Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-18 / 66. szám
4 hépOjság 1960 március T8.. péntek Ct> ÍMtíílfl^Wi'ílflídfífWm/ 'fltitt {este Másfél hónappal ezelőtt lett végérvényesen a község lakóié a mezőkovácsházi művelődési ház. Szinte rá sem illik az, hogy „ház”, valóságos kultúrkombinát ez, olyan, amelyet nem egy város egy kicsit máris irigykedve néz, és nagy örömmel elfogadna. Hatalmas színházterem, gyönyörű modem előcsarnok — hű mása modern stílusban megjelenítve a pesti Uránia-mozi előcsarnokának —, könyvtár, olvasóterem, zeneiskolai szobák, klubszoba, irodák, és a színpad mögött olyan öltözők, amilyen még a Jókai Színházban sincs — ezt maguk a táj- előadásokna érkező művészek mondják. Fényes adomány, drága adomány ez a kultúrpalota, megbecsülést követel, és azt, hogy tartalmas, messzi vidékre kisugárzó kultúráiét érlelődjön falai között. A régóta hiányzó szervezett és céltudatos kultúráiét új parancsnokot kapott a napokban Bu- dácsik Zoltán személyében, aki a Csongrád megyei KlSZ-bizottság- ról jött haza, szülőfalujába, hogy elvállalja az új művelődési ház igazgatását. Bírál, de szive diktálja Alig több, mint két hete érkezett, és odaült az új művelődési ház új irodájának új íróasztala mögé, az igazgatót megillető helyre. Energikus ember, csendes, halk szavú mégis. Olyan, akire azt szokták mondani: nem szól, csak ritkán, de akkor érezni, hogy magva van annak, amit mond. Hót van is magva, de mennyi! Amikor szóba került közöttünk a kultúráiét ügye, már nem is volt annyira szűkszavú, sok mindenről beszélt, világosan látszott: két hete van Kovácsházán, de már a járás kulturális dolgait is ismeri. — Kralok, mert kell. Vagyis: most ez nagyon fontos, mert itt is, meg a járás községeiben is Csipkerózsika-álmot aludt eddig a kultúrmunka. Egy szóval sem állítja, hogy majd „én. felébresztem”, hogy majd „én megváltoztatom”, vagy „én rendet csinálok”. Hogy aztán mégis érzem olyasmit: „új seprű, jól akar seperni”, az csak onnan van, hogy eddig kevesen voltak ebben a járásban, akik úgy tisztogatták volna az utat a művelődéspolitika kiteljesedése előtt, mint ahogyan Budácsik Zoltán szeretné és teszi is. Amikor azt mondja, hogy a mű. veiődéspolitikai irányelvekből nem sokat valósítottak meg eddig ebben a járásban — igaza van. Miért? Az itt élő elvtársak, kul- túrmunkások tudják ezt. Aki meg nem ott él és dolgozik, annak okulásul elég annyi, ha megjegyezzük: a járási tanácson elég sűrűn váltogatták a népművelést felügyelőket (kettő helyett még most is csak egy van!) Kovácsháza kulturális élete nem volt méltó ahhoz, hogy járási székhely ez a község, de nemcsak itt, hanem a községekben is főleg abban csúcsosodott ki a „kultúrmunka”, hogy ha valamely szervnek pénzre volt szüksége, hát gyorsan ösz- szekalapált egy esztrádot (képzelhető a művészi-politikai színvonal az ilyen gyorstalpalásnáll). még rosszabb esetben bált, aztán meg volt a pénz, és a következő alkalomig el lett vetve a „kultúra” gondja. — Példát is mondjak? Kunágo- tán a KlOSZ-csoport betanulta a ^Mágnás Miská”-t, dübörgő anyagi sikerrel, de mit gondol, milyen volt a művészi siker? Még, ha jók is a műkedvelők, akkor sem vállalkozhatnak erejükön felül, pláne .ilyesmire, mert egy-kettőre kész a giccs-előadás, amit többet árt, mint használ. Persze, voltak kivételek, de ezek a kivételek csak mint elszórt jelenségek jelentkeztek az előbb körülírt általánosságban. Egyszóval: kemény kéz kell ide, jó elme, ügyes kultúrpolitikus és ami mindezeken túl talán a legfontosabb: sok-sok segítség a pártszervezetektől, a tanácsoktól, KISZ- től, tömegszervezetektől. Az első „felmérés" Ez az, aimi a legelső nagy-nagy hitet öntötte Budácsik Zoltánba és a művelődési ház munkatársaiba. Kiderült ugyatn, hogy a régóta emlegetett hibák minden községben szinte kivétel nélkül és majdnem egyező formában megtalálhatók, de azért van ám más is. Megvan a jó, az életképes csíra, csak öntözni kell, nevelgetni, lenyesni a vadhajtásokat, aztán majd csak lesz valami! Mezőhegyes, Battonya, Medgyesegyháza a közismert kivételek, de még ezekben a községekben is új lehetőségek se szeri, se száma lép elő egyik napról a másikra. — Képzelje, 15 művészeti csoportot találunk a járásban, és nem túlzók, ha azt mondom: azelőtt négy-öt csoportról tudtunk ide- benn, a székhelyen. Félreértés ne essék: egyes kampány-alkalmakkor volt itt több csoport is, de állandó működésű nem sok, inkább kevés. Ez a 15 csoport a KISZ-szervezetekben, földművesszövetkezetekben, kultúrattho- nofeban alakult, de jellemző, hogy mennyire „kiestek” a tudatos művelődésügyi munkából: nem is neveztek be a felszabadulási kulturális szemlére. Nos, ez idáig világos: fel kell szítani a kultúrforradalom ügyét a járás községeiben, és hogy ezek a községek ma már termelőszövetkezeti községek, százszorosára, sőt ezerszeresére növelik a tennivalók sürgősségét és múlhatatian- ságát. De mi a helyzet Kovácsházán ? — Nem sokkal jobb — legyünk őszinték —, még ha fáj is kicsit az őszinteség. Szép sikerrel szerepelt ugyan a közelmúltban a rendőrség népi tánccsoportja, kevésbé a kiszeseké és a földszövé. A gimnáziumban is alakulgatott a kultúrélet, aztán... bizony, a közelmúltat, de a távolit is nézve — nincs aztán. Határozott, és jó a terve Budé- csik Zoltánnak. — összpontosítani kívánjuk az erőket! Másként nem lehet. Itt ez a gyönyörű művelődési ház: ez legyen az otthona minden csoportnak. Erről már beszélgettünk is a kultúrvezetőkkel, — úgy látom: helyeslik a tervet. Kimondtuk: tudatos nevelő munka kell, szervezett és nem ötletszerű. Lehet-e ezt nem helyeselni? Nem is ellenezte senki... Nekiláttak a munkának, ahogy mondani szokás: megfogták a dolog végét, és hogy jól fogták meg, arról mór eredmények tanúskodnak. Április 4-e ünnepére három egyfelvonásos darabbal készülnek, többek között a „Nem hallgat a tenger” című alkotással. Tehát már színjátszócsoportjuk is van. Énekkaruk 90 tagú! Szöllősi Ferenc pedagógus a karnagy, és a kilencven dalos közöt ott énekelnek a régi dalárda öreg tagjai, a kiszista-lányok, fiúk, negyven gimnazista, közel 30 általános iskolás diák. (Ök külön úttörő-énekkart is alakítottak.) Első bemutatkozásuk április 4-én lesz, az ünnepi díszelőadáson. A járás is készül április 4-re A „felmérés” után különböző megbeszélések alapján a művelődési ház igazgatósága részletes műsortervezettel segíti a községi kultúrotthonokat, kultúrgárdákat, hogy felszabadulásunk ünnepi évfordulóját színvonalasan, méltó módon ünnepelhessék meg. A járási művelődési tanács is megvitatja és megerősíti ezt a tervet. — A községek tőlünk kérhetik az anyagot, azonnal postázzuk — mondja Budácsik elvtárs. — Mondanom sem kell, hogy a jövőben a zonban mindig kevesebb lesz nálunk a papír-munka, ehelyett kijárunk a községekbe, úgy segít- tünk, és abban, ami a legsürgősebb. Sokáig beszélgettünk még az ismeretterjesztő munka javításáról, feladatairól, még inkább a jó gyakorlati módszerekről, — de erről majd legközelebb, és sokkal bővebben. Végezetül — vártuk is, hogy így lesz: a panaszokra, ba- jokra-gondokra is sor került. Dióhéjban: máris kevés a szakköri szoba (!!) Az 50 tagú foto- szakkör lassan „kinyomja” a falat, kevés az irodahelyiség (az igazgató negyedmagával dolgozik egy helyen) a földszinti irodában a JTST, a sportosok kaptak helyet, a könyvtári olvasószobába a helyi ktsz még most sem szállította le a székeket, pedig már a határidői! is elfelejtették, olyan régen volt, a televíziós klubszoba fiatal látogatói még nem érzik sajátjuknak a berendezést, és csatateret hagynak maguk után a parkettás, szép szobában, vagy „belelövik” az égő csikket a csipke- függönybe, (nevelő munka és még százszor újra az!) a nőtanács irodát „igényel” a művelődési házban, pedig az is kevés, ami van, sőt — és ez már kuriózum — Budácsik elvtárs azt is elmesélte, hogy: „Képzelje, a földszöv. a több milliós költséggel épült művelődési házunk padlását raktárnak akarta kiigényelni!...” Forr a kulturális élet mustja ebben a községben, járásban. Vigyázni kell rá, őrizni kell, hogy tisztává forrja ki magát. Nem könnyű dolog, sok a buktató, sok lesz az álmatlan éjszaka, még sértődés, harag is lehet, — de a célért mindent vállalni kell. Ilyen ez a kultúrforradalom ... SASS ERVIN Nyíri Tibor Memyasszonytánc című színművének első bemutatója ma este lesz a Békés megyei Jókai Színházban. A színmű egy nyírségi faluban játszódik, és az író érdekes, tanulságos keresztmetszetet ad a község életében végbemenő drámai fordulatról, és a község egyik családjának, a Szőke családnak életét állítja középMeddig Oly sokat beszélünk manapság arról, hogy minél magasabbra jutunk év végére, annál biztosabb alapról kezdhetjük a második ötéves tervet. Beszélnek erről vezetők, munkások egyaránt. E cél eléréséért javasolta a múlt év márciusában a gyorsabb ütemet pártunk is. A VII. kongresszus mint feladatot jelölte meg, hogy a hároméves terv utolsó évében fokozzuk a lendületet, teremtsük meg a jó alapot. És hogy ez mennyire helyeslésre talált, azt népünk múlt évben elért sikere, s az ez évi egyre fokozódó munkakedv bizonyítja. E téren nincs is hiba. De a kongresszus azt is meghatározta, hogy azokat a feladatokat, melyeknek megvalósítása közelebb visz bennünket célunk eléréséhez, csakis az emberekkel, a munkásokkal együtt oldhatjuk meg. A kongresszus által megszabott tennivalókat emberközelbe kerülve magyarázzák a vezetők, biztosítsák a munka lehető legjobb körülményeit. Elsődleges feltételei ezek annak, hogy az 1960-as gazdasági évben valóban biztos alapot teremtsünk az ötéves terv megkezdéséhez. Ezen a téren azonban még nem tettünk meg mindent. Az egészséges munkakörülmény biztosításánál is van még tennivaló. A zaj és szennyezett levegő hátráltatja a munkát. Mindezt, mintha kötelező volna, megtalálhatjuk a Békéscsabai Pamutszövőben. A gépek csattogása, a zaj hatása az elfáradásban nyilvánul meg. A zaj nyomán beálló fáradtság elsősorban a figyelem összpontosíthatóságú- nak csökkenésében tapasztalható. Kevésbé tudja a munkában Szerdán két fiatalember kereste fel a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságot: a 11. heti 6 224 154 számú 1 583 966,25 forint értékű lottószelvény tulajdonosai. Mindketten a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói, az egyik F. B. 22 éves gépmunkás, a másik B. Z. 20 éves villanyszerelő. A 11. játékhéten tíz szelvényt töltöttek ki régebbi szisztémájuk szerint: a leggyakrabban és a legritkábban kihúzott számokat játszották. Az eddigi legnagyobb lottónyereményből F. B. hat, B. Z. pedig négy szelvénynek megfelelő összeget kap. A nagy nyereményről B. Z. értesült először, aki csak pénteken este értesitette a szerencséről társát. F. B. a hét végén elutazott vidéken lakó pedagógus szüleihez, s közölte velük az örmhirt. A család már döntött is a nekik jutó a forrongó, változó világ milyen hatással van az emberekre, hogyan formálja az új társadalom a Szőke család tagjainak sorsát, cselekedeteit. A színművet Várnái György vendégként rendezte, főbb szere- Kádár Flóra, Márta, Mihály várnak? adódó problémák megoldására gondolkodását összpontosítani az a dolgozó, akinek figyelmét a zaj veszi el. Fejfájást, idegkimerültséget okoz, ami mind a termelés rovására megy. S ami még ennél is fájóbb pont a Pamutszövő dolgozóinak, hogy egészségtelen, ködszerüetn párás levegőben végzik éjjel-nappal munkájukat. Nem a párás levegő a baj, mert az a gyár profilja miatt szükséges. Az a baj, hogy a városon keresztül folyó élővízcsatorna piszkos, szeny- nyezett, fertőzött vizével párásítják a levegőt. Négy éve már, hogy szinte negyedévenként vizsgálják a levegő összetételét. Vizsgálta a KÖJÁL., az SZMT munkavédelmi felügyelője, tud róla‘ a Gyulai Vízügyi Igazgatóság, a megyei tanács, sőt a minisztérium is. Jelentés jelentést ér, de változás sehol. Utasítás jött nemrégiben a Gyulai Vízügyi Igazgatóságtól, haladéktalanul oldják meg a problémát, mert nem felelnek a dolgozók egészségéért. Az SZMT munkavédelmi felügyelője azt mondotta, hogy ha akarná, leállíttathatná az üzemet. A KÖJÁL fertőzöttnek mondta ki a vizet. Es még ki tudja hány szerv tud erről az egészségtelen állapotról. Elhárításáért azonban nem sokat tettek. Sok ember munkájáról, egészségéről van szó. Egyelőre még mindenki csak lót—fut, jelent, utasít, s vajon nem azért-e, hogy a baj bekövetkezésekor legyen mivel kibújni a felelősségre vonás alól? összeg sorsáról. Családi házat vesznek. Ezenkívül félmillió forintot takarékban tartalékolnak. B. Z. rövidesen szintén hazautazik bányász szüleihez, három testvéréhez, hogy együtt döntsenek a jelentős összegről. Annyi biztos, hogy a rája eső részből is jut mindenre a családnak. Betétkönyvbe is tesz bizonyos összeget. A két szerencsés csepeli ifjúmunkás március 23-án, szerdán a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság Központi pénztárában kapja kézhez a vagyont érő lottónyereményt, amely az illeték levonása után is 1 266 853 forintot tesz ki. (MTI)-------------------------------------------------------------. Csak sodródnak és süllyednek... London (MTI) Bartók István 22 éves magyar disszidáltat a lu- toni büntetőbíróság vád alá helyezte nyolc font ellopása miatt. A vádlott beismerte bűnösségét. S. Cooper rendőrfelügyelő kijelentette: „Ezek a magyar menekültek azt képzelték, hogy ha idejönnek, ezüsttálcán viszik majd eléjük mindazt, amit sze- mük-szájuk kíván. Álomvilágban éltek, ezért nem tudnak a való életbe beilleszkedni, s csak sodródnak és süllyednek...” A bíróság az üggyel kapcsolatban kitűzte a főtárgyalást. (MTI) V_________________________ _____ M a: Nyíri Tibor Menyasszonytáne című színművének premierje a színházban peit Doby írisz, Romváry Gizi, Szlonka Körösztös István, Rajna pontbat híven bemutatva azt, hogy ! és Bánffy Frigyes alakítja. Majnár József Jelentkeztek az öttalálatos lottószelvény tulajdonosai
