Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

2

ff ÉPÚJSÁG

I960, május 20., péntek

(Folytatás az 1. oldalról.) van , nem lett volna-e helyesebb és előnyösebb, ha most tartják meg a tárgyalásokat és nem halasztják el azokat 6—8 hónappal?

Hruscsov ezt válaszolta: mi a csúcsértekezlet megtartását akartuk — hiszen ezért jöttünk Párizsba. A szovjet küldöttség hajlandó lett volna most leülni tárgyalná, ha az amerikaiak elismerik annak az agressziónak a tényét, amit a Szovjeunió ellen elkövették. „De hogyan üljünk le tárgyalni az agresszorral?" — kérdezte Hruscsov, majd a tudósítókhoz fordulva ezt mondotta:

„Uraim, valamennyiüknek van anyja, nélküle nem jöttek volna a világra. Nos, én is emlékszem édesanyámra. Szegény munkásasszony volt, ritkán jutott hozzá, hogy tejfelt vásárolhasson. Egyszer mégis tejfelt szerzett, de a macska belopózott a kamrába és ellopta. Ekkor édesanyám elővette a macskát, megfogta a fülét és megrázta, hogy megtanulja: Lopni nem szabad. így nevelik a macskákat. Ezt csináljuk mi az amerikai imperialistákkal is: fü- lönfogtuk és megráztuk őket, hogy megértsék, nem szabad ilyen agressziót elkövetni a Szovjetunió ellen.”

A vitás kérdéseket békés tárgyalásokkal kell megoldani

A következő kérdést a hamburgi Die Welt tudósítója tette fel; Vajon Hruscsov véleménye szerint továbbra is békés eszközökkel kell-e megoldani a nemzetközi kérdéseket?

Hruscsov válasza ez volt:

„Igen. Újból hangsúlyozom, a mi politikánk mindig az volt, hogy a vitás kérdéseket nem háborúval, hanem békés tárgyalásokkal kell megoldani. Ez az a politika, amelyet mindig hirdettünk és továbbra is magunkénak vallunk.”

A következő kérdés Németországra és Nyugat-Berlinre vonatkozott, Hruscsov válaszában kifejtette, hogy Nyugat-Berlin a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság szívében van. Az NDK-ban szocialista rendszer, Nyugat-Berlinben pedig kapitalista rendszer van. így elkerülhetetlenek bizonyos konfliktusok, amelyek rontják a nemzetközi helyzetet. Ezért az a leghelyesebb, hogy Nyugat-Berlin legyen szabad város, vonják ki onnan a külföldi csapatokat és azután válasszanak a nyugat-berliniek maguknak olyan társadalmi rendszert, amilyet a legmegfelelőbbnek tartanak.

Hruscsov hozzátette, hogy holnap Berlinbe utazik, hogy ott találkozzék barátaival, Ulbrichttal és Grotewohllál. Kijelentette továbbá, az amerikai kémrepülőgép esete még inkább meggyőzte, hogy Nyugat-Berlin kérdését, mint a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét Okvetlenül és minél előbb meg kell oldani.

A berlini Tag tudósítója feltette a kérdést: Hruscsov különbekét akar-e kötni most Berlinben?

Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a német békeszerződést okvetlenül meg kell kötni, mert a háború maradványainak eltakarításában ennek igazán igen nagy szerepe van. Eljön majd az az idő — mondotta —. amikor ezt a békét meg is kötjük. de hogy ez mikor következik be, az a mi dolgunk.

Hruscsov hozzátette, hogy a Szovjetunió hajlandó megkötni a békeszerződést az Egyesült Államokkal és a hitleri Németország ellen hadviselt többi hatalommal együtt.

— Ami az időpontot illeti, ez a mi ügyünk — mondotta. — Ügy fogunk tenni, ahogy az Egyesül: Államok cselekedett Japánnal.

Azon vagyunk, hogy együttesen írjuk alá a német békeszerződést

Együtt harcoltunk Japán ellen, de az Egyesült Államok a béke- szerződést nélkülünk kötötte meg Japánnal. Minden erővel azon vagyunk, hogy együttesen írjuk alá a békét Németországgal. De elérkeztünk csaknem a határig, s ha nincs mód, hogy eljussunk a célig, egyedül fogjuk aláírni a szerződést.

Hruscsov végül hangsúlyozta, hogy mostani berlini útja során

nem kerül sor a békeszerződés aláírására.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha Hruscsov és a Szovjetunió vezetői már akkor tudtak az amerikai kémrepüléolyan elnököt választanának, aki óig nem volt szó háborúról, csak

jó viszonyban akar lenn: hazánkkal is. Nem akarok beavatkozni az amerikai választási hadjáratba. Az amerikai nép maga választja meg, kit akar elnökéül. De azt szeretnék, hogy ez az elnök legyen bölcs és méltó az elnöki tisztségre, értse meg, hogy a lúgnak békében kell élnie. Ha hem ilyen elnököt választanak, akkor lesz türelmünk várni. Ha a következő sem lesz ilyen, tovább várunk. Van időnk. A mi ügyünk igaz ügy, jó úton fejlődik és mi haladunk tovább a kommunizmus felé. Ha ebben a versenyben a kapitalista országok

arról, hogy egy bandita idegen kertbe tolakodott és az orrára ütöttek. Ennek az az eredménye, hogy az amerikai imperialisták most már tudják, hol vannak a Szovjetunió határai. De ha újra megpróbálkoznak ilyesmivel, újra vi- ütni fogunk és szétzúzzuk azokat a bázisokat is, ahonnan a légikalózok útra indulnak. Semmiképpen sem így kell alakulnia a helyzetnek. A helyzetet normali- zálni kell, hogy békében élhessünk. Azt Hiszem, de Gaulle francia köztársasági elnök is hasonlóképpen gondolkodik.

sekről, miért nem vetette fel ezt majd elmaradnak mögöttünk, akHruscsov Eisenhower előtt a Camp David-i tárgyalásokon.

Válasz: Szívesen válaszolok e kérdésre. Szándékomban volt,

hogy ezt megteszem, amikor

Camp Davidban voltam. Éppen igen jól beszélgettünk egymással. Eisenhower azt mondta nékem, hívjon engem „my £riend”-nék és én önt „goszpogyin Hruscsov”- nak hívom majd. Már épp ott tartottam, hogy erről beszéljek vele, majd azt mondtam magamban: — Nem, valami nincs rendben a barát körül és igazam volt. Amikor elcsíptük a tolvajt, ő azt válaszolta nekem: én nem vagyok tolvaj, csak a mi politikánk.

A következő kérdés így hangzott: milyen elkövetkező elnökkel szeretne tárgyalni az Egyesült Államok részéről? A kérdező még hozzátette: hiszen ön most akarva-akaratlanul tényezővé vált az Egyesült Államok választási harcában.

Hruscsov: Köszönöm, ez igen jó kérdés, bár nem könnyű rá válaszolni, de azért megpróbálom.

Elmondta, hogy amikor az Egyesült Államokban járt, sokféle emberrel találkozott, munkásokkal, a tőkések minden fajtájával. Neki azonban az volt a véleménye, hogy ember—ember, mindegyik békét akar a maga módján Vannak, akik nem értenek egyet a szocializmussal — folytatta. — Én például nem értek egyet a kapitalizmussal, de ez nem ok a veszekedésre, még kevésbé a háborúra. Bizonyos vagyok, hogy az amerikaiak nagy többsége nem helyesli a provokációs kémrepüléseket — meg kell tőlük kérdeznem, mit csináltak volna, ha a mi repülőgépjeink hatolnak be az Egyesült Államok területe fölé. Az amerikai imperialistáknak meg kell érteniük, hogy nem lehet ilyen repüléseket végrehajtani.

— Ami azt a kérdést illeti, van- e nekem megfelelő jelöltem az Egyesült Államok elnöki székére, azt válaszolom: igen, van.

— Emlékszem egy nagy amerikaira, egy nagy államférfira: Roosevelt elnökre. ö méltósággal képviselte a kapitalista világot. Megvolt azonban a kellő bölcsessége és megértette a békés együttélés szükségességét. Amikor meghalt, vele együtt meghalt politikája is. De úgy véljük, eljön a nap, amikor az Egyesült Államokban olyan emberek kerülnek hatalomra, akikkel nemcsak hogy jó, hanem baráti kapcsolatokat is teremthetünk, leghőbb óhajunk, hogy baráti kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal. Nincsenek ellentmondó érdekeink. Egyetlen valami választ el bennünket: politikai rendszereink különbözősége

Jé viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal

kar segíteni fogunk nekik és szívesen megosztjuk velük a szocializmus építésének jó tapasztalatait.

Hruscsov ezután lelkesedéssel beszélt azokról a nagy eredményekről, amelyeket a Szovjetunió

népe kivívott.

— Jöjjenek, látogassanak el hozzánk — mondotta —, minden további nélkül megkaphatják a vízumot. Hazánk elmaradott volt, most pedig a tudományban és a kultúrában — szerény akarok lenni és ezért nem mondom hogy az elsők vagyunk, de nyugodtan állíthatom, hogy az elsők között vagyunk. Azok, akik itt hurrog- tak, ők is jöjjenek el, őket is beengedjük, nézzék meg, hogyan élünk mi, szovjet emberek. Hátha még ők is tanulnak tőlünk emberséget.

A Combat szerkesztője kérdésében ezt hangoztatta: Általánosan elismeri, hogy Hruscsovot jószándék vezette, amikor az ,,U—2” repülőgép incidense ellenére eljött Franciaországba. Szeretné azonban tudni, vajon a francia köztársasági elnök békéltető akciói miért nem segítettek a megegyezéshez. a konferencia létrejöttéhez. Ha pedig már így történt. hogyan értékeli Hruscsov: de Gaulle közvetítő szerepe a béke érdekeit szolgálta-e?

Azt hittem, hogy az amerikaiak szeme

az utolsó percben felnyílik

Hruscsov válaszában ismét visz- szatért az amerikaiak magatartására, amely meghiúsította a csúcs- értekezletet.

„Párizsba természetesen úgy jöttünk, hogy tudtunk az Egyesült Államoknak a repülőgép-ügyben elfoglalt álláspontjáról. Azért jöttem, mert azt hittem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó percben felnyílik” — mondotta. — Az amerikaiak bocsánatot kértek Kubától, amikor ott lelőttek egy betolakodó amerikai repülőgépet. A Szovjetuniótól, a szocializmus országától azonban nem akarnak bocsánatot kérni — mondotta.

De Gaulle az elvek embere, becsületes ember. Ha kimondja a szót, meg is tartja. De egy szövetségesről van szó, sőt egy olyan szövetségesről, akit vezérnek tart, s akit nem kezelhet úgy, mint egy tolvajt. Ilyen helyzetben hogyan ítélje el valaki szövetségesét? Ez már a szövetségesek viszonyának kérdése. Ha őszintén beszélhetek, megmondom: ha a mi szövetségesünkkel történnék ilyesmi, azt mondtuk volna neki, hogy nem helyes, amit tett. És ha mégis megtette, bocsánatot kell kérnie érte. De hát ez a szocialista erkölcs, kommunisták erkölcse egész másfajta, mint a kapitalistáké.

A Szovjetunió és Franciaország viszonyáról szólva Hruscsov hozzátette: a két ország kapcsolatai jók. Kijelentette, hogy nagyon elégedett de Gaulle elnökkel folytatott szerdai beszélgetésével, és az a véleménye, hogy a francia— szovjet viszony nem romlik, sőt javulni fog. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a francia köztársasági elnök folytatni akarja a két ország kapcsolatainak javítására irányuló törekvéseit.

— Nagyra becsüljük de Gaulle tábornokot és a francia népet — mondotta.

Ezután megkérdezték Hrus- csovtól, hogyan értékeli azt a tényt, hogy Gates amerikai hadügyminiszter Párizsból elrendelte, helyezzék készültségbe az Egyesült Államok haderejét.

Hruscsov kijelentette, hogy nem olvasta ezt a hírt. De ha ez igaz, ez kétségtelenül piovo- káció, ami csak bonyolítja a helyzetet és arra szolgál, hogy az amerikai népet megfélemlítsék, még jobban megkopasszák az amerikai adófizetőt. Lehet, hogy provokáció — mondotta Hruscsov —, de az is lehet, hogy egyszerűen gyávaság, de a gyávaság ugyanolyan veszélyes lehet, mint a provokáció. Gyávaságból még háborút is ki lehet robbantani.

— Én nem ismerem Gatest. nem tudom, mennyit ér, de ismerem barátomat, Malinovszkij marsall't, a nagyszerű katonát, aki hősiesen harcolt az első világháborúban Franciaországban a német imperialisták ellen és a második világháborúban a német

Mindegy, ez az ő dolguk, ez más fasiszták ellen, ö szocialista hazákérdés, becsület és nevelés dolga.

Ami de Gaulle közvetítő szerepét illeti, Hruscsov kifejtette azt a véleményét, hogy a francia köz- társasági elnök megtett minden tőle telhetőt. Hogy közvetítése miért nem volt eredményes, azt ő — Hruscsov — nem tudja megmondani, ezt a kérdezőnek magától de Gaulle elnöktől kell megtudakolnia. Bizonyos, hogy a Szovjetunió nem volt oka a közvetítés eredménytelenségének. Eisenhower elnökkel de Gaulle elnök beszélt, neki kell tudnia, mi okozta a kudarcot.

Ami a jelenlegi helyzetet iijának hű fia. ö nem rendelt el riadót és nem is fog elrendelni. De azt megmondhatom, ha fenyegetni akarnak, más országokat válasszanak célpontul, mert minket nem lehet megijeszteni.

Hruscsov ismételten kifejtette azt a véleményét, hogy valószínűleg egyszerűen az adóprés kedvéért hozták ezt az intézkedést hogy pénzt csikarjanak ki az amerikai emberek zsebéből.

— Nálunk éppen az ellenkezője történik — mondotta. — 1965-től kezdve a szovjet munkások és alkalmazottak egyáltalán nem fizetnek adót, s fokozatosan csök— Jönnek még jobb idők is Mi jó viszonyt akarunk az Eg / 'Hit Államokkal és szeretnénk, ha

leti mondotta Hruscsov —, ha kentjük a munkaidőt is. Ez a egy háború befejeződik, utána bé- mi politikánk, a kommunista pokes viszonyok keletkeznek a győz- liti'ka, a szovjet kormány és a _____ ____

t

es és a legyőzött között. Most pe koa>munisU párt politikája, ssowOátásml

amelytől nem téríthet el bennünket semmiféle provokátor.

A Neues Deutschland tudósítója ezután megkérdezte Hruscsov- tól, véleménye szerint miért változott meg Eisenhower álláspontja Camp David óta. mert most nyilvánvalóan egészen másként viselkedik, mint akkor.

Hruscsov utalt rá, hogy Eisenhower most azt mondta, a kémrepülőgép behatolására azért volt szükség, mert az Egyesült Államok háborús fenyegetéstől fél. Ez az állítás nem igaz. A legreákci- ósabb amerikai körök, a Pentagon, a hadügyminisztérium gyakorolnak nyomást Eisenhowerra, ők küldték a kém-repülőgépet a Szovjetunió fölé, az ő nyomásuk a magyarázata Eisenhower megváltozott magatartásának.

Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy szándékszik-e Hruscsov Latin-Amerikába, pontosabban Braziliába utazni, s hogy mi a véleménye a latin-amerikai helyzetről, továbbá, hogy véleménye szerint van-e szerepe Latin-Ame- rikának az elsőrendű fontosságú világpolitikai kérdésék megoldáséban?

A kérdés első részére Hruscsov azt válaszolta, hogy Brazillába még nem hívták meg, ezért nem mehet oda. De nem adja fel a reményt, hogy Latin-Amerikából érkezik számára meghívás és akkor örömmel tesz annak eleget.

A kérdés második részére a következőket válaszolta:

— Érezzük a lüktetését annak a harcnak, amely Latin-Ameriká- ban egyrészt a függetlenségért, másrészt az amerikai imperialisták ellen folyik. Nixon alelnök ellen 1958-ban latin-amerikai látogatása alatt kirobbant tüntetések jellemző ómenek voltak. Üdvözöljük a kubai népet, amely gazdája lett hazájának. Meggyőződésünk, hogy a többi latin- amerikai nép is ezt az utat követi. örülni és tapsolni fogunk sikereiknekHruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy a latin-amerikai országok világpolitikai szerepe olyan mértékben növekedik, amilyen mértékben sikerül megszabadulniuk az amerikai imperializmus szolgálatában álló kormányaik nyomásától.

Ekkor a sajtóértekezlet már csaknem két és fél óra hosszal tartott, mindenki kimerült a feszült figyelemtől. Hruscsov ekkor mosolyogva a következőket mondta:

— Még szívesen folytatnám a válaszokat kérdéseikre, de tolmá- csolóim azt mondják, teljesen kimerültek. A mi munkatörvénykönyvünk pedig előírja a pihenéshez való jogot. Mi tiszteletben tartjuk ezt a törvényt, ezért engedjék meg, hogy befejezzem.

MI a békés együttélés hívei vagyunk

Ezután még egyszer kifejezte háláját a vendéglátó Franciaország elnökének, de Gaulle tábornoknak, üdvözölte Franciaország népét és külön Párizs népét, valamint annak a vidéknek lakosságát, ahol Malinovszkij marsall kíséretében megfordult és annyi kellemes órát töltött.

Hruscsov a következő szavakkal zárta a sajtókonferenciát:

— Mi a békés együttélés hívei vagyunk — kitartunk a béke politikája mellett, de a provokátorokra a. jövőben is lesújtunk. Bízunk benne, hogy a békés együttélés politikája a népeket szolgálja s a népek megértik és győzelemre viszik ezt a politikát.

Legvégül az újságírókhoz intézte szavait:

— Köszönöm figyelmüket — mondotta. — Arra kérem önöket. írjanak igazat, szolgálják tollúkkal az igazságot és a békét. A vi-