Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
BÉKÉS MEGYEI h Ara: 70 fHIér * Világ proletárjai, egyesüljetek! I960. MÁJUS 22., VASÄRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM Magasztos eszme és gyönyörű cél a szocialista társadalmat felépíteni Kádár János elvtárs felszólalt a Hazafias Népfront budapesti értekezletén A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában szombaton, a főváros lakosságának mintegy ötszáz küldötte újjáválasztotta a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságát. Az ünnepi gyűlésen megjelent, az elnökségben helyet foglalt, majd a vitában felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A tanácskozást dr. Harrer F erenc, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Schütz Árpád titkár terjesztette elő a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának beszámolóját az elmúlt három év munkájáról. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára* A béke ügye az egész világon győzni fog — Teljes mélységében átórzem juk, hogy több fegyvert gyárt- a megtiszteltetést és a felelőssé- sunk. Nálunk nincsenek fegyver- get, hogy a Hazafias Népfront gyári részvényesek, annál inkább budapesti értekezletén mint kül- vannak Nyugaton, a nagy kapi- dött jelen lehetek. (Nagy taps.) talista országokban. Ezért köszönetét mondok azok_______________________________ na k, akiknek bizalmából — mint a XIII. kerület küldötte — részt vehetek ezen a tanácskozáson. Közös eszme és közös törekvés hozott össze bennünket ebbe a terembe, s bár sok irányból jöttünk, immár közös útra leltünk, és egyetértésben megyünk előre. (Nagy taps.) Vannak itt a teremben nagy tudósok, híres művészek, kiváló munkások, parasztemberek, a társadalom legkülönbözőbb rétegéből jött emberek. Ez magában, véve is nagy társadalmi kiegyenlítődésre mutat, de ennél magasabb fokon is jelentkezik a kiegyenlítődés társadalmunkban — állapította meg Kádár János, majd részletesen beszélt népünk szépülő életéről, a népfront-mozgalom budapesti szervezeteinek eredményes, jó munkájáról és a népi egységről. Hangsúlyozta: az alapvető dolgozóosztályok, az egész nép összefogása nélkül nem lehet eredményesen építeni a szocializmust. Ezért a Hazafias Népfrontnak Budapesten nagy figyelmet kell fordítania a munkások és a értelmiségiek együttműködésére, valamint a munkásosztály és a városi kispolgárság tartós szövetségére. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott. — A nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — jó és kedvező szocializmust építő népünk számára, mert a nemzetközi életben a szocializmus erői immár hatalmas, legyőzhetetlen és egyre nö- vékvő erőként vannak jelen. (Hosszantartó taps.) Természetesen látnunk kell, hogy miközben döntő fölényben vannák a szocializmus erői, azért a nemzetközi helyzetre hat az imperializmus léte is, más szóval a béke erői és a háború erői is jelen vannak a nemzetközi élet tényezői között. — Amikor azt vizsgáljuk, milyen erők vannak az imperializmus, az agresszió oldalán, akkor sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindenkinek társadalmi helyzete, vagyis alapvető személyes érdeke szabja meg a gondolkodását. Nálunk, Magyar- országon egyetlen olyan ember sincs, akinek valamiféle anyagi érdekeltsége fűződnék ahhoz, hogy növekedjék a haditermelés, a hadsereg létszáma, vagy mondS higgye el mindenki: van különbség abban, mennyi idő alatt jut el egy óbudai munkásasz- szony addig, hogy követelje a békét, és mennyi idő kell ugyanehhez egy amerikai ágyúgyárosnak. (Derültség). Nyilvánvalóan van itt bizonyos időbeli differencia is. (Nagy taps.) A harc addig tart, a végső és teljes győzelem akkor következik be, amikor az imperialisták, a háborús profitban érdekelt emberek elvesztik döntő befolyásukat államok és kormányok, nagy és hatalmas államok kormányai felett. Mindezt azért sem szabad szem elől téveszteni, mert mindenki láthatja és