Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

I960, március IS., péntek N ÉP ÚJ S AG 3 3 ékési pék (Tudósítónktól) Nagy örömet okozott a „világ legnagyobb falujában” a helyi autóbuszjárat megindulása. Leg­jobban talán azok a gyerekek örülnek, akiknek messziről kell bejárni az iskolába. Nem is a gyaloglás megszűnése miatt, ha­nem egyszerűen: nem tudnak betelni a busszal. Képesek reg­gel egy megállóval kijjebb gya­logolni, hogy minél többet utaz­hassanak a sajátjuknak tartott buszon. Ha a pályaválasztásról kérdezik őket, a legtöbben habo­zás nélkül válaszolják: „Én busz­vezető leszek!” » Az egészségház előtt a Sa- bin-oltásra várakoznak a gye­rekek. A mamák beszélgetnek egymással. Egy most jött asz- szony szétnéz, mint aki keres valakit, majd kijelenti: „Én bi­zony nem oltatom be a gyere­kemet, csak nem teszem szán­dékosan beteggé.1” Az egyik várakozó fiatal anya megszó­lal: „És ha a gyermeke esetleg paralízisben megbénulna, ho­gyan nézne a szemébe? Nyomo- rékságának maga lenne az oka, nyugodt volna vajon a lelkiis­merete? Én nyugodt vagyok, mert amit lehetett, megtettem a gyermekem érdekében.” Az asszony nem válaszolt. Kis ideig még álldogált, látszott raj­ta, hogy nagy gondban van, majd eltávozott. Nem telt bele fél órat amikor egy három év körüli kislánnyal és egy öt év körüli kisfiúval tért vissza... a Franciska-napot mutat a naptár. Az egyik üzletben fiatal férfi áll a pult előtt, nagy zavarban, tanácstalanul gyürbgeti az elébe rakott selyem és nylon női fehérneműket, nem tud választani. Hiába, ez tényleg nem férfi munka... De hát biztosan ilyes­mire tett célzásokat az asszonyka... Egy jól öltözött fiatal nő megsaj­nálja és rámutat az egyikre: „Én ezt választanám“. A férfi arca hálásan felragyog: „Köszönöm, nagyon kö­szönöm” — és pár perc múlva már a pénztár előtt áll. Az ajándékvásár sikerült... O. KOVÁCS ISTVÁN Többet és ©Icsöbban! jtf ég a fiatal, pár hónapja ala- 1 mázsára a takarmánygabona ter- " kult termelőszövetkezetek ! tagjaitól is azt várja az ország, mésátlagát. Ä sszességében vitathatatlanul U szép gazdaságaink nyeresé­ge, különösen, ha figyelembe vesz­nek kielégítésére, mint amennyit tavaly az egyéni gazdaságból ad­tak. S amennyivel többet vár az ország az új tsz-ektől, annak a kétszeresét igényli a 10 éve gaz­dálkodó állami gazdaságoktól. S most már képesek is mindig töb­bet adni, mert kevés kivétellel mindegyik gazdaság viszonylag jól van gépesítve, jól ki van épít­ve, jó a vezetése s dolgozóik több­sége is öntudatos, fegyelmezett emberré vált. A múlt évet már egyik állami gazdaság sem zárta veszteséggel. Sőt megyénk állami gazdaságai együttesen 38 millió 758 ezer fo­rint nyereséget tettek a köz asz­talára. Együttesen öt év alatt hol­danként 6,2 mázsáról 13,8 mázsára növelték a búza, 7.4 mázsáról 16 (JmJ3CLIZI könÁtCL öt téglagyárban A tavaszias időjárás a határba csalogatta az embereket. Szántanak, vetnek, fát ültetnek, ki-ki megtalálja a munkáját az új életnek induló közös gazdasá­gokban. A kikelet lehelete az o- lyan idényjellegű üzemekbe is beköszöntött, mint a téglagyárak. Az itteni munkások a hosszú té­li kényszerpihenő után ismét o- daáilhatnak a földkotró, a prés és a nyersáruval rakott csillék mellé. Megkezdték a termelést, a téglagyártást, hogy mielőbb új, nagy mennyiségű építőanyagot szállíthassanak az építkezések­hez. Szerdán Hámori elvtár9sal, a Békés megyei Téglagyári Egyesü­lés igazgatójával és Debreczeni párttitkár elvtárssal körutat tet­tünk a vállalat öt telepén. A Mezőberényi XI. sz. Tégla­gyár volt kőrútunk első állomása. Hétfőn reggeltől, ahogy megkezd­ték itt a kőszivacs gyártását, többen motoroznak, kerékpároz­nak ide. A munkásokat több meg­lepetés várta. A télen új vágóau­tomatát kapott a présház, a ke­mencénél most is dolgoznak: négy új kamrát toldanak hozzá. Az é- getés azonban most sem szünetel. A kemencéből éppen aznap hord­ták ki az idei első égetésből a kő­szivacsot. Van is helye, két va­gonnal nyomban útnak indítottak Poroszlóra. Várják az ottani épít­kezésnél. Persze másutt is vár­ják ezt a keresett és közkedvelt építőanyagot. — Kedden reggel még fél nyolc sem volt — hallottuk Sáli János művezetőtől —, amikor Budapest­ről a 42-es számú Építőipari Vál­lalattól telefonon érdeklődtek, hogy mikor kaphatnak kősziva­csot. Ahogy javul az idő, biztos egyre több lesz majd az érdeklődés. A nyersgyártók igye­keznek is munkájukkal, hogy az igényeknek eleget tehessenek. Az igények növekedésével az üzem termelése is lépést tart, hiszen a három év előttinek jelenleg mint­egy háromszorsát termelik már. A másik üzemben, a Mezőberé­nyi I. sz. Téglagyárban is hason­ló kép fogad bennünket. Nyers kőszivaccSal megrakott csillék kanyarodnak a kuli után a síne­ken. Az egyik szárítószínben Kiss Magdolna, Schäfer Andrásné, Frei Ilona, Palotai Andrásné rak­ják fel a rekeszekre a rámán nyugvó kőszivacsot. A férfinép é- vődik velük. Szokás ez ilyenkor idénykezdet elején. — Mi az, tán nehéz még? Fris­sebben lányok! — Szokatlan még, nehéz is. Nagy az izomlázunk — szól visz- sza a szőke hajú Kiss Magdi. — Miért nem dolgoztattak ben­nünket télen is — tréfálkozik a másik, s aztán jókedvűen foly­tatják munkájukat. A kemence szomszédsá­gában harmjnc vaskos vasbeton csarnokoszlop meredezik az ég felé. Mellettük munkások ásnak. Itt épül a 85 méter hosszú, 2x2 méteres alagút-kemence, amely­nek, ha elkészül, csodájára jár­hatnak majd az érdeklődők az országból, sőt külföldről is. Hat és fél millió forintba kerül, au­gusztus 20-án már szeretnék be­gyújtani. Később folytatják a munkát, akkor a szárító csarno­kot építik mellé, amely újabb másfélmillió forintba kerül. Ezt a nem mindennapos munkát az egyesülés munkásai maguk csi­nálják. Elharangozták már a delet, a- mikor az Orosházi I. számú Tég­lagyárba értünk. Itt néhány órá­val ezelőtt kezdődött el a tégla­gyártás. A télen rendbehozott téglavágó automata azonban se­hogy nem akart munkába „len­dülni”. Jött belőle a nyerstégla, de még nem volt megfelelő. Egy kis csavarás, állítás és rendbe­jött a gép, s aztán egymás után teltek meg a friss téglával rakott csillék. Kint a gyártelepen kőművesek dolgoznak. Három új szárítószín pilléreit rakják. Nemsokára az á- csok is munkához láthatnak, s ha a színek elkészülnek, több nyers­áru kerülhet ezen a telepen is fedél alá. Az Orosházi II. sz. Téglagyár­ban a kemence körül több mint egymillió égetett tégla sorakozik a kazlakban. Vontató, BELSPED- kocsi áll a téglák mellett. Ami­kor megtelnek, elindulnak a szál­lítmánnyal a városba. Ezen a telepen is e napon kez­dődött el a gyártási idény. — Négyszázezer a tervünk erre a hónapra — hallottuk a telep ve­hogy már az idén mindenből töb­bet termeljenek, több árut adja­nak a lakosság élelmiszerigényei-1 szűk, hogy évekig szinte kivétel nélkül több százezer és több mil­lió forint ráfizetéssel dolgoztak, s szép a termésátlagok alakulása is. Csakhogy amíg a mezőhegyesi 20, a hidasháti 8,5, a felsőnyomási csaknem ötmillió forint nyereség­gel zárta a múlt évet, addig a csárdaszállási 11 000, a vésztői 610 000. a gyulai gazdaság pedig 804 000 forinttal. S amilyen hul­lámzó a nyereség, olyan egyenlőt­len gezdaságonként a nyereség forrása: a terméseredmények, az árutermelés, a gépek és termelési eszközök megbecsülése, a munka- fegyelem .is, ami a jó, vagy g gyenge és rossz vezetéssel, és csak kevésbé az adottságokkal, ta­lajviszonyokkal magyarázható. Mert az még csak érthető, hogy például a szikfoltos, széjjelszórt területű vésztői gazdaság 4—5 mázsával kevesebbet termel, mint a felsőnyomási aljami gazdaság, s a sok fuvar miatt drágábban állít elő egy rná/.sa kenyérgabonát, egy kiló aúst, egy liter tejet, mint a több mint 170 éves, jó talajviszo­nyokkal rendelkező mezőhegyesi gazdaság. De a kérdője] mögé fel­kiáltó jel is kerül, a dombegyhá­zi gazdaság adatai után, mert ez a gazdaság tavaly csak 12,7 mázsa takarmánygabonát termelt hol­danként az 1950. évi 20 mázsával szemben. megyei pártbizottság mező- gazdasági v sztálya felismer­te ezeket a különbségeket, s e- zérí megbeszélésre hívta az állami gazdaságok igazgatóit. Ideje volt megcáfolhatatlan számokkal vizs­gálni megyénk állami gazdaságai­nak termelését, s felhívni a fi­gyelmüket: nem mindegy, hogy mennyi költséget fordítunk egy mázsa gabonára, egy kiló húsra, egy liter tejre, h szén a növekvő igényeket nőm minden áron, s nem drágán, hanem egyre olcsób­ban, akarjuk kielégíteni. Senki sem vitatja, hogy me­gyénkben szinte minden állami gazdaság más-más talajviszonnyal rendelkezik, ezért — egyelőre, a talajjavítás befejezéséig — nem kíván azonos terméseredménye­zetőtől —, de szeretnénk a fél­milliót elérni. Ez a gyár is tovább fejlődik az idén. A kemencét itt is négy kam­rával bővítik, ezenkívül négy új, kilencven méter hosszú szárító­színt építenek. Ezzel jóval kedve­zőbb körülmények között vághat­nak neki majd az idei esztendő­nek. Kőrútunk utolsó állomása a Gyulai Téglagyár volt. Itt az utol­só simításoknál tartanaik a felké­szülésben: a sinhálózatot javítják, a szabadszárító területet három- százezer tégla befogadására alkal­mas „piaccal” növelik. Ebben az üzemben hétfőn kezdődik a nyers­gyártás. Az idén hatszázezer vá­laszfalat is gyártanak, ha azon­ban az igény nagyobb lesz, akkor még többet is készítenek, a gyár­ban új építőanyagból. Az egYOSÜlés üzemei, amelyek a múlt esztendőben több millió téglával túlteljesítették éves tervüket, az idén sem akar-: két tőlük senki. De csaknem azo­ják alább adni. Az első tapaszta­taiatok azt mutatják, hogy jól fel­készültek az új idényre, amelynek sikerét rövidesen a felszabadulási munkaverseny kibontakoztatásá­val is elősegítik. P. P. nos jó vezetést, fegyelmet, taka­rékosságot, s csaknem azonos nimáiis nyereség például Csárda- szálláson is hanyagságra, nemtö­rődömségre veze‘ httő vissza. Nem törődnek a ttrmelés nélkülözhe­tetlen eszközeivel, a gépekkel sem megfelelően: a kombájnokat nem bakkolták fel, s kerekeiken tönk­rement a gumi, a Zetorokat, pót­kocsikat azonmód sárosán hagy- íák egész te'en az udvaron. A ró­zsamajori gazdaságban értéktelen szemétként dobálják ki a trágyát az isiállóból, s az ősszel kivi t nagy mennyiségű műtrágyát is a föld szélén tette lönkre a tél. Az ilyesmi el*ti üléséhez nem kell se technikumi, se főiskolai végzettség, csupán lelkiismeret, kötelességtudat. Csakhogy legtöob gazdaságban éppgn ezzel van baj, ezt nem ápolják és fejlesztik a dolgozókban a vezetők nap mint nap Sajm e az a út lyzet több gaz­daságban, amit Tvanics Jenő, a két megye állami gazdaságának igazgatóhelyettese mondott: fele­lőtlenségből évente nagyértékű kézi szerszám gazdálkodási esz­köz megy tönkre, sok alkatrész törik el a gépeken, sok traktor tar­tozékát veszítik el, s szántják le a traktorosok. Azok a dolgozó!:, akik nem törődnek azzal a szer­számmal, amellyel dolgoznak, a- mellytl havonta 1300—1600 forin­tot keresnek, nem törődnek azzal sem, hogy idejében, s jól meg le­gyen ápolva, s betakarítva a nö­vény, gondosan el legyenek látva, s tejeljenek, bízzanak az állatok. Csárdaszálláson, Rézsamajorban, s még néhány gazdaságban a f-H gyelem megjavításával, az öntu­dat növelésével kell kezdeni sz évi gazdálkodást. A pártszerveze - nek, s a szakszervezetnek kell el­sősorban hadjáratot indítani a gazdaságban még megtalálható fegyelmezetlenség és felelőtlenség ellen. A gazdaság vezetőinek kell rendre szoktatná, vagy ha a szép szó nem használ, elküldeni azt a néhány renitenst, akinek csak az számít, hogy a hónap teljen, i tarthassa a markát a fizetésért, gerencséré nem sok ilyen em­ber van már gazdaságaink­ban. A többség tudja, hogy álla­munk azért invesztált súlyos mil­liókat a gazdaságokba, hogy ott munkaalkalmat, kereseti lehető­séget biztosítson több ezer em­bernek, s azért, lup> a gazdaná gok a kezdeti idők nehézségeinek leküzdése után minél több árut tegyenek a köz asztalára. Ez az idő elérkezett. Most már viszony­lag minden gazdaság egyforma költséggel előál hitt árut most felszereléssel, adottsággal rendel- már, tíz évi gazdálkodás után | kezik ahhoz, hogy kis eltéréssel nemcsak elvár, hanem követel is mindenki állami gazdaságainktól A magas előállítási költség, a mi­egyforma mennyiségű, és egyfor­ma önköltséggel termelt árut ál­lítson elő. a megyei kirakatversenyt A KPVDSZ megyei bi­zottsága és a megyei ta­nács kereskedelmi osztá­lya tavaszi kirakatrende­zési versenyt szervezett. A versenyre 15 állami és szövetkezeti bolt készült .szorgalmasan, és valóban kiválóan rendezett kira­kataik méltán érdemel­ték ki a zsűritagok elis­merését. A kétnapos ki- rakaitszemlélés után 16- án, szerdán a szakszer­vezeti székházban érté­kelték a versenyt. A me­gyei reklám-konferenci­án résztvevők meghall­gatták Somogyi János, a Belkereskedelmi Minisz­térium propagandistája „Az értékesítési reklám feladatairól” című, Ná- dasi Miklós, a Belkeres­kedelmi Minisztérium főenergetikusának „A vi­lágítás techrtikai kérdé­sei” című és Lázár Béla, a KPVDSZ kirakatren­dezők országos titkárá­nak „Mit láttam Djakar- tában” című előadását. Az előadások után ki­hirdették a verseny ’ e- redményét, s elismerő­en nyilatkoztak me­gyénk kereskedelmi kul­túrájának fejlődéséről. Különösen a földműves­szövetkezetek boltháló- zaitainak fejlődéséről szóltak elismerően. He­lyeslő moraj fogadta ez­után a verseny első dí­ját nyert Békéscsabai Ruházati Bolt jutalma­zását. Ez az üzlet kira­kata nyerte az 1200 fo­rintot, kiváló grafikája, ötletes és ízléses színösz- szeválogatása, követke­zetes áruelhelyezése, a kirakat tökéletes har­móniája miatt. A kötött­áru részlege pedig egy­szerűen művészi rende­zésű. Hasonló jelzőkkel illették a szarvasi föld­művesszövetkezeti áru­ház kirakatát is, amely a második díjat nyerte. De elismerést, dicséretet érdemelnek az orosházi 81. sz. fűszer- és cseme­ge és a békési földmű­vesszövetkezeti áruház mint harmadik, a gyo­mai földmű vesszövétke- zeti áruház és a gyulai 22. sz. méteráru bolt. mint negyedik helyezett. A kirakatrendezők szak­osztályának díját a bé­késcsabai áo. sz. gyors­kiszolgáló bolt kirakata nyerte. A verseny értékelése­kor dicsérő megállapítás volt a zsűri tagjai részé­ről az, hogy megyénk kereskedelme az új for­mák bevezetésében való élenjárás után a kiraka­tok ízléses, választékos, művészi rendezése a ke­reskedelmi kultúra fej­lődésének olyan fokára lépett, amely méltán e- légíti ki a szakembere­ken kívül elsősorban a vásárló közönséget. Jól sikerült a verseny, a- mely minden bizonnyal sokat segít abban, hogy városainkban és közsé­geinkben szépítészeti szempontból is minél imponálóbb kirakatokat láthatunk majd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom