Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-13 / 87. szám
4 képűj säe I960, április 13., szerda Nyugat-Németországba készülnek a mezőhegyesi lovasok — Aztán majd megmutatom a csirkéinket is — mondotta Adorján Ferenc, a Mezőhegyesi Állami Méntelep vezetője, miután bemutattuk neki a Népújság vendégét Georgi Sztojkov bolgár újságírót, s a ménistállók felé sétáltunk. — Csirkeneveléssel is foglalkoznak? — kérdeztem kíváncsian, de a válasz késett, mert abba az istállóba értünk, amelyben a híres, az országos mezőgazdasági kiállításon töbször bemutatott ötösfogat hollófekete ménjei állnak. — Az ötösfogat most a nyugatnémetországi Achenbe készül a július 2-a és H)-e között megrendezésre kerülő nemzetközi lovas- versenyre. Az ötösfogat hajtója ott is az a Nagy Ferenc lesz, aki a tavalyi országos mezőgazdasági kiállításon volt. Közben megismerkedtünk Kiss József istállómesterrel, aki újságolta, hogy ő és Magyar Imre többször versenyzett már a 60 év körüli Vladimir Sztojcev vezérőrnaggyal. Legutóbb Bukarestben, a< közép-európai nemzetek lovasversenye után azzal váltak el, hogy nemsokára Szófiában találkoznak. Georgi Sztojkov örömmel újságolta Kiss Józsefnek, hogy személyesen ismeri a vezérőrnagyot, ő volt annak a bolgár hadsereg csoportnak a parancsnoka, amely a szovjet csapatok oldalán részt vett Magyarország felszabadításába«. Magyar Imre júliusban újra sok régi ismerősével találkozik és újabb versenyzőkkel ismerkedik meg, mert két lóval ő Is részt vesz az acheni nemzetközi versenyen. Öregtáti majd Mezőhegyes, s a mezőhegyesi lófajták világhírnevét, hiszen a Mezőhegyesen 170— 180 éve tenyésztett Nóniusokat, lipicaiakat és félvéreket már világszerte ismerik, évről évre vásárolnak belőlük a távoli országok is. Tavaly három versenyló került innen Ausztriába, most szó van arról, hogy 16 Nónius tenyészállat Svájcba, 50 Görögországba keA III. Tiszántúli Képzőművészeti Kiállításról I960, április 3-án nyilt meg a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzelumban a ÍH. Tiszántúli Képzőművészeti Kiállítás. Ha a kiállítás anyagát tekintjük, akkor meg kell állapítanunk, hogy az nem felel meg a címének, hiszen a Csongrád megyei és szolnoki művészek legnagyobb része nem szerepel a kiállításon. Ez a tény fölöttébb sajnálatos az összkép megismerése, az összehasonlítás szempontjából. Más oldalról nézve viszont az, hogy a Békés megyeiek ilymódon nagyobb számmal és több művel szerepelhetnek, előnyös annyiban, hogy művészi magatartásukat, a közönség, a kritika és önmaguk számára áttekinthetőbbé teszik. A kiállítás jó. Színvonalát mindenekelőtt egy sor mű határozza meg, melyek rányomják bélyegüket a kiállítás egészére. Elsősorban is Holló Loszló- r a, az idős debreceni mesterre gondolunk, aki két képpel szerepel a kiállításon, és akinek szenvedélyes, érzelemgazdag művei minden kiállítás számára értéket képviselnek. Műveinek drámai hangja az Alföld nagy mestereinek sorában előkelő helyet biztosít számára. Ez az évtizedek folyamán kialakult hang természetszerűen nem lehet mindig alkalmas arra, hogy a mostani — állandóan változó, alakuló — alföldi életet teljes mértékben kifejezze. De az bizonyos, hogy kialakuló művészetünknek számtalan tényezője között az a szemlélet, amelyet Holló László is képvisel, jelentékeny helyet fog elfoglalni. Ezüst György mélyzengésű színei, jó hagyományaink útján, eredeti hangot ütnek meg. Ez a hang egyelőre kiegyensúlyozottabb kisebb tájképein, mint a nagyobb kompozíciókon, de ezt a kitűzött feladat, és a művész fiatalsága érthetővé teszi. Nagy reménnyel tekintünk Ezüst György művészetének kibontakozása felé. Lipták Pál a kísérletezés állapotában van. Néhány évvel ezelőtt képei sötét tónusúnk voltak, egy-két éve világosabb, rajzosabb, itt-ott « francia modern mesterekre — mondjuk Dufy-re — való utalást látunk keresésében. Bár a keresés nem eg-'szer szertelenségekre is vezeti, ami csökkenti a közönséggel való kapcsolatfelvétel lehetőségét, —, mégis örvendetes tünet, és kívánjuk a művésznek, hogy energiáját nem csökkentve, találja meg azt a formát, amellyel életünk dinamikáját a legegyszerűbben, és a legkevesebb eszközzel tudja kifejezni. Petrovszki Pál képei szépek és finomak. „Téli munkák” című képe utal arra: tudná gazdagítani skáláját. Kos zt a Rozália „Tsz-alapítók című képe festői értékekben gazdag, a kitűzött gondolatot azonban nem fejezi ki elég érthetően. F élegyházi László, nagy mesterünk Koszta József nyomán keresi az utat. A kiállításon szereplő kis csendéletei biztosítékot jelentenek arra, hogy meg is fogja találni. Móré Mihály nagyigényű kompozíciója feltétlenül elismerésre méltó, bár a drámai tartalom kifejezésére szolgáló eszközei kissé egyhangúak. Prohász- ka József „Ébredés” című képének jóízű humora, Fontos Sándor kisebb kompozíciói, Miklós István üde „gyárudvar”-a, Dienes Lajos, Hajdik Antal, Bíró Lajos olajfestményei emelkednek ki az anyagból. A gráf lakai anyagból C s . Pata j Mihály, Sülé István, V in ez e András és Weinträger Adolf művei, — « szobrászati anyagból Szabó István szobrászművész alföldi mestereket ábrázoló szép plakettjei emelkednek ki. A jó színvonal a kiállításon másodsorban annak köszönhető, hogy a helyi szervek pályadíjai a művészek egy részét a megye számára legfontosabb kérdések felé irányították. Ez tette a kiállítást tartalmi vonatkozásban érdekessé. A művek egy részének azonos jellegű tematikája azonban az uniformizálódásnak még a nyomát sem vetette fel, a kiállítás egészében friss és változatos. Reméljük, hogy a művészek kapcsolatai a tanácsi szerveken túl a helyi mezőgazdasági és ipari üzemekkel is ki fog alakulni, ami biztosítani fogja termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, gyáraink szocialista életének átfogóbb kifejezését, ami képzőművészettink elsőrendű feladata, és egyben mindnyájunk óhaja és célja is. REDO FERENC ________________________/ r éti. Nem csoda, hiszen olyanok ezek a lovak, hogy festeni sem lehet szebbet. S nemcsak díjlovaglásra alkalmasak, hanem munkára is. Tenyésztésiben csak azok a mének maradnak meg, amelyek megfelelő teherbírásúak. Adorján Ferenc megmutatta azt a kocsit, s azt a lószerszámot is, amellyel az ötösfogat Nyugat-Németországba megy. Azt mondta — és el is hisszük neki —, hogy ennek a Győrben készült lószerszámnak nincs mása az egész világon. Aligha van, hiszen gyönyörű művészi kézműves munka minden egyes varrata, kötése, csattja és díszítése. — Kevés kivétellel itt készültek ezek a homokfutók — mutatott a színben álló kocsikra Adorján Ferenc. — Ez a legújabb: Korponai Béla bognár és Adorján György kovácsmesterünk jó ízlését és művészetét dicséri. Évente 4—5 teherhordó szekeret is készítenek. Ezenkívül ajtókat, ablakokat is. A kocsiszíntől pár lépésre vannak a csirkék. Ötezer négyhetes, hófehér apróság. — Ez nem a mi ötletünk — magyarázta Adorján Ferenc — a debreceni mónteleptől vettük át a módszert, hogy amíg a mének négy hónapig kint vannak a falvakban fedeztetésen, addig a helyükön csibét nevelünk, hogy ne álljon üresen az istálló. Telepünkről 111 mén van kint jelenleg. Mire visszakerülnek, a csibéket 80— 90 dfcg-os súlyban leadjuk, az istállókat pedig szépen kitakarítjuk, kimeszeljük. Georgi Sztojkov szorgalmasan jegyzett a móntelepen és az állami gazdaságban is. Bizonyára ő is tájékoztatást ad majd a pleveni lap olvasóinak a látottakról és hallottakról. Ofiat {egyl Az első szakasz ufón Amikor a múlt évi sikerek u- tán ez év januárjában megjelent a Statisztikai Hivatal jelentése, moly minden ember tudtára adta, hogy a pártunk javasolta célokat elértük, jogos büszkeség töltött el mindenkit. Örült idős és fiatal, hogy ismét előbbre léptünk, hogy egy lépcsővel újból magasabban lehetünk. Az öröm és büszkeség mellett azonban nem feledkeztek meg üzemeink, gyáraink munkásai, a mezőgazdaságban dolgozó emberek arról, hogy ezután is tovább kell lépnünk. Tudatában voltak annak, hogy az elért sikerek folytatása nem nélkülözheti az alkotó kedvet, a kezdeményezést, a munkát. Üjabb feladatot jelentett ez a munkások számára. S ma már a verseny első szakasza után elmondhatjuk, hogy sikerrel tettek eleget azoknak a céloknak, melyeket a hároméves terv utolsó éve megszabott. A felszabadulásunk évfordulója tiszteletére kezdeményezett szocialista verseny pontjai tovább bővültek. Egyre több brigád tűzte ki célul a szocialista cím elnyerését, mind több üzem, gyár munkás- kollektívája ismerte fel a gazdaságos termelés jelentőségét. E- legendó, ha csupán néhány példával bizonyítjuk be az idei verseny életrevalóságát, nagyszerűségét. A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál a szocialista brigád címet nyerte el negyedéves munkája eredményeként a Szudár-brigád. Alig egy hónapos munka után 340 000 égetett téglával többet adtak a tervezettnél a Téglagyári Egyesülés dolgozói. Másutt az önköltség csökkentésében, a termelékenység emelkedésében mutatkozó eredmények igazolják, hogy a szocialista munkaverseny ma már folyamatos, állandó, csupán az értékelések szabnak szakaszokat. Egy ilyen szakaszt zártunk le felszabadulásunk évfordulójával. De a verseny folytatódik és a munkások hallatják szavukat újságokban, termelési tanácskozásokon, amikor egy- egy ünnep tiszteletére újabb kötelezettséget vállalnak. Éves versennyé vált tehát a felszabadulásunk tiszteletére kezdeményezett munkaverseny. A verseny április 4-én történő értékelése egy tervév első negyedének értékelés is volt. Vállalataink, gyáraink többsége becsülettel teljesítette feladatát, teljesítette a tervet. Most egy új negyedévhez, egy új versenyszakaszhoz értünk, a- melyben semmivel sem kisebb feladatok megoldását kell szorgalmazni, mint az elsőben. A termelés gazdaságosságában még mutatkozó hibákat meg kell szüntetni, — o versenyfelajánlásokban megtalálhatjuk azokat a pontokat, amelyek ezt célozzák, de az anyagi ösztönzés formáit is úgy kell irányítani, hogy azok a gazdaságos termelésre, állandó, új keresésére ösztönözzenek. Arra van szükség, hogy az első szakasz után se csökkenjen a munkakedv, hanem tovább növekedjen. Legyen ezután is értelme minden új kezdeményezésnek, az új keresésének. Értessük meg azokkal is e célok nagyszerűségét, akik eddig a régi módszerek spanyolfala mögé húzódtak. Sok feladat vár ránk, de a becsületes munka fokmérője 1960. évi tervünk teljesítése lesz. Majnár József Tizenötévesek találkoztak tÓÉ A díszített teremben asztalsor „nyújtózkodott” padokkal, székekkel körülrakva. Rajta piros rózsás térítők, zöldellő virágok. A terem közepén jókora betűkkel felirat: „Szeretettel köszöntjük a felszabadulás évében született fiatalokat.” Fél tízkor már fiatalok kacajától volt hangos a terem. Beszélgettek, szórakoztak. 10-re, mire az ünnepség kezdetét vette, közel hatvanan jöttek össze, fiúk, lányok vegyesen. Az asztalfőn veteránok foglaltak helyet, akik azért jöttek, hogy elmondják élményeiket, tapasztalataikat abból az időből, a- mikor még ők is 15 évesek voltak. ^ Fekécs István bácsi szólt először a fiatalokhoz. Megragadó- an mondta el, hogy 48 évvel ezelőtt hogyan telt él az ő 4 és fél esztendős inas ideje, ahová kanász sorból került, és hogyan éltek abban az időben ők, hogyan voltak kiszolgáltatva a mesternek. Ezt egy eredeti fényképpel is bizonyította, melyet a fiatalok kézről kézre adtak. A fénykép majdnem ötven évvel ezelőtt készült, s hűen tükrözi a tanulók sorsát. A mester pörgebajúszú idősebb ember, vasalt nadrágban, háromszögbe kötött nyakkendővel ül a szabó- asztal mellett, míg a mellette lévő három inas, köztük Fekécs bácsi is, mezítláb, vékony cájgnadrág- ban fércelik a rájuk bízott kiszabott ruhaanyagot. Fekécs bácsi után Bella Elek bácsi a kubikosok életéről beszél*, majd Babos Józsi bácsi a1 csélédek sínylődéséről, szenvedéséről szólt. Elmondotta, hogyan bántak velük a nagylaposi uradalomban, mennyit dolgoztatták őket azért a kevés bérét, amit Tüfcöri úr fezetett nekik. A szervezeti életről, a sporttól, az úttörő mozgalomról Soczó Imre beszélt a fiataloknak. Vaszkó Katalin, Paróczai Éva, Csikós József és a többi 15 éves figyelmesen hallgatta az idős elvtársak szavait, és próbálták magukban összehasonlítani nyugodt, gondtalan, vidám életükkel. Farkas Imre is — aki most Gyoméra jár a gimnázium első osztályába — elfogódottan hallgatta, amikor Babos Józsi bácsi elmondotta, hogy miért nem tudott csak három évig iskolába járni. Mennyivel másabb most nekik... Farkas Imre is hatalmas, de ma már nem megvalósíthatatlan terveket forgat a fejében. A gimnázium után műszaki egyetemen akar tovább tanulni. Mérnök szeretne lenni. Vajon gondolhatott volna ilyesmire a múltban egy olyan fiatal, mint ő is, akinek az édesapja kubikos, majd alkalmi munkás volt?! Vagy gondolhatott volna arra Jambrik István pa> rasztfiatal, hogy őszre már Mezőtúron, a gépipari technikumban kezdheti az új tanévet, ha a szovjet hadsereg nem szabadítja fel hazánkat a fasizmus, a kizsákmányolás igája alól? * Éppen ezért kell, hogy tiszteljék, becsüljék ők a jelent Dolgozzanak, tanuljanak fáradhatatlanul a jelennél is szebb jövőért. Legyenek mindig vidámak, jóked- vííek, mint amilyenek ezen a találkozón voltak. De ne feledjék el soha, hogy apáinknak, nagyapáiknak mennyit kellett küzdeni, szenvedni, amíg a felszabadulás napját megérhették. Azt se feledjék el, hogy mennyi áldozatot hozott a szovjet hadsereg valameny- nyiünk boldogabb életéért. Sztanyik Károly Feltétlen szerezze meg a Termelési körzetek és a Specializáció a mezőgazdaságban c. könyvet. írták: Erdei Ferenc — Csete László — Márton János. A szerzők részletesen kifejtük a területi munkamegosztás alapelveit. Hazánkban eddig nem alkalmazott új módszerrel állapítják meg mezőgazdaságunk jelenlegi termelési körzeteit, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok termelési típusait. Fö vonalakban vázolják a mezőgazdasági termelés elhelyezésével összefüggő tudományos kutatás munkaprogramját. A könyv fontos összefoglaló anyag a magyar mezőgazdaság kialakítandó körzeteinek a tudományos' megalapozásához. Térképek, ábrák, táblázatok gazdag sora egészíti ki a mű fejtegetéseit. Kiadta a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. «6 oldal. Ára kötve 73,— Ft. Kapható a könyvesboltokban. Megrendelhető a föelárusítoknál: a Közgazdasági és Jogi könyvesboltban Budapest V., Nádor u. a.; az Eötvös Loránd könyvesboltban Budapest V., Kecskeméti u. i, 2l15