érezheti, hogy a nemzetközi életben bizonyos periodikus változások: vannak. Előtör a megbékélés szelleme, azután egy kis ellennyomást ad az agresszió szelleme. És utána megint erősödik a megbékélés szelleme. Az agresszió szellemét és erőit erős korlátok között kell tartani, amíg az imperializmus meg nem szűnik létezni. Ezt mindenkinek tudnia kell. Amikor békeprogramunkról beszélünk, azért tekinthetünk nyugodt biztonsággal előre, mert immár szemünk előtt a szocialista társadalmi rendszer legyőzhetetlen ereje, nagyszerű fejlődése. A kommunista sajtó fegyver a párt kezében Ünnepség a párt lapjának 15 éves jubileuma alkalmából Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1945. május 23-án jelent meg első ízben pártunk megyei lapja, mely azóta is híven küzd a viharsarki dolgozók egyetemes érdekeiért. A lap fennállásának 15-ik évfordulója alkalmából a párt megyei bizottsága tegnap délben ünnepélyes fogadást rendezett az újságíróknak, a kiadóhivatal dolgozóinak, nyomdászoknak és postásoknak, amelyen baráti légkörben elevenítették fel az elmúlt időket. Este a megyei pártbizottság nagytermében a megye társadalmi életének számos vezetője, valamint az újságírók, meghívott tudósítók, levelezők s más vendégek részvételével folytatódott az ünnepség, melyen Frank Ferenc elvtárs, a párt megyei bizottságának osztályvezetője mondott beszédet. Frank elvtárs szavait az alábbiakban ismertetjük: Kedves Elvtársak! Kedves Vendégeink! A megyei lap megjelenésének 15. évfordulóján! rendezett ünnepség alkalmából tolmácsolom a párt és tanács megyei végrehajtó bizottságának őszinte üdvözletét és elismerését a sajtó munkatársainak, tudósítóinak, levelezőinek, terjesztőinek, nyomdászainak, s mindazoknak, akik a laD előállításában, a tömegekhez való eljuttatásában közreműködnek; Nagyra becsüljük a sajtót Pártunk mindig nagy jelentőséget tulajdonított a kommunista sajtónak, Lenin szavaival élve: annak a szószéknek, amely nap mint nap tolmácsolója a párt politikájának, mozgósítója és lelkesítője a szocialista építésnek. A mi sajtónk olyan fegyver a párt kezébe^ amely terjeszti a szocialista eszméket, a materialista világnézetet és szervezi a párt előtti feladatok megvalósítását. Ezért becsüljük mi nagyra a sajtót — benne megyei lapunkat —, amely hazánk felszabadulását követő hetekben, 1945. május 23-án jelent meg először és most ünnepeljük 15. évfordulóját. Az a 15 esztendő, amely megváltoztatta társadalmunk arculatát, a munkásosztály hatalomra jutásával, a tőkések, bankárok és földbirtokosok hatalmának felszámolásával nehéz, küzdelmes, de dicsőséges út volt. Mint ahogy a pártnak meg kellett küzdenie a fejlődést gátló, a történelem kerekét visszaforgatni akaró erőkkel és nézetekkel szemben, ugyanígy harcolnia kellett megyei lapunknak is, amely igen kedvezőtlen körülmények között kezdte meg munkáját. Az első példánya „Viharsarok” címen mint a koalíciós pártok lapja, kéthetenként mindössze két és fél—háromezer példányszámban jelent meg. A lap előállításának feltételed is rendkívül szegényesek voltak. A lapot kézi szedéssel, egyházi nyomdában állították elő. 1946. december 1-től napilappá vált a „Viharsarok”; A szerkesztőség létszáma azonban akkor is mindössze négy fő volt, akik egy fűtetlen raktárhelyiségben írták a lapot. Mindezek mellett meg kellett küzdenie az akkori szerekesztő- sógnek a befurakodott reakciós elemekkel, a rágalomhadjárattal, az ellenséges nézetekkel. A nehéz körülmények ellenére, a párt vezetésével a lap munkatársai írásaikkal segítették a földosztást, a gazdasági helyreállítást. 1949-ben — miután a munkásosztály véglegesen a hatalom birtokosává lett — a lap szerkesztésének is megjavultak a feltételei. A szerkesztőség létszáma kilenc főre nőtt, a lap megyei példányszáma elérte a 9—10 ezret. A két munkáspárt egyesülésével a megyei határok rendezése után a lap fejlécén most már ezt olvashattuk: „Viharsarok Népe”, amely ettől kezdve mint a párt lapja jelent meg. Megyei sajtónk már ebben az időben a párt általános politikájának tolmácsolására sok új kezdeményezést vezetett be. így például bevezette a tapasztalatcsererovatot a jó módszerek és tapasztalatok általánosítására. A publicisztika mellett egyre nagyobb területet foglalt már el a ripor- tázs, amely a szocialista építés konkrét kérdését, a munkások és parasztok életének bemutatását célozta. Lapunk kommunista íród hathatósan támogatták a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem megszilárdítását, s szinte az első perctől kezdve szószólója volt a lap a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság kialakításának. A dolgozó tömegek politikai, ideológiai és kulturális nevelésében megyei lapunk fontos szerepet töltött be. Sajnos, az ellen- forradalom előtt — a bárt általános politikájának hibájából eredően — megyei lapunk is elkövetett olyan hibákat, amelyek a lakkozásban, esetenként szektás- ságban, a tömegek lebecsülésében jelentkeztek. Mindezek ellenére határozottan el kell ismerni, hogy megyei lapunk ebben az idő- ! szákban is igyekezett hivatása magaslatán állni. Ezt annál inkább is szükséges kijelenteni, mert az ellenforradalom idején ellenségeink valóságos rágalom- hadjáratot indítottak a kommunista sajtó, a kommunista újságírók ellen. Az ellenforradalmárok, s őket kiszolgáló lakájaik üldözték, megvetették a kommunista újságírókat, sőt odáig is elmentek. ! tFolytatás a 2. oldalon.) j A fejlődés gyors és biztató, harcunk jövőjéhez is megadja a szükséges bátorítást mindenkinek, akinek szívügye a szocialista társadalom győzelme. Nézzük a béke erőit és a háború erőit. Az, hogy háború legyen-e vagy béke, negyvennégy évvel ezelőtt kivétel nélkül olyan kormányoktól függött, amelyek mindegyike hajlamos volt egy kis területrablásra, más népek fosztogatására, általában arra, hogy vérözönt zúdítson az emberiségre, ha abból aranyat lehet kovácsolni. Most? Hatalmas országok és kisebb országok egész sorában olyan kormányok, olyan rendszerek vannak, amelyek fenntartás és hátsó gondolatok nélkül harcolnak a békéért — míg az országok másik csoportjában olyan kormányok vannak, amilyenek... önök ismerik már, külön nem akarom bemutatni őket. (Derültség). A perspektíva tehát e téren is biztató, de harcolni e téren is kell, állhatatossággal és sokáig. Mai életünk fő jellemzője a munka és a harc S így lesz még jó ideig. Valamikor talán olyan helyzetben is lesznek majd emberek, hogy egyedül a munka, illetve a munka gyümölcseinek élvezete, az öröm lesz az élet tartama. De ma még a munka és a harc. A béke erői és a háború erői közül azonban már a szocializmus erői az erősebbek, az agresszorokat visszaszorító erők a hatalmasabbak. S ez a nemzetközi helyzet alapvető jellemvonása, amely nem változott a párizsi események után sem, illetve amennyiben változott, meg kell mondani, hogy az imperialisták, az ag- resszorok hátrányára változott. Kádár János ezután részletesen szólt az amerikai repülőgép május elsejei agressziójáról, az amerikai kormány kezdeti hazugságairól, majd pedig arról, hogy a kém beismerő vallomása után az amerikai kormány a Szovjetunió feletti kémkedést a hivatalos belpolitika tartozékának nyílvánította. A szovjet kormány ebben a helyzetben is végtelen türelemmel és tapintattal járt el—folytatta Kádár János. A Szovjetunió nagyon helyesen fogalmazta meg a követelést Párizsban: ítéljék el a kémrepülést, vonják felelősségre a bűnösöket és kövessék meg a sértettet, majd jelentsék ki, hogy ilyen soha többé nem fog előfordulni. Utána üljünk le, tárgyaljunk és egyezzünk meg becsületesen a különböző dolgokban — ez volt a szovjet javaslat. Enélkül tárgyalni a népek becsapása lett volna és csak az agresszorok malmára hajtotta volna a vizet. A szovjet kormány, Hruscsov elvtárs leleplezte és visszaverte — talán úgy is mondhatnám, hogy nemcsak a levegőben, de a politi- (Folytatás a 2. oldalon.)
