Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-31 / 77. szám

4 HÉPŰJSÁG »60. márcins 31., csütörtök V Régieknek Újaknak egy a gondjuk A fűrész egyenletes sírá­sát messzi viszi a koratavaszi szellő. Az emberek ingujjra vetkőzve dolgoznak. Az 500 akácfa egymás hegyén-hátán fekszik. Valamennyi vastag ács­ceruzával megjelölve. Melyiket hol kell levágni, melyikből lesz oszlop vagy éppen gerenda. A 22 tagból álló építőbrigádban két munkacsapat dolgozik. A kőmű­vesek az alapot rakják, az ácsok a tetőt készítik, s így közös erő­vel épül a hatalmas pajta. Mert éppen ezen dolgoznak most az é- pítőbrigád tagjai a battonyai Má­jus 1 Tsz-ben. Míg hidegek voltak, az akácfá­kat termelték ki. Sürgős a munka, már nem azért, hogy a dohány­pajtára lenne szükség, hiszen az csak ősz felé kell, amikor a 20 hold termése beérik. Jóformán a melegágyat is most vetették be dohánymaggal, amelyből a palán­ta lesz, de a pajta után még sok egyéb építkezés is vár a tagokra. meg az azelőtti é- vekben nem volt Tavaly tétlenkednek. Olyan jól érzés lát­ni, hogy ketten-hárman összefog­va mérik, formálják, fűrészelik a fát. Most még kézzel csinálják, de már ott van felállítva a gép­fűrész is, amit a napokban vásá­rolt a termelőszövetkezet, hogy könnyítse az építők munkáját. A régi pajta közelében, hol most 33 hízómarha kérődzik, két férfi dol­gozik. Egy idősebb és egy fiata­labb. Egyenletesen húzzák a fű­részt, közben beszélgetnek. A fia­talabb már nem számít az új tsz- gazdák közé. Ö már egy nyarat a közösben töltött. Az idősebb Á. Kiss Mátyás jóformán még meg sem melegedett. Februárban lé­pett be, s azóta rendszeresen dol­gozik. Szakember. A kőműves munkacsapat vezetésével bízták meg. — Matyi bácsi nem bánta meg, hogy tsz-tag lett? — érdeklődik a fiatalabbik. — Nem én. Mindig nagyon sze­rettem a szakmámat, s az a hat hold föld, amit behoztam, csak nyűg volt nekem. Csináltam én, mert muszáj volt, de kapálás közben mindig arról álmodoztam, hogy egyszer nagyot alkotok, a- mire életem végéig büszke leszek. Feljebb tolja viseltes, szürke ka­lapját, kicsit elgondolkodva foly­tatja tovább a mondatot... Csak lenne elegendő tégla, meg pénz, itt lehetne nagyot alkotni. — Mindent egyszerre nem le­het. álltunk tőlük az Kicsit távolabb nagy épületproblémája a Május 1 Tsz-nek, örököltek a régi uraság­tól és az elegendő is volt az 1600 hold után, de az ősszel és a ta­vasszal több mint háromezer hold földdel nőtt a közös gazdaság. Ez több jószágtartást is kíván, meg a sok föld termését is el kell he­lyezni. Egyszóval akad munkája bőven az építőbrigádnak. Nem is O1 -O- -O- -O- ö -O -O -©- O- O- -O -O -ö- -O- -O- -O -O- -O O- O- ó- -O Guineái diák Békés megyében lapunkban hirt adtunk arról, ho gy Gyulán március 21-én nagyszabású Ifjúsági találkozót rendeztek. Erre az ifjúsági találkozóra látogatott el egy hazánkban tanuló' guineai diák. Gyuláról ellátogatott a gyulavári Eenin Hagyatéka Tsz-be Is, ahol megnézte a kertészetet és a tsz állatállományát. Este a KISZ-szervezet fiataljaival találkozott, ahol a lányok kedvenc éte­lével kedveskedtek neki. Kanté Kandas elmondta, hogy úgy megszerette a csirkepaprikást, hogy azóta ez a legkedvesebb étele. Kanté Kandast megkértük, hogy néhány sort írjon üdvözlésül a Népújság olvasóinak. Kedves Elvtársak? A KISZ meghívására a Magyarországon tanuló guineai diá­kok képviseletében utaztam Gyulára, ahol a nagyszabású if- júsági találkozó mellett a gyarmatosítás elleni nagygyűlés is volt. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a békés­csabai pályaudvaron le szállva meghívtak, hogy töltsem * az éjszakát ebben a városban. Hálásan köszönöm nektek, elvtársak ezt a meleg fogadtatást, na- , ' , gyón kellemes estét töltöttem a meleg, ba- ráti vendéglátás légkörében és megható- ■-• dottsággal utazom tovább. Azzal a re. y>r V,<J á .f tfC wsV«,,-. ménnyel utazom el, hogy kapcsolata- - :Ví ink szorosabbak lesznek és tovább , l Í-- harcolunk együtt a gyarmatosítás ellen a világbéke megteremtésé- ért. KANTÉ KANDAS- . *'A : Vs :-•■*•> • •*> y > -v* . v > <' A V ✓ -l.v elnökkel és az újdonsült állatte­nyésztési agronómussal, Kerekes Imrével, aki az idén februárban lépett be öt hold földdel, és meg­választották agronómusnak. Több mint három évtizeddel ezelőtt vé­gezte el a mezőgazdasági szakis­kolát. A felszabadulás óta maga gazdája lett ez év elejéig. Most aztán van mit csinálnia. Közelebb mentünk a két beszélgetőhöz. Be­mutatkoztunk. — De jó, hogy itt van — szin­te felfrissülve magyaráz —, leg­alább az újságon keresztül üze­nünk Fehér elvtársnak, hogy jöj­jön már le hozzánk, segítsen ne­künk, mert tégla kellene, hogy é- pitsünk. — Talán ismerőse Fehér elv­társ, hogy őhozzá fordul a kéré­sével? — Személyesen nem, de azért az ember már úgy veszi a vezető­ket, mintha személyes, jó barátja lenne. Nekünk most nagyon kel­lene egy kis segítség, de főleg tégla. Mert nagyot lehetne itt al­kotni. — Nemcsak tégla, hanem takar­mány is kell, toldja meg Kere­kes Imre. — Az idén 1600 hízót terveztünk be és ezt szeretnénk is meghizlalni. Hétszáz már hízik és olyan soká lesz új, hogy addig minden deka takarmányt meg kell, hogy gondoljunk, hogy hová teszünk. Ezt is üzenjük, hogy a tégla mellé takarmány is kell. — De Fehér elvtárs úgysem tud adni nekünk téglát, takarmányt. — szól közbe az elnök. — Nem is azért mond­_________________tűk mi, c sak hát azért szeretnénk, ha egy­szer ellátogatna hozzánk. Igaz Imre? — Igaz, igaz, de azt is elmon­danánk, hogy itt az új és régi ta­gok úgy együtt dolgoznak, egy a gondjuk, mintha már világ éle­tükben egy tálból ettek volna. De így is kell, mert csak így érjük el a célunkat. Azt mondtuk, hogy egy-két éven belül utolérjük ver­senytársunkat, a Dózsa Tsz-t. így lesz ez, Matyi bácsi? — Ha mindnyájan akarjuk, ak­kor így! Csepkó Eta » Ezóta már megyénk vendége visszautazott Budapestre az egye­temre, ahoi tamil, de mint a gyu­lavári KISZ-szervezet tagjai hoz­zánk küldött levelükben írták, so­káig fognak emlékezni ők is Kanté Kandas guineai diákra, aki megismertette nemcsak a gyűlés résztvevőit, de a gyulaváriakat is köztársaságával, népével és har­cával. Felvételre keres órés szakmunkást Óra« és Ékszerkereskedelmi Vállalat Jelentkezés levélben. Cím: Budapest V., Vörösmarty tói' 2. 2771 SIKLÓS JÁNOS: VrÖaíldiUniti Mint a filmkockák, úgy pereg­tek emlékezetében a képek. Délután pontosan megérkezett Siijtör Mari. „Fogjad a kerékpá­rom, vezesd” — szólt Kovácsnak, az meg pattant, mint a szöcske. Az eső megeredt, Mari kinyitotta ernyőjét és csörgő szélét Kovács nyakához igazította. A harmadik sarok után megállt az út közepén és egészen sötétedésig mesélte, hogy a jövő héten menyasszony lesz, a Dóczi Ferihez megy, a fogtechnikushoz. Végre jól kibe­szélgette magát az ernyő alatt... azután kedvesen búcsúzott és to­vábbment. — Ügy jöttél hozzánk, mint bőrig ázott ürge, szivárvány szí­neidtől még szegény anyám is megijedt — nevetett szívből, e- gészségesen Horváth. — Betyár fruska volt az, hal­lod ... Hej, ha mostani fejjel és a húsz esztendőmmel találkoztam volna a Marival... — Aztán mi történt ezzel a fa­luszépével? — kérdezte Horváth. — Ügy hallottam, hogy rossz fát tettek a tűzre, különösen a Dóczi-gyerek. A biztonság kedvé­ért átléptek a határon három esz­tendeje. A húga azt mondja, hogy Franciaországban, Bordeaux-ban élnek. — Jó lesz indulni, velünk söp- rik ki a Dühöngőt. — Még egy pohárral — ajánlot­ta Kovács. — Nem ... nem, már így is ... — Az asszony, mi... ráncba­szed. — Nem, de azért illik hazamen­ni kapuzárás előtt. — Ügy látszik vénülsz, ked­ves barátom. Tizenöt esztendővel ezelőtt nem így beszéltél. — Ja, akkor még hetykébb em­berek voltunk, vidámabban jár- tunk-keltünk a szurtos világban. Horváth magára maradt, lassan 'Thai Nagy Egy megyei értekezleten hal- lottuk> hogy a megyében január­ban, februárban alakult új ter­melőszövetkezetek közül 30-ban már létrejött a pártszervezet. S ami különösen jó dolog: a régi kommunisták között csaknem mind a harminc termelőszövet­kezeti alapszervezetben ott van­nak már azok a kommunisták is, akik néhány hónappal ezelőtt még kis- és középparasztokként egyénileg gazdálkodtak, akiknek párttagságukat a pártbizotságok tagjelöltség nélkül hagyták jóvá. Valaki a napokban azt kérdezte: vajon a tagjelöltségi idő nélkül egyből párttagokká minősített kommunistákkal erősödött a párt? Feltétlenül. Hiszen azok a néhány hónappal ezelőtti kis- és középparasztok, akik egyből párttagok lettek, évek óta pár- tonkívüli kommunistákként dol­goznak a tanácsokban, a külön­böző tömegszervezetekben, más­részt a pártkongresszus hangjá­ra felfigyelve éppen ők voltak az elsők, akik azon túl, hogy el­sőként választották a nagyüzemi gazdálkodást, szervezői, agitáto­rai is voltak a téli szövetkezeti mozgalom fejlesztésének, a kom­munistákkal egy sorban. Ilyen emberek ők, akiket az új termelőszövetkezetek régi kommunistái, s a vezetőség tag­jai javasoltak párttagoknak és erő akiket a pártbizottságok jóvá is hagytak. És olyan emberek, akik szövetkezetük megszervezésé­nek első napjától ott bábáskod­nak a közös formálásánál, kiala­kításánál. Ott vannak ezek az új párttagok a szövetkezetek ve­zetőségében is, ahol őszintén és nagy-nagy szakértelemmel for­málják az új életet, az új em­bert. Harminc pár talapszervezet nagy erőt képvisel. Az új szö­vetkezetek vezetői különösen ér­zik a pártszervezetek jelentősé­gét, mert tudják, hogy a bottá- dozás, s a tévedés közepette ott van mellettük a pártszervezet, mely bizton mutatja a célt. S ez nagyon jó. Mert jó abban a tu­datban dolgozni, ha az ember valamit elvét, van hová menjen, hogy van egy pártszervezet, mely képes az ezernyi gazdasá­gi feladatok fölé emelkedni, s a piramisról mindenkor tisztán látja, hol tévedtünk és