy történt, ahogy terveztük, s jövőre hozzáfogunk a második ötéves terv, a jobb élet tervéhez. Hát ezért, a jobb életért mindent.” A Gyulai Bútoripari Vállalat egyik munkása mondotta ezeket a szavakat, amikor a munkáról esett szó, s igen találóan jegyezte meg, hogy a második ötéves terv a jobb élet terve. Mert igaz, hogy a vállalatok, üzemek és gyárak kész tervei vagy az ezután készülő tervek az ipari termelés gyors növekedését tűzik ki célul, a műszaki színvonal fokozását szorgalmazzák, de mindezek a magasabb életszínvonal, a nagyobb kultúra, a jobb élet megteremtésének feltételei. Tudják ezt üzemeink vezetői, munkásai, és a legtöbb helyen közösen tanácskoztak arról, miként, hogyan munkálkodjanak, hogy a terv a valóságban öltsön majd testet. Az Orosházi Bameválnál és más helyeken is, az üzemi tanács még a terv elkészítése előtt foglalkozott a feladatokkal é* a tervben már a munkások elgondolásait is hasznosították. Helyes és szükséges ez, hiszen nem titok a cél, melyet el akarunk érni, melyet csak tervszerű munkával, alapos, átgondolt, reális tervekkel leszünk képesek elérni. A tervek azonban önmagukban nem elegendők. Szükséges az általuk megszabott feladatokat megvalósító ember, s munkája. Ha az emberek tudják, hogy öt év múlva 500 vagy 1000 forinttal többet keresnek, hogy a tanulók külön és jól felszerelt műhelyben sajátíthatják el majd a szakma, szerteágazó fogásait, hogy falujukban kigyullad majd a kultúrát jelentő villany, és ismerteti velük, hogy mindezért mit kell tenni, nincs az az akadályozó erő, mely gátat emelhetne alkotó kedvüknek, munkalendületüknek. Amikor a munkások a második ötéves tervről úgy vélekednek, hogy a jobb élet terve, ez azt jelenti: bíznak benne, hogy valóban az lesz. A tervek elkészítésekor viszont bízni kell a munkásokban. Hasznos és szükséges kikérni javaslataikat, elgondolásaikat, hiszen a terv az övéké is, és ha nélkülönzhe- tetlen jónak tartjuk valóban használható észrevételüket, annál inkább magukénak érzik azt, s annál jobban törődnek valóra váltásával, A bútoripai vállalat munkása azt mondotta: Ezért a jobb életért mindent. Igen, ezért a munkát, ezért a termelékenység fokozását, a műszaki színvonal növelését. Ezért a jobb életért. M. J. Garibaldi harcai 5. Száz éve vívta hősi harcát Garibaldi olasz szabadsághős, hogy hazájából kiűzze az idegen zsarnokokat. Vörösingesei között harcolt megyénk szülötte, Tüköry Lajos vezérkari tisz t is. A hős szabadságharc emlékére hat iolytatásban riportsorozatot közlünk. Palermo „Ha Olaszországban egy fél tucat olyan város lenne, mint Palermo, már régen nem taposná idegen hazánk földjét. A pribékek és spionok kormányai is vagy egyenes útra térnének, vagy elvinné őket az ördög’1. Ezt írta Garibaldi, miközben csapatai megközelítették a dél-olasz fővárost. Így írja le az ostromot megelőző eseményeket: „A szép alcamoi és partinicoi síkságról csapatunk felhúzódott a rennei fennsíkra, mely uralkodott a Conca d’Oron. (A Palermot körülvevő völgyet nevezik így, aranymedencének, mert aranyszínűnek látszik narancsérés idején a rengeteg narancsültetvénytől. Palermoba vezető országút azzal vált nevezetessé az Ezrek hadjáratában, hogy ott két napon keresztül valósággal zuhogott az eső. Mi pedig egyáltalán nem voltunk felszerelve, még a legszükségesebbekkel sem, az időjárás ilyen viszontagságaival szemben. Embereink sokat kínlódtak e két nap alatt. Bár a hősök e maroknyi csoportja már bebizonyította, hogy a megpróbáltatásokat éppúgy vállalja, mint a legvéresebb ütközeteket.” ostroma A támadást megelőző május 26- nak estéjét Türr István beszéli el a következőképpen: „Május 26-án megszemléltük az előőrs csapatot. Szegény boldogult Tüköry barátom vezénylete alatt a legjobbakat, 60 önkéntest választék ki mind az Ezer bajnok különböző századaiból, kik mind ásókkal, kapákkal, csákányokkal valának ellátva. Továbbá az Ezer bajnok első zászlóalját Bixióval s a szicíliai önkéntesekkel. Napközben több egyén érkezett Pa- lermóból, köztük Éber ezredes barátom, kitől hasznos tudósításokat nyertünk az ottani hadcsapatok állásairól.” Éber a legtekintélyesebb angol újságnak, a Timesnek volt a haditudósítója. Ö is magyar volt, Kossuth Lajossal együtt távozott Magyarországról, az 1849-es szabadságharc hőseivel. Európa valamennyi csataterein megjelentés személyes tudósításaival tájékoztatta az angol újságon keresztül az egész világ közvéleményét az eseményekről. Mindig a haladás, a nemzetközi szabadságharcok oldalán állt, és többször az írótol- lat felcserélte a karddal és ott harcolt mindig a szabadságért küzdők soraiban. Itt is megjelent a legdöntőbb ütközetben, Palermo ostrománál. De térjünk vissza Türr István elbeszéléséhez: „Figyelmeztettem a tábornokot, miszerint ő tudja maga a legjobban, hogy egy ilyen éjjeli roham sikeréhez mindenekfélett a legmélyebb csend igényéltetik, hogy aztán a kívánt percben egyetemes erővel rohanhassunk a városba. De a tábornok annyira lelkesedve volt a szicíliaiak által, miszerint a parancsát teljesítenem kellett. Csak azt vihettem még ki tőle, hogy az előcsapatot a legkiválóbb vezérkari tiszt, Tüköry vezényelje. Vele lévén az Ezrekből 60 harcos. 11 órakor éjjel, a hegyes mellékutakon indultunk. Palermohoz közeledvén, reggel 3 óra felé a querillák már rendettenkedtek. Elkezdték torkukszakadtából kiabálni: Éljen Olaszország! Éljen Garibaldi! Felébresztvén így a bourbon sereg figyelmét, miért is előcsapatunkat puskalövéssel fogadták. Énnek következtében a szicíliai querillák nagyrésze jobb- ra-balra eltűnt a kertek között, dacára Lamasa minden erőlködésének. Csak Tüköry haladt 30 emberrel, a válogatott Ezrek legjavával, rendületlenül előre”. Látjuk tehát Türr leírásából is, hogy a lelkes, de még tapasztalatlan szicíliai querillákra nem lehetett bízni a vállalkozás sikerét. Ezért volt helyes Türr előrelátó intézkedése, amikor kivitte azt, hogy az Ezrek legjavát beosztotta elővéd harcra, Nincs ugyan bizonyítékunk rá, de feltehető, hogy az elővédbe Tüköryn kívül magyarok többen is lehettek. Hiszen elővéd harcra önként szoktak jelentkezni. Mivel Tüköry volt az elővéd vezetője, feltehető, hogy az Ezrekből több magyar jelentkezett erre a harcra önként. Sajnos, a neveket nem tudta feljegyezni a történelem. Nézzük meg hogy írja le a bourbon zsarnokság fellegvárának, Palermonak elfoglalását Garibaldi: „Válogatott emberek haladtak az élen, Tüköry és Missori vezetésével. A bátrak közül is a legbátrabbak. De akiknek a nevére már, fájdalom, nem tudok visz- szaemlékezni. Ez a bátor kis csapat, az Ezrek legjava, nem nézte, mennyi ellenséggel áll szemben. Nem nézte a barikádokat és a bourbon zsoldosok által a Porta Termini felé felállított ágyúkat. Viharként zúdúlt rá a Ponta del Amiraglio mellett az ellenséges elővédekre, megfutamította és üldözőbe vette őket. Átviharzottak a Porta Termini barikádjain, az Ezrek, s a picciottik serege mindenütt szorosan ott volt e csodálatos élcsapat nyomában, versengve vele hősiességben. Mit sem használt a nagyszámú ellenség ellenállása, csaknem minden ponton. Sem a szárazföldi és tengeri tűzesője, sem a magasba nyúló Sant Antonio konvetben elhelyezett vadászzászlóalj, mely a támadók balszárnyán mintegy fél- karabélylövésnyire feküdt. Semmi sem használt. A győzelem a bátorságra és az igazságra mosolygott! Rövidesen Palermo egész központját az olasz szabadságharcosok kerítették kezükbe. A főváros lakossága teljes fegyvertelen volt. S így kezdetben nem tehette ki magát az utcákon folyó rettenetes lövöldözésnek. Ugyanis nem csak a lövöldözők ágyúi és tábori lövegek tüzeltek, hanem közbelépett a bourbon flotta is, nagyméretű lövedékekkel lőtte a város főbb útvonalait. Mindenki tudja, hogy ha az ellenség zavartalanul lőhet egy védtelen várost, micsoda kannibáli vitézséget tud felmutatni. Palermo népe azonban hamarosan hozzákezdett a barikádok építéséhez, amelynek már puszta látására is elsápadnak a zsarnokság zsoldosai. Mint a munkálatok irányítója, különösen kitüntette magát Acer- bi ezredes, az összes olasz katonák e derék harcosa. A legkülönbözőbb fegyverekkel, késekkel, szekercékkel felfegyverkezett a nép a következő napokban oly hatalmas erővé nőtt, hogy semmilyen, bármennyire jól szervezett katonai alakulat sem volt képes feltartóztatni.’5 Tüköryről egyik kortársa Abba ír. Elmondja azt, hogy az elővéd a Porta Termini kapu előtt olyan tüzet kapott, hogy a mögötte jövők is meghátráltak. Tüköryék rövid időre egyedül álltak szemben az ellenséggel. Közvetlenül a kapu előtt Tüköry sebet kapott és elesett. Az egyik lába eltört. Segítségére siető embereinek nyugodtan ezt mondotta: — Csak menjetek tovább, inkább arra vigyázzatok, hogy az ellenség ne tudjon idejönni értem. (Következik: Tüköry halála.) Végh Mihály
