Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-31 / 77. szám

4

HÉPŰJSÁG

»60. márcins 31., csütörtök

V

Régieknek

Újaknak

egy a gondjuk

A fűrész

egyenletes sírását messzi viszi a koratavaszi szellő. Az emberek ingujjra vetkőzve dolgoznak. Az 500 akácfa egymás hegyén-hátán fekszik. Valamennyi vastag ácsceruzával megjelölve. Melyiket hol kell levágni, melyikből lesz oszlop vagy éppen gerenda. A 22 tagból álló építőbrigádban két munkacsapat dolgozik. A kőművesek az alapot rakják, az ácsok a tetőt készítik, s így közös erővel épül a hatalmas pajta. Mert éppen ezen dolgoznak most az é- pítőbrigád tagjai a battonyai Május 1 Tsz-ben.

Míg hidegek voltak, az akácfákat termelték ki. Sürgős a munka, már nem azért, hogy a dohánypajtára lenne szükség, hiszen az csak ősz felé kell, amikor a 20 hold termése beérik. Jóformán a melegágyat is most vetették be dohánymaggal, amelyből a palánta lesz, de a pajta után még sok egyéb építkezés is vár a tagokra.

meg az azelőtti é- vekben nem volt

Tavaly

tétlenkednek. Olyan jól érzés látni, hogy ketten-hárman összefogva mérik, formálják, fűrészelik a fát. Most még kézzel csinálják, de már ott van felállítva a gépfűrész is, amit a napokban vásárolt a termelőszövetkezet, hogy könnyítse az építők munkáját.

A régi pajta

közelében, hol most

33

hízómarha kérődzik, két férfi dolgozik. Egy idősebb és egy fiatalabb. Egyenletesen húzzák a fűrészt, közben beszélgetnek. A fiatalabb már nem számít az új tsz- gazdák közé. Ö már egy nyarat a közösben töltött. Az idősebb Á. Kiss Mátyás jóformán még meg sem melegedett. Februárban lépett be, s azóta rendszeresen dolgozik. Szakember. A kőműves munkacsapat vezetésével bízták meg.

— Matyi bácsi nem bánta meg, hogy tsz-tag lett? — érdeklődik a fiatalabbik.

— Nem én. Mindig nagyon szerettem a szakmámat, s az a hat hold föld, amit behoztam, csak nyűg volt nekem. Csináltam én, mert muszáj volt, de kapálás közben mindig arról álmodoztam, hogy egyszer nagyot alkotok, a- mire életem végéig büszke leszek. Feljebb tolja viseltes, szürke kalapját, kicsit elgondolkodva folytatja tovább a mondatot... Csak

lenne elegendő tégla, meg pénz, itt lehetne nagyot alkotni.

— Mindent egyszerre nem lehet.

álltunk tőlük az

Kicsit távolabb

nagy épületproblémája a Május 1 Tsz-nek, örököltek a régi uraságtól és az elegendő is volt az 1600 hold után, de az ősszel és a tavasszal több mint háromezer hold földdel nőtt a közös gazdaság. Ez több jószágtartást is kíván, meg a sok föld termését is el kell helyezni. Egyszóval akad munkája bőven az építőbrigádnak. Nem is

O1 -O- -O- -O- ö -O -O -©- O- O- -O -O -ö- -O- -O- -O -O- -O O- O- ó- -O

Guineái diák Békés megyében

lapunkban hirt adtunk arról, ho gy Gyulán március 21-én nagyszabású Ifjúsági találkozót rendeztek. Erre az ifjúsági találkozóra látogatott el egy hazánkban tanuló' guineai diák. Gyuláról ellátogatott a gyulavári Eenin Hagyatéka Tsz-be Is, ahol megnézte a kertészetet és a tsz állatállományát. Este a KISZ-szervezet fiataljaival találkozott, ahol a lányok kedvenc ételével kedveskedtek neki. Kanté Kandas elmondta, hogy úgy megszerette a csirkepaprikást, hogy azóta ez a legkedvesebb étele. Kanté Kandast megkértük, hogy néhány sort írjon üdvözlésül a Népújság olvasóinak.

Kedves Elvtársak?

A KISZ meghívására a Magyarországon tanuló guineai diákok képviseletében utaztam Gyulára, ahol a nagyszabású if- júsági találkozó mellett a gyarmatosítás elleni nagygyűlés is volt. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a békéscsabai pályaudvaron le szállva meghívtak, hogy töltsem * az éjszakát ebben a városban. Hálásan köszönöm nektek, elvtársak ezt a meleg fogadtatást, na- , ' ,

gyón kellemes estét töltöttem a meleg, ba- ráti vendéglátás légkörében és megható- ■-•

dottsággal utazom tovább. Azzal a re. y>r V,<J á .f tfC wsV«,,-.

ménnyel utazom el, hogy kapcsolata- - :Ví ink szorosabbak lesznek és tovább , l Í-- harcolunk együtt a gyarmatosítás ellen a világbéke megteremtésé- ért.

KANTÉ KANDAS- . *'A :

Vs :-•■*•> • •*> y

> -v* . v > <'

A V ✓ -l.v

elnökkel és az újdonsült állattenyésztési agronómussal, Kerekes Imrével, aki az idén februárban lépett be öt hold földdel, és megválasztották agronómusnak. Több mint három évtizeddel ezelőtt végezte el a mezőgazdasági szakiskolát. A felszabadulás óta maga gazdája lett ez év elejéig. Most aztán van mit csinálnia. Közelebb mentünk a két beszélgetőhöz. Bemutatkoztunk.

— De jó, hogy itt van — szinte felfrissülve magyaráz —, legalább az újságon keresztül üzenünk Fehér elvtársnak, hogy jöjjön már le hozzánk, segítsen nekünk, mert tégla kellene, hogy é- pitsünk.

— Talán ismerőse Fehér elvtárs, hogy őhozzá fordul a kérésével?

— Személyesen nem, de azért az ember már úgy veszi a vezetőket, mintha személyes, jó barátja lenne. Nekünk most nagyon kellene egy kis segítség, de főleg tégla. Mert nagyot lehetne itt alkotni.

— Nemcsak tégla, hanem takarmány is kell, toldja meg Kerekes Imre. — Az idén 1600 hízót terveztünk be és ezt szeretnénk is meghizlalni. Hétszáz már hízik és olyan soká lesz új, hogy addig minden deka takarmányt meg kell, hogy gondoljunk, hogy hová teszünk. Ezt is üzenjük, hogy a tégla mellé takarmány is kell.

— De Fehér elvtárs úgysem tud adni nekünk téglát, takarmányt. — szól közbe az elnök.

— Nem is azért

mond_________________tűk mi,

c

sak hát azért szeretnénk, ha egyszer ellátogatna hozzánk. Igaz Imre?

— Igaz, igaz, de azt is elmondanánk, hogy itt az új és régi tagok úgy együtt dolgoznak, egy a gondjuk, mintha már világ életükben egy tálból ettek volna. De így is kell, mert csak így érjük el a célunkat. Azt mondtuk, hogy egy-két éven belül utolérjük versenytársunkat, a Dózsa Tsz-t. így lesz ez, Matyi bácsi?

— Ha mindnyájan akarjuk, akkor így!

Csepkó Eta

»

Ezóta már megyénk vendége visszautazott Budapestre az egyetemre, ahoi tamil, de mint a gyulavári KISZ-szervezet tagjai hozzánk küldött levelükben írták, sokáig fognak emlékezni ők is Kanté Kandas guineai diákra, aki megismertette nemcsak a gyűlés résztvevőit, de a gyulaváriakat is köztársaságával, népével és harcával.

Felvételre keres

órés szakmunkást

Óra«

és Ékszerkereskedelmi Vállalat

Jelentkezés levélben. Cím: Budapest V., Vörösmarty tói' 2.

2771

SIKLÓS JÁNOS:

VrÖaíldiUniti

Mint a filmkockák, úgy peregtek emlékezetében a képek.

Délután pontosan megérkezett Siijtör Mari. „Fogjad a kerékpárom, vezesd” — szólt Kovácsnak, az meg pattant, mint a szöcske. Az eső megeredt, Mari kinyitotta ernyőjét és csörgő szélét Kovács nyakához igazította. A harmadik sarok után megállt az út közepén és egészen sötétedésig mesélte, hogy a jövő héten menyasszony lesz, a Dóczi Ferihez megy, a fogtechnikushoz. Végre jól kibeszélgette magát az ernyő alatt... azután kedvesen búcsúzott és továbbment.

— Ügy jöttél hozzánk, mint bőrig ázott ürge, szivárvány színeidtől még szegény anyám is megijedt — nevetett szívből, e- gészségesen Horváth.

— Betyár fruska volt az, hallod ... Hej, ha mostani fejjel és a húsz esztendőmmel találkoztam volna a Marival...

— Aztán mi történt ezzel a faluszépével? — kérdezte Horváth.

— Ügy hallottam, hogy rossz fát tettek a tűzre, különösen a Dóczi-gyerek. A biztonság kedvéért átléptek a határon három esztendeje. A húga azt mondja, hogy Franciaországban, Bordeaux-ban élnek.

— Jó lesz indulni, velünk söp- rik ki a Dühöngőt.

— Még egy pohárral — ajánlotta Kovács.

— Nem ... nem, már így is ...

— Az asszony, mi... ráncbaszed.

— Nem, de azért illik hazamenni kapuzárás előtt.

— Ügy látszik vénülsz, kedves barátom. Tizenöt esztendővel ezelőtt nem így beszéltél.

— Ja, akkor még hetykébb emberek voltunk, vidámabban jár- tunk-keltünk a szurtos világban.

Horváth magára maradt, lassan

'Thai

Nagy

Egy megyei értekezleten hal- lottuk> hogy a megyében januárban, februárban alakult új termelőszövetkezetek közül 30-ban már létrejött a pártszervezet. S ami különösen jó dolog: a régi kommunisták között csaknem mind a harminc termelőszövetkezeti alapszervezetben ott vannak már azok a kommunisták is, akik néhány hónappal ezelőtt még kis- és középparasztokként egyénileg gazdálkodtak, akiknek párttagságukat a pártbizotságok tagjelöltség nélkül hagyták jóvá. Valaki a napokban azt kérdezte: vajon a tagjelöltségi idő nélkül egyből párttagokká minősített kommunistákkal erősödött a párt? Feltétlenül. Hiszen azok a néhány hónappal ezelőtti kis- és középparasztok, akik egyből párttagok lettek, évek óta pár- tonkívüli kommunistákként dolgoznak a tanácsokban, a különböző tömegszervezetekben, másrészt a pártkongresszus hangjára felfigyelve éppen ők voltak az elsők, akik azon túl, hogy elsőként választották a nagyüzemi gazdálkodást, szervezői, agitátorai is voltak a téli szövetkezeti mozgalom fejlesztésének, a kommunistákkal egy sorban.

Ilyen emberek ők, akiket az új termelőszövetkezetek régi kommunistái, s a vezetőség tagjai javasoltak párttagoknak és

erő

akiket a pártbizottságok jóvá is hagytak. És olyan emberek, akik szövetkezetük megszervezésének első napjától ott bábáskodnak a közös formálásánál, kialakításánál. Ott vannak ezek az új párttagok a szövetkezetek vezetőségében is, ahol őszintén és nagy-nagy szakértelemmel formálják az új életet, az új embert.

Harminc pár talapszervezet

nagy erőt képvisel. Az új szövetkezetek vezetői különösen érzik a pártszervezetek jelentőségét, mert tudják, hogy a bottá- dozás, s a tévedés közepette ott van mellettük a pártszervezet, mely bizton mutatja a célt. S ez nagyon jó. Mert jó abban a tudatban dolgozni, ha az ember valamit elvét, van hová menjen, hogy van egy pártszervezet, mely képes az ezernyi gazdasági feladatok fölé emelkedni, s a piramisról mindenkor tisztán látja, hol tévedtünk és mi a teendő.

Ha valahol szükség volt a pártszervezetekre, akkor az új termelőszövetkezetekben most különösen szükség van. Mert az emberek szívét, eszét is meg kel nyerni az ügynek. S ez nem kis dolog. Hogy sikerül-e? Feltétlenül.

Mert ne feledjük: a párt nagy erő, óriási erő... Balkus Imre

Pályaválasztási ankét a szeghalmi gimnáziumban

(Tudósítónk tói.)

A szeghalmi gimnázium szülői munkaközösségének kezdeményezésére vasárnap délelőtt pályaválasztási ankétet rendeztek a járási művelődési házban. Az ankéton a terem zsúfolásig megtelt szülőkkel. Dr. Esztergály Szörény szm elnök megnyitója után Sándor Jenő gimnáziumi igazgató ismertette az ankét célját. Kellermann Márton egyetemi docens beszélt a mezőgazda- sági szakoktatásról. Ismertette azokat a lehetőségeket, melyek a fiatalok előtt állnak a mezőgazdaság terén és az egyre nagyobb ütemben fejlődő szocialista mezőgazdasági üzemekben.

Az ankét résztvevői igen sok kérdést tettek fel az előadóknak a továbbtanulással és az elhelyezkedési lehetőségekkel kapcsolatban.

A Vizesfási Állami Gazdaság

közli, hogy az Űjszalonfai Állami Gazdaság, valamint a Vizesfási Állami Gazdaság Üjszalontai Üzemegysége cím feliratú bélyegzők érvényüket vesztették, és az esetleges ebből eredő visz- szselésekért felelősséget nem vállai.

Vizesfási AG. vezetősége

185

indult haza, lelki tüskei újra megeleven edtek.

»

— Te hol jársz ilyen későn? Mindjárt tizenegy óra. Sohasem tudsz hazajönni rendes időben, mint más ember? Legalább hetenként kétszer-háromszor?!

Az asszony villámló szemére tekintett, jobbnak látta szó nélkül hagyni. Kalapját, könnyű ballonkabátját a fogasra akasztotta, kézmosáshoz látott.

Zaj nélkül csöndesen lépegetett. Halványzöld ernyője alá szabályos kis fénykört rajzolt az asztali lámpa. Homályba takaróztak a rózsaszínűre festett bútorok. A gyerek- fölé hajolt. Várakozással figyelte arcának kivehető vonalait. Egyenletes légzés jelezte, hogy már az álom ringatja. Óvatosan megcsókolta homlokát és Évike rácsos ágyához ment. A kislány is aludt, úgy szopta a bal kezének nagyujját, mint óvodás korában. Jobb tenyerét feje alá helyezte, bal kezében zseb- kendőnyi fehér flanellt morzsolt: az ujjszopás kellékét.

— Jaj, de felébreszteném őket... körbelovagolnánk a szobában, azután jókedvű«i bújnának vissza.

A sötétben látta a fogatlan pöszítő kislányt, ahogyan könyörög:

— Apu, csak még egyszer ... nem többször, csak még egyszer, utána alszom.

Mint az árnyék, suhant a másik szobába. Halkan becsukta az ajtót, világosságot csinált. Észrevette ágyneműjét a sezlonon.

— Ez a büntetés ... Egyre gyakoribb ...

Fotelba ült és elmélkedett a változásnak indult otthonon. Tíz esztendeje még sezlon sem volt.

— Tán most se kéne ez a furcsa büntető hely. Eladom.

Buta, asszonyi önérzeteskedés... mert mi lenne egyszer, ha Horváth József nem igényelne mást, csak ezt a sezlont, persze nem ebben a szobában, máshol.

Az asszony nesztelénül lépett be, tekintetre sem méltatta férjét. Nyomában szóda- és mosószappan-szag gyűrőzött. Szennyes férfiinget vett elő, négyet, és hallgatagon kiment.

— Mos..: csak azért is mos, hogy mutassa, milyen kegyetlen egy férjes asszony élete,.. Eb-