Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-26 / 123. szám

i960, május 26., csütörtök HÉPŰJSÁg 3 Idén több mint 10 millió forint értékű árut termel a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz MEGYÉNK valamennyi tér. _______________melőszövetkeze­t ét foglalkoztatja az a gondolat, hogyan lehetne az idén több árut adni, mint tavaly és jövőre többet, mint az idén. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz gazdái már most gondolnak erre. Különösen az állattenyésztésben előrelátók, arra törekednek, hogy megteremt­sék a jövő évi árutermelés alap­ját. Ez a törekvésük helyes, hi­szen ott gazdálkodnak jól, ahol már most a holnapra gondolnak. AZ ŰJ ALKOTMÁNY TSZ-NEK az idén tavasszal megtöbbszörö­ződött a területe és a taglétszá­ma. Míg tavaly 1200 holdon dol­goztak, addig az idén 5800 hold föld termését takarítják be. Míg tavaly 2 986 000 ezer forint volt az áruértékesítési bevételük, az idén a terv szerint meghaladja a tíz­millió forintot. Sőt mondhatnánk, több lesz 10 millió forintnál, hi­szen az állattenyésztők és a nö­vénytermesztők az éves gazdasági tervre újabb tervet dolgoztak ki, amelyben vállalták: őszi búzából 600 mázsával, őszi árpából 400 mázsával, kukoricából 2000, cu­korrépából 3000, dohányból 14, cirokszakállból és magból 700, kenderből 240 mázsával termel­nek többet a betervezettnél. Pénz­ben számolva csaknem egymillió forintot tesz ki a vállalás. Az ál­lattenyésztésben főleg arra töre­kednek a dolgozók, hogy a jövő évi árutermelés alapjait is megte­remtsék. Terven felül olyan üsző­ket válogatnak ki, amelyek to- vábbtsnyésztésre alkalmasak és a jövő év első felében már lebor- jadzanaik. A sertésgondozók ed­dig terven kívül 50 kocasüldőt szedtek ki a már beállított hízók közül, amelyeket ebben az évben egyszer Lefiataltatnak, s csak ez­után fogják hízóba, s így szeré­Sertéstenyésztési gondok az orosházi járásban Már kezd kibontakozni az, hogy az orosházi járás hogyan és mint tudja teljesíteni az idei hízótt- sertés-eladási tervét. A járáshoz tartozó községekből egyéni gaz­dálkodókból, tsz-tagok háztáji gazdaságából és a termelőszövet­kezet efetwl 18 ezer“ hízó átadását tervezték. Süldő-hiány miatt en­nek körülbelül 80 százalékára szá. mólnak. A járási tanács mezőgazdasági osztálya különböző erőfeszítésekei tett avégett, hogy ezeken a gon­dokon könnyítsen, és hogy ne 80, hanem 100 százalékos legyen a hízóeladósi terv teljesítése. A közös gazdaságokban év elején 665 koca volt, vásárlás útján az állo­mány 1260-ra gyarapodott. Év vé­géig még 600 kocát állítanak te­nyésztésbe. Ezek a kocák az 1961- es hizlalási idényre nevelnek ma­lacot, illetve a termelőszövetke­zetek ezek szaporulatát csak a jö­vő évben értékesítik. A hízóátadási tervet nehezíti az, hogy eddig a 12 000-ből mind­össze 3000 süldőt tudtak felvásá­rolni. Ez részben azzal magyaráz­ható, hogy a piacokra kevés volt a felhajtás. Másrész az új termelő­szövetkezetekben nincs férőhely és nincs takarmány, továbbá igen sok közös gazdaságban az új ter­mésre alapozzák a sertéshizlalást. Talán ezért sem tudják teljesíteni majd hízóeladási tervüket. De hát­ráltatja a süldővásárlást az a kö­rülmény is, hogy a területi iroda — különösen a vásárok előtt — nem folyósítja a termelőszövetke­zetek részére a szükséges hitele­ket, amelyeket a megyei szervek engedélyeztek. nyen számolva is 300-350 süldővel többet tudnak beállítani a jövő évben. A vállalással az áruérté­kesítési mutatószám is nőtt. Ta­valy 100 holdamként 210 ezer fo­rint étőkű árut terveztek, de a kongresszusi verseny többletter­melésével 236 ezer forintra növel­ték. Az idén az áruértékesítési mutatószám terv szerint 226 ezer forint 100 holdanként, a többlet- vállalás viszont meghaladja a 236 ezer forintot is. Míg tavaly az áruértékesítési bevételének több­ségét a növénytermesztés adta, addig az idén jóval több mint 50 százalékát az állattenyésztés ad­ja. A hízóba állítandó süldők (te­rületet, ahol hét brigád dolgozik. A brigádvezetők, üzemegységve- aetők többségében régi tsz-gazdák, akik már elsajátították a nagy­üzemi gazdálkodás módszereit. A brigádvezetők mellett brigádírno. kok dolgoznak. A tavasszal egyes „jóakarók” azt mondogatták, hogy ilyen nagy területen és ennyi em­berrel nem mennek semmire a tsz vezetői, belefulladnak a mun­kába. S lém, megmutatták az Űj Alkotmány tagjai, vezetői, hogyan lehet nagy területen sok emberrel is szervezetten dolgozni. Eddig minden tavasa munkát szinte óra pontossággal megcsináltak, s ami a lényeg: kedvvel, nagy akarással. Ezt bizonyítja az is, hogy maguk a dolgozók több mint egymillió rabra még itt sincsenek meg. A 'forint értékű termelési tervtúltei­betervezett hízottsertést nem tud­ják biztosítani, amely az áruérté­kesítésben kiesést jelent. Ezen úgy próbálnak korrigálni, hogy a betervezett 106 kiló helyett átla­gosan 140 kilóra hizlalják, s ez pótol valamit. A tervezett 100 hol­danként! hat anyakoca meglesz. Ezen felül az az 50 is, melyet az állattenyésztők válogattak ki egy­szeri fiaztatásra. A baromfiállo­mányuk is megduplázódott. Több mint 18 ezer baromfit adnak a népgazdaságunknak ebben az év­ben, s a tavalyi 500-as törzsba­romfiállományt 1100-ra növelik termelőszö­vetkezet jesítést vállaltak. Hogy ez sike­rül, erre garancia az a nagy aka­raterő, amely a tsz-tagokban van. Ma már nincs bizonytalanság, hogy vajon kapnak-e havonta munkaegység-előleget A tervis­mertető közgyűlésen a tsz vezetői megígérték, hogy minden hónap­ban munkaegységenként 14 forin­tot osztanak. Ez eddig így is volt, a továbbiakban is így lesz. NAGY KEDVVEL, AZ 5800 HOLDAS munkaszervezete is kialakult. Há­rom üzemegységre osztották a te­nagy aka­_____________________rással dol­goznak. Együtt ürölnek, ha gaz­dagszik a szövetkezetük egy gép­pel, épülettel. Az idén több millió forinttal növelik a közös vagyont, amelyre valamennyien büszkék. C sepkó Eta 4 hónap alatt százalékos fervfúHeljesífés — Javult a cserép minősége a Békéscsabai Téglagyárban A Békéscsabai Téglagyár a múlt évben nem sokkal maradt le a Téglagyári Egyesüléstől, de ez a lemaradás a Miniszterta­nács és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa Elnöksége Vö­rös vándorzászlójába került. A téglagyár így csak élüzem lett. Az avatóünnepségen azonban versenyre hívták ki a Téglagyári Egyesülést és azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elhódítják a zászlót. A múlt évi lendületei folytatva fogtak munkához és szép eredményeket értek el az év első négy hónapjában. Több mint hatszázezer téglával töb­bet égettek a tervezettnél, amely négy százalékos tervtúl- t el jesítést jelent. A terv ilyen irányú túlteljesítése annál is in­kább nagy eredmény, mert a múlt év hasonló időszakában egymillió-ötszázezerrel keve­sebbet égettek. A cserépgyártásban hasonló munkasikerekkel dicsekedhet­nek. A tervezettnél 206 000-rel. a múlt év hasonló időszakához képest pedig 425 000-rel többet gyártottak. Ilyen eredmények után a tég­lagyár munkásai bízhatnának célúk elérésében, ha nem len­ne más hiba. A minőség a múlt évihez viszonyítva rosszabb. A cserép minősége igaz javult 0,1 százalékkal, és a selejt is csök­kent 1 százalékkal. A téglánál azonban már nem ilyen kedvező a helyzet. A minőség 1,2 száza­lékkal rosszabb és a selejt 2 százalékkal több. Ez pedig baj, hiszen az MT és a SZOT Vörös vándorzászlóját kiérdemlő vál­lalatnak, üzemnek vagy gyár­nak neon csupán a számszerű eredmények elérésében kell élenjárni, hanem a minőségben, a selejt csökkentésében is. Ép­pen ezért a téglagyár munkásai vállalták, hogy az eddigi hibá­kat kijavítják és csökkentik a selejtet, javítják az önköltséget. Sgy. kedve* fobna Az iskolai év befejezésének mindig kedves színfoltja a torna- ünnepély. Megyénk iskoláiban szebbnél szebb bemutatókat tar­tanak. Nagyon szép volt a békéscsabai 5. számú általános iskola május Az elismerés az egész községet illeti K edélyes embernek ismerik a szénásiak Dé­nes Mihályt. Arcának vonásai még felin- dultan is jókedvet tükröznek. De talán nem is tud mérges, haragos lenni. Galambepéje van — szokták az ilyen emberre mondani. Dénes bácsi­ról rövid néhány perc alatt ilyen benyomásaim lettek Nagyszénáson a keddi legelőgazdálkod-ási bemutató megkezdése előtt. Később, amikor az előadások meghallgatása után helyszíni legelő­szemlére indultunk, a legeltetési bizottság elnö­kének szemei még jobban ragyogtak, arcára pe­dig örökös jó kedélye széles mosolyt hintett. Mé­lyen elgondolkozva hallgatta a meghívottak nem éppen kicsinyes elismerését a legelőn látottakért. Juhász János bácsi, aki Tótkomlósról jött, ezt mondta: — Fáj a szívem, ha visszanézek oda, ahol nyolcvan—kilencven vendég elhaladt. Kár ezt a gyönyörű füvet letaposni. Bacsó István is hasonló véleményen volt. Ö Mezőberényből uta­zott ide. Náluk igen szépen és jól megerősödött a legeltetési bizottság gondozásában a legelő. Gazdatársának, mármint Dénes bácsinak, azt ajánlotta, hogy az erdősávok, facsoportok telepí­tését ne hanyagolják el. Mezőberényben az 1464 hold legelőből 164 holdat telepítettek be fákkal. Ezek rendkívül jó hatással vannak a fűállo­mányra. Sajti Mihály bácsi Csorvásról jött. Sze­rinte a csorvásiak a nagyszénás! legelő leggyen­gébb fűhozamának is örülnének. Martyin János, Oltyán Sándor, és még sorolhatnánk tovább a neveket, alig tudtak szóhoz jutni a derékig érő mező látán. Érthető tehát, hogy Dénes bácsinak miért volt derűs hangulata. Tje ki az, aki nem örül a magunkfajtától ka­pott elismerő szavaknak? Valahogyan így volt ő is. örült annak, hogy a nagyszénásnak már nemcsak a hírneves Dózsa Tsz sertéstenyészeté­vel, a kiválóan gazdálkodó Lenin Tsz-szel büsz­kélkedhetnek, hanem a Csőn gr ád megyei Sárga- hegyesii Állami Gazdaság szomszédságában elte­rülő ősgyep feljavításával is. Az elismerő szavak — amint azt • a határjárás után mondotta — nem őt illetik, hanem azokat, akik támogatták a legeltetési bizottságot ebben a nagy munkában. öt évvel ezelőtt ez a nagy kiterjedésű legelő még sárguló foltokkal volt tarkítva. A laposban mocsár, kátyus rész volt. A bíbicek, vadkacsák és az átvonulóban lévő madarak uralták a környé­ket. A jószágnak alig jutott valami fű. Itt csak nyurgult a* állomány. Gyakori volt, hogy az üsző gazdája nem ismert rá saját iószágára, mert amikor a legelőről hazahajtották, csak csontvá­zat kapott vissza. így ment ez egy darabig. Ami­kor azután a község vezetői bejárták a 480 holdas legelőt, megsejtették, hogy egy kis erőfeszítéssel a legelő fűhozamát növelhetik. A párt községi bizottsága, a tanács, a Hazafias Népfront vezető­sége, ha nem is túl sokat, de szakítottak maguk­nak időt és a többi feladat mellett napirendre tűzték: hogyan tudnák megszüntetni ezt az áldat­lan állapotot, öt év óta talán nincs is olyan esz­tendő, hogy a községi tanács végrehajtó bizott­sága háromszor-négyszer ne foglalkozzon a le­gelő ügyével. A v. b.-n hozott határozatokat a ko­rábbá időkben is legjobb tudásuk, igyekezetük szerint hajtották végre, sőt a befolyt fűbémek nem 15, hanem 31 százalékát fordították a legelő talajának javítására. Gondot csináltak maguknak a kietlen legelőből, s jó eredményeket produ­káltak. jyja a községben arról beszélnek, hogy jó, prí­ma legelőjük van, ahol már nem kopik fel egyetlen jószág álla sem, sőt tetemes súlygyara­podást érnek eL Mórocz elvtársnak, a községi bizottság titkárá­nak szavai után a tsz-ék gondozásában lévő le­gelőt is megtekintettük, mert ő azt mondta, hogy a szövetkezetek csak legeltetnek, és nem fordí­tanak megfelelő gondot a mezőre. Sajnos,ez így igaz. A jó példát azonban már a szövetkezetiek is látják, s meggyőződésük: ők is változtatnak korábbi álláspontjukon és jövőre az eddigieknél sokkal jobban törődnek a rájuk bízott területtel. A tapasztalatcsere nyílt volt. őszinte hangne­me, a hibák felvetése mind-mind azt erősítette, a községi legeltetési bizottságok, megyénk ter­melőszövetkezetei egy égetően fontos és sürgős megoldásra váró gondhoz nyúltak. A szarvasmar­ha- és a juhállomány erőteljes gyarapodásának időszakában nem lehet szemet hunyni, strucc módjára fejünket a homokba dugni, ha a legelők javításáról van szó. Űjabb ezer holdakat nem törhetünk fel. Egyedül a takarmánybázis hoza­mának megduplázására építhetünk. Ennek meg­valósítása szövetkezeti és egyben népgazdasági érdek is. nagyszén ásiak megelőzték önmagukat eb­ben a dologban. 480 hold legelőjük jelentős része már kétszer, sőt háromszor nagyobb fűho­zamú, mint korábban volt. Ilyen eredmények láttán ki ne nézné jó szíwei nemes törekvésü­ket, a legeltetési bizottság munkáját, azt a szen­vedélyes alkotásvágyat, amelyet a dús füvek máris mutatnak. Dupsi Károly 22-i, vasárnapi tornaünnepélye is. Már a kezdés előtt színpompás összkép fogadta a látogatókat. A dús lombú fák alatt tarka virág­koszorúnak tetszett a nyáriasan öltözött embertömeg. Az örökké serénykedő „igazgató néninek”, Tóth Júlia elvtársnőnek azonban a sokszáz növendék eligazítása mellett még arra is jutott ideje, hogy az érkező mamákkal és pa­pákkal is váltson néhány kereset­len szót. Pontosan négy órakor — élükön a zászlóvivőkké] meg a zenekar­ral — rendezett sorokban bevo­nultak az iskolások. Mikor a jelent a múlttal ha­sonlítjuk össze, akad, aki le­gyint: — hagyjuk csak, úgyis tudr juk jól, hogy akkor rossz volt. Az ember azonban képtelen, meg nem is akar letenni arról, hogy az új láttán fel ne idézze a régit. Látva a lengő zászlóink alatt pi­rosló arccal és ragyogó fehérségű tornaruhában bevonuló fiatalsá­got, sok-sok szülőt elfogott a tor­kot szorongató, elérzékenyítő han­gulat. Egy bácsika vidáman meg­jegyezte: — Akárcsak úri gyere­kek lennének. És igaza volt. Az ország mai urainak, a munkások­nak, a parasztoknak és a velük együtt építő értelmiségnek a jól táplált, szépen öltöztetett gyere­kei ők. A néhai proli jaminaiak szabad utódai meneteltek büsz­kén, boldogan. Egy asszony, a Ka­lász mama sírt örömében. Nem csoda. Két lánya már pedagógus, a legkisebbik pedig itt vonult el előtte olyan szépen, olyan mo­solygósán, ahogyan ő szeretett volna valamikor, kislány korában. Az igazgatónő rövid megnyitója után kezdetét vette a bemutató. Az alsó tagozatúak léggömbökkel, zászlókkal, színes szalagokkal végzett gyakorlataiban és a felső­sök talaj- és szertorna mutatvá­nyaiban, lendületes labdajátékuk­ban, ügyességi számaikban ott érződött > a nevelők szorgalmas felkészítő munkája és a növendé­kek lelkes igyekezete, hogy meg­mutassák, milyen nagyszerű dol­gokra képesek! Maga Udvardi Júlia testnevelő tanárnő például 10 osztályt készített elő a torna­ünnepélyre. Üjszerűen hatott a tornaünne­pély sallangmentes lebonyolítása. A rövid megnyitóbeszéd mara­dandóbb hatású. A gyakorlatok többségénél elhagyták az egyhan­gúságot okozó ismétléseket. A számok is pergőn követték egy­mást, amiért hálás volt a közön­ség. Huszár Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom