Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-25 / 72. szám

MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGINAK LAPJA MB». MÁRCIUS 85., PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 72. SZÄM BÉKÉS MEGYEI * Asa: 56 HMr * VHóg proletárjoi, egyesüljetek! Három éves a nyereségrészesedési rendszer A forradalmi munkás-paraszt kormány 1957 II. negydévóben vezette be az anyagi ösztönzés új formáját, a nyereségrészesedési rendszert. Három évvel ezelőtt in­dult el útjára ez az új ösztönző forma, s ez idő alatt minden két­kedést, a proletárdiktatúra ellen­ségeinek uszításait megsemmisít­ve, bizalmait szerzett. A vállala­tok, üzemek dolgozói bizton szá- méthataaik továbbra is minden év tavaszán az eredményes munká­juk alapján járó részesedésre. , A múlt évi munkasikerek után az idén is megkez­dődött a nyereség kiosztása, melynek módja, s összege év­ről évre fejlődött, növekedett. En­nek a növekedésnek hátterében megtalálhatjuik pártunk helyes politikájának töretlen vonalát, a megváltozott gazdasági vezetést, a reális tervezést, s mindezek kö­vetkeztében a munkások, dolgo­zók megnövekedett alkotó kedvét A múlt évi eredmények elérésé­ben nem kis része van annak, hogy pártunk helyesen alkalmaz­ta az anyagi érdekeltség lenini el­vét. Ezt tette akkor is, amikor 1957-ben bevezette a nyereségré­szesedési rendszert, mely általá­ban megelégedésre talált a dol­gozók között és az életszínvonal emelkedésében jelentős tényezővé vált. Eredményt hozott az elmúlt év­ben is a nyereségrészesedési rend­szer. Igaz, számokban ezt nehéz kifejezni, az viszont tagadhatatlan tény, hogy megyénk szocialista iparának 7,7 százalékos tervtúltel­jesítésében nem kis része van en­nek az ösztönző módnak. Több termést értünk el a mezőgazda­ságban, az építőiparban, eredmé­nyes volt a község-, városfejlesz­tés, a beruházás. A nyereségré­szesedésnek azonban elsődleges és lemérhető jelentőségét a poli­tikai-erkölcsi hatása adta. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók soha nem érezték úgy a gazdaságos termelés és a jobblét, jobb élet között fennálló kapcso­latot, mint az utóbbi években. Az emberek magukénak érzik a vál­lalatot, üzemet. Tudják, hogy a termelékenység növelése, a taka­rékoskodás közvetve és közvetle­nül mind a közösség, mind pedig az egyén javát szolgálja. Ez év tavaszán tartott termelési tanács­kozások félreérthetetlen bizonyí­tékai ennek. Nem volt közömbös a Békéscsabai Ruhagyár munká­sainak, hogy napi, sőt havi tervü­ket nem tudták teljesíteni. A munka jobb megszervezését kér­ték. A Békéscsabai Téglagyárban a szocialista munka brigád tagjai állandóan új dolgokon, új gépek munkába állításán dolgoznak. És van még számtalan más példa ar­ra, hogy megnövekedett a dolgo­zók érdeklődése a vezetés iránt, éberen figyelik a vállalati életet, s nem tűrik a fegyelmezetlenke- dőket, a selej tgyártókat. Termé­szetesen az anyagi érdekeltség fű­zi őket ehhez. De lehet-e a dol­gozók millióit munkájukhoz fű­ződő anyagi érdekeltség nélkül elvezetni a szocialista társadalom­ba? Lehetséges-e szocialista gaz­daságot teremteni e nélkül? A szocializmus építésének eddigi Ur pasztaiatad már feleletet adtak er­re. Nem lehet! És a nyereségré­szesedésnek éppen ebben van nagy jelentősége. Érdekeltté tette a hétköznapok embereit, húzóerőt adott a gyorsabb ütemnek, meg­szüntette a mumkaerővándorlást és segítette kialakítani a törzsgár­dát, melynek minden egyes dol­gozója szakmájának, munkájának igazi mestere. Üzemekben, Vállelatoíkinérl a napokban osztják a részesedést. Megyénk szinte valamennyi üze­me nyereséggel zárt. Egyik helyen kevesebb, másutt többet oszta­nak. Azok a vállalati vagy üzemi dolgozók, akik év közben végzett munkájukban igyekeztek a leg­többet adni, akik gondoskodtak a műszaki fejlesztésről, újítottak, korszerűsítettek, most többet kap­nak. A Békéscsabai Villanyszere­lési Vállalat dolgozói 25,1 napi fi­zetésnek megfelelő összeget, a Szőrme- és Kézműipari Vállalat­nál 23,4 napi keresetnek megfe­lelő összeget, másutt egyhónapi nyereséget osztanak. De ezen vál­lalatok dolgozói olyan eredménye­ket mutattak fel a múlt év so­rán, melyek csak számokban kife­jezve is gondolkodóba ejtik az embereket. A Bánya- és Építő- anyagipairi Egyesülés dolgozói a 129,1 százalékos tervteljesítés mellett 160 családi ház építéséhez elegendő téglát adtak terven fe­lül. A Szőrme- és Kézműipari Vállalatnál 21,6 százalékos ter­melékenység emelkedést értek el. Nincs nagy múltja hazánkban a nyereségrészesedési rendszer­nek, de az eddigi tapasztalatok szerint igen jól bevált ösztönzési mód, s hogy a dolgozók szavaival éljünk: jó dolog. De most, amikor a lendületes, jó munka eredmé­nyeként szétosztják a nyereségré­szesedést, nem lehet közömbös hogy majd 1961-ben lesz-e miből osztani. Egyes vállalatok munká­sai a maguk kárán tanultak, s a következő évnek már az elején lendületesen, jó minőséggel dol­goztak, hogy minél vaskosabb bo­rítékot kaphassanak tavasszal. A követelmények ugyanazok marad­tak, de vérgehajtásuk napról-nap- ra nagyobb erőfeszítéseket köve­tel. Az idei munka azt kell, bizo­nyítsa, hogy megyénk dolgozói is lépést tudnak tartani a gyorsabb ütemmel. A múlt évben volt le­maradás, s nem mindenben sike­rült elérni a kitűzött célt. A ter­veket, igaz teljesítettük, de pár­tunk március 6-i határozatában javasolt öt százalékos termelé­kenység emelkedést azonban már nem. A dolgozók mellett nagy feladai hárul a gazdasági vezetőkre, a pártszervezetekre, szakszerveze­tekre is. Kísérjék figyelemmel a vállalatok gazdasági tevékenysé­gét. Ne tűrjenek meg szabályta­lanságokat. Kellő időben tegyék meg a szükséges intézkedéseket a hibák megszüntetésére. Csakis így érhető el, hogy hároméves ter­vünk utolsó évében biztos alapot teremtsünk a II. ötéves terv meg­kezdéséhez, hogy a nyereségré­szesedési rendszer negyedik évé­ben ismét és még többet oszthas­sanak. Majnár József Itt az ideje, hogy véget vessünk az európai rendellenes helyzetnek Hruscsov elvtárs franciaországi látogatásának második napja Párizs (MTI) Hruscsov francia- országi tartózkodásának második napján a francia állam és Párizs városának vezetőivel, s a kereske­delem legfontosabb képviselőivel találkozott. A szovjet—francia tárgyalások minden vonalon ked­vező légkörben kezdődtek meg. E tárgyalások közül a legfonto­sabb a szovjet kormányfő és De Gaulle személyes tanácskozása volt, amely délelőtt tíz órakor kezdődött az Elysée-palotábam és két óra tíz percen át tartott. A tárgyalásokról nem adtak ki hi­vatalos közleményt, mégsem ne­héz következtetni a megbeszélések tárgykörére. Hruscsov eddigi fel­szólalásaiban, különösen a szer­da esti pohárköszöetőben, három lényeges kérdést vetett fel: a le­szerelést, a német militarizrmis veszélyét és a francia—szovjet barátság szükségességét. De Gaulle pohár-köszöntőjéből kide­rült, hogy lényeges elvi ellentétek á leszerelés és a francia—szovjet barátság tárgykörében nincsenek a két ország között. Ami a har­madik kérdést, a német milita­ri zmust illeti, ebben De Gaulle- nak más az álláspontja. De Gaulle ugyanis kijelentette, hogy az a nagyon rossz propagandát fog ki­fejteni a Szovjetunió népének életszínvonaláról. Beszéljen han­gosabban, mert különben az em­berek azt fogják hinni, hogy Ön rosszultáplált. Az ilyen kedves, humoros jele­netek is bizonyítják, hogy a tár­gyalások a szovjet kormányfőt jó hangulatba hozták. Még inkább a tárgyalások jó légkörére lehet kö­vetkeztetni abból a két pohárkö­szöntőből, amely Hruscsov és De Gaulle megbeszélései után a Ma- tignon-pailotában, a miniszterel­nökségen rendezett ebéden hang­zott el. Ezt az ebédet Debré mi­niszterelnök adta a szovjet kor­mányfő tiszteletére. Az ebéden Michel Debré pohárköszöntőt mondott. Ön — fordult Hruscsov- hoz — tapasztalhatta, hogy a lel­kes érdeklődés, amelyet az Ön lá­togatása nálunk keltett, nem csu­pán egy kimagasló látogató iránt tanúsított egyszerű udvariasság. Franciaországban mindenki tud­ja, hogy e találkozót követően a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy eddig álltak. A francia köz­vélemény reméli, hogy a francia— szovjet kapcsolatok e látogatás után szorosabbá válnak és akkor mértéktelen ambíció, amely ellen a látogatás — nem túlzás azt mon valamikor a Szovjetunió és Fran­ciaország egyesítette erőfeszítéseit, már megszűnt. Ezzel azt akarta mondani, hogy nem áll fenn töb­bé a német Se. | A tárgyalások légköre minden jel szerint jó volt. A megbeszélő- j sek után Hruscsov és De Gaulle mosolyogva lépett ki a tanácsko­zóteremből. Hruscsov az Elysée- palota lépcsőházában mosolyogva integetett vissza az őt üdvözlő tő- ] megnek és ugyancsak rendkívül j jókedvűen üdvözölte az útