Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-27 / 98. szám
4 NÉP ÚJ SÄe 1960. április 27., szerda A böhcncjobrá 44-es árudát a környékbeliek egyszerűen csak úgy nevezik, hogy a „téglagyári bőit". Az épület agyanis, melyben az áruda van, a téglagyáriak lakótelepének egy része, s a vásárlók zömmel az üzem dolgozói közül kerülnek ki. — Vajon mi érdekeset lehet írni egy boltról, amilyen tucatjával található a városban? Pedig lehet. Aki reggel hétkor, a nyitáskor oda látogat, á- múlva kérdi önmaga tói; — ennyi sok dolgozója van ennek ae árudának? Nem, hanem a vevők ösz- szefogva a boltiakkal, közös erővel hordják be a tejeskannákat, hogy mielőbb kimérhessék a tejet. Az egyik vásárló, Vereska bácsi azt mondja: — Ahol készségesek az efetdcfc, •Üt a vevők is azok. Bobcsek fotvármét, az üzletvezetőt és munkatársát, Serfőző Ferencnél;, az áruda két régi dolgozóját a környékbeliek őszintén beesülik és szeretik Wár Szarvas Ágnest is a szívükbe zárták, pedig ő csak a múlt évben szabadult fel és került ide önálló munkaerőnek. Olyan forma fiúcska áH éppen a tejet osztó Serfőzőné elé, akinek A termelőszövetkezetek az idén eAső ízben terveztek a kötelezőnél lényegesen — tizenöt százalékkal — nagyobb összeget szociális és kulturális kiadásokra. Az előírt két százalék helyett a tagság részesedésére előirányzott összegnek 2,3 százalékát fordítják az idén ilyen jellegű célokra. A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapja 1960-ban kereken kétszázmillió forint. Ennek körülbelül a fele jut az idős és a beteg tagok segítésére, részben készpénz, részben természetbeni ellátás útján. Bölcsődék, óvodák, napközi otthonok fenntartására, illetve támogatására több mint tízmillió forintot szánnak. Igen jelentős összeget, 35 millió forintot terveztek kulturális célokra. Ebből fedezik elsősorban az olyan „napi” kiadásokat, mint az újságok, a folyóiratok, a rádió és sokhelyütt már a televízió előfizetési díja. Számos termelőszövetkezet látja el felszereléssel művészeti csoportját vagy sportcsapatát, klubszobát, könyvtárat rendez be, s nem egy helyen jut már közös tanulmányi kirándulásra vagy más célú utazásra is. Szwoei a kannája majdnem akkora iránt ő maga. — Fölébredtél édes? — kérdi tőle, s a fiúcska a kedves hangra vidám igent int a fejével. Ez a kedves közvetlenség a titka, hogy a 44-es árudában dolgozókat vevőkörük a szeretetébe fogadta. Pedig — miként Bob- csekné mondja — van munka elég. A vásárlók napi átlaga 200— 300 fő. Csak tejből 160—180 litert mérnek ki reggelente. Emellett mégis marad erő és kedv a vevőkkel való udvarias bánásra. Egy nénike például nagyban töri a fejét, hogy mi minden is kéne neki. Bobcsekné bámulatra méltó türelemmel sorolja a sótól a szappanig a legszükségesebbeket, hogy hát melyikből is vinne a mamóka. Bobcsek Istvánné már 22 éve dolgozik a szakmában. Egy diósgyőri munkásnak a gyermeke. Érthető, hogy a felszabadulás előtt nem a legjobban ment a sora, különösen gyermekkorában nem. Később egyszerű szatócsnak lett a felesége. Tizenhárom évig volt meg a boltocska, melynek jövedelméből szegényesen éltek. Az idei szociális és kulturális alapból csaknem ötvenmillió forintot a következő évre, költségesebb beruházások megvalósítására tartalékolnak a termelőszövetkezetek. Csúcsforgalom a vidéki telefonbeszélgetésekben A Postavezérigazgatóság statisztikai kimutatása szerint tovább növekszik a telefonkészülék- tulajdonosok száma és a telefon- forgalom. Az első negyedévben — bár csak igen szűkös lehetőségei voltak a postának — ezerkilenc- szazzal gyarapodott a telefonelőfizetők száma. A múlt év hasonló időszakához képest, négyszázzal többen kaptak telefont. Ugyancsak jelentősen — mintegy kilencmillió beszélgetéssel — növekedett a forgalom is. Három hónap alatt összesen 121 millió helyi beszélgetést bonyolított le a posta, Budapesten nyolcvanmilliót, vidéken pedig negyvenmilliót. (MTI) Kétszázmillió forintot fonfítanak az idén a szociális és knltitráiis célokra a termelőszövetkezetek A járókelők védelmében Szeretem a friss levegőt, télen vagy tavasszal egyaránt. Sétálok, gyönyörködöm a városban, a kirakatokban, az utcán járó emberek tekintetét figyelem. Mosolygós kedvük sokszor megragad. Milyen szép is a csabai reggel! A múltkoriban korán akadt dolgom, öt órakor az utcán voltam. S amikor megpillantottam az első járókelőt, egy munkást, aki kis táskájával a kezében a gyár felé tartott, utána mentem. Nem szólítottam meg, csak figyeltem öt. Sétált, s közben szippantotta ö is a derengő hajnal ajáv0’kát, a por nélküli levegőt. Az utolsó perceket is kihasználta, ott járt fel, s alá a gyár előtt. Fél hatkor azután blokkolt. Később velem szemben gyermekek jöttek. Iskolások, ó- vodások táskájukról ítélve. Bájosak, mint általában a gyerekek, ök tanulni, a felnőttek pedig munkába igyekeztek. A város felébredt. Az utcát elárasztotta a járókelők serege. Gépkocsik, motorok kürtőitek, futva rohantak az út közepén. Az út szélén kétkerekű talicska, benne seprű, lapát. Az utcatakarító szerszámai. Ö takarítani igyekezett. Talán ■mindennap találkozunk hasonló esetekkel. Igen, mindennap mert Békéscsabán a forgalmasabb utcákat reggel 7—9 óra között takarítják, a- mikor legnagyobb a forgalom. Miért? Nem lehetne az utcák takarítását az eddigieknél jobb időbeosztásban megoldani? De lehetne, hiszen az utcaseprő brigádot is emberek szervezik. Mégis miért nem adnak valamit a gyalogos „csúcsforgalomra”? Az emberek egészségének védelméről van szó, amikor ezeket a gondolatokat felvetjük, s arról, hogy az utcák hajnalra tiszták, e- gészséges levegőjűek . 1egyenek, hogy friss ! és jó levegő fogadja a munkába igyekvőket, hogy senki arcába ne seperjék a tegnap szemetét. i —sík— Azonban haszna Is volt ennek a napról napra élésnek. Bobcsekné megszerette a kereskedői munkát és ami a legfontosabb, megtanulta becsülni a vevőt, de még az árut is — A mi boltocskánkban —< mondotta öt deka áru is számított. Nem volt pazarlás. Most is még a sónak is megbecsüljük minden szemét. Fájt, ha azt láttam, hogy a leesett árut egyszerűen a pult alá dobták, vagy tapostak rajta. Kilenc éve dolgozom a vállalatnál, de leltárhiányom még nem volt. Például vannak finom, tiszta csomagolópapírok, melyeket az áru kibontásakor el szoktak dobni. Mi nagyszerűen hasznát vesszük élesztő és egyéb törmelékes anyag csomagolására. Serfőzőné 7 éve dolgozik az á- rudában. — Jelszavam: mi vagyunk a vevőkért és nem fordítva — mondja egyszerűen, őszintén. — Hogy miért szeretnek bennünket a vevők? — Sohasem teszünk kivételt köztük, sem figyelmességben, sem egyéb dolgában, mert az ilyesmire nagyon érzékenyek. Persze más, ha idősebbekkel, gyermekekkel szemben előzé- kenyebbek vagyunk. Ezt mindnyájan méltányolják. A gyermekeket nagyon szeretem, őket veszem először sorra, nem engedem, hogy a tömegben gyömöszölődjenek — szól közbe Bobcsekné. A* ilyen „kivételezés“ miatt senki sem neheztel A gyerekekről jut eszembe — folytatja —, hogy múltkor labdával berúgták a kirakati rész feletti ablakot. — Ez a hála, amiért előzékenyek velük? ✓ — Nem gyerekek követték el, hanem felnőtt. Éppen azt akarom ezzel bizonyítani, hogy milyen rendesek mifelénk az emberek. — Mert összetörték az üveget? — Igen. Egy gyári munkás jelentkezett, hogy ő törte be. Olyan jó gólt rúgtam Bobcsekné, hogy megérte az árát — ezt mondta. Tetszik tudni, ilyen emberek közt a baj sem olyan nagy baj. Búcsút véve kifelé tartok, mikor egy öregasszony elém áll és fontoskodva mondja: — Ezek a kiszolgálók úgy szaladgálnak ám, mint a pinty. — Ügy van — felel rá kórusban a többi vevő. *. — A hátuk mögött is ez a vélemény? — kérdezem. — Lehetne-e más? — csodálkoznak rám a szemek. Huszár Rezső 'Thai {egytelüfok, Ho egyszer igazat mondanának A hírhedt hazugsággyár, a „Szabad Európa” rádió kihagyás nélkül minden nap krokodilkönnyeket ejt a „szegény, rabságban sínylődő magyar hazáért és népért.“ Ismerjük a szótárát, tudjuk, hogy az úri Magyarországot s a különböző rendű és rangú urakat siratja, sajnálja. letűnésükért értett fájdalmában és visszakerülésük kizártsága feletti nagy elkeseredésükben nem marad más hátra, mint ócsárolni, hamis és hazug színben feltüntetni a munkások és parasztok államát, elhallgatni eredményeit és elefánt nagyságúra felfújni a magyar sajtó által ostorozott apró hibákat, visszáságokat. Mert idézgeti és kommentálja a magyarországi lapok bíráló cikkeit szorgalmasan. Mi mást tehetne, mivel szolgálná meg a kenyéradó gazdájától kapott pénzeket? Tegyük fel, hogy a „Szabad Európa“ rádió bajnokai egyszer megcsömöllnének saját hazugságuk tömkelegétől, és a még megmaradt csöppnyi igazságérzetük sugallatára úgy beszélnének Magyarország eredményeiről, a magyar nép életéről, ahogyan az a valóságban van. Érdekes lenne, ha ezek az emberforma szajkók sugározni kezdenék a Statisztikai Hivatal jelentését a munkás- és parasztszülők középiskolás gyermekeinek számáról, az egészségügyi intézmények korszerűsítéséről, a dolgozók reálbérének növekedéséről, a kiskereskedelem hatalmas forgalmáról stb.. stb.-rol, s o végén, hogy az eredmények nagysága könnyen felmérhető legyen, elmondanák, hogy a Horthy-fasizmus idejében a kő* zépiskolákban, az egyetemeken csak a tőkések gyermekei tanultak, hogy az országban hárommillió koldus kóborolt. Idéznének néhány levelet a levéltárból dokumentációnak. Egynek Szilágyi Ferencné 1930. január 20-án Gyulán kelt levelét, melyben leírja, hogy napszámos férje munka nélkül van, s nem elég, hogy négy kiskorú gyermekének nem tud enni adni, ráadásul 400 pengő adóval terhelték a kis lakóházát. De idézhetné a békési járási főszolgabíró 1930. december 1-én kelt levelét, melyben tiltakozik az iskolaépítés ellen, mondván: az 1930. évi háztartási költségvetés . egyensúlyát is csak 90 százalékos községi pót- adókivetéssel tudta biztosítani, s az 1931. évi költségvetés is 89 százalékos pótadó kivetésével került jóváhagyásra. Idézhetné a nyolc gyermekes Lavró Jánosáé 1930. január 22-én kelt kérelmét, amelyben 60 napi kö- nyöradomány-gyűjtési engedélyért esedezik. Megemlíthetné, hogy hasonló kérelem ezer és e- zer érkezett a főispánhoz. Csakhogy, ha ezt termék az emberformájukból kivetkezett szabad-európások, gazdáik rájuk fönnedvének: Mi azért fogadtuk fel magukat, hogy hazug propagandát kürtöljenek, mert már úgyis túl sokan tudják, hogy sokkal jobb az élet Magyar- országon és a népi demokratikus országokban, mint régen. így kiáltanának a dollárral te- lezsebü urak és hatalmas rúgással penderítenék ki igazmondásukért a „Szabad Európa” rádió kommentátorait. K. I. ideális testsúlyát Az eddigi felfogás szerint az ember testsúlya akkor ideális, ha annyi kiló, mint ahány centiméter magas, egy méteren felül. Eszerint tehát 1 méter 70 centi magasságú ember testsúlyának 70 kilónak kell lennie. Ez az eddig használatos képlet két francia szakorvos szerint nem állja meg a helyét. J. A. Huet és Guy Godlewski orvoskutatók „Soványság, kövérség” címmel tanulmányt közöltek, helyesbítve az eddigi felfogást, amely az ideális testsúly kiszámításánál nem vette figyelembe az életkor tényezőjét. A francia orvosok szerint ideális testsúlyunkat a következőképpen számíthatjuk kií Jelöljük TU-val az 1 méteren felüli magasságunkat. (Pl. 1 méter 70 centis embernél TU—70). T megfelel a szám tízes jegyének (vagyis ebben az esetben T = 74 A-val jelöljük életkorunk tízes számjegyét (25 év esetében A = 2). Az ideális testsúlyt IS betűkkel jelölve a képlet a következőképpen alakul: IS = TU+A—T. Eszerint tehát pl. egy 32 éves, 1 méter 74 centiméter magas férfi ideális súlya: 74+3—7=70 kilogramm. Ugyanez a férfi 75 éves korában: 74+7—7 = 74 kilós testsúllyal felel meg az ideális egészségügyi követelményeknek. Beszámoló a II. országos ifjúsági kamarazene fesztiválról A Fővárosi Zeneiskola Szervezet a Magyar Zeneművészek Szakszervezetével karöltve kétnapos országos ifjúsági kamarazene fesztivált rendezett Budapesten 1960. április 17-én és 18-án. Meghívta az ország összes zeneiskoláját. A meghívásra 29 iskola jelentette be részvételét. A kezdeményezés nem új, hiszen ez volt a harmadik ilynemű országos rendezvény, de úgy véljük, hogy ez nemcsak számtani sorrendben, hanem minőségben is előrehaladást jelentett. Bebizonyult, hogy a kezdeményezés életrevaló volt. A • versenyszerűségnék nyoma sem volt, annál inkább a szó legnemesebb értelmében vett vetélkedésnek voltunk fültanúi és aktív résztvevői. Voltak kiváló együttesek, voltak kevésbé jók, de abszolút mértékkel mérve, a fesztivál várakozáson felüli minőségi színvonalat ért el. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a gyulai Erkel Ferenc Állami Zeneiskola vonóstriója is igen jó eredménnyel szerepelt. Járdányi Változatok két hegedűre és gordonkára című müvét adta elő Gyarmathy Zsolt, Halmos Judit és Árva János. A vonóstrió előkészítésében oroszlánrésze volt iskolánk hegedűtanárának, Scheiben Ferencnek, aki következetes munkájával megalapozta a vonóstrió sikeres szereplését a budapesti kamarazene fesztiválon. A fesztiválon szereplő együttesek dekoratív emlékplakettet és emléklapot kaptak. Felbecsülhetetlen szakmai segítséget nyújtott a szegedi Zeneművészeti Szakiskola h. igazgatója, Báthory Sándor kartárs azzal, hogy kiküldte Erkel Tibor zongoraművészt, aki munkánkat felülbírálta és interpretáló növendékeinket a mű eszmei mondanivalójához közelebb vitte. Utoljára, de nem utolsó sorban szótanunk kell a rendezésről. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Fővárosi Zeneiskola Szervezet a Miagyar Zeneművészek Szakszervezetével együtt minden dicséretet érdemel. Igaz, hogy a rendelkezésükre álló eszközök tárháza gazdagabb, mint a vidékieké, de ötleteket, pontosságot, figyelmességet bőven tanulhatunk tőlük. Mindent összegezve: feledhetetlen élményt jelentett számunkra ez a fesztivál, erős ösztönzést adott további mun künkhöz. GAJDAR I ASZLÖ megyei karnagy, zeneisk. tg.