Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-24 / 121. szám
4 NÉP ÚJ SÄG 1900. május 24., kedd — 1 kiskocsikból húsz darabot, labdákból tízet, homokozóból tizenötöt kérünk — szólt a fehérköpenyes "óvónőm a papirés játékbolt vezetőjének —, ami hiányzik, azt kérjük megrendelni. Fagyöngyöt is, azt nagyon szeretik a gyerekek. És kisvödröket meg bababútort. Képeskönyvet is kérünk, olyat, amiből fel lehet olvasni. Meg rajzlapot és ceruzát. — Talán már a gyermeknapra készülnek? — Nem — válaszolja Zeitler Ilona óvónő —, a nyári hónapokra új óvodát kapunk, s oda vesszük a játékokat. — És a régivel mi lesz? — Az is megmarad, ott harminc gyermekünk van, itt pedig 45 lesz. Erre már bemutatkozik az új óvónő is. — Kell a sok játék a gyermekeknek. A tanácstól kaptunk kétezer forintot, de nem csak játékot veszünk. A válogatásban a régi óvónéni segít — mondja Gaál Já- nosné, a/ idénynapközi új vezetője. A vas- és háztartási boltban vizeskannákat, seprűt, poharakat, mosdótálat, locsolót, lapátot, súrolókefét és egyéb dolgokat vásárolnak. Olyan örömmel válogatnak, mint az új házasok, ha lakást kapnak, melyben csak a négy fal áll, s azt nekik kell felszerelni, feldíszíteni. Nem sok az eltérés. Látogatásunkkor a medgyes- egyházi újonnan létesített idényKöiiyvelői tanfolyam Hétfőn, május 23-án, Orosházán az Alföld Szálló nagytermében tartották meg az első oktatási napot azoknak a termelőszövetkezeti könyvelőknek a részére, akik nem rendelkeznek könyvelési ismeretekkel. Itt kapott helyet a megyei tanács szövetkezetpolitikai csoportja a tanfolyam megtartására. A szükséges ismeretek elsajátítását 3 hétre sűrítették. A tanfolyam bentlakásos és ingyenes lesz, amelyen főként az új termelőszövetkezetek könyvelői vesznek részt. napközi is üres volt még. Akkor szerelték fel. A két óvónő és Lipcsei András, a tanács gazdaságügyi előadója közösen vásárolták meg a szükséges holmit, hogy a gyermekeknek mindenük meglegyen az új otthonban. Ax Új lapáttal és seprűvel felfegyverkezve aztán beállítottak az asszonyok az átfestett épületbe, akárcsak a honfoglalók. Hogy tisztává, széppé tegyék a napközit. Aztán jöhetnek az asztalok, játékok és az ifjú honfoglalók: a gyerekek. A tavasszal a tanácsnak nagy gondot okozott, hogyan létesítenek idénynapközit, hiszen a termelő- szövetkezetek fejlődése, a megnövekedett létszám szükségessé tetté. A két termelőszövetkezet — a Béke és az Aranykalász vezetője — segítettek. Igaz, jöhetett is a segítség, hiszen a termelőszövetkezetek sürgették elsősorban a napközi létesítését. Már a tavasz- szal megkezdték a szervezést. A jelentkezés nagy volt, s a jelenleg meglévő óvoda nem tudta befogadni a kicsinyeket. A termelő- szövetkezetek vezetői, Forró József és Lipták György összeültek a tanácselnökkel, hogy megbeszéljék a napközi létesítését. A Magyar Honvédelmi Sportszövetségtől kaptak egy, szinte romosnak látszó épületet. Ezt hozatta rendbe a tanács. Kitataroztatta, átfestette a falakat, ajtókat, és ablakokat. Az udvarra homokozót is Külföldi kereskedőket várnak A Kertimag Termeltető Vállalat Békés megyei kirendeltsége 3324 holdon termeltet borsót. A borsótermelő terület jelentős része az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben van. Eszekben a napokban láttak hozzá a levélszelekciókhoz. Ez a munka aránylag gyorsan megy, mert a vetések igen fejlettek és gyommentesek. A szelekcióval azért is igyekeznek, mert néhány hét múlva az NDK-bóI, Nyugat-Né- metországból, Angliából és Hollandiából várnak kereskedőket. készíttettek. A két termelőszövetkezet vállalta, hogy az étkezési költség ötven százalékát fedezi. Ezenkívül egy asszonyt is adtak, aki segít az óvónőnek. A járási tanács csővázakat adott kis székek elkészítéséhez. A községi tanács a ktsz-szel meg is csináltatta a székeket. A szülői munkaközösség és a nőtanács függönyöket készített. Mindenki adott valamit, s jóformán a semmiből varázsoltak új otthont 45 gyermeknek, hiszen a napközi létesítéséhez nem volt külön pénzük. Amikor ott jártunk, az épületben még tartott a festés. Az ablakok még nem ragyogtak, de ma már a tisztára súrolt padlón járnak a gyerekek, újonnan festett székekre ülnek, és új játékokkal játszanak. Kisasztalokat a másik óvoda ad. — Ide polcokat rakunk — mondta Lipcsei elvtárs és egy falmélyedésre mutat, amint beléptünk a nagyterembe. — Eltakarjuk függönnyel és ott lehetnek a játékok, ha már a gyerekek meguntak velük játszani. — Egy függöny kellene, olyan nagy, ami az egész termet elválasztja — mondta Gáálné —, hogy a fektető és a foglalkoztató külön lehessen. — Sajnos, fektetőink nincsenek — szólt a tanácselnök —, és ez most a legnagyobb gond. Honnan vegyünk? Ha már eddig eljutottunk, ezt is meg kellene szerezni, de hogyan? — Hát, ha más otthonok is segítenének? — Az jő lenne, és kérjük is a megye többi otthonait, írják meg nekünk, s ha van fölösleges fektetőjük, juttassák el hozzánk. Takarókat és kispárnákat a szülők adnának. Ext mi is támogatjuk. Negyvenöt gyermek délutáni alvását segítenék elő azok az otthonok, vagy vállalatok, melyek heverőket küldenének. medgyesegyházi ki csínyeknek. Társadalmi összefogással sok mindent meg lehet oldani, ezt bizonyítja a medgyesi példa is. Kasnyik Judit Ohai {egyletünk Vállalás Egyik asszonyismerősünk panaszolta, hogy már egy hónapja elvitte ruhaanyagát egyik békéscsabai kisipari szövetkezethez, amely büszkén hirdeti újságban, plakáton, moziban: „a lakosság szolgálatában”; A ktsz-ben, mint ez természetes is, vállalták, hogy rövidesen elkészül a ruha, sőt két-három nap múlva már jöhet próbálni is. Asszonyismerősöm a vállaláshoz híven el is ment. Azonban ott sajnálattal értesült, hogy még a szabónő nem szabta ki a ruhát, a fércelőnő még nem fércelte össze, a próbáztató kisasszony mással van elfoglalva, szó ami szó, a próba elmaradt. Az első esetben ez csak hagyján, mert ugye előfordul ez még a ktsz-világban is, és előfordult bizony ez abban az „ánti” maszekvilágban is. A második próba szintén elmaradt. A harmadik, a negyedik, az ötödik s most legutóbb a hatodik próba is. Most már arra hivatkoznak a ktsz-ben, hogy a hirtelen kitört májusi kánikula miatt úgy elárasztották a szabóságot a vevők, mint a Szabadság téri virágzó akácfákat a méhek. Szóval próba nincs, ruha sincs. — De bezzeg Mondják az asszonyok, hogy aki egy kicsit kedvesebb, akit jól ismernek, annak hamarabb elkészül a ruhája, mert ugye mégis csak ismerős és a jó „kuncsaft’ érdekében mindent félre kell tenni! Nem tudom, hogy e ktsz-ben hogy értékelik a vállalási határidők ilyen ha- lasztgatását, de valahogy az az érzésem, hogy kár a mozihirdetésért, az újsághirdetésért, a plakátért, mert ez az eset nem ezt példázza. Dóczi Imre Az idén is divat a csíkos ruha Két csinos ruhát mutatunk, be képeinken. Mindkettő csikós, és egyformán előnyös kövérnek vagy soványnak. A teltebb alakú nőknek hosszanti, a karcsúaknaik kereszt- csíkozású ruha viselését javasoljuk. Garibaldi vállalkozása (1860. május 5. Genova) Száz éve vívta hősi harcát Garibaldi olasz szabadsághős, hogy hazájából kiűzze az idegen zsarnokokat. Vörösingesei között harcolt megyénk szülötte. Tüköry Lajos vezérkari tiszt is. A hős szabadságharc emlékére hat folytatásban riportsorozatot közlünk. .Kossuth, Türr, Tüköry Mind be fognak jönni. #Screg is jön véiük Húsz, harmincezerny' Éljen Garibaldi!” Régi körösladányi népdal. Magyarországon rémuralom tombol. Kossuth-bankót, forradalmi jelvényt, lazító nyomtatványokat keresnek az osztrák zsandárók. A Sárrét nádasait újból felverik a rebellisek után kutatva. Hazánkban újból fellángol a forradalmi lelkesedés tüze. Az olasz szabadsághős Garibaldi vörösingeseivel, a legendás hírű marsalai ezerrel ezen a napon száll hajóra Genova mellett lévő Quartóban, hogy kiűzze hazájából az idegen zsarnokokat, harcba vigye népét az egységes Itáliá- ért. Ezzel a nappal kezdődik meg az olasz történelem egy dicsőséges korszaka, amit Risorgimento korának, az újjáéledés időszakának neveznek, de jelentős nemzetközi szempontból is. Túlnőtt a nemzeti forradalmak keretein és nemzetközi jelentőségűvé lett. ahogy róla Marx is megemlékezik. Számunkra, magyarokra különösen fontos az a tény, hogy Garibaldi hadseregében, az első 1080 emberből, akivel a vállalkozást megkezdte, több magyar volt. Győzelmeiben oroszlánrésze vám hadsegédének, a magyar Türr tábornoknak és Tüköry Lajos ezredesnek, aki életét is áldozta a nemzetközi szabadságért. Hogyan indította Garibaldi ezt a nagyszerű vállalkozást? Az expedíció krónikásának fogadjuk el a világhírű francia regényírót Dumast, aki nemcsak tollával volt a vállalkozás híve, hanem fegyvereket is szállított, és személyesen is részt vett Garibaldi szabadságharcában, a zsarnokság ellen. Ezt írja Les Garibaldiens című munkájában: „1860. május 5. Quartó. Tíz óra néhány perckor Garibaldi elhagyta a Spinola nevű villát és a tengerhez ment, kísérve nagyszámú tisztjei által. Leereszkedve azon a keskeny ösvényen, amely a villából a tengerpartra vezetett, a tábornok ott mintegy harminc ba- rakot talált, amely befogadta az önkénteseket. A helyszínen leadott jelentés 1080 emberről adott számot. Amint a bárkák megtelteik, azonnal indultak is. Az utolsó bárkán, amely elhagyta a partot, Garibaldi tábornok és szárnysegédje, Türr tartózkodtak. Az emberek legnagyobb része a mintegy öt órán tartó tengeri út alatt tengeri betegségbe esett és a bárkák mélyén feküdtek. Egy kis része a fedélzeten volt, egynéhány pedig alvófélben. Ilyen körülmé- nyök között nehezen ment a bárkák embereinek hajón való szállítása. Egy ilyen műveletnél a szinte elkerülhetetlen nagy kavarodásban egy bárka eltűnt, éspedig az, amely a puskaport, a lő- gyapotot és a revolvereket hozta. Senki sem vette észre az eltűnést, pedig már a Talamone foknál jártak. Az idő déli 11 óráig elég szép volt. Ezután a tenger elkezdett háborogni. A Piemont gőzös haladt az élen, három mérföldnyire követte a Lombardo. Garibaldi a valóságban mind a két hajót vezényelte. A sajátját a hangjával, Nino Di- xioét pedig jelekkel. (Nino Dixio Garibaldi alvezére volt.) A fedélzeten sem térkép, sem sextans, sem pedig kronométer nem volt. A tenger mind jobban és jobban háborgott. A legénység háromnegyed része a fedélközön feküdt tehetetlenül. Tengeri betegségbe estek. A sirokkó süvített. Estefelé egy éles kiáltás haiHot- szott: Valaki a tengerbe eset.. Egy pillanat alatt mindazok, akik lábra tudtak állni, arja az oldalra sereglettek, ahonnan a kiáltás hallatszott. Garibaldi felugrott a hajóhídra és onnan adta ki a parancsot a mentőcsónak Bebocsátására. Egy tiszt és négy ember beugrottak a csónakba. Garibaldi leszállva a hajóidról, megállította a hajót. A csónak abban az irányban haladt, amerre az ember eltűnt. A szemek aggodalommal néztek utána. Egyszer az egyik evezős félretéve evezőjét, behajolt a vízbe és az embert hajánál, fogva magragadta. Egyetlen kiáltás hallotszott az összes szemlélékiből. — Él — kiáltották az összes torkok. — Bravó! — kiáltotta Garibaldi. Szerencsétlenséget hozott volna ránk, ha belefullad. Az embert felhozták a hajóra és megállapították, hogy nem véletlenül esett bele a tengerbe, hanem a tengeri betegség okozta téboly rohamában követte el. Ezen jelenet után Garibaldi a Lombardónak azt jelezte, hogy közeledjék. Lombardo hangtávolságig megközelítette a Piemontot. — Hány puskád van? — kiáltott Garibaldi Nino Dixionak. — Ezer — feleli az. — És revolvered? — Egy sem! — És töltényed? — Az sincs. Ekkor tudták meg, hogy a töltényeket és revorvereket hozó bárka, nem adta le a, rakományát. Ez a válasz gondterhes felhőt borított a vezénylő tábornok különben derűs arcára. Egy pillanatig gondolataiba merült, aztán a tiszteket szobájába kérette. — Hallották? Sem revolver, sem töltény! A revolvereket, azokat még tudnánk nélkülözni, de mit csináljunk puskákkal töltény nélkül? Meg kell szereznünk azt, ami hiányzik! — De milyen módon? — kérdezték a tisztek? •— Én azt hiszem — feleli a tábornok —, hogy az csak egy módon lehetséges. Megérkezve Tala- monéba, már csak 12 km-re vagyunk Orbitellotól. Valaki közülünk elmegy az erődítménybe és ékes szólása által ráveszi annak parancsnokát, hogy nekünk a hiányzó fegyvereket és muníciót adja ki. A tisztek összenéztek. — Es ha a parancsnok letartóztatja a nála jelentkezőt — mondá az egyik. — Természetes, erre el lehetünk készülve — feleli Garibaldi. A tisztek hallgattak. — Jól van — mondá a tábornok. Van nékem valakim, aki menni fog. Különben ne nyugtlamkodja- nak. Hol van Türr? — kérdezte. — A hajóhídon fekszik — felelték a tisztek. Türr keresésére indult* A tengeri betegségtől félig elalélt emberek között találta meg. Mikor meglátta Garibaldi, nevetésre fakadt, mert Türr is tengeri beteg volt. — Türr! — szólította meg. — Ha a szárazföldön leszünk, mondanivalóm lesz önnek. Végh Mihály (A folytatás címe: AZ ORBI- TELLOI HADICSEL.)
