Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

NÉP ÜJ SÄG I960, május 19., csütörtök A rákkutatás új magyar gyártmányú műszerével ismerkedhetünk meg az idei ipari vásáron — Kiállítják a nehéz testi munkát megszüntető legújabb gépeket Az idei Budapesti Ipari Vásá­ron a Gamma Optikai Művek is­mét megjelenik gyártmányaival, hogy a hazai és a külföldi látoga­tók előtt méltóképpen képviselje a magyar műszaki ipar világvi­szonylatban is elismert magas fej­lettségét. A Gamma Müvek optikai, fi­nommechanikai és elektronikus termékei az elmúlt években ren­dezett budapesti és külföldi vásá­rokon, kiállításokon osztatlan si­kert arattak Amerikától, Afriká­tól, Indiától kezdve Ausztráliáig, Kínáig és a Szovjetunióig egy­aránt. A Budapesti Ipari Vásáron a Gamma Művek új konstrukció­jú műszereinek egész sorával is­merkedhet majd meg a közönség és a műszáki világ. A gyár mikroszkópja teljesít­mény és kivitel szempontjából tel­jes mértékben kielégíti a legké­nyesebb felhasználók igényeit mind oktatási, mind a legnagyobb pontosságot igénylő laboratóriumi és kutatási munkaterületen. Új műszer a Gamma P. 415 tí­pusú kutató mikroszkóp, amely magában foglalja a legmodernebb műszer tulajdonságait. Monokulá- ri-s és binokuláris tubussal, rni-k- rofotografáló - feltét-csatlakozással van ellátva. A mikrofotografáló feltét alkalmazásával a látás út­ján tapasztalt jelenségek rögzíthe­tők. Geodéziai vonalon megjelent a Gamma-gyár legújabb terméke, a TE—E4. típusú kis teodolit, amely egyaránt alkalmazható út-, vasút- és viziépítésnél vagy egyéb épít­kezéseknél felmerülő felmérések­re, kitűzésekre, sofcszögelésre, részletpontok bemérésére, kiegé­szítő bányamérésekre. Rövidesen forgalomba kerül a 8 mm-es Gamma'filmvetítő készü­lék, amely hangos adapterrel ki­egészítve, hangosfilmet is vetít. Több új műszer készült az atomfizikai nukleáris és elektro­nikus műszerek területén. E ké­szülékek jelentős mértékben hoz­zájárulnak tudományos kutatá­saink elősegítéséhez. A Budapesti Ipari Vásáron bemutatják a Gam­ma új típusú távpepettáit, az izo- S^ar> bánya Magyarországon, és azóta minden évben bemutatja műszaki fejlesztésének eredmé­nyeit, legújabb gyártmányait Eredeti profilja pneumatikus gépek gyártására terjedt ki, ezen a területen elsősorban a kézi mun­kák gépesítése volt a vállalat fő törekvése. Alig van olyan válla­tópok vizsgálatára szolgáló ólom- tornyot. Új gyártmány a felületi érdességmérő, amelynek különösen a gépiparban van nagy jelentősége, mert a meg­munkálásra kerülő felületek el­lenőrzése eddig vagy egyszerű megtekintéssel, vagy optikai úton történt. Az új Gamma-műszer ta­pogató fejének gyémántcsúcsa közvetlenül érzékeli a felület ér­dességét és a mérés eredménye a műszeíen leolvasható. A legújabban forgalomba ke­rülő Gamma műszerek egyike a scinticart-készülék, amely a rák­kutatás igen fontos műszere lesz. A berendezés az élő szervezetbe kísérleti vagy diagnosztikai ese­tek terápiái célból juttatott ra­dioaktív izotóp szervezeten be­lüli elosztásának automatikus fel­térképezésére szolgáló műszer. A scinticart az első hazai típus, e műszerek között és a készülékek­re vonatkozó orvosi szakvélemé­nyek igen szép eredméftyről ta­núskodnak. ahol ne ismernék és ne használ­nák szívesen a gyár termékeit. Azonban nemcsak itthon vásárol­ják előszeretettel pneumatikus gépeiket, hanem azoknak mintegy 50 százalékát exportálja külkeres­kedelmünk. Az idei Budapesti Ipari Vásáron kiállított gépeik ugyancsak a kézi munkák gépesítésére való törek­vésük legújabb eredményeit tük­rözik. A kiállításra kerülő egyirányú fúrópisztolyok, menetfúrópiszto­lyok, csavarbehajtó sitb. elsősor­ban a jármű-, szerszámgép-, le­mez-, könnyű vasszerkezeti, sze­relő- és karbantartó üzemek ér­deklődésére tartanak számot, míg az új típusú döngölőgépek elsősor­ban az öntödékére. Minden ipar­ágban egyaránt használható új kittcsiszológépük, valamint a kor- szerűsítet kétirányú fúrógépek. Bányagépeiket egy korszerűsített bányafúrógép, valamint egy új szerkezetű légmotor képviseli. A vállalat pneumatikus gyárt­mányainak jellegéből kifolyólag az ország majdnem minden ipar­gépek A pneumatikus és hidraulikus gépek gyára 1957-ben állított ki először k Budapesti Ipari Vásáron Minden — féle ,A mi kis lakásunk" A ház, ahol lakom, most lett új­ra tatarozva, s a lakás is egyre szebb lesz. Csak néhány igazán picinyke hibája van. Most festik a falat, s egyszercsak a festő elejti kezéből a pemzlit, fehérre vált arccal közli: — Ráz a fal! A másik kis hiba még a télen nyert megállapítást. Az egyik cse­répkályha... büdös. Igen, először csak szellőztettünk, de nem hasz­nált, egyre büdösebb lett a szobá­ban. Ha valakivel találkoztunk az előszobaajtó előtt, sajnálkozva né­zett ránk. Ha vendégeket hívtunk, feltűnő gyorsan távoztak. Utóbb már a kutya sem jött hozzánk, nemhogy a KIK.. mert büdös van. A múlt hónapban városszerte érezhető gyufahiányt a mi vásár­lásunk okozta. Az történt, hogy a fürdőszoba tartálya locsolóautó­nak képzelte magát — vélemé­nyem szerint teljesen megbolon­dult —, mert locsolt. Se szó, se beszéd, egyszercsak srrr...srrr... spriccelt a víz. S akkor elő a gyu- fásdobozt, gyufaszállal betömni a lyukat. Már úgy néz ki a tartály, mint egy őskori sündisznó. De mihdez semmi, mert tegnap este — bár kicsit megkésve, de — fejemre esett a WC víztartálya is. ágával szoros kapcsolatot tart Hshéz fizikai munkát megszüntető fenn Első ízben mutatják be az idei Budapesti Ipari Vásáron hidrau­likus tápegység-sorozatuk első tag­ját, amely tulajdonképpen egy olajtartályba beépített szivattyú­ból és elektromotorból, valamint a szükséges elektromos és hidrau­likus szerelvényekből áll. A Budapesti Ipari Vásáron be­mutatott hidraulikus tápegység egy ugyancsak a vállalat által tervezett és gyártott, garázsok és egyéb járműjavító üzemek szere­lőaknáiba beépíthető 10 tonna te­herbírású aknaemelőt működtet, Tyúkszem Eddig úgy éreztem, hogy sem­miféle rokonságban nem vagyok tyúkokkal. Új cipőt vásároltam. A cipő használata meglepő fordu­latot kozott, rokonságomat illető­en. Két lábujjamon picike sárga csomó nőtt, ami érintésre a foghú­zás érzését keltette bennem, A fürdőben valaki megállapította, hogy biztosan örököltem a két tyúkszemet. Ez is bizonyítja, hogy milyen tudatlan vagyok, mert so­ha nem tudtam, hogy ez is örö­kölhető. Be kell azonban valla­nom, hogy eddig nem hiányzott ez a két kis bigyó a lábamról, de dü­hített az a részvétlenség, amivel embertársaim ebbeli gyarapodáso­mat fogadták. Többen kioktattak, hogy legjobban teszem, ha mind­járt ampuláltatom magam, mert ezzel elejét veszem, hogy újabb tyúkszemekkel gazdagodjam. S voltak olyanok is, akik nem átal­lották valami rokonságot felfedez­ni köztem és a már eddig sokat emlegetett szárnyas jószág között. Végre megnyugodtam, rájöttem, hogy azért nincs veszve az embe­rekből az érzés, van még jóindu­lat, van még segítőkészség, mert a legutóbbi tanács, amit kaptam, szólt imigyen: — Kend be tyúkszemeidet alko­hollal, s egy cigaretta-csikket né­hány milliméter távolságra tarts tőlük. Igaz fájni ■ fog, de rá se. ránts, mert mindegy, hogy ezért fáj, vagy a cipődben fáj. Elöl és hátul Ismerősöméknél a család szín­házba készült, természetesen az utolsó percekben. Négy éves kis­lányuk egyedül öltözködött. Végül magára vette ruháját, s akkor oda állt Piri nénije elé, s megszólalt bűbájos gyermekhangján: — Piri néni, gombold be hátul a ruhámat. — Ejnye kislányom — szólt Pi­ri néni —, ilyen nagy lány nem tud egyedül felöltözni? — De Piri néni, a gomb hátul van, én meg elöl vagyok, hát hogy gomboljam be? (Dó-czi) 'thai Ne a munkaidőből Népi demokráciánk széles de­mokratizmusának egyik jellemző vonása, hogy életünket át és át­szövik a párt és a társadalom szervezetei, mozgalmak, melyek­ben a dolgozó tömegek szinte minden rétege részt vesz. Bizott­ságok, vezetőségek, elnökségek és egyéb testületek dolgoznak min­denütt. Rendszeresen kerül sor a különböző választásokra, sokat tanácskozunk, szervezünk, érte­kezünk, tájékoztatókat, megbe­széléseket tartunk. Ez rend­ben is van, mert többnyire csak így szólhatunk bele hatékonyan az ország és közvetlen környe­zetünk dolgaiba. Hazánkban e- gyetlen becsületes, józanul gon­dolkodó dolgozó ember sem sze­retné visszanőni az ország veze­tésének gondjait, mondjuk a volt walkodó osztálynak, a ki- zsdkmányolóknak, a tőkéseknek. Az ő vezetésükkel, „gondoskodá­sukkal“ minden alkotó ember torkig van. Dolgozunk tehát önmagunk­nak és saját jól felfogott érde­künkben e munka közben ellát­juk az ország, a megye, a város, az üzem, a község vezetési gond­jait is. Az emberek nagy több­sége ezt az önként vállalt tevé­kenységet társadalmi munkában, tehát közvetlen termelőmunká­ján kívül, szabad ide jé ben végzi. Manapság ez nálunk már kiala­kult erkölcsi norma, senki sem vár érte külön köszönetét, de pontosan ezért a társadalmi ak­tívák milliói nagy megbecsülést, elismerést kapnak a társadalom­tól. Ez a helyzet kettős felelőssé­get ró a vezetőkre. Egyrészt: ne tartsanak sehol sebtében össze­hívott formális tanácskozásokat. Másrészt: úgy szervezzék az ülé­seket, hogy azok senkinek ne zavarják meg a termelőmunká­ját. A munkások pihenőidejé­ben tartott értekezletek pedig jó előkészítéssel rövidek és ered­ményesek legyenek, hogy a pi­henőidőt ne kurtítsák vég nél­kül. — Jó, jó, könnyű ezt így leír­ni — mondhatják azok, akik még nem tudnak röviden tanács­kozni. Bizonyára igazuk is van, mert tényleg könnyebb ezt leír­ni. Azonban az önérzetes mun­káskollektívák nevében mégis csak szóvá tesszük ezt, mert saj­nos, egyes bizottságokban és ve­zető szervekben, miután a hosz- szúra nyúló munkaidő utáni ér­tekezletek sikertelenek, néhányan kényelmességből vagy egyéb okból munkaidőben szervezik a tanácskozást. Megfeledkeznek arról, hogy az aktívák, társadal­mi munkatársak többnyire ter­melő munkások, olyan emberek, akiknek munkaórái aranyat ér­nek. Olyan, emberek ők, akik nem szívesen hagyják ott mun­kájukat olyan gyűlésekért, be­szélgetésekért, melyeket munka­időn túl is szervezhettek volna az illetékesek. Nemrég az egyik üzemben pa­naszolták, hogy a KISZ járási bizottsága' délelőtt 9 órára hívta össze a sport felelősöket sport­ügyeket tárgyalni. Történetesen ennek az üzemnek is a sportfe­lelőse termelő munkás. De tartanak hasonló időben tanácskozásokat a szakszervezet­nél és más szervezeteknél is. Vannak olyan tapasztalatok, mely szerint tavasszal és év vé­gén, amikor az üzemekben, de a földeken is nagy a munkatorló­dás, akkor a legtöbb az ilyen időpontokban megszervezett ta­nácskozás. A szervezetek, ami­kor mindenáron mozgósítanak, észre sem veszik, hogy eseten­ként ezt pontosan a termelő­munka rovására teszik. Ezzel fo­nák helyzetet teremtenek. Az üzemekben aztán az ilyen „társadalmi munkát” általában igazolt távollétnek számítják be és munkabért fizetnek rá. Ezt természetesen senki sem nézi jó szemmel az illető munkás kör­nyezetében. Jól mondták erről a helyzetről az egyik vállalatnál, amikor ek­képpen nyilatkoztak: A legfonto­sabb a termelőmunka. Ezt a munkát nagyszerűen segítik a gazdasági, politikai és kulturális élet fejlesztésével, szervezésével foglalkozó társadalmi munkások. De micsoda társadalmi munka az, amely a termelőmunka rová­sára történik? Boda Zoltán A postájából Szeretettől áthatva Orosháza-Rákóczitelepen a közel­múltban a Nőtanács kedves találko­zót rendezett a falu dédnagymamái részére. Szívet melegítő látvány volt a múlt rendszerben magukat agyon­dolgozott, fekete ruhás nénik most oly elégedett, kedves Ids csoportja. A nő­tanács elnökének, Juhász Lajosnénak üdvözlő szavai után az óvodások, az úttörők és a kiszesek köszöntötték a dédnagymamákat. Ezt követően a he­lyi általános iskola egyik nevelője mondott ünnepi beszédet. Megrázó szavakkal elevenítette fel a múltat, az átélt két világháború okozta szenve­déseket. Majd a mai fiatalok életé­ről beszélt és közvetlenül arról, hogy a felszabadulás mit adott Rákóczite- lep népének. A kedves idős vendégek meghatottságtól könnyezve hallgatták a szeretettől átforrósodott köszöntése­ket és életük szenvedéseit és örömeit egyaránt felidéző beszédet. A Nőta­nács megvendégelte őket. Azokat a dédnagymamáikat pedig, akik betegsé­gük vagy gyengeségük miatt nem jö­hettek el, felkeresték otthonukban és megajándékozták. A nőtanács vezetőség Orosháza Munkásörök és úttörök találkozója Nemrég érdekes találkozó színhelye volt a Békéscsabai Kállai Éva Üttörő- ház kultúrterme; A székeket kedves vendégeink, a munikásőrök és mi, pi­ros nyakikendős úttörők foglaltuk el. Bényei Erzsi néni, az úttörőház igaz­gatója elmondotta, mi ennek a ta­lálkozónak a célja. Az, hogy köze­lebbről megismerjük a munkásőrök életét, feladatait, gondolataikat. Nagy örömünkre bejelentette, hogy a talál­kozóra eljön a városunkban tartózko­dó Vetrova Kirillova Antonia néni is. Ezután néhány úttörődalt énekel­tünk, majd az I. számú általános is­kola énekkara mutatott be néhány számot. Közben beszédbe elegyedtem egy másik iskolába való társammal. — Az 1. számúba jársz? — Igen. — Hogyan kerültetek ti kapcsolatba Vetrova nénivel? — Egy hetedikes kislány, Tóth Klá­ra levelez Cseljabinszkkel, ő tudta meg, hogy a néni férjének itt van a sírja. — Ti hívtátok meg a nénit? — Igen. Már volt benn az iskolá­ban is, és megajándékozta Tóth Klá­rát. Nagyon kedves néni, majd meg­látod. A kislány hirtelen eltűnt, s én rö­vid habozás után leültem az egyik vendégünk mellé. — Hogy hívják a bácsit? — Gercsi Imre. A forgácsolóban d-> gozom; — Mióta? — Már 6 éve; — És mikor lett munkásőr? — Két éve, 1958-ban. — Vajon miért lett munkásőr a bá­csi? Elnevette magát; Hiszen ez neki természetes volt. — Hát természetesen azért, mert tudom, hogy a magamfajta embernek ez a helyes út. Nekünk már 70 éves nagyapáink vannak, akik sokat me­sélnek, és sok mindenre még ma is emlékszünk. A felszabadulás előtt ne­héz volt nagyon, kora reggeltől késő estig kellett dolgozni, most pedig a 8 óra után pihenhetek, szórakozhatok, telik rá. Azért vagyok munkásor, hogy mindezt megvédjem, ha szük­ség lesz rá. Egyszerre félbemaradt a beszélgeté­sünk, belépett Vetrova néni. Első pil­lanatra láttam; igazán kedves néni lehet, biztosan szeretik a szovjet gye­rekek is. Üdvözölt bennünket és meg­ajándékozta az úttörőházat. Az igaz­gató néni is köszöntötte, s viszonozta az ajándékokat. Azután a pajtások adtaik virágot a néninek. Ezután Vetrova néni sok mindent mesélt a szovjet úttörőkről, s mi is sokat kérdeztünk. Címeket adott ne­künk, hogy levelezhessünk a szovjet pajtásokkal. Sokan autogrammot is kértek tőle, s egyre kérdezgették, milyenek a szov­jet úttörők. Milyen próbáikat tesznek, gyűjtik-e a szalvétát? Nagyon jó volt a hangulat. Végül elindult a néni megtekinteni az úttörőházunkat. De még nem ürült ki a terem! Mi, gye­rekek sokáig beszélgettünk a mun­kásőrökkel és igen jó hangulatban váltunk el egymástól. Meg kell adni, ez aztán sikerült 'találkozó volt! Szakálios Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom