Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-21 / 119. szám
BÉKÉS, MEGYEI * Ara: 50 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! MEPUJ I960. MÁJUS 21., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Mindent megteszünk, hogy javuljon a nemzetközi légkör Hruscsov elvtárs beszélt a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának berlini nagygyűlésén Berlin (MTI) Nagy-Berlinben, a Werner Ze elenbinder csarnokban pénteken délután rendezték meg a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának nagygyűlését. A csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség lelkes éljenzése közben vonult be a Berlinben tartózk odó szovjet küldöttség, élén N. Sz. Hruscsovval. a Szovjetunió Minisz íertanácsának elnökével, továbbá a Demokratikus Németország Ne mzeti Frontja Országos Tanácsának elnöksége, valamint az NDK kormányának és a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának vezetői. A két nemzet himnuszának el hangzása után Erich Correns pro- .eszor. a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsa Elnökségének elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót N. Sz. Hruscsovnak. — íme ismét találkozhatunk önökkel, Németország történetében az első munkás-paraszt állam fővárosának lakosaival — kezdte beszédét N. Sz. Hruscsov. — Engedjék meg, hogy saját nevemben és a kíséretemben levő elvtársak nevében forró köszönetéit mondjak a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és az NDK kormányának azért a meghívásért, hogy Párizsból Moszkvába hazatértünkben ellátogassunk Berlinbe. A Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és az egész népnek a nevében forró testvéri üdvözletemet tolmácsolom Berlin lakosadnak és az egésiz Német Demokratikus Köztársaság lakosainak, akik kitartó, szorgalmas munkával építik a szocializmust. Hruscsov ezután arról beszélt, hogy az egész világ azt várta, hogy ezen az értekezleten el fogják dönteni a rendkívül fontos kérdéseket és hozzá fognak látni a fő problémák megoldásához. Sajnálatos módon az Egyesül# Államok uralkodó köreinek agresszív magatartása miatt az értekezletre nem kerülhetett sor. Az egész világ tudja ezt s bárhogy fondorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnösségüket, az igazság mindenképpen győzni fog. A Szovjetunió nagyon kitartóan-, gondosan készült az értekezletre. Semmiféle katonai riadót nem rendeztünk, semmiféle katonai gyakorlatot nem rendeltünk el és semmiféle felderítő katonai repülést nem végeztünk. Mi a leggondosabban és a legőszintébb szándékkal készültünk a konferenciára. A nyugati résztvevők azonban egészen másképp jártak el. Nekik is ugyanezeket a nézeteket kellett volna képviselndök és — habár az értekezletet illetően riadójeleket kaptunk —, mégis azt gondoltuk, hogy a józan ész diadalt arat. Azt reméltük, hogy normális feltételek jönnek létre ezen az értekezleten s ezek elősegítik a bonyolult nemzetközi kérdések megoldását. Az Egyesült Államokban a felszín alatt bonyolult harc folyt a különböző politikai erők között, s ez súlyos aggodalmat keltett. Képzeljék él, elvtársak, közvetlenül az értekezlet előtt, a kormányfők találkozójának előestéjén, amikor úgy gondolhatnék —a legnagyobb elővigyázatra lett volna szükség minden érdekelt fél részéről, nehogy megrendítsék a bizalmat és meghiúsítsák, az értekezletet, szinte vezényszóra provokációs, fenyegető beszédek hangzottak el. E beszédekben barátságtalan szavakkal illették a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Eles és arcátlan beszédet mondott Herter, Dillon és Nixon úr. Világos volt, hogy ezek a szónokok teljesen összhangban vannak egymással. Az Egyesült Államok elnöke sajtóértekezletén csatlakozott hozzájuk, s kijelentette, hogy e beszédek az Egyesült Államok politikáját fejezik ki. A legrosszabb feltevéseink igazolódtak a tekintetben, milyen az erők megoszlása az Egyesült Államokban. Minden amellett szólt, hogy az Egyesült Államok kormánya semmiképpen sem óhajtja a problémák megoldását. Arra törekedett, hogy ne jöjjön létre az értekezlet, sőt mindent megtett, hogy újabb ürügyet találjon a kapcsolatok elmérgesítésére, s a végletekig felizzítsa a helyzetet és megfossza a találkozót a normális feltételektől. Az Egyesült Államok reakciós erői és különösen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az értekezlet sikerrel jár, és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsítsák és a megegyezést megakadályozzák. Április 9-én felderítés céljából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. Mint már mondottam, ml akkor elhatároztuk, hogy nem tiltakozunk, nehogy örömet okozzunk ellenfeleinknek. Ök valószínűleg így számoltak: mi\£el nem lőtték le a repülőgépet, ez azt jelenti, hogy nem is képesek megvédeni légiterüket a berepülések ellen. Ez nyomás volt, amelyet ránk gyakoroltak. A Pentagon politikusai elhatározták, hogy megismétlik az agressziót, s a kémrepülőgép legközelebbi behatolását éppen május elsejére, a nemzetközi proletariátus ünnepére időzítették. De itt aztán valami más eredmény született, mint ahogyan azt ők előre elképzelték. A repülőgép felszállt, de támaszpontjára már nem érkezett vissza. A repülőgépet lelőtték és roncsai most biztos támaszponton; Moszkvában láthatók egy kiállításon. S most aztán igazán elszámították magukat az imperialista cápák. Az agresszoroknak nyomban bocsánatot kellett volna kérniük, meg kellett volna ígérniük, hogy többet ilyesmi nem ismétlődik meg, s hogy a felelősöket megbüntetik. De nem. A düh elvakította az agresszorokat, kijelentették, hogy ök már korábban is küldtek hozzánk repülőgépeket, s ezt a jövőben is meg fogják tenni, mert az ilyen akció az Egyesült Államok nemzeti politikájának érdeke. Lém, még ezt a kijelentést is megkockáztatták. Lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait Nekünk nem az a véleményünk, pes olyan határozottan követelni hogy az amerikai katonai klikknek ez az agresszív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gonosz szenvedélyeknek gyümölcse és azzal, hogy a repülőgépet lelőttük, továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítólőszéke elé vittük, lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait. Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltaik olyan gondolataink, hogy talán nem kellene oda utazni, hiszen az amerikaiak a repülőgép-üggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allen Dulles nyíltan már előre mosolygott, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hrus- csovra néz majd és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiteróbe, Ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz kéa megegyezést a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben. De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük. (Nagy taps.) Ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk Párizsba. Elhatároztuk, hogy összejövünk a kormányfőkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodást. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéli-e cselekményét vagy sem? Ha elítéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz. És a szükséges megegyezésért tevékenykedni. Az előzetes értekezleten keményen és határozottan kifejtettük álláspontunkat de Gaulle köztársasági elnöknek, Macmillan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már Önök is tudják. Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekezleten, akkor precedenst teremtettünk volna és az amerikai szoldateszka azt hihette volna, hogy neki mindent szabad s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfők értekezletén. (Taps.) A csúcsértekezlet megfeneklése természetesein minden jóakaraté embert elszomorít. Ezért, amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kormány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsítását, azt javasoltuk, hogy a koníerenciát kedvezőbb időpontra halasszuk el. Ügy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hat-nyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott időpont a nyugati sajtóban különböző fel- tételezésekre adott alkalmat. Azt mondották, talán az az oka, hogy az Egyesült Államok fél év múlva új elnököt választ. Mi viszont nem úgy vetjük el a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök és milyen politikát folytat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői határozzák majd meg a politikát. Az amerikai nép is békére törekszik A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hatnyolc hónap múlva hívják össze. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetőivel, vagy az Eisenhowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a következő elnököt. De nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szivükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a béke- szerződést. Mi mégis bízunk benne, hogy — amint a költő mondta — a világ nincsen jó lelkek nélkül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, békére törekszik. Voltak Amerikában elnökök, akikre az egész világon, a Szovjetunióban is tisztelettel emlékeznek. Ezek: Washington, Jefferson, Lincoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk amerikai elnököt, hanem az amerikai nép. Mi nem avatkozunk be ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk bele, ha bírnánk. Teljesen világos, hogy a világbéke biztosítása szempontjából igen nagyjelentőségű az a kérdés, milyen politikát folytat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerősebb hatalma. Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsértekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat-nyolc hónapban a Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is tesszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országának politikája szempontjából? Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit, ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne bennünket a hidegháború legsötétebb időszakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra Is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, leszerelésre, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltűnt-e például a leszerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségünket, hogy törekedjünk e kérdés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjavításában és a normális államközi kapcsolatok megteremtésében a teljes és általános leszerelésnek döntő szerepe lehetne. A leszerelés ‘a kérdések kérdése. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem akarják a leszerelést. Csak látszólag vesznek részt a tízes bizottság munkájában, képviselőik csak szalmát csépelnek. Tudják jól, hogy ennek mi *2 eredménye. Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt. Tegnap tüze(Folytatás a 2. oldalon.)
