Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
4 I960, április 3., vasárnap NÉPÚJSÁG A nép állama százával építteti a kényelmes lakásokat. Orosházán most van befejezés előtt a 27 lakásos épülettömb. Üzemi étkezdék százai épültek megyénkben a 15 év alatt. íme a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat ebédlője. Üj gyáróriások, s benne korszerű gépek. A Békési Nyomda új automata gépsora látható itt. A házak és az üzemek hom- lokzatain vörös és nemzetiszínű zászlókat lobogtat az áprilisi szél. A legkisebb falvak is ünnepi díszbe öltöztek. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját köszöntjük. S mint munká- sokt parasztok, értelmiségiek, ifjak és idősek, lányok és asszonyok legszebb ruhánkat öltjük magunkra és szorongó érzésekkel menetelünk együtt. Ennyi a külsőség, a szimbólum. De sokkai több az, ami a szívek mélyén van, sétálunk vagy a járda szélén állunk, szinte halljuk szívünk heves dobogását. Gondolatainkban a múltat idézzük. Igen, a másfél évtized előtti szomorú múltat. Mert kell, hogy emlékezzünk ezen a napon az emberek tíz- és százezreit nyomorba, halálba taszító úri világra. Nem feledtük még el a 25 éves Horthy-korszákot, a hárommillió koldus országát. Nem feledhettük-el! Jog és tobzódás a felső tízezrek számára, jogfosz- tottság, munkanélküliség, nyomor, éhínség, pusztító tüdőbaj a kastélyok, a paloták árnyékában, a nyomortelepeken, a földkunyhókban. S ha az éhségtől erejét vesztett, rongycafatokba bugyolált proletár nem bírta tovább és szólni mert, nem egyszer örökre becsukódott mögötte a börtön rácsos ajtaja. Ha pedig valahol fellázadt a posványbán élő nép, őrjöngve csapott asztalra a népnyúzó főszolgabíró, s már porzott is az út a csendőrök lovai után. És ha a mindenre elszánt nép hangja nem akart csitulni, megszólaltak a csendőrök szuronyos puskái, s proletárvértől lett piros az utca kövezete. Megteltek a börtöncellák proletárokkal, azokkal, a- kik megannyiszor életükkel fizettek azért, mert nem tudtak a nyomorba belenyugodni. ff s mennyi kis- és középparasztnak ütötték dobra néhány hold földjét, házát! Fejük felett pedig tornyosulni kezdtek az annyi borzalmat magával hozó második világháború sötét felhői. Az úri Magyarország vezetői első csatlósként léptek a német fasizmus mellé, s az utolsóként tartottak ki mellette. E borzalmas világégés 14 MÁSFÉL- s- r*az Orosházi Petőfi Hazánkban a kultúra is a népé. Ifjak és idősek Művelődési Ház énekkarában. Az egykori agrárproletárok gyermekei ma gépeket uralnak. Himler István már nyolc éve traktoros. Megannyi szociális létesítmény épült a másfél évtized alatt. Most épül a nagyszénási községi fürdő. millió katona és hatmillió polgári lakos életét követelte. A sebesültek száma meghaladta a 60 milliót. A háború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte: hétmillió szovjet ember vesztette életét a fasiszták elleni harcokban, míg végül is hazánkat felszabadítva, Berlinben szétverte a német fasizmus utolsó haderejét is. Magyarország akkori urai 600 ezer ember életét dobták oda, amint mondták, „a haza oltárára”, idegen érdekekért, vagy saját maguk meggazdagodásáért, nyomorult életük megmaradásáért. A második világháború idején 300 milliárd forint értéket pusztítottak el hazánkban a bombazáporok s a fasiszták. 1945. április 4-én, amikor a szovjet nép hős fiai teljesen felszabadították sokat szenvedett hazánkat német fasiszták igája alól, s a pincék mélyéről előjöttek az emberek, könnyben úsztak a szemek. A német fasiszták és magyar cinkosaik, a 600 ezer halotton kívül egy csaknem teljesen rom országot hagytak ránk örökségül, s jóval több mint 300 ezer árvát, özvegyet, rokkantat. Ez maradt ránk, itt kezdtük az életet újra. A szovjet nép megannyi vesztesége ellenére sem hagyott magunkra. A szovjet népnek és a kommunista pártnak köszönhetjük, hogy lábra tudtunk állni és újra élni kezdtünk. A magyar munkás a romokból csaknem a tíz körmével kaparta ki szívéhez nőtt gépét, de most már azzal a gondolattal, hogy ha újra ösz- szerakja, a nép boldogulását szolgálja vele. Ezzel egy időben a falvakban is megmozdult a rongyos agrárproletárok hada. A grófok béreseinek bütykös ujjal közé ceruzák kerültek, és földmérő szalagok. Mások kezébe meg fejszék és mezsgyekarók. Rövid néhány hét alatt csak itt, a mi megyénkben 39 ezer 220-an kaptak földet, 11 ezer 554-en házhelyet és 2889 család költözött emberséges lakásba a nyomortelepekről. A Magyar Kommunista Párt ezzel végérvényesen teljesítette a falusi nincstelen agrárproletárok évszázados álmát: annak adta a földet, aki azt évszázadokon át művelte és verejtékével öntözte. de soha nem a saját hasznára. jVf agyon nehéz volt a romokon újra kezdeni az életet. Sokan, még a munkások közül is azt mondogatták annak idején: nem lesz itt élet még 10 év múlva sem. De nem voltunk egyedül, s a párt pedig céltudatosan vezette népünket. Az ittmaradt, sőt az akkori koalíciós kormányba bekerült, a proletariátustól idegen személyek, az úri rend, a földbirtokos társadalom hívei minden erejüket megfeszítették, hogy megakadályozzák a földosztást, később a bankok, a gyárak, s azt követően a száznál kevesebb munkást foglalkoztató üzemek államosítását. A munkások és a parasztok élete azonban ekkor már új értelemmel tett meg, s a nép rendíthetetlenül követte a pártot, nem lehetett félrevezetni, pedig sokszor még a kenyér se volt elegendő. De tudták és világosan látták a munkások, hogy az államosítással új élet kezdődött számukra, s ez nagyobb darab kenyeret jelent az ország és saját asztalukon. Az értékálló jó forint megteremtése mindezt bizonyította is, az egész ország népe előtt. Nem lehet szavakban elmondani vagy leírni azt az ember- feletti tettrekészséget, akaraterőt, amit a felszabadulást követő hároméves tervben a munkások véghez vittek. A hidak, a vasutak, a gyárak romokból való felépítése közepette hónapról hónapra bontakozott ki a Magyar Kommunista Párt győzelme. És a fordulat évét követően, amikor a munkásosztály egységesen csatasorba állt, a hároméves újjáépítési terv sikeres befejezése után az egész ország népe hozzáfoghatott az ötéves terv nagyszerű, az úri Magyar- országban elképzelhetetlen tervek valóra váltásához. u* gyáróriások, kórházak, szülőotthonok, iskolák, ó- vodák százai és ezrei épültek fel már az első ötéves tervben. Megyénkben ez idő alatt egymilli- árd 39 millió forintot költöttünk az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztésére. Csak az első ötéves Gombamódra nőnek megyénkben is a családi házak. Képünkön Sanedó Pál orosházi tsz-tag lakásépítés közben. Gulyás János, • vörösakadémiát végzett munkás, az Orosházi Magtisztító Telep vezetője.
