Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
4 MÉPÚJSÉ& I960, március 1., kedd Békéscsabai tsz-tagok a Gorzsai Állami Gazdaságban Jól sikerült tanulmányi kiránduláson vettek részt február 24- én a békéscsabai termelőszövetkezetek küldöttei. A küldöttek — elnökök, állattenyésztők, fejők — a Gorzsai Állami Gazdaságot látogatták meg. Látni akarták, hogy miként lehet még gazdaságosabbá tenni az állattartást. Először a tehénistállóba vitt az útjuk. Itt éppen a déli fejeshez készültek. A nagy tejhozamú teheneket érdemes délben is fejni. Természetesen géppel fejtek. Egy újfajta gépet mutattak be, a Pató-féle fejőgépet: nem kell hozzá semmiféle külön berendezés, csupán a falon egy konnektor, ahonnét a villamos áramot kapja a motor. A glép és a motor egy kétkerekű targoncára van rászerelve, így bárhová könnyen eltolható. Egyszerre két tehén fejhető vele. Itt többekben is felvetődött a kérdés, nem lehetne-e nógyfejésűre átalakítani — talán nem is lenne nagy műszaki feladat. Ez a gép az alacsony beszerzési ára miatt különösen kis tehenészetek részére előnyös. A küldöttek nagy részének tetszett a gép. Az istálló ajtajából még egy pillantást vetettek a jól gondozott, tehenekre, majd átmentek a borjúnevelőbe. Bizony inkább nevelő ez, mint istálló Mindenütt rend, tisztaság is az egésznek a gyümölcse: egészséges, fejlett, jó húsú növendékállatok. A borjakat csak pár napig hagyták az anyjuk mellett, tejen. Utána áthozzák ide, a borjúnevelőbe. Az első hetekben egyedi rekeszekben tartják, mindegyiket külön-kiilön. Itt különösen vigyáznak az újszülöttek egészségére, a tisztaságra, még az alom- szalmát is naponta cserélik. Később közös karámokba kerülnek, ahol azonos korú és azonos állapotú borjak vannak, kb. 10—15, egy nagyobb ketrecben. A tsz-tagok látták, hogy itt is a fő szempont a tisztaság és a helyes takarmányozás. Az állatok nagyon szeretik a szabad levegőt és a napfényt. A gondozók elmondták, hogy még télen is kijártak a szabad karámba — az ajtó állandóan nyitva —, nem féltek se hidegtől, se hótól. Az egyik állat- tenyésztő mérnök kérdésekre válaszolva elmondta, hogy nem árt a hideg a borjaknak. Ilyenkor ugyan kicsit 'kevesebb a súlygyarapodás, mert nagyabb szőrzetet növeszt az állat, de bőségesen visszatérül azzal, hogy edzettebb, egészségesebb lesz, különösen a gümőkórnak ellenállóbb. A borjak takarmányozása igen egyszerű: Először teljes, majd pedig fölözött tei. Azonkívül abrak széna és víz állandóan van előttük, még a legkisebbeknek is, hogy korán hozzászokjanak. Bemutatták a vendégeknek azt is, miként történik a szoptatás, mert a borjak nem isszák a tejet, hanem vödrökből gumicsövön át szívják, így természetesebb is, meg tüdőgyulladás sem fordulhat elő, mint az itatásnál. A gondozók azt is elmondták, hogyan kell rászoktatni a gumiszopóra. A borjúnevelőnek osztatlan sikere volt. Kevés költséggel, egyszerű eszközökkel házilag is megv’aiósítható. Többen fogadkoztak is, hogy megcsinálják otthon a tsz-ükben. Az elvtársak hálásak voltak a kirándulásért, elsősorban Csomó László gépészmérnök elvtársnak, az Agráregyetem tanársegédjének, aki a békéscsabai tsz-tagok kirándulását szervezte, továbbá a városi tanács mezőgazdasági osztályának, amely a pénzügyi alapot teremtette meg hozzá. Minél több ilyen kirándulást, de a tapasztaltak hasznosítása se maradjon el! '■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■•■■a» Nőnek a palánták a sarkadi Lenin Tsz kertészetében 'Thai jegy-betűnk ötheti menü: szalonna Sokszor összeszidtam már a kis torkomat, amiért nem csúszik le rajta a finom abált-, füstöltés sós szalonna. A 30-as években, mikor a nincstelenség arra kény- szerített, hogy a nyári iskolaszünetben kanásznak szegődjek, a gazdát szidtam, mert reggelire is vacsorára is egy-egy kis darab szalonnát adott. „— Nem szalonnával kell jóllakni, te kölök — amikor még kértem — a’ csak arra való, hogy megzsírozza a torkod és jobban csússzon a kenyér.” Ha szerét tehettem, loptam egy-egy darab szalonnát a magtár-padlásról,, s gyomorrontásig teleettem magam. Most már nem kell, azért, mert van bőven. S magamról ítélve mélységesen együttérzek a Hidasháti Állami Gazdaság állat- gondozóival és állatorvosával, akik öt hétig voltak „bezárva” a soványháti üzemegységbe az állatok száj- és körömfájása miatt. A betegség tovább terjesztésének megakadályozása miatt ugyanis nem hagyhatták el az üzemegységet, s a gazdaság vezetőinek jóvoltából csak szalonnával táplálkoztak. Azaz nem mindig, mert a gazdaság illetékesei „gondoskodtak” változatosságról is: egyszer három napig nem vittek kenyeret a lezárt területen lévőknek, s akkor nem ettek semmit, mert köztudomású, hogy a szalonna csak kenyérrel élvezhető, még annak is, aki nagyon szereti. A gazdaság illetékesei is bizonyára kenyérrel eszik, hetenként egyszer-kétszer. De ha öt héten keresztül nap mint nap csak szalonnát tennének eléjük, bizonyára nekik sem tetszene. Mindenesetre nem ártana megpróbálni, hogyan „viszonyulnának?’ a tartós szalonnaevéshez, egyszer-másszor kenyér nélkül. Ezt azok javasolják, akik szenvedő alanyai voltak a velük való „törődésnek”. Kukk Imre T A sarkadi Lenin Tsz az eddigi kertészeti ablaküveg-állományát ebben az évben kilencezerrel növelte. Radnai József, a tsz fő- kertésze szívesen mutogatja a megye minden tájáról a tsz-be érkező, tapasztalatot gyűjtő látoga- tóknak , a szépen fejlődő paprika-, retek-, és egyéb palántákat. Gyulán befejezték a termelőszövetkezetek és a többi mezőgazdasági szektorok kijelölését Kedvező hírt hallottunk a napokban Vidó István elvtárstól, a Gyulai Városi Tanács v. b.-titká- rától. S ez nem kevesebb, mint az, hogy befejezték a város összes termelőszövetkezetének és a többi mezőgazdasági szektor területének kijelölését, a táblák kialakítását. így az Erkel Termelőszövetkezet 3568, a József Attila Termelőszövetkezet 1371, a Zöld Mező Termelőszövetkezet 1817, az Új Élet Termelőszövetkezet 386, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 2169, az Aranykalász Terme- szövetkezet pedig 3579 holdon terül el. Az állami gazdaság 5693, az erdőgazdaság 1616, a kertészet 191, a tangazdaság földterülete pedig 981 hold. A kialakított területek véglegesek, és birtokba adásuk ezekben a napokban történik meg. Tanulnak és dolgoznak a iszalagok Dombiratoson Dombiratos termelőszövetkezeti községgé fejlődött át. Dacára az időjárás szeszélyességének a dom- biratosi Béke Tsz-ben lázasan folyik a munka. Elkészült az 1960- as gazdasági évre a termelési és pénzügyi terv. Megválasztották a brigádvezetőket, munkacsapatvezetőket, és ugyanakkor esti tanfolyamokon szorgalmasan tanulják a munkaegység helyes számítását. Az esti tanfolyamokon a dombiratosi pedagógusok tanítanak. Napközben ütemesen halad a fakitermelés: az istállóhoz termelik ki a hiányzó faanyagot, mert kevés az istálló a behozott állat- állománynak. Az építkezés vezetésével Prágai György van megbízva, s a brigádjával már készített szükségistállókat, hogy a behozott állatokat legyen hova elhelyezni. Ugyanakkor Czudar János brigádja az új építkezésihez kitermelte a szükséges építőfát. Boros Ferenc brigádja pedig Battonyáról 25—25 kocsival szállítja a téglát, és egyben a kitermelt épületfát is beszállítja. A növénytermelési brigádok kitermelik a szükséges homokot, hogy amikor az időjárás megengedi, az építések zavartalanul beinduljanak. A kertészeti brigád a melegágyakon dolgozik. Vass József Dombiratos A Békés megyei FŰSZERT lett az első három megye testvérvállalatainak versenyében A Békés megyei FŰSZERT | A 13 fiók versenyében az első a múlt esztendőben a Szabolcs helyre a békéscsabai, a máso- és a Hajdú megvei testvérvál- i dikra a szeghalmi, a harmadik- lalatokkal versenyzett. Nemré- j™ a gTulai került Az országos giben készült el Debrecenben a ' verseny ertekelesekor a fiokok kongresszusi verseny értékelése. Eszerint a három vállalat közül a Békés megyei került az első helyre, a második Szabolcs, a harmadik a Hajdú megyei FŰSZERT lett. közül az első 1500, a második 1000, a harmadik pedig 500 forint pénzjutalomban részesül. Megyénk FŰSZERT vállalata csoportelsősége alapján részt vesz az országos verseny értékelésén is. Hát ez jó volt! Ide máskor is eljövök! Eltolja maga elől a kenyérrel tisztára törölt tányért és óvatosan kortyol a kisfröccsből. Az újkígyósi kisvendéglő asztalánál ritkán ebédelnek öreg parasztbácsik, s ilyen nagyon kopott ruhások meg egyáltalán nem. Nézem kusza fehér bajuszát, könnyező, megtört tükrű szemét, horpadt homlokát. — Lehet már vagy 80 éves — mondom félhangosan, csak úgy magamnak. — Nyolcvanhárom leszek a tavasszal, ha megérem — fordul hozzám és ezzel megindul a beszélgetés. Gyulladásos szemét törölgeti és emlegeti „kedves feleségét”, a- ki, míg élt, négy évvel ezelőtt is székfűteával gyógyította. A tiszta otthonról álmodozik, ami ott volt Szolnok megyében. mert itt csak idegen. Idehozták gyerekei, akik nem tudnak gondoskodni róla. Idegen család vállalkozott rá a kis házért. — Megférek velük — törölgeti bajszát —, csak hát... Félbemarad a monA dinnyemacher dat. Ruha kellene, és sok más apróság, ami a 200 forint öregségi díjból nem futja. ' — Elmehetnék én dolgozni is, van hová — mondja büszkén Pali bácsi. — Hogy mit? — hök- ken meg. — Dinnyemacher voltam én egész é- letemben. Az pedig nagy tudomány! Tizennégyben, amikor kitört a háború, egy nagygazdánál voltam feles, oszt még katonának sem vittek el. Kicsinálta a gazda, hogy „nélkülözhetetlen” legyek. — Talán szalmaszálon fújja kend a dinnyét, hogy úgy nő? — kérdezgetett István gazda a titkom felől. — Fújja azt Csány és Hort — így feleltem neki. Ami tudvalévőleg azt jelenti, hogy Hevesben, Csányon és Horton találhatók a legnagyobb „dinnyemacherek”. Volt ott nekem egy komám, még 1910-ben. Az lejött ide Békésbe, és harmadmagával 10 holdat vállalt. Az ám! Kis, 7 ágú lókapával ekéztek. Én is csináltattam egy olyan kapát, de javítottam a munkán. Keresztbe- hosszába is megekéz- tem, úgy, ahogy most a négyzetesen vetett kukoricát. Mondják, hogy nem lehet azt, ha már fut az inda... Dehogynem, csak tudni kell\Jiozzá. Hangja tiszta és töretlen, a munka szeretete fűti a rokkant testet. — Saját földje nincs, Pali bácsi? — kérdem. — Dehogy nincs — nevet hamiskásan. Kaptam én, mikor bejöttek az o- roszok. Mivelhogy addig nem tudtam venni. Bementem vele odahaza a csoportba. Később meg rábeszéltek, költözzek ide Kígyósra, hogy legyen eltartóm... — Azaz a csoportba! Még ilyen öreget is...! — Szólal meg egy kucs- más alak imbolyogva az asztal előtt, kezében pálinkáspohár. — Anyámat is rá akarják szedni, pedig már 85 éves. Kéne a föld, az öreg meg mehet... Pali bácsi keményen felszegi a fejét. — Márpedig én azt mondom, hogy aki megbecsüli ott magát, annak jut is mindenre. Ha meg öreg, gondolnak vele. Nekem se volna bajom, ha el nem jövök idegenbe. Az itókás ember bambán bámul. A nem várt vélemény a csoportról, egy öreg embertől, szinte józanító hatással volt rá. — Igaz, igaza van... motyogja, s hogy látja figyelembe sem vesszük, elódalog. — Azért itt se hagynak el — folytatja Pali bácsi. Az agronómus arra kér, tanítanám meg őket a jó dinnyetermelésre. Nem is akarom sírba vinni a tudományom. Csak érjem meg a tavaszt, elmegyek a csoporthoz, oktatni. — Csak érjem meg... motyogja még elmenőben is a búcsúzkodás u- tán. Hajlott kis alakja lassan belevész a ködbe. Kedves, öreg „dinnyés- macher”, szívből kívánom, hogy még sok tavaszt érjen. Huszár Istvánná