mi a te­endő. Ha valahol szükség volt a pártszervezetekre, akkor az új termelőszövetkezetekben most különösen szükség van. Mert az emberek szívét, eszét is meg kel nyerni az ügynek. S ez nem kis dolog. Hogy sikerül-e? Fel­tétlenül. Mert ne feledjük: a párt nagy erő, óriási erő... Balkus Imre Pályaválasztási ankét a szeghalmi gimnáziumban (Tudósítónk tói.) A szeghalmi gimnázium szülői munkaközösségének kezdeményezésére vasárnap délelőtt pályaválasztási ankétet rendeztek a járási művelődési ház­ban. Az ankéton a terem zsúfolásig megtelt szülőkkel. Dr. Esztergály Szö­rény szm elnök megnyitója után Sándor Jenő gimnáziumi igazgató ismertette az ankét célját. Kellermann Márton egyetemi docens beszélt a mezőgazda- sági szakoktatásról. Ismertette azokat a lehetőségeket, melyek a fiatalok előtt állnak a mezőgazdaság terén és az egyre nagyobb ütemben fejlődő szocialista mezőgazdasági üzemekben. Az ankét résztvevői igen sok kérdést tettek fel az előadóknak a tovább­tanulással és az elhelyezkedési lehetőségekkel kapcsolatban. A Vizesfási Állami Gazdaság közli, hogy az Űjszalonfai Állami Gazdaság, valamint a Vizes­fási Állami Gazdaság Üjszalontai Üzemegysége cím feliratú bé­lyegzők érvényüket vesztették, és az esetleges ebből eredő visz- szselésekért felelősséget nem vállai. Vizesfási AG. vezetősége 185 indult haza, lelki tüskei újra megeleven edtek. » — Te hol jársz ilyen későn? Mindjárt tizenegy óra. Sohasem tudsz hazajönni rendes időben, mint más ember? Legalább he­tenként kétszer-háromszor?! Az asszony villámló szemére tekintett, jobbnak látta szó nél­kül hagyni. Kalapját, könnyű bal­lonkabátját a fogasra akasztotta, kézmosáshoz látott. Zaj nélkül csöndesen lépege­tett. Halványzöld ernyője alá sza­bályos kis fénykört rajzolt az asztali lámpa. Homályba takaróz­tak a rózsaszínűre festett búto­rok. A gyerek- fölé hajolt. Vára­kozással figyelte arcának kivehe­tő vonalait. Egyenletes légzés je­lezte, hogy már az álom ringat­ja. Óvatosan megcsókolta homlo­kát és Évike rácsos ágyához ment. A kislány is aludt, úgy szopta a bal kezének nagyujját, mint óvo­dás korában. Jobb tenyerét feje alá helyezte, bal kezében zseb- kendőnyi fehér flanellt morzsolt: az ujjszopás kellékét. — Jaj, de felébreszteném őket... körbelovagolnánk a szobában, az­után jókedvű«i bújnának vissza. A sötétben látta a fogatlan pöszítő kislányt, ahogyan könyö­rög: — Apu, csak még egyszer ... nem többször, csak még egyszer, utána alszom. Mint az árnyék, suhant a má­sik szobába. Halkan becsukta az ajtót, világosságot csinált. Észre­vette ágyneműjét a sezlonon. — Ez a büntetés ... Egyre gya­koribb ... Fotelba ült és elmélkedett a változásnak indult otthonon. Tíz esztendeje még sezlon sem volt. — Tán most se kéne ez a fur­csa büntető hely. Eladom. Buta, asszonyi önérzeteskedés... mert mi lenne egyszer, ha Hor­váth József nem igényelne mást, csak ezt a sezlont, persze nem eb­ben a szobában, máshol. Az asszony nesztelénül lépett be, tekintetre sem méltatta fér­jét. Nyomában szóda- és mosó­szappan-szag gyűrőzött. Szennyes férfiinget vett elő, négyet, és hall­gatagon kiment. — Mos..: csak azért is mos, hogy mutassa, milyen kegyetlen egy férjes asszony élete,.. Eb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom