Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara: 80 KHér * Világ proletárjai, egyesüljetek! Tizenöt szabad esztendő Felszabadítóink VfeefiQt esztendővel ezelőtt, M 1945. április 4-én röppent világgá a hír, hogy a testvéri Szovjetunió fegyveres erői, a román és bolgár nép Hadinak segítségével kiűzték Magyarország területéről az utolsó hitlerista és magyar fasiszta csapatokat. Tizenötödször ünnepeljük ezt az évfordulót, a magyar nép történelmének legnagyobb ünnepét. Legnagyobb ünnepünk ez, mert április 4-nek köszönhetjük, hogy sok évszázados elnyomás után Magyarország ismét független állam lett, lehetővé vált, hogy a magyar nép visszatérjen arra az útra, amelyen 1919- ben egyszer már elindult, folytassa azt, amit a Tanácsköztársaság megkezdett. Tizenöt év alatt felserdül a csecsemő, férfiúvá érik a gyermek, népünk ezer éves történetének azonban csak kis hányada ez. Vannak azonban korszakok, melyek maradandóbb jegyet hagynak az országok élete fáján; korszakok, amikor mérföldes csizmában jár a történelem, amikor viszonylag rövid idő alatt nagyot fordul a világ. Ez a 15 esztendő üyen volt. 1945-ben lezárult egy korszak, gazda lett az országban a nép, amely addig is vérrel, verítékkel védte és gyarapította azt. Gazdag másfél évtizedet hagytunk magunk mögött, s e néhány év alatt kiegyenesedett az évszázadok terhében meggömyedt munkásderék, joghoz, emberi méltósághoz jutott a valamikor világot nyakába vett kubikos, az aszottkeblű béresasszony, a diplomával sokszor munkanélkül ténfergő mérnök. K iegyenesedett a századok elnyomása alatt meggörnyedt munkásderék, és kufárok helyett igaz gazdája lett a magyar föld kincsének. Az új gazda jobban, okosabban gazdálkodott, mint elődei. Nehezen kezdtük, igaz. Kezdetben sovány kenyér jutott a munkásnak, aki a párt felhívására fagyban, szélben épített hidakat, takarított romokat. De állta a sarat és rövid idő alatt új városok, új gyárak, iskolák és művelődési otthonok kerülték hazánk térképére. És miközben a sztálin- városá munkás, a viharsarki paraszt megváltoztatta a tájat, megváltoztatta saját magát is: műveltebb, igényesebb, jobb módban élő nép lakja ma a Duna—Tisza táját, mint azelőtt. A népé lett az ország. Jogos jussként segítettek hozzá testvéreink. Csakhogy ez az örökség szegényes volt. Elhanyagolt mező- gazdaság, korszerűtlen, részben leszerelt ipar, és mintegy 22 milliárd pengős háborús kár volt a juss. De a párt szervezte, vezette első széncsata, az újjáépítés, majd a szocialista építő munka hősi lendülete nyomán kitört elmaradottságából a magyar ipar. A tőkés anarchia megszüntetése, a szocialista tervgazdálkodás előnyei, a szocialista munkaverseny lendítő erejű, barátaink segítsége, mind ennek része van abban, hogy iparunk termelése 1938-hoz képest három és félszeresére növekedett. 1949 óta 100 nagy új j iparvállalatot építettünk, s ez a- latt az idő alatt jöttek létre a nép alkotó munkája révén az új magyar szocialista iparvárosok. £[ök mindent megmutat az ipar fejlődését példázó néhány számadat. A mélységből, sötétből indultunk el, és ma újabb csúcsok felén haladunk. Utunk nem volt mindig felfelé ívelő, néha megtört a grafikon. Volt idő, amikor tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takaró ért, s ez elkerülhető áldozatokat kívánt népünktől. De nem vetjük meg vívmányainkat: Sztálinváros békésen füstölő gyáróriásaát, a Békéscsabai Ruhagyárat, s első ötéves tervünk megannyi alkotását. Egy szorgos nép munkájának, áldozatvállalásának gyümölcsei ezek, melyek ma már egyre bőségesebben adják vissza mindazt, amit az ország népe beléjük fektetett. Naponta kaptunk és kapunk győzelmi jelentéseket, melyek arról adtak és adnak számot, hogy a számban és erőben, öntudatban megnövekedett munkásosztály becsülettel állta a sarat a múlt esztendőben, 1960 első negyedévében, versenyben állt magával, idővel, szocialista rmmkaversen yben tett hitet a párt, a kormány mellett, s jó munkája eredményeképpen nyereségrészesedést kap és a munkát erkölcsben is elismerő kitüntetéseket. /f magyar föld is méltó gazdára talált 1945-ben. Azé lett, aki megművelte. Sarkadi cselédemberek, kubikostalicska nyűt- te szentandrási proletárok verték le 1945 tavaszán a mezsgyekarókat, az uradalmi földeken, s megtette a dolgozó paraszt az első lépést a falu átalakításának útján. Azóta a legmesszebbre látó parasztok százezrei már túllépték a kisparcellák korlátáit, és megindult az új, szocialista élet erjedése a falun. Előrébb nézett ebben az esztendőben sok-sok Békés megyei paraszt is, és közös útra térésükkel 80,8 százalékban a szocialista nagyüzemekhez tartozik megyénk szántóterülete. Igaz, vannak gon- dok.Gondot ad az új étet formálása, a maradi nézetek leküzdése és elhagyása; gond az is, hogyan lesz több és olcsóbb a mezőgazdasági termék. Csakhogy ez a gond már a mi gondunk, s merőben más, mint Horthy Magyarországának mezőgazdasági gondjai. Akkor milliók nyomorogtak falun és városon, miközben a magyar föld termékei eladhatatlannak bizonyultak. A felszabadulás óta nincs ilyen gondunk, inkább az ellenkezője. Van létbiztonság, van munkaalkalom, van keresetimegélhetési lehetőség, és ennek nyomán rohamosan növekvő igények, olyanok, amelyeket a mezőgazdaság nem minden esetben tud kielégíteni. jpedig a termésátlagok a fel- szabadulás óta növekedtek. Megyénkben az utóbbi öt esztendőben búzából 2,2; kukoricából 5 mázsával termelt többet a mező- gazdaság, mint 1935—36-ban. Mindez azonban kevés. S a megoldást a nagyüzemben rejlő lehetőségek, s e lehetőségek teljes kiaknázása adják. Megyénk parasztjai szép tettel ünnepük a szabadság évfordulóját. Zömükben szövetkezeti útra tértek és most megfeszített erővel munkálkodnak, hogy többet teremjen a föld, több kenyér, hús, vaj kerüljön munkájuk nyomán az ország éléstárába. Méltóan köszöntötték megyénk parasztjai a mai évfordulót, és ennek kifejezője, hogy munkához láttak a téli hónapokban alakult új termelőszövetkezetek, és „Egy malac •— egy mázsa kukorica” mozgalom keretében adják össze az induláshoz az alapot. Parasztasszonyok százai csatlakoztak az egy kotlós mozgalomhoz, és sok hely t az új gazdaságokban férjeikkel együtt szánta- nak-vetnek a közös földeken. És a parasztifjúság is ott van, ahol a munka neheze van, ahol nagyon kell a fiatal derék. Szorgoskodik az ország népe, s ahogy dolgozik, úgy gyarapszik, ól jobban minden emk>pr. Igaz, a 15 év alatt az életszínvonal tekintetében is helyt-helyt cikk-cakkos volt a grafikon. Volt idő, amikor nem növekedett megfelelően az életszínvonal, de végösszegben világosain tükröződik barát és ellenség előtt, hogy népünk ma jobban él, mint a történelem során bármikor. Igaz, néha zúgolódunk; kevés a lakás. Valóban, 1953-ig kevés lakás épült, de azóta több, mint a felszabadulás előtti esztendőkben, s az ötéves tervben javarészt megoldjuk a gondokat. Szélesedik a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, és a szövetkezés során lehetőség nyílt a parasztságnak arra, hogy igénybe vegye az egészségügyi szolgáltatásokat, gondtalan legyen öregkora És történt sok minden: felére csökkent a csecsemőhalandóság, és csökkent a tüdőbetegek száma, az átlagos életkor pedig 1938-hoz képest 10 évvel hosszabbodott. éltán sorakozik eredményeink közé kulturális fejlődé- sürjk megannyi adata. A tanköteles gyermekek több mint 98 százaléka jár iskolába, az egyetemi és főiskolai hallgatók arányát tekintve pedig álljuk a versenyt a legfejlettebb tőkés országokkal is. És tanul a nép. Élete delén járó munkás ül az iskolapadban és technikumot tanul. Parasztok ezrei szállják meg a traktorosképző, elnökképző iskolákat, brigádvezetői tanfolyamot jár a tegnap még magába zárkózott paraszt, és ostromolják a tudomány várát, mert ezt kívánja tőlük az új élt. Ez a tizenöt év valóban történelmi időszak. Egy nép felemelkedésének, történelme új korszakának bevezetői voltak ezek az esztendők. És erőink ma nagyobbak, mint történelmünk scnán valaha is voltak. Igaz és erős barátok állnak oldalunkon. Vezetőink, a párt és a kormány vezető emberei pedig biztos kézzel irányítják népünk szekerét, úgy, hogy minden évben újabb sikerekkel haladjon a boldogabb holnap felé. (Deák Gyula) Ma, hazánk felszabadulása 15. évfordulójának előestéjén bá» latéit szívvel gondolunk azokra a szovjet harcosokra, akik népünknek szabadságot hoztak. Feltartóztathatatlanul nyomultak e- lőre. Sokan közülük a fasiszták elleni harcban a legdrágábbat, életüket adták. Két mosolygó arai szovjet katona, a 18. szovjet harci«, esi hadtest harcosa. Az elsők, akik 1944. szeptember 28-án 16 óra 30 perckor átlépték a magyar határt. Brjuhov hadnagyot (jobboldalt) és harcostársát láthatjuk a. képen, amely akkortájt a Rogy ina Zavjot címfí szovjet frontújságban jelent meg. Megyénk, azaz volt; Csanád megye egy része, amely most idetartozik, volt az első, ahol a vörös csillagos szovjet katonák, Battonya környékén magyar földre léptek. Még javában dúlt a háború, amikor 1944 októberében ezen a vidéken új élet kezdődött a romok fedett. Szabadabban lélegzett fel mindenki, aki korábban csak robotra és hallgatásra volt ítélve. Alighogy tovább vonult a front, a paraszt előszedte a féltúe őrzött magot és a magára hagyott földbe vetette, hogy jövőre is legyen kenyér. Nehéz volt, küzdelmes volt a másfél évtized. Közben 1956 őszén még egy szégyenletes ellenforradalmat is átéltünk. A Szovjetunió azokban a nehéz napokban és utána is mellénk állt. S ha ma számvetést teszünk a felszabadulás óta eltelt tizenöt esztendőről, nyugodtan elmondhatjuk, hogy népünk azóta lett igazán saját gazdája. Ma nem fél a holnaptól, mert munkájával a boldogabb jövőt építi. És hogy itt tartunk, azt mindenekelőtt igaz barátunknak, a felszabadító Szovjetuniónak köszönhetjük. A Szovjet Hadsereg képviselői érkeztek megyénkbe a felszabadulási ünnepségekre községi pártbizottság titkárának a Felszabadulásunk 15. évfordulójának ünnepségeire tegnap, szombaton a déli órákban megyénkbe érkezett a Szovjet Hadsereg küldöttsége. A küldöttség tagjai: Ru- dika V. őrnagy, Cimerman Sz. százados, Dyagykin V. őrmester, Isztomin A. honvéd. A küldöttséget a párt megyei végrehajtó bizottsága látta vendégül. Ez alkalomból Klaukó Mátyás elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára üdvözölte kedves vendégeinket. Az üdvözlése Rudika V. őrnagy elvtárs válaszolt, majd a szovjet vendégek és a végrehajtó bizottság tagjai szívélyesen elbeszélgettek. Ez alkalomból nyújtotta át Klaukó Mátyás elvtárs Cseszkó Sándornak, a párt mezőkovácsházi járási bizottsága titkárának, Zalai Györgynek, a párt gyulai járási bizottsága titkárának, Párkány Jánosnak, Sarkadi Istvánnak, a megyei pártbizottság munkatársának és Németh Mihály párt-nyugdíjasnak a Szocialista Munkáért Érdemérem, valamint Pai'di Istvánnak, a vésztőig Munka Érdemérem kormánykitüntetést. A szovjet vendégek délután a Kötöttárugyárat látogatták meg, este pedig a Jókai Színház előadásában megtekintették Brecht Koldusoperáját. A Békéscsabai Téglagyár dolgozóinak távirata az MSZMP Békés megyei Bizottságának Büszkén jelentjük, hogy üzemünk dolgozói és vezetői megértették a Központi Bizottság 1959. évi márciusi határozatát és a kongresszusi verseny során végzett lelkes munka eredményeképpen elértük az élüzem címet hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából. Kívánunk az elvtársaknak jó egészséget, hogy továbbra is ilyen egységes és szilárd vezetéssel irányítsanak minket a szocializmus építésében. Békéscsabai Téalcravdr vezetősége, pártszervezete, üzemi bizottsága
