Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

BÉKÉS MEGYEI h Ara: 70 fHIér * Világ proletárjai, egyesüljetek! I960. MÁJUS 22., VASÄRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM Magasztos eszme és gyönyörű cél a szocialista társadalmat felépíteni Kádár János elvtárs felszólalt a Hazafias Népfront budapesti értekezletén A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában szombaton, a fővá­ros lakosságának mintegy ötszáz küldötte újjáválasztotta a Haza­fias Népfront Budapesti Bizottságát. Az ünnepi gyűlésen megje­lent, az elnökségben helyet foglalt, majd a vitában felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A tanácskozást dr. Harrer F erenc, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Schütz Árpád titkár terjesztette elő a Hazafias Népfront Budapesti Bi­zottságának beszámolóját az elmúlt három év munkájáról. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára* A béke ügye az egész világon győzni fog — Teljes mélységében átórzem juk, hogy több fegyvert gyárt- a megtiszteltetést és a felelőssé- sunk. Nálunk nincsenek fegyver- get, hogy a Hazafias Népfront gyári részvényesek, annál inkább budapesti értekezletén mint kül- vannak Nyugaton, a nagy kapi- dött jelen lehetek. (Nagy taps.) talista országokban. Ezért köszönetét mondok azok­_______________________________ na k, akiknek bizalmából — mint a XIII. kerület küldötte — részt vehetek ezen a tanácskozáson. Közös eszme és közös törekvés hozott össze bennünket ebbe a terembe, s bár sok irányból jöt­tünk, immár közös útra leltünk, és egyetértésben megyünk előre. (Nagy taps.) Vannak itt a terem­ben nagy tudósok, híres művé­szek, kiváló munkások, paraszt­emberek, a társadalom legkülön­bözőbb rétegéből jött emberek. Ez magában, véve is nagy társa­dalmi kiegyenlítődésre mutat, de ennél magasabb fokon is jelent­kezik a kiegyenlítődés társadal­munkban — állapította meg Ká­dár János, majd részletesen be­szélt népünk szépülő életéről, a népfront-mozgalom budapesti szervezeteinek eredményes, jó munkájáról és a népi egységről. Hangsúlyozta: az alapvető dolgo­zóosztályok, az egész nép összefo­gása nélkül nem lehet eredmé­nyesen építeni a szocializmust. Ezért a Hazafias Népfront­nak Budapesten nagy figyelmet kell fordítania a munkások és a értelmiségiek együttműködésé­re, valamint a munkásosztály és a városi kispolgárság tartós szövetségére. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglalko­zott. — A nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — jó és kedvező szocializmust építő népünk szá­mára, mert a nemzetközi életben a szocializmus erői immár hatal­mas, legyőzhetetlen és egyre nö- vékvő erőként vannak jelen. (Hosszantartó taps.) Természete­sen látnunk kell, hogy miközben döntő fölényben vannák a szocia­lizmus erői, azért a nemzetközi helyzetre hat az imperializmus lé­te is, más szóval a béke erői és a háború erői is jelen vannak a nemzetközi élet tényezői között. — Amikor azt vizsgáljuk, mi­lyen erők vannak az imperializ­mus, az agresszió oldalán, akkor sosem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy mindenkinek társa­dalmi helyzete, vagyis alapvető személyes érdeke szabja meg a gondolkodását. Nálunk, Magyar- országon egyetlen olyan ember sincs, akinek valamiféle anyagi érdekeltsége fűződnék ahhoz, hogy növekedjék a haditermelés, a hadsereg létszáma, vagy mond­S higgye el mindenki: van kü­lönbség abban, mennyi idő alatt jut el egy óbudai munkásasz- szony addig, hogy követelje a békét, és mennyi idő kell ugyanehhez egy amerikai ágyú­gyárosnak. (Derültség). Nyilvánvalóan van itt bizonyos időbeli differencia is. (Nagy taps.) A harc addig tart, a végső és teljes győzelem akkor következik be, amikor az imperialisták, a há­borús profitban érdekelt emberek elvesztik döntő befolyásukat ál­lamok és kormányok, nagy és ha­talmas államok kormányai fe­lett. Mindezt azért sem szabad szem elől téveszteni, mert mindenki láthatja és érezheti, hogy a nem­zetközi életben bizonyos perio­dikus változások: vannak. Előtör a megbékélés szelleme, azután egy kis ellennyomást ad az ag­resszió szelleme. És utána me­gint erősödik a megbékélés szel­leme. Az agresszió szellemét és erőit erős korlátok között kell tar­tani, amíg az imperializmus meg nem szűnik létezni. Ezt mindenkinek tudnia kell. Amikor békeprogramunkról be­szélünk, azért tekinthetünk nyu­godt biztonsággal előre, mert im­már szemünk előtt a szocialista társadalmi rendszer legyőzhetet­len ereje, nagyszerű fejlődése. A kommunista sajtó fegyver a párt kezében Ünnepség a párt lapjának 15 éves jubileuma alkalmából Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1945. május 23-án jelent meg első ízben pártunk megyei lapja, mely azóta is híven küzd a viharsarki dolgozók egyetemes érdekeiért. A lap fennállásának 15-ik évfor­dulója alkalmából a párt megyei bizottsága tegnap délben ünne­pélyes fogadást rendezett az újságíróknak, a kiadóhivatal dolgozói­nak, nyomdászoknak és postásoknak, amelyen baráti légkörben elevenítették fel az elmúlt időket. Este a megyei pártbizottság nagytermében a megye társadalmi életének számos vezetője, valamint az újságírók, meghívott tudósí­tók, levelezők s más vendégek részvételével folytatódott az ünnep­ség, melyen Frank Ferenc elvtárs, a párt megyei bizottságának osz­tályvezetője mondott beszédet. Frank elvtárs szavait az alábbiak­ban ismertetjük: Kedves Elvtársak! Kedves Vendégeink! A megyei lap megjelenésének 15. évfordulóján! rendezett ünnep­ség alkalmából tolmácsolom a párt és tanács megyei végrehaj­tó bizottságának őszinte üdvözle­tét és elismerését a sajtó munka­társainak, tudósítóinak, levelezői­nek, terjesztőinek, nyomdászai­nak, s mindazoknak, akik a laD előállításában, a tömegekhez való eljuttatásában közreműködnek; Nagyra becsüljük a sajtót Pártunk mindig nagy jelentő­séget tulajdonított a kommunis­ta sajtónak, Lenin szavaival élve: annak a szószéknek, amely nap mint nap tolmácsolója a párt po­litikájának, mozgósítója és lelke­sítője a szocialista építésnek. A mi sajtónk olyan fegyver a párt kezébe^ amely terjeszti a szoci­alista eszméket, a materialista vi­lágnézetet és szervezi a párt előtti feladatok megvalósítását. Ezért becsüljük mi nagyra a sajtót — benne megyei lapunkat —, amely hazánk felszabadulását követő hetekben, 1945. május 23-án je­lent meg először és most ünne­peljük 15. évfordulóját. Az a 15 esztendő, amely meg­változtatta társadalmunk arcula­tát, a munkásosztály hatalomra jutásával, a tőkések, bankárok és földbirtokosok hatalmának felszá­molásával nehéz, küzdelmes, de dicsőséges út volt. Mint ahogy a pártnak meg kellett küzdenie a fejlődést gátló, a történelem kere­két visszaforgatni akaró erőkkel és nézetekkel szemben, ugyanígy harcolnia kellett megyei lapunk­nak is, amely igen kedvezőtlen körülmények között kezdte meg munkáját. Az első példánya „Viharsarok” címen mint a koalíciós pártok lapja, kéthetenként mindössze két és fél—háromezer példány­számban jelent meg. A lap elő­állításának feltételed is rendkívül szegényesek voltak. A lapot kézi szedéssel, egyházi nyomdában ál­lították elő. 1946. december 1-től napilappá vált a „Viharsarok”; A szerkesztőség létszáma azonban akkor is mindössze négy fő volt, akik egy fűtetlen raktárhelyiség­ben írták a lapot. Mindezek mellett meg kellett küzdenie az akkori szerekesztő- sógnek a befurakodott reakciós elemekkel, a rágalomhadjárattal, az ellenséges nézetekkel. A nehéz körülmények ellenére, a párt ve­zetésével a lap munkatársai írá­saikkal segítették a földosztást, a gazdasági helyreállítást. 1949-ben — miután a munkásosztály végle­gesen a hatalom birtokosává lett — a lap szerkesztésének is meg­javultak a feltételei. A szerkesz­tőség létszáma kilenc főre nőtt, a lap megyei példányszáma elérte a 9—10 ezret. A két munkáspárt egyesülésével a megyei határok rendezése után a lap fejlécén most már ezt olvashattuk: „Vi­harsarok Népe”, amely ettől kezd­ve mint a párt lapja jelent meg. Megyei sajtónk már ebben az időben a párt általános politiká­jának tolmácsolására sok új kez­deményezést vezetett be. így pél­dául bevezette a tapasztalatcsere­rovatot a jó módszerek és tapasz­talatok általánosítására. A pub­licisztika mellett egyre nagyobb területet foglalt már el a ripor- tázs, amely a szocialista építés konkrét kérdését, a munkások és parasztok életének bemutatását célozta. Lapunk kommunista íród hat­hatósan támogatták a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem megszilárdítását, s szinte az első perctől kezdve szószólója volt a lap a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaság kialakításának. A dolgozó tömegek politikai, ideológiai és kulturális nevelésé­ben megyei lapunk fontos szere­pet töltött be. Sajnos, az ellen- forradalom előtt — a bárt álta­lános politikájának hibájából eredően — megyei lapunk is elkö­vetett olyan hibákat, amelyek a lakkozásban, esetenként szektás- ságban, a tömegek lebecsülésében jelentkeztek. Mindezek ellenére határozottan el kell ismerni, hogy megyei lapunk ebben az idő- ! szákban is igyekezett hivatása magaslatán állni. Ezt annál in­kább is szükséges kijelenteni, mert az ellenforradalom idején ellenségeink valóságos rágalom- hadjáratot indítottak a kommunis­ta sajtó, a kommunista újságírók ellen. Az ellenforradalmárok, s őket kiszolgáló lakájaik üldözték, megvetették a kommunista újság­írókat, sőt odáig is elmentek. ! tFolytatás a 2. oldalon.) j A fejlődés gyors és biztató, har­cunk jövőjéhez is megadja a szükséges bátorítást mindenki­nek, akinek szívügye a szocialista társadalom győzelme. Nézzük a béke erőit és a háború erőit. Az, hogy háború legyen-e vagy béke, negyvennégy évvel ezelőtt kivé­tel nélkül olyan kormányoktól függött, amelyek mindegyike haj­lamos volt egy kis területrablásra, más népek fosztogatására, általá­ban arra, hogy vérözönt zúdítson az emberiségre, ha abból aranyat lehet kovácsolni. Most? Hatal­mas országok és kisebb országok egész sorában olyan kormányok, olyan rendszerek vannak, ame­lyek fenntartás és hátsó gondola­tok nélkül harcolnak a békéért — míg az országok másik cso­portjában olyan kormányok van­nak, amilyenek... önök ismerik már, külön nem akarom bemutat­ni őket. (Derültség). A perspek­tíva tehát e téren is biztató, de harcolni e téren is kell, állhata­tossággal és sokáig. Mai életünk fő jellemzője a munka és a harc S így lesz még jó ideig. Valami­kor talán olyan helyzetben is lesz­nek majd emberek, hogy egyedül a munka, illetve a munka gyü­mölcseinek élvezete, az öröm lesz az élet tartama. De ma még a munka és a harc. A béke erői és a háború erői közül azonban már a szocializmus erői az erősebbek, az agresszorokat visszaszorító erők a hatalmasabbak. S ez a nemzetközi helyzet alap­vető jellemvonása, amely nem változott a párizsi események után sem, illetve amennyiben változott, meg kell mondani, hogy az imperialisták, az ag- resszorok hátrányára változott. Kádár János ezután részletesen szólt az amerikai repülőgép má­jus elsejei agressziójáról, az ame­rikai kormány kezdeti hazugsá­gairól, majd pedig arról, hogy a kém beismerő vallomása után az amerikai kormány a Szovjet­unió feletti kémkedést a hivatalos belpolitika tartozékának nyílvání­totta. A szovjet kormány ebben a helyzetben is végtelen türelem­mel és tapintattal járt el—foly­tatta Kádár János. A Szovjetunió nagyon helyesen fogalmazta meg a követelést Pá­rizsban: ítéljék el a kémrepülést, vonják felelősségre a bűnösöket és kövessék meg a sértettet, majd jelentsék ki, hogy ilyen soha töb­bé nem fog előfordulni. Utána üljünk le, tárgyaljunk és egyez­zünk meg becsületesen a külön­böző dolgokban — ez volt a szov­jet javaslat. Enélkül tárgyalni a népek be­csapása lett volna és csak az agresszorok malmára hajtotta volna a vizet. A szovjet kormány, Hruscsov elvtárs leleplezte és visszaverte — talán úgy is mondhatnám, hogy nemcsak a levegőben, de a politi- (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom