Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
I960. március 27., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A csúcstalálkozó sikeréért és ellene törekvéseknek és még inkább a /thai fegybeiüttk’ Nem önös, hanem közös érdek Még viszonylag messze vagyunk a május 16-án kezdődő csúcstalálkozótól, de a zajló politikai élet eseményeinek értékelésénél már döntő fontossággal lép előtérbe az a nézőpont, amely azt vizsgálja: elősegíthetik-e a történtek a csúcs- értekezlet sikeres kimenetelét, vagy ezzel éppen ellentétes irányban hatnak. Ha a csúcsértekezlet várható napirendjén — a feltételezés jogával élve — a békés egymás mellett élés problémáinak, a leszerelésnek és a német kérdésnek adjuk a fő helyet, és ezt figyelembe véve vizsgáljuk a közelmúlt és a jelen eseményeit, akkor ennek kapcsán helyes, ha megemlékezünk a Géniben zajló tanácskozásokról, Adenauer amerikai útjáról és végül, de nem utolsó sorban Hruscsov elvtárs franciaországi látogatásáról. Események, amelyek elősegítik a megértést A Genfben zajló tárgyalások nyomán a világ közvéleménye két nagy jelentőségű szovjet kezdeményezésnek lehetett tanúja. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezlet rendkívüli ülésén Carapkin szovjet küldött kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, mely bizonyos kiegészítéssel elfogadja a február Ilon beterjesztett amerikai terve- vezetet. A szovjet javaslat egyrészről a 4,75 szeizmikus nagyságrend küszöbét túllépő földalatti robbantások betiltását javasolja. Ugyaniakkor az ilyen nagyságrend alatti robbantások ellenőrzési lehetőségének kidolgozását amerikai, angol és szovjet szakértők csoportja folytatná és a vizsgálódás idejére szüneteltetni kellene mindenfajta atomrobbantási kísérletet. A szovjet álláspont világos. A cél: mindennemű atomkísérlet végleges betiltása. Ha azonban ez egyszerre nem érhető el, akkor — mint ebből a javaslatból is látható —, megkísérlik fokozatosan elérni — a legmesszebbmenőkig elmenve a lehetséges engedményekben. A megegyezés érdekében tett fontos lépés nyomán élénk mozgás keletkezett nyugati politikai körökben. Ez a mozgás bizonyos mértékig visszatükrözte a tőkés politikai irányító erők belső ellentéteit és rávilágított a nyugati szövetségesek — konkrétan angolok és amerikaiak — közötti nézeteltérésekre. Amerikai kormánykörökben még megoszlanak a vélemények a szovjet javaslat felől. Ugyanakkor Macmillan angol miniszterelnök sürgősen az Egyesült Államokba utazott, a kommentárok szerint abból a célból, hogy rábeszélje Eisenhower! a szovjet javaslat elfogadására. A Times című angol lap, mondhatni az egész nyugati közvélemény nemcsak angol politikai körök véleményét tükrözd, mikor megállapítja, hogy a megegyezéssel kecsegtető genfi atomtárgyalás a háború befejezése óta a leg- reménytkeltőbb nemzetközi fejlemény és nem meglepő, hogy az angol miniszterelnök a kedvező kilátások jegyében sürgősen az Atlanti-óceán túlsó oldalára utazik. Még korai volna jóslásokba bocsátkozni, hogy a józan belátás kerekedik-e végül is felül az Egyesült Államok vezető köreiben, vagy sem. Az azonban bizonyos, hogy a szovjet javaslat esetleges elutasítása a legkisebb mértékben sem emelné az USA tekintélyét. Ugyanakkor viszont a javaslat előli elzárkózás azt tükrözné, hogy a hidegháborús politika hívei még mindig nagyobb befolyással rendelkeznek az Egyesült Államokban, mint az erő- j viszonyokat reálisan értékelő, józanabb politikusok. A másik javaslat a genfi ti'zha- talmi leszerelési értekezleten hangzott el, ahol Zorin szovjet küldött kijelentette, hogy a Szovjetunió az általános és teljes le szerelésre vonatkozó tervének fenntartása — mint egyedül célravezető megoldás mellett — kész megtárgyalni a leszerelés sorrendjére vontakozó bármilyen ésszerű nyugati javaslatot. Természetszerűleg a Szovjetunió nem hajlandó belemenni egy olyan megoldásba, mely csak ellenőrzést jelentene leszerelés nélkül és amely megoldás így pusztán a katonai hírszerzés célját szolgálná. A tízhatalmi leszerelési tárgyalásokon az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről tárgyaló három- hatalmi értekezleteken történt szovjet kezdeményezések már eleve a csúcstalálkozó eredményességét kívánják biztosítani. Oki hátráltatja a megegyezést A békés egymás mellett élést szolgáló kezdeményezések közepette, ha nem is váratlan, de feltétlenül disszonáns akkordként jelentkeztek az USA-t látogató Adenauer kancellár hidegháborús kijelentései, melyek elsősorban azt a célt szolgálták, hogy csökkentsék a csúcsértekezlet sikerének kilátásait. Ide sorolható a bonni kancellárnak a nyugati megszállás alatt történő nyugat-berlini népszavazásra vonatkozó javaslata is, melyet még szövetségesei körében is zavartkeltőnek 1 bélyegezték. A csúcsértkezlet előkészítésének időpontjában elmondott ilyen ja- ! vaslat a légkör mérgezését tűzte ! ki célul és igy a hidegháború folytatása érdekében tett lépésnek tekinthető. Bár nem szabad lebecsülnünk a nyugatnémet kancellár békeellenes lépéseinek jelentőségét és a revanséhes bonni politika militarista törekvéseit, mégis Adenauer amerikai útjának jelentősége — különösen, ha viszonylagos eredménytelenségét is figyelembe vesszük — messze eltörpül az utóbbi időszak legfontosabb politikai útja, a szovjet kormányfő franciaországi látogatása mögött. Mit várhatunk a francia- országi látogatástól? Természetesen nem bocsátkozhatunk előre különösebb jóslásokba. Azt azonban már ma is nyugodtan állíthatjuk, hogy Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása jelentős mértékben elősegíti a szovjet—francia kapcsolatok fejlődését és így amerikai útjához hasonlóan, jelentős segítője lesz a háború kiküszöbölésére irányuló megvalósítás közelségébe hozza a békés egymás mellett élés perspektíváit. Hozzá fog járulni a franciaországi utazás ahhoz is, hogy a francia közvéleményben — és feltehetően a hivatalos francia körökben is — fokozza a felelősségtudatot a feltámadó német militarizmus- sal szemben. A közvélemény előtt most de- monstratívabb formában is megmutatkozik az a történelmi tanulság, hogy nem a Szovjetuniótól kell tartania Franciaországnak, hanem a német imperializmus talpraállása jelenti az igazi veszélyt az ország számára. Talán segíteni fogják a tárgyalások a vezető francia politikusokat is annak felismerésében, hogy milyen veszélyes játékba kezdenek, ha szekerük elé — akár azért, mert az algériai háború folytatásához szükséges pénztámogatást onnan remélik, akár azért, mert nagyhatalmi vezetői pozíciójukat így gondolják biztosítottnak — „nyugatnémet lovakat” fognak. Ezt a gyeplőt nem lehet Párizsból irányítani és a saját fejük után szaladó „lovak” oda viszik a szekeret, ahová ők akarják. Bizonyára szóba kerül a megbe széleseken a leszerelés kérdése is és számos más fontos világpolitikai probléma, amelyekről talán nem is történik majd említés a tárgyalások befejezése után. A vélemények kicserélése, a közvetlen érintkezés során azonban elősegíti egymás álláspontjainak jobb megértését és így jelentős tényező lehet azokban az előkészítő munkálatokban, melyek a májusi csúcsértekezlet eredményességét kívánják biztosítani. Végül nyilvánvalóan szóba fognak kerülni a szovjet—francia kapcsolatok közvetlen mélyítését szolgáló kereskedelmi és kulturális problémák is. Biztosak lehetünk abban, hogy szovjet részről a legmesszebbmenőkig elmennek a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére irányuló törekvésekben. Nyilvánvalóan hasonló igyekezetét fogunk tapasztalni a kétoldalú kulturális együttműködés fokozását szolgáló javaslatok megtételében is. Valószínűnek tarthatjuk azt is, hogy ha a tárgyalásokon részt vevő vezetők nem hagyják magukat befolyásoltatni az országon belül és más országokban jelentkező hidegháborús erőktől, akkor a tárgyalások, ha minden kérdésben nem is, de számos pontban tovább enyhíthetik a világhelyzet feszültségét és jelentős állomását képezhetik a szovjet—francia kapcsolatok sok irányú fejlődésének. Az ellenség is, meg a htízóz- ködök is győzködik magukat, hogy a magyar munkást és parasztot nem érdeklik a köz- ügyek. Mindenáron azt igyekeznek bizonyítani, hogy csak mi, kommunisták beszélünk a nép aktivitásáról, magasabbrendű gondolkodásáról, az egész ország létét és jövőjét néző emberekről. Mi tudjuk, hogy társadalmunk 15 esztendő alatt új embereket formált, olyanokat, akik az önös érdek helyett egyre inkább az egész ország érdekét látják. Számtalan levél érkezik szerkesztőségünkhöz és más szervekhez, melyeknek feladói munkások és parasztok, egyszerű emberek és arról tudósítanak bennünket, mit, hogyan kellene csinálni, mi, hogyan lenne leghasznosabb szocializmust építő országunknak. Legutóbb Körösújfaluból vitt a posta levelet Szobek András elvtársnak, megyénk egyik országgyűlési képviselőjének. Feladó: „Nácsa Jánosné termelőszövetkezeti tag." Az asszony megírja, milyen jó érzés az, hogy Szobek elvtárs ottlétekor tájékoztatta a körösújfaluiakat az Olimpiai jelvényszerző j versenyt rendezünk A Békéscsabai II. számú általános iskolában a múlt tornaórán a tanár néni közölte velünk, hogy olimpiai jelvényszerző versenyt indítunk az iskolában. A versenyben részt vehet minden 12 éven felüli tanuló. Ezután megbeszéltük, hogy milyen versenyszámokban szerepelünk. A tornagyakorlaton kívül úszásban, kerékpározásban, távolugrásban és futásban neveztünk be. Elhatároztuk azt is, hogy ha jó idő lesz, a legközelebbi tornaórán már megszervezzük a versenyt. A tornaóra után majdnem mindenki jelentkezett az olimpiai jelvényszerző versenyre és már készülünk is rá. ADORJÁN KATALIN, Békéscsaba, II. sz. ált. Iskola "•ár-e nyereségrészesedés vagy sem? A Sarkadi Földműves-szövetkezetnél majdnem öt évig dolgoztam. A múlt év augusztusában kiléptem a vállalattól és a Cukorgyárban helyezkedtem el. A földművesszövetkezetnél ebben az évben is lesz nyereségrészesedés. Azt szeretném megtudni, hogy jár-e nekem nyereségrészesedés vagy sem? MAKAI SÁNDOR Sarkad Szerk. megjegyzése: Ebben az Ogyben érdeklődtünk a MÉSZÖV illetékes osztályánál. Az elvtársak tájékoztatása szerint levélírónknak nyereségrészesedés a rendelet értelmében nem jár, mivel a vállalattól kilépett. Nyereségrészesedés csak ■ abban az esetben járna, ha betegség j folytán került volna el a vállalattól, vágy- nyugdíj az-ták volna. ország helyzetéről, gazdálkodásáról. „Betekintést nyertünk a népgazdaság menetébe — írja. — Megmondhatom, hogy a dolgozó nép egyre jobban érzi, hogy pártunk irányítása tökéletesen kifejezésre juttatja a szebb, boldogabb élet lehetőségeit." Majd tovább ezt írja: „Biztatást nyertünk arra, hogy beleszóljunk a gazdasági és igazgatási munkába...” — és tesz néhány javaslatot, amit éppen társadalmunk érdekében jónak tart figyelembe venni. Nem kérte fel senki ezt az asz- szonyt a levélírásra. Javaslatát sem kérte ki senki. Azaz mégis: hiszen társadalmi rendünk éppen arra épül, hogy minden ember tudására, véleményére szükség van, mert így lesz csak szebb jövőnk. Egyszerű ember írja, aki kitárja szívét, s azt akarja, hogy mind gazdagabb legyen az a szocialista ország, melyet ő is a magáénak vall. Nem az ellenséget akarom ezzel meggyőzni, de a húzózkodók- nak mégsem árt megtudni, hogy milyen a mi népünk... Varga Tibor Tiszta utcát Csorváson is Csorvás község utcáit sajnos nem lehet utcának nevezni, hanem baromfifarmnak. Ugyanúgy mint tavaly, már most is kiengedik a baromfikat az utcára, pedig a községi tanács rendelete tiltja. Jó lenne, ha Csorvás község dolgozói is megszívlelnék ezt a rendeletet és azon lennének, hogy az utcák szépek, tiszták legyenek. N. J. Csorvás Egy kirándulásról, ami elmaradt, de mégis sikerült... A bélmegyeri továbbképző iskola hallgatói már napokkal előtte örömmel készültek a tanulmányi kirándulásra a Felsőnyomási Állami Gazdaságba. Sajnos közvetlen az indulás előtt a gazdaság közölte velük, hogy mindig fennáll a száj- és körömfájás és így nem fogadnak bennünket. Ekkor határoztuk el, hogy a Keleti Fény Termelőszövetkezetbe látogatunk el. A továbbképző iskola hallgatói sok érdekes dolgot láttak a tsz-ben. Különösen sokat időztek a vetésnél, valamint megnézték a tsz állatállományát is. Feltűnt, hogy a tsz istállóiban milyen nagy a tisztaság és a rend. Ez is bizonyítja azt, hogy a termelőszövetkezetek izmosodnak, s az ott dolgozók magukénak tekintik a közös vagyont. HIRJÁK BALÁZS ált. iskola ig., Bélmegyer Kisdobos-avatás a Kötöttárugyárban Vasárnap délután Békéscsabán a Kötöttárugyár kultúrtermében kisdobos-avatást rendeztek. Kedves jelenet volt, amikor megszólalt az ünnepség kezdetét jelző harsona hangja és bevonult az üzem munkásőr raja. Majd dobpergés hallatszott, és vakítóan fehér ingben a kisdobos-jelöltek jöttek. A kispajtásokhoz Csete Jó- zsefné igazgató beszélt, összehasonlította a mai gyerekek vidám szép életét a felszabadulás előttiekével Ezután a 22 kisdobos letette az esküt. Az ünnepségen a munkásőrök zászlót ajándékoztak a kisdobosoknak, majd Pataj Pál városi úttörőtitkár zárszava u- tán az üzem kultúrcsoportja szórakoztatta a vendéaeket. 5. A.-NÉ. Békéscsaba íVJWWWWí/WWNVWVWVWWWVW/VWWVWWk Gyümölcsfacsemeték, sorfák és díszfák nagy választékban kaphatók a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat Kazinczy utcai telepén mindennap (középső barakk), piaci napokon Jókai u. 19. alatt az udvarban. 12964 A HáplííS-ág- postájából