Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-30 / 76. szám

4

NÉPÚJSÁG

I960, március 30., szerda

„Együttesen, közös erővel építsük szocialista országunkat“

— Román nemzetiségiek tanácskozása Gyulán —

^ /huxi jewutühU

Elszólta magát a SZER

Ünnepe veit szombaton román nemzetiségieknek Gyulán, a Jókai Mór Művelődési Házban először rendezte meg országos munkaértekezletét a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége. Szilágyi Péter főtitkár elvtársnak a múltat a mával összehasonlító tartalmas beszámolója bizo- nyitóan tükrözte hazai románságunk felszabadulás óta jelentősen megváltozott életét. Elismeréssel méltatta azt a nagy fejlődést, a- melynek az eltelt 15 évben a román nemzetiségű lakosság is részese a teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúság alapján.

Közölte, hogy a román nemzetiségű parasztság is a haladás útját választotta. Valamemiyi román nemzetiség lakta falu termelőszövetkezeti községgé vált, s a szövetkezetekben magyarok és románok dolgoznak együtt. Ezért a szövetség elsőrendű feladataként jelölte meg a nagyüzemi gazdálkodásra tért román nemzetiségű parasztság szocialista tudatának a formálását, valamint a hazai románok és magyarok, s a többi nemzetiségiek, továbbá a szocialista tábor népei hatóságának további erőfeszítését.

A tanácskozáson, részt vett és felszólalt Harmati Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. Beszédében emlékeztetett a múltra, az elnyomó Habsburg és Hor- tby-uralomra, amikor mesterségesen szembeállították egymással a magyar és a nemzetiségi dolgozókat.

— Azért érdemes visszanézni a múltba, hogy sokkal jobban megbecsüljük a jelent — mondotta. Ma pedig érezze mindenki magáénak is az ország gondját. A pártnak az a törekvése, hogy szakadatlanul emelje az életszínvonalat, amit saját magunknak kell megteremtenünk. Ez mindannyiunk — így a román nemzetiségi dolgozóknak is érdeke.

— Elsőrendű feladatunk, hogy amennyire lehetséges, a meggyőzés és a felvilágosítás eszközeivel siettessük ezt a harcot, hogy még erősebbé forrasszuk a különböző nemzteiségek közti barátságot. S ehhez mindennapi tettekre, gyakorlati munkára van szükség — hangsúlyozta többek között Vendég/* Sándor elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője, s a továbbiakban példákkal ismertette, hogy országunkban még soha any- nyit nem tettek a tömegkultúra tejesítéséért, mint napjainkban, a nemzeti kisebbségek kultúrája pedig a magyar nép szocialista kultúrájával egyenjogúan fejlődik.

Nagy tetszés fogadta dr. Wild Frigyesnek, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége főtitkárának román nyelven elmondott felszólalását és '

Bielik György elvtársnak, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkárának üdvözlő beszédét. A gyulai Gombos János elvtárs javasolta, hogy a sikeres nemzetiségi napokat rendszeresítsék, s a román nyelvű filmeket szinkronizálás nélkül vetítsék a románság lakta helyeken. Mind az ő, mind a többi felszólaló, köztük Butt János körösszeg- apáti tanácstag, a nagylétai Rúzsa János, a nagykamarás-botoepusz- tai Poptyilikán János pedagógus s a vekerdi Hegedűs elvtárs szavaiból kicsendült:aromán nemzetiségiek is szíwel-lélekkel felsorakoznak a párt onszágépítő programjának megvalósításáért.

Bankó György országgyűlési képviselő a termelőszövetkezetek megszilárdításának segítésére kérte a nemzetiségi pedagógusokat. Szántó Katalin, a gyulai román iskolák igazgatója intézetének e- redményeit ismertette. Elmondotta, hogy az idén a múltbelinél több, 44 tanuló jelentkezett a román tannyelvű gimnázium első osztályába, amelyben gyakorlati képzésben is részesülnek a növendékek; a lányok a nőiszabó, a fiúk pedig a lakatos mesterséget sajátítják el. Csata József diákotthon-igazgató anyanyelvén számolt be az eredményekről és tennivalókról.

A román nemzetiségiek gyulai „kis parlamentjében” ezután a díszelnökség elnökének; Márk László, a méhkeréki Nicolaie Bal- cescu Termelőszövetkezet agronó- musának biztatására egymás után jelentkeztek szólásra Hajdú-Bi- har, Békés és Csangrád megye román lakta községeinek küldöttei. Dúló György méhkeréki pedagógus az új élet ecsetelésével nyitotta meg a hosszú sort.

— Községünk arról volt ismert — mondotta —, hogy onnan mesz- sze elvándoroltak munkát keresni az emberek. Nem volt elég föld a szocialista gazdálkodáshoz sem- Az állam azonban segített: kétezer hold földet kaptak a tartalékterületekből a környéken. Poptyilikán János nagykamarás- botospusztai pedagógus is arról számolt be, mennyire megváltozott még a távoli tanyawlágban is a románság életkörülménye. Javasolta, hogy a továbbiakban bővítsék a helyi óvodát, iskolát. Mészáros György, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa román nyelven üdvözölte a tanácskozás részvevőit.

— Mi, magyarok, románok, németek, szlovákok és délszlávok még erőteljesebben sorakozzunk fel a Magyar Szocialista Munkáspárt által kitűzött nagy célok megvalósításáért, még jobban szilárdítsuk testvériségünket, egységünket — hangoztatta Ognyeno- vics Milán elvtárs, a Magyarorzá- gi Délszlávok Demokratikus Szövetsége főtitkára.

A tűzvédelem

megjavításáért osonnál kicseréljük a tűsoltókésxülékeket

Várakozás nélkül, azonnal cseréljük a forgalomban levő összes szabványos tűzoltókészülékeket, így a szükséges töltés és javítás miatt eddig fennállt kiesés meg szűnt.

\ tűzoltókészülékeket az alábbi címen cserélik azonnal:

Fémlemezipari Művek,

Háztartási és Kézi Tűzol tókészülékek Gyáregysége I. számú telepe,

Budapest, XIII., Angyalföldi út 32. Tel.: 202—647.- 'gg "■ 1 ................. .........

— Dunának, Oltnak egy a hangja — ezt írta a költő. A múltban azonban csak a bajban lehetett egy a hangja magyar és román munkásoknak, parasztoknak. Ma már azonban nem a jaj, hanem a felszabadult öröm hangja ez — mondta Zalai György elvtárs, a gyulai járási pártbizottság titkára. — Arról tanácskozzunk, hogyan, milyen módon dolgozzunk 'együtt, hogyan építhessük azt a rendszert, amely egyedül oldhatja meg a nemzetiségi kérdést is. Arról: hogyan növekedik a kultúra, emelkedik anyagi létük román dolgozóinknak is? Az ő sorsuk is közvetlenül összefügg a faivaink- ban végbemenő változásokkal. A termelőszövetkezetek gazdasági és politikai erősödésével, gyarapításával haladhat kulturális felemelkedésük.

— A szövetség csak úgy végezhet jó munkát, ha e változásokat figyelembe véve, ezekre építve dolgozik — hangoztatta többek között Zalai elvtárs.

Nagy érdeklődéssel fogadták Gombos Károly elv társnak, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális és tudományos osztálya munkatársának igen értékes előadását és tanácsait a mezőgazda- sági virágzó közösségi élet kibontakoztatásáról, a szocialista paraszti gondolkodás elősegítéséről.

A sok hasznos és lelkes hozzászólást követően társadalmi bizottságot alakítottak a romén sző. vétség politikai és kulturális munkájának szélesebbkörű terjesztésére, a párt szavának és határozatainak tudatosítására. A részvevők határozatot hoztak, amelynek lényege az, hogy a szövetség minden tevékenységét teljesen a szocializmus győzelméért folytatott harc szolgálatába állítja. Táviratban üdvözölték az MSZMP Központi Bizottságát, s kinyilvánították: a hazai románság, a magyar és a többi nemzetiségű dolgozókkal együtt munkálkodik a VII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáért.

A ma legnagyobb hazudó gépezete a Szabad Európa Rádió. Mindinkább megtalálni már a nyugati országokban is a józanabb hangot, a Szabad Európa azonban válogatott módszereivel változatlanul végighazudja a világot.

De ha csak hazudna! Megszoktuk tőle, hogy igazat még véletlenül sem mond (ellenkező esetben a kenyéradó elkergetné munkatársait), tehát nem lep meg. Azért hozták létre, azért ölik bele a milliókat, hogy a kapitalizmus „civilizációját“ népszerűsítse a szocialista országok népei előtt, s átkozza a mi eredményeinket. Végeredményben érthető: csak nem bolond, hogy annak az országnak életképességét bizonyítsa, melyben a nép van. hatalmon... ?

Szóval ezt is megszoktuk tőle.

De hogy olyan keservesen sírjon, mint egyik adásában, az már meglepő. No, a célja itt sem okoz meglepetést, csak az elszólása. Ahogy ismerem kenyéradóit, s ha észrevették, * valaki kikapja a munkakönyvét.

Azon siránkozott egyik este, hogy a nyugati határunk nem átjáróház. Mert hogy miért is van ott felgereblyézve a határ? „Nekünk ez, ez a határsáv fáj nagyon...” — mondja a kommentátor, majd meg is indokolja, hogy miért olyan fájdalmas: „elzárják a lehetőséget, hogy mi a szabad világban élők megismerjük, mi a helyzet a vasfüggöny mögött.. ,u

No-no, tisztelt uraim. Hát miért akarnak önök éppen a határsávon hozzánk jönni? Miért nem jönnek útlevéllel Hegyeshalmon keresztül? Ha nem untatom a tisztelt társaságot, elmondom e- gyik gyerekkori esetemet: Éhes voltam, mert nekünk nem adatott meg az önök „jó világábanu, hogy dúskáljunk a húsban, tejfelben, gyümölcsben. Pénz sem volt a háznál, ennivaló sem. Bemásztam a kerítésen a földesúr gyümölcsöskertjébe, hogy legalább 4—5 szem barackot szakítsak, hiszen, mondom, nagyon éhes voltam. Aztán alig léptem kettőt a kerítéstől, botütést érez. tem a fenekemen. Szaladni akartam, de már késő volt. A- földesúr kamasz-fia nyákon ragadott.

Valószínűnek tartom, hogy ha a kapun megyek be, nem történik semmi baj. Legfeljebb szemrehányást tesztnek, hogy merek urak portájára lépni. Botot, remélem, nem kaptam volna.

Nos urak! Ha valaki az ablakon mászik be az ember lakásába, az vagy tolvaj, vagy gyújtogató. Különben az ajtón kopogtatna. Nemde, uraim?

Varga Tibor

Megváltozik a véradás időpontja

Felhívjuk mindazokat a véradókat, átok a Békéscsabai Vérkonzerváló Állomáson adnak, vagy akarnak vért adni, tehát régi és új véradókat, hogy a vérvételeik időpontja i960, április 6- tól kezdődően megváltozik. Az eddig másodsnaponikénti (hétfő, szerda, péntek) vérvételek helyett, mindennapos vérvételek lesznek; tehát hétfőtől kezdve minden nap, szombat, vasárnap és általában ünnepek kivételével reggel 7 órától 12 óráig. Kérünk tehát

minden kedves véradónkat, hogy ae új vérvételi rendre való áttérésünket segítse, mert így 1—1 napra kevesebb vérvétel jut és gyorsabban végezhetnek a véradással, 1? órakor a legszigorúbban befejezzük a vérvételt, hogy délután az állomás belső munkáját tudjuk végezni, tehát az időpontot mindenki tartsa be és 11 óráig jöjjenek véradásra.

Békés megyei Vérkonzerváló Állomás, Békéscsaba

SIKLÓS JANOS:

IC&zéteU

— Szóval, a naccságának különleges elbánása van nálunk — szúr hegyesen a nagyszájú Kiss Andrásné a vacsoránál.

A többiek hallgattak, úgy csináltak, mintha a fülükön ülnének. Horváthné nehéz gondokkol küzdött. Nem hagyta békén az osztályfőnök véleménye. Olyan dallamos, kellemes ennek a tanárnőnek a hangja, hogy elbájolja vele a szülőket. Csak akkor riadt föl, amikor ez a hang az eszéig jutott:

— Rosszul tanulnak a Horváth- gyerekek, nem törnek be az iskola rendjébe, a szülők felelőssége is a gyerek... Ne várjanak csodákat — így mondta a sok szülő előtt.

Fekete Panka vigyáz a két gyerekére, de attól nem tanulnak modort, meg számtant, mert Panka nem járt iskolába. Csak arra képes, hogy megfőzze a kosz- tot, meg ágyba tegye őket. Az apjuk meg majd csak vendégségbe jár haza, éjjel jön, korán reggel megy.

— Nem jó családapa az én férjem — búslakodott a gyapotbála szélén —, inkább kevesebbet dolgozna, többet törődnek a családdal. Hej,, de más lenne a mi életű nk.

— így van ez... Ha az én uram is fejes volna, eljárhatnék erre-arra, még szülői értekezletre is — tüzelte a hangulatot Kissné.

— A te urad... a kocsmában alszik ... hetenként jár haza, akkor is elver, te — szólalt meg a kövér Erzsi.

— Amilyen kövér vagy, olyan hájas az elméd — sértegette Esztit a kötözködő asszony.

Horváthné kis késével vágta vajas kenyerét. Olyan távol érezte magától ezt a civakodást, hogy nem is értette rendesen, miről folyik a szó. Érdekes, szürke szemeit a gép mellett heverő láda orsón pihentette sokáig.

— Ha minden ember sokat dolgozna esténként, akkor mennyivel jobb lenne a mi családunknak is — állapította meg magában.

Máriássi néni megsajnálta a búslakodó fiatalasszonyt, odament hozzá:

— Ugye, Évikém, nehéz az asz- szonyoknak... Ne keseregj, azért felnőnek a te gyerekeid ... Én is felneveltem ötöt.

Megállt a beszédben, talán gondolatait keresgélte, miközben simogatta a fiatalasszony fehér- pöttyes piros kendőjét.

— Pedig akkor még nem vették ennyire fontosnak a gyerekeket, mint a mai világban. Az én

uram szegény, az isten nyugosztalja, alig keresett valamit.

Horváthné két rossz orsót látott a ládában, felállt a béla széléről, a ládához ment és kidobta. A többiek sajnálkozó szemvillanását nem látta. Becsomagolta maradék vacsoráját, kis kézi táskáját a gép mellé tette és Máriássi nénihez fordult:

— Annus néni, maga nagyon erős lelkű asszony. Bár én lennék ilyen, de sokkal jobb lenne — fogta meg az idős asszony kezét.

— Ilyen leszel te is, nem szabad mindent szívre venni. Meg aztán nektek már könnyű.

— Igaza van, tudom én ... igaza van.

A vacsora végét jelző csengő éles hangos sivított, a motorok indultak, a nagy szövőgépek felbúgtak. Zúgásuk befogadta az asszonyok örömét, bánatát.

«

Horváthban egy pillanatra megállt az ütő. Szótlanul ült a körzeti pártszervezet vezetőségi ülésén, érezte, hogy jobb, ha nem válaszol. A titkár folytatta:

— Ráadásul te tanácstag vagy. Fél éve nincs duda a Csepeli utca meg a Gyöngy utca sarkán a lefolyó ároknál. Még a tavaszon kilazult a járda a Tollas utca 9 —11 számú házak előtt, panaszkodnak a lakók, mert hetek óta rossz a kútkifolyó a Pécsi utca végén.

— Én javítsam meg? — kockáztatott meg egy szelíd ellenvetést. — Üzemlakatos voltam, nem útburkoló.