Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-17 / 65. szám

1960. március 17., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Kiterjeszttették a termelői igazolványok rendszerét Budapestre és 29 újabb helységre A Magyar Közlöny 1960. feb­ruár 28-i számában megjelent az élelmezésügyi miniszter rendele­té a termelői igazolványok rend­szerének újabb kiterjesztéséről. Ez az intézkedés lényegében a harmadik ebben a tárgyban. Elő­ször , 1958. augusztus 1-én Debre­cenben és Szegeden vezették be kísérletképpen a termelő igazol­ványt. A kísérletek tapasztalatai alapján 1959. január 1-től Pécs­re és nyolc megye egyes helysé­geire, összesen 35 községre és vá­rosra terjesztették ki a termelői igazolványok rendszerét. A második ütemben vezették Száz holdanként 74 hízott sertést adnak át A kétsopronyi Dózsa Termelő­szövetkezet állattenyésztése kezdi visszanyerni azt a szintet, ame­lyen 1956 előtt volt. Tavaly példá­ul 460—470 hízott sertést adtak át az állami felvásárló szerveknek, az idén száz holdanként 52-re nö­velik az állatforgalminak átadott hízott sertések számát. Jelenleg 160 darab sertés már hízik. Ezeket május—június hónapban adják át. Év végére 540 sertés átadását tervezik. Ugyanakkor a jövő évi hízóalapanyag biztosításához ko­caállományukat ugyancsak 100 holdanként 5,5 darabra növelik. A tsz vezetősége számba vette a háztáji gazdaságokban hizlalásra kerülő sertések számát is. A kö­zös gazdaságot alkotó 84 család 200 sertés hizlalását tervezi, ez mind eladásra kerül. így ez a szövetkezet év végére 740 hízót ad á népgazdaságnak. Megóvják a vízkártól a füzesgyarmati Aranykalász Tsz földjét A füzesgyarmati Aranykalász Tsz te­rületén március elsején kezdték meg a vízlevezető csatornák takarítását. Eddig 450—500 köbméter földet termeltek ki. Szeptember 1-ig befejezik a vízlevezetési munkát és több mint 8 ezer köbméter földet mozgatnak meg ez idő alatt. Ez­zel a munkával a termelőszövetkezetnek be a termelői igazolványt a kö­vetkező helyeken: Komló, Kecskemét, Kiskunfél­egyháza, Lajozsmizse, Békéscsaba, Szarvas, Hódmezővásárhely, Kis­telek, Csongrád, Makó, Szentes, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Balmazújváros, Berettyóújfalu, Biharkeresztes, Derecske, Komádi, Polgár, Püs­pökladány, Kaposvár, Siófok, Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvár- da, Űjfehértó, Dombóvár, Szek- szárd. A most megjelent rendelet sze­rint csak Szolnok megyében nem került sor a termelői igazolvá­nyok bevezetésére. A most érin­tett községek és városok a követ­kezők: Budapest, Miskolc, Jánoshalma, Kiskunhalas, Battonya, Medgyes- egyháza, Mezőberény, Tótkomlós, Ózd, Székesfehérvár, Bicske, Mór, Győr, Csorna, Sopron, Eger, Gyöngyös, Tatabánya, Dorog, Oroszlány, Salgótarján, Cegléd, Monor, Nagykőrös. Vác, Szombat­hely, Veszprém, Pápa, Nagykani­zsa, Gyoma. A termelői igazolványokat a spekuláció megszüntetese érdeké­ben vezették be. Az ellenőrzésre a második ütemben 30 piaci el­lenőrt állítottak be a tanácsok a kereskedelmi osztály létszámá­ba. A piaci ellenőrök működése nyomán több mint háromezer szabálysértési eljárást tettek fo­lyamatba. A harmadik ütemben újabb, körülbelül 30 főt állítanak be piacellenőrzésre. Ezzel az in­tézkedéssel lényegében az ország csaknem minden jelentősebb for­galmú piacát ellenőrzik majd. A termelői igazolványok rend­szere azt is megmutatta, hogy körülbelül hány termelő végez értékesítő tevékenységet a piaco­kon. A múlt év végéig mintegy 140 ezer termelői igazolványt váltottak ki, ami elég tekintélyes szám. Az újabb intézkedés nyo­mán a kiváltott igazolványok szá­ma előreláthatólag meghaladja majd a 200 ezret. Ez a magas szám bizonyítja a piacoknak az ellátásban betöltött . jelentőségét és a piaci forgalom nagyságát. olyan földterülete válik jól megmunkál- hatóvá, amelyen eddig igen sok kárt okozott a talajvíz és nagyobb esőzések idején szivattyúzni is kellett. Az újonnan kijelölt piaci ellen­őrök feladatait a Belkereskedel­mi Minisztérium a közeljövőben szabályozza majd. Barangolás a munkazájos újkígyósi határban Hiába figyeltem, nem lát­tam szántó-vető embereket se Gyula, se Szabadkígyós határá­ban. Ivedig sütött a nap és enyhe, földszárító szél is fújt, a föld háta pedig munkálható barnának lát­szott. — Az újkígyósi homokoson biz­tosan dolgoznak már — gondol­tam, s nem is csalódtam. Alig hagytuk el Szabadkígyós határát, közel egymáshoz két szántó trak­tort pillantottunk meg. — Halad a szántás, halad? — kérdeztem jobb gondolat híján az egyik traktorostól, aki előbb ért a föld végére, s aki Harangozó Géza néven mutatkozott be. — Itt halad, de bezzeg a köz­ség észak-nyugati határrészén, az örökföldi dűlőkben csak dagasz­tottuk a földet — válaszolta bő- beszédűen. — Jól tették az Arany­kalász Tsz vezetői, hogy átirányí­tottak bennünket tegnap, mert eb­ben a homokosban legalább dol­gozhatunk. — Gépállomási gépek ezek vagy a termelőszövetkezeté? — A Kétegyházi Gépállomásé. Én is gépállomási vagyok. Évekig műhelymunkás voltam, de mos­tanában sokszor elhangzott az a panasz, hogy azért romlik, áll so­kat a gép, mert nem hozzáértők ülnek rajta, így aztán kijöttem én is szántani. — És a másik traktoros? — Az Balogh József. Ö mestere a traktornak. Legalább 25 éve nyergeli már. Elköszöntünk Harangozó Gézától, hogy szót váltsunk Ba­logh Józseffel is, aki a borostás kukoricatarló forgója felé közele­det. — Hányadik hold szántás ez ma? — Mérés nélkül nem tudnám megmondani. Azt viszont tudom, hogy tegnap 6,5 holdat szántottam, de ma jóval többet szántok, mert korán kezdtem. — Sok szántani való van? — Van vagy 200 hold, és mind a télen hoztak be az új tagok. Rengeteg lesz az üres járat őszig. Akkor aztán egybeszántjuk a tábláikat. Tovább megyünk, s az örökföl­deken állunk még, ahol először a pétisóval tele paprízsákokat, az­tán vagy 20, vödörrel felszerelt embert pillantottam meg. A leg­közelebb lévő négy taggal: Balogh Mihállyal, Zsóri Ferenccel, Bánfi Ferenccel és Bacsa Ferenccel kez­dünk beszélgetni. Üj tagok, a té­len léptek be. ki kettő és fél, ki hét és fél hold földdel. — Én föld nélküli vagyok — jelentette ki Bacsa Ferenc. hiszen csak a Csatlós brigádnak 1200 hold területe van. ^(f Derűs, jókedvű emberek, o- lyan lendülettel szórják a műtrá­gyát, mintha máris markukban éreznék az ez évi jó jövedelmet. — Majd év végén látjuk meg, hogy milyen lesz, hogy érdemes volt-e belépni — komolyodik el Balogh Mihály, mikor megkérde­zem, hogy mire számítanak. .;— Jó a szövetkezet, de én úgy látom, hogy többet is oszthatna, nem kellene annyit tartalékolni — veti közbe Zsóri Ferenc. — Meg aztán attól tartóit, nem lesz itt e- gyéni szorgalom. Én mikor este 9 órakor hazavittem a határból egy tarn, meg nekiálltam villanyfény­nél napraforgómagot szelekéi, mert minden munkát sürgősnek tartot­tam. — Most is sürgősnek kell tar­tani minden munkát, ha azt akar­ják, hogy jó jövedelemhez jussa­nak. — Jó jövedelem? Csak azt el­érjük, amit egyéni korunkban. — A föld megterem annyit, mint amennyit az egyénieknek termett volna. Sőt még többet, hi­szen most műtrágyát is szórnak rá. A legtöbb egyéni legfeljebb csak a cukorrépa alá szórt pétisót. Most nemcsak a búzára, hanem úgy látom, a tavaszi árpa és a zab alá is kerül holdanként egy- egy mázsa. — Szórtunk volna mi egyéni ko­runkban is, de nem jutottunk hoz­zá. — Nem volt sok a műtrágya, az igaz, de ami volt, az se igen kel­lett, mert idegenkedtek tőle, drá­gának tartották. Ügy voltaic vele, mint a trakorral, hogy nem kell, mert magnyomja a földet. Ami a I tartalékolást meg a jövedelmet j illeti, nát az sem új az egyéniek j számára. Ha 3—4 családja dolgo- j zott; s cipőt, ruhát meg zsebpénzt ] kértek, akkor azt mondta a gaz­da: csínján fiam, lányom, mert majd lakóház is kell, ha megnő­sülsz, bútor, staférung, ha férjhez mész. A szövetkezet sem törődhet csak a mával, gondoskodnia kell a holnapi még több jövedelemről is. S hogy több legyen, elsősorban magukon múlik. Azon, hogy az e- gyém szorgalom ne lankadjon a közösben sem. — Csak volt — igazítják ki —, n saját traktor szorgoskodik a sarkad! Lenin Tsz határában A hazánkban elsőnek alakult sarkadi Lenin Termelőszövet­kezet a téli hónapokban több száz új taggal gyarapodott, a ha­táruk pedig 4200 hold föld lett. Az új útra tért gazdák föld­jük jó részét szántatlanul vitték a közösbe, így a tavaszi mun­kák idején sok a tennivaló a jó gazdálkodásáról híres, felfejlő­dött szövetkezetben. A jó idő beálltával nagyon megelevenedett a határ a Lenin Tsz-ben. Reggelenként a saját autóbuszuk 250 dolgozót szállít a mezőre, nagyrészt asszonyokat, lányokat, akik ültetik a maghozónak való dugványrépát, fokhagymát és palántázzák a paprikát. A földeken 11 saját traktor — közöttük egy SZ/100- as lánctalpas — szánt, vet, boronái. Eddig több mint 200 hol­don került földbe a tavasziak magja. A Lenin Tsz régi és új tagjai egyforma lelkesedéssel dol­goznak, hogy a korábbi éveknél is jobb eredménnyel zárjanak 1960-ban. ilyen, kis keskeny parcella, amit szekér kukoricát, miután ledobál­fi-, a tehéngondozás kimondottan a nő dolga, sőt esetenként a férfi lealacsonyítva érzi magát, ha ne­ki kell elvégezni ezt a munkát. Érdekes módon járásunkban csak egy-két termelőszövetkezetben ta­lálunk fejőnőt, a többi helyeken férfiak végzik ezt a munkát. A vezetésben is bátrabban kell nő­ket bevonni még akkor is, ha nem tetszik az, hogy élesebb a szemük és a látott hibákat bátran elmondják a vezetés felé. Mind­ehhez elsősorban lehetőséget kell adni, bízni a nőkben, nevelni őket, hogy szakszerűen, jól el tud­ják végezni feladatukat. Nagy jelentőségű a Központi Bizottság határozatának az a ré­sze, amely a munkából kiörege­dett dolgozó parasztok anyagi se­gítését javasolja a kormány felé havi 260 forintos öregségi jára­dékkal. A havi 260 forint a ház­táji, a földjáradék, a teljesíthető 10—120 munkaegység, a termelő­szövetkezet segítése feléjük, az iregekről való társadalmi gondos­kodásnak hű kifejezője. A terme­lőszövetkezetek pártszervezetei íelyesen foglalkoznak ezzel a do- eggal. Különösen elismerés illeti i mezőberényi Aranykalász párt­szervezet tagjait, főleg Székely András elvtársat, aki házról ház­ra járva az öregeknél végzi a tu­datos felvilágosító munkát A gazdasági, szervezeti megszi­lárdítás legfontosabb része, hogy a termelőszövetkezetek már ez évben is többet termeljenek, mint az elmúlt évben. Vagyis a nagy átszervező munka utáni közvetlen évben be kell bizonyítani a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Több árut adni, mint az egyéni gazdaság. Ha ezt biztosíta­ni tudjuk 1960-ban, s az utána va­ló években fokozni, akkor nyert ügyünk van. Most mindenekelőtt legfontosabb a tavaszi munkák időbeni elvégzése. A birtokba vett földeket, a táblák kialakítását, a növények elhelyezésének csopor­tosítását úgy kell most végezni, hogy őszre nagyüzemi táblák ala­kuljanak ki. A Központi Bizottság határo­zata nyomán a kamut! Bé­ke 5000 holdas termelőszövetkezet kezdeményezte a járásban a ka- tasztrális holdanként! 30 mázsás szemeskukorica-termelési mozgal­mat, amelyhez sorban csatlakoz­nak termelőszövetkezeteink. Na­gyon fontos a kukorica termelése, alkalmas terület megválasztása, szerves- és műtrágya megfelelő adagolása, a vetőmag előkészítése, a vetés, főleg a négyzetes vetés nagy gondossággal való elvégzése, a megfelelő tőállomány biztosítá­sa, a többszöri kapálás stb. ^yagy felelősséget és munkát jelent a közös állatállomány megfelelő számarányának és mi­nőségének a biztosítása. A sok si­ló- és szemeskukorica termelése nem öncélú dolog. A bővülő ta­karmánybázishoz elegendő állat is kell. Már ez évben helyes lesz, ha elérjük, hogy a növényter­mesztés és állattenyésztésből szár­mazó bevétel mérlege az állat és állati termék bevétel javára bil­lenjen. Nagy erőfeszítés kell ah­hoz, hogy 100 kh-ként 42 darab hízottsertést, 5 darab hízottmar­hát adjunk az államnak a tsz-ek- ből. Ezenkívül a gabonafélék, ba­romfi, tojás, tej, vaj tömegét. A közös állatállomány bővítése megfelelő elhelyezést igényel. Megnövekedett az építkezés sze­repe a termelőszövetkezetekben; a szükséglet pedig megköveteli az építőbrigádok létrehozását, műkö­dését a helyi építőanyagok feltá­rását, felhasználását. A tagok háztáji szükségletét meghaladó épületeket, istállókat is fel kell használni a közös állatállomány fejlesztésére. Az ország ellátását mezőgazda- sági termékkel, áruval döntő súllyal a termelőszövetkezetek­nek kell biztosítani. Ez új hely­zetet, új feladatot, felelősséget jelent a pártszervezetek, a tsz-ta- gok számára s megköveteli a ter­melőszövetkezetek vezetése szín­vonalának erőteljes javítását. Já­rásunkban 1959-ben, 60-ban 24 termelőszövetkezetet erősítettünk káderekkel. 36 tsz-ből még 7-ben nincs agronómus, de van olyan termelőszövetkezetünk is, ahol kettő, sőt 5 agronómus is van. Rö­videsen el akarjuk érni, hogy minden termelőszövetkezetben le­gyen agronómus, a nagyobb ter­melőszövetkezetekben állatte­nyésztési szakember is. ^ termelőszövetkezetek meg­szilárdításának sok irányú munkájában a pártszervezetek, a kommunisták nem lehetnek szem­lélők, hanem vezetői, szervezői, lelkesítői kell hogy legyenek. A pártszervezeteknek a termelőszö­vetkezetekben a politikai, a ne­velési és termelési feladatok szer­vezőivé kell válniuk. Csatári Béla, a békési járási pártbizottság titkára 4^ A beszélgetés végén abban állapodtunk meg, hogy majd év végén találkozunk, s akkor nem­csak találgatják, hogy érdemes volt-e belépni, hanem kerek-pe­rec megmondják. Balogh Mihályéktól nem messze egy Zetorra szerelt műtrágyaszóró hintette a pétisót. A Zetort Csat­lós Mihály kormányozta, s az A- ranykalász egy idős tagja, Nagy Antal volt a segítője. — Mikor kezdték? — Tegnap, s mint minden kez­det, ez se ment jól, csak 37 holdat szórtunk meg. Ma azonban nem­igen adjuk 60 holdon alul —ma­gyarázta Csatlós Mihály. — Antal bácsi is új tag? — kér­deztem Nagy Antaltól. — Nem éppen. Engem egy éve vitt be a feleségem. _ ? — Ügy, hogy súlyos beteg volt, s a gyógyítása úgyszólván tönkre­tett- el kellett adjam a lovakat, a szekeret, aztán, hogy nem volt mivel munkálni a hat holdat, hát beléptem. De bizony, nem értet­tem én a szövetkezeti életet. Most már. a tavalyi 19 000 forint jöve­delem után — pedig csak kilenc hónapot dolgoztam — azt mon­dom, bár 10 évvel ezelőtt léptem volna be, k, i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom