Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

Éljen a szocializmust építő magyar nép!

'()(l,iCLN tű :D a Békéscsabai István-malomban

/ WWW> WWVVVWVWmWVVWVVWV^W^A

— Tanulnak a molnárok —

ünneplőbe öltözött sokaság tar- | gatók, akik otthonosan mozognak ktUlik az utcákon. A pajkos szellő belekapaszkodik a könnyű ballonkabátokba, felborzolja a nők frizuráját. Ez sem riasztja el a- zonban a vasárnap délelőtti sétától az utca népét. Jólesik az egész heti munka után egy kis pihenés, szórakozás...

A békéscsabai István Malom klubszobájában a biliárdasztalon összekoccanak az elefántcsontgolyók. Az újabb érkezők benéznek egy-egy pillanatra, aztán tovább indulnak a nagyterembe.

Idősek és fiatalok, a Békés megyei Malomipari Vállalat üzemvezetői, fömolnárai, almolnárai, hengerlői. Sokan közülük, a vidékiek már hajnalban felkeltek, hogy időben itt legyenek ezen az érdekesnek, hasznosnak Ígérkező | ^ a sorok. Papírra vetik az őr- előadáson. A Mezőgazdasági és j i^si táblázatról, az őrlési grafia hengerszékek, sziták birodalmában, most füzetet, ceruzát vesznek elő, s ahogy az előadó beszél, úgy szaporodnak a füzetlapokon az ábrák és mondatok. Egy idősebb molnár csendben feláll, aztán egészen a táblához közeli székre ül.

— Nem látok jól — súgja a szomszédjának —, ha meg már eljöttem, látni is akarok valamit — és szemét ráveti- a táblán látható ábrákra.

A főmérnök pedig közérthetően, hogy mindenki megértse, beszél az őrlés ellenőrzéséről, arról, hogyan és miképpen kell megcsinálni a szitaanalízis, mit jelent a töretési görbe. Mindenki feszülten figyel, a füzetekben szaporodIpari Tudományos Egyesület (MITE) Malomipari Szakosztálya délelőtt fél tízre hirdette meg „Az őrlési eljárás ellenőrzési módszerei“ című előadást. Az összegyűltek régi ismerősüket, a malomipar egyik kiváló szakemberét: Treibsz Józsefet, az Élelmiszeripari Tervező Intézet főmérnökét, az előadót várják. Köznapi dolgokról, munkájukról beszélgetnek, mert még nem érkezett meg. Tíz óra előtt néhány perccel sietős lépteket hallani.

megjött Budapestről az előadó

Látszott rajta, hogy kissé meglepődött azon, hogy ilyen sokan ösz- szejöttek.

— Elnézést kérek a késésért, szaktárcák — ez az első szava, majd odaáll a két előkészített iskolai táblához. Rajzolni kezd az egyikre, a másikra meg két önként vállalkozó ,,asszisztens” rajzszeggel számoszlopokkal, grafikonokkal teli rajzlapokat tűz fel.

Kis ünnepi megnyitó hangzik el, aztán az előadóé a szó. A hallkonról, a technológiai eljárásokról hallottakad.

Es bebizonyosodik, hogy nemcsak a jó pap, hanem

a jó molnár is holtig tanul,

ha lépést akar tartani a tudomány és a technika, a műszaki színvonal fejlődésével.

Délután 1-et mutat az óra, mikor befejeződik az előadás. Utána Horváth Károly, a Békés megyei Malompiari Vállalat igazgatója egy rövid tájékoztatást mond a megye malomiparának felszatkdulás utáni fejlődéséről. De még ezzel nincs vége a I tanulásnak. Ebéd után folytató- I dik. Többen erről vagy arról még egy kis felvilágosítást kémek az előadótól, ö újból odaáll a táblák elé, magyaráz. Minden kérdést pontosan megválaszol, nehogy | valaki is a hallgatók közül kéte- j lyekkel távozzék az előadásról.

Autóbusz motorjának berregése hallatszik be eközben az utcá- : ról. Az előadás véget ér.

— Induljunk — szól Vágréti

elvtárs, a vállalat műszaki vezetője. S valamennyien, néhány vidéki kivételével, aki a vonathoz igyekszik, útra kelnek, hogy megnézzék a piieumatizált Gyulai Malmot. Ezzel a hasznos kirándulással fejeződik be a vasárnapi program.

S erre a hallgatók egyike sem sajnálta azt a néhány órát, amit pihenőidejéből szakított. Régen ilyesmire, hogy egy fővárosi mérnök előadását meghallgassák, gondolni sem mertek. Ma pedig élnek a lehetőséggel, hogy rendszeresen bővítsék szakmai ismereteiket. Megértik •valamennyien a kor szarát. .;

Podina Péter

Befejeződtek az ezüstkalászos gazdatanfolyaniok

A múlt évekhez viszonyítva a | vább azokat a helyeket, ahol a megyében igen kedvezően alakult tanfolyam hallgatói a vizsgabi- az ezüstkalászos gazdatanfolya- zottságok előtt eredményes tanu- mok száma és látogatottsága. Az , lásról adtak számot. A vizsgák idei tavaszon a 36 elsőéves tanfo- ' színvonalát növelte az a tény,

lyamon 896-an, a 26 másodéves tanfolyamon pedig 512-en — főleg termelőszövetkezeti parasztok — tanultak. A hallgatók a szövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésének időszakában eredményesen vették ki részüket a szervezőmunkából, április első és második felében pedig igen sikeresen vizsgáztak az ezüstkalászos gazdatanfolyamok tananyagából. Füzesgyarmaton. Újkígyóson. a békési Október 6 Tsz-ben, az orosházi Kossuth Körben és a földművesszövetkezetben, Szabadkígyóson, s így sorolhatnánk toötvenezer anyajuhtól—60 000 bárány

A Békés megyei Törzskönyvelóségi Felügyelőségen most állítják össze az 1959—60. évi bárányozási időszak eredményeit. Az eddigi adatokból már is meg lehet állapítani, hogy a megyében 66 Vi1? anyajuh közül mintegy ötvenezer ellett le s ezekből 60 000 bárányt vettek nyilvántartásba. Igen eredményes volt a bárányozás a békéscsabai Május I Tsz-ben, ahol 149 anyától 185 bárány, a Csorvási Állami Gazdaságban, ahol 210 anyától 280 bárány és Kondoroson a Viharsarok Tsz-ben, ahol 129 anyától 153 bárány született. A kisbá- rányok igen szépen fejlődnek, több helyen a korai ellésbői származó egyedeket már le is választották.

hogy a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya szakembereket küldött a bizottságokba, amelyek a községi tanácselnökökből, parttit- károkból, a Hazai'as Népfront ve. zetóiből tevődtek össze.

„rajiéit* játékokat készítenek exportra

Jól sikerült az első akadályvétel a Békéscsabai Vasipari Vállalatnál. Első negyedévi tervüket

13,4 százalékkal túlteljesítették. A mennyiségi terv teljesítése mellett a múlt évihez képest javult a minőség, csökkent a selejt és gazdaságosabbá letit a termelés. A vállalat továbbra is kiegészíti az országszerte Jtehesett földkotrógépet és s / sí Jókombájnokhoz szükséges h; rauhkát A régi készítményeiig melier- jelenleg román exportra .,PajViS” játékokat készítenek. A válla‘at dolgozói lelkesen készülnek rn®jui» elseje í megünneplésére is. Az általuk patronáH Dózsa Tsz tagjaival e- | gyütt Vonulnak fel.

Amivel Pusztaszőlős segíti a tsz-eket

Amint magunk mögött hagytuk Békéscsabát, mint egy nyitott könyv, elépünk tárult a határ. A búzák, lucernások a kedvező idő beálltával sokat fejlődtek. A nyúl, a fácán már „elvész bennük”. Az országút mellett húzódó táblákon emberek szorgoskodnak. Sarabolják a répát, borsót, vagy gépekkel, mint azt Felsőnyomáson is láttuk, a tél hidegében kipuszsonló munkahelyre, ahol elsején megkapják a fizetést. Azzal, hogy az öregek küzdenek meg a kezdés gondjaival a tsz-ben — mely gazdálkodási forma az e- gész község legbiztosabb jövőjét jelenti —, ezek az elkényeztetett emberkék nem törődnek. Esetleg, kedves öregek, ha rendbehoztátok a tsz-t és már nagyobb értéke lesz a munkaegységnek és az előleg is súmmás, akkor majd bemegyünk közétek — gondolják a legények.

Igen ám, de nincs mindenkinek módjában elmenni. Ugyanis a város és az üzemek, a vidéki vállalatok sem vehetnek és nem is vesznek fel korlátlanul munkásokat. Közben telnek-múlnak a hetek és a hónapok. A szülők odahaza veszekednek, de nincs bátorságuk kimondani, hogy fiam, legyen belőled tsz-gazda, mert az egyáltalán nem megvetendő mesterség.

Felelősek ezért a helyzetért a szülők, felelősek vagyunk valamennyien és felelős a KlSZ-szer- vezet is. Eddig jutok a gondolatai, 'amikorra sikerül a találkozásom a KISZ-titkárral. Brena Mihály értelmes arcú fiatalember, olyan igazi titkár-típus. Minden a fejében van a fiatalokról. Komolyan, felelősséggel beszél a szervezetükről. Ismeri a község fiataljainak minden gondját-ba- ját, eredményeiket és maga ügyének is tekinti mindezt. Arról tájékoztat, hogy náluk jelenleg 153 fiatal tagja van a KISZ-nek, de egynegyedük vidéken és Budapesten dolgozik és csak alig né- hányan a tsz-ben. Két éve még

két közös gazdaságban volt szervezet, most egyikben sincs. Az e- gyesüléssel létesült November 7 Tsz-ben van lehetőség, hogy megalakítsák a KISZ-szervezetet, még mielőtt onnan is elfogynak a fiatalok.

Újra hallom, csak éppen más szavakkal, hogy a fiatalok verik a készülőt. A volt Béke Tsz-ben (azóta egyesült) még 1958-ban megszűnt a . KISZ, mert elmentek a fiatalok. A Május 1-ben ugyanez következett be. Elmondja, hogy a Békében volt egy idő, amikor egy napra mindenki egyformán 1 munkaegységet kapott. A fiatalok pedig nehezebb munkán és többet dolgoztak, mint az idősebbek. Versenyt is indítottak és azok alulmaradtak, de mégis csak egy munkaegység járt. Az igazságra rendkivüj érzékeny fiatalok nem szívlelik az ilyesmit és otthagyták a gazdaságot.

Most ugyan megjavult már a tsz-ekben a vezetés, de ezek és hasonló rossz emlékek még mindig hatással vannak ...

Elgondolkoztató dolgokat hallok. Kár, hogy a párt, a tanács és a KISZ-szervezet nem fordít elegendő gondot az ilyen fontos kérdések megoldására. Miért nem ülnek össze a társadalmi szervek vezetői a tsz-vezetőivel és keresnek a fiatalok részére elfogadható .megoldást? A fiatalokra szabott anyagi érdekeltség elvének érvényesítése ösztönzően hatna, és a tsz-ekben tartaná őket. Az igazságos elosztás, messzemenő gondoskodás, a fiatalok munkájának megbecsülése, a kultúrigények maximális kielégítésére való törekvések, tervek, csakis ilyen és hasonló utakon lehet elérni, hogy a fiatalok otthon, a községben megtalálják számításukat.

De nemcsak az anyagi és kulturális feltételek a fontosak, hanem addig, amíg ezek megteremtődnek, addig is a jövő terveit és lehetőségeit mutatnák meg a-fiataloknak, hogy lássák, érdemes a tsz-ben kitartani, mert azok modern gazdaságokká válnak. A szü- j lök felelőssége mellett, szükséges ' feléleszteni a „lógó” ifjaknak a | felelősségérzetét is. Emlékeztetni őket arra, hogy egykor szüleik j örültek, ha bármi munkát kaptak, hogy kenyeret adjanak a szájukba.

A felszabadulásunk után a népi demokratikus államnak ebből az életből kiragadta a parasztságot, de nincs az a fejlett állam, t mely terülj-terülj asztalkával traktálhatná állampolgárait.

Az a fiatal, aki hónapokig ké- i pes munka nélkül lődörögni, amikor a becsületes munkalehetőség ott van az orra előtt, aki képes hideg szívvel elnézni, hogy szülei helyette dolgoznak és munkaképes korában is ellátják anyagi javakkal, nem nagyon érdemli meg a megbecsülést.

De mert nem figyelmeztetik őket és nem beszélnek velük, határozottan és egyértelműen, ezért veri a készülőt a békésszentadrá- si fiatalok egy csoportja. Ezért álldogálnak tétlenül, ahogy ők nevezik, a majomszigeten, ahelyett, hogy dolgoznának.

Boda Zoltán

tűit olasz búza földjét szántották. Előttünk kocsikaraván halad. A lapos kocsikon valami nagy terhet szállíthatnak. A lovak istrángja feszül, s behallik az autóba a hajtok kurjongatása. A te- lekgerendási Aradi-féle tanyán elkészült a szerfaistálló. Szalma- bálákkal is körülraktak. Arrébb, az új erdőben lányok kapálnak.

A járási tanács mezőgazdasági osztálya sertéstenyészté&i

tapasztalatcserére hívta

a hozzájuk tartozó szövetke/ze tekét. Megnézzük a sertéste'epet, mert innen sok kocasüldő kerül a megye szövetkezeteibe. Lássuk, mit akarnak adni.

A sertéstelepen, amikor odaérkeztünk, már javában folyt a beszélgetés. Paulik György, a gazdaság igazgatója és Nagy László, a főállattenyésztő. Kunos Ró- zsika, a járási főállattenyísztő és 20—25 tsz-állattenyésztő. sertésgondozó figyelt, járt-kelt a „sertésfaluban”.

A fiaztatók rendben. Mint a házak, egymás mellett sorakoznak. Van belőlük nyolc vagy tíz darab. Mindben kocák, malacok. Egy-egy fiaztatóban 20—20 kutri- ca áll. Egyszerűek ezek az épületek. Itt készítették, fgy egyik építési költsége sem haladta meg a 30 ezer forintot.

Haraszti János, a telekgerendási Üj Élet Tsz pénztárosa is jelen van.

— Mit szól az állományhoz? — fordulunk hozzá.

— Szép. Mi is innen vásárolunk még tiz kocát. Üj tsz vagyunk, l assan, apránként

összeszedjük, amire szükségünk van

Ha a nyáron hozzánk látogatnak, akkor már mi is a közös első makraival dicsekszünk majd.

Pataj Mihály azt mondja:

— Ha mindegyik gazdaság úgy segítené a tsz-eket, mint ez, akkor jó lenne.

Paulik elvtárshoz fordulok:

—■ Miben mutatkozik ez meg?

— Az idén 850 tenyészsükpt* 50 árusüldőt, és terven felül ** tenyészkant adunk a tsz-éknék.

Mellettünk áll Kunos Rózsiké is, aki nyomban tanúsítja:

— Igen. így állapodtunk meg.

— Már 210-et el is szállítottak — mondja az igazgató.

— Ez igazán szép dolog — jegyzem meg. — Jövőre ezek szerint ebben a járásban nem lesz 6ern koca-, sem süldő-probléma, ha egyszer így megerősítik a tsz-ek és a háztáji gazdaságok sertéstörzseit.

— Év végéig szerelnénk elérni, hogy minden 100 hold közös szanj tóra 4,2 koca jusson — mondta a | járási főállattenyésztö, s hozzá is I teszi: — ötszáz terven felüli ko- i cát, a tsz-ek már fogadni is tudnak. Az árusüldőkből 350 kocát i állítottunk be továbbtenyésztésre.

J Az idén

40 600 hízót ad a járás az államnak

Ennek felét a tsz-ekben hizlalják Jövőre pedig az ideinél is több hízó átadását tervezzük.

— Mit etetnek a kocákkal, hogy i ilyen szép malacokat nevelnek?

| — kérdezi az egyik látogató.

— Soványtejet, spenótot és abrakot — válaszol Nagy I.ászló.

Az egyik paraszt bácsi meg is jegyzi:

— Spenótfőzelék. tükörtojás nélkül. Hát ezért szépek itt a malacok, ezt jó lesz megjegyezni.

Ahogyan elhagyjuk a fiazfatók sorát az út mentén egy jókora parcellában spenót díszük. A húsos. nagy leveleket etetik, csakhogy ezeket nem úgy szedik le. mint a piaci árut. hanem a töveket kasokba vágják ki. kasokba szedik és beöntik az ólba. vagy felszeeskázzák, dara közé keverik és így etetik a kocákkal.

A látogatás véget ér. A szövetkezetiek kocsira ülnek, x azzal a tudattal hagyják el a Szöllősi Állami Gazdaságot, hogy az itt dolgozók sokat segítenek g közős gazdaságok sertéstenyészeteinek kialakításában.

Dupsi Karoly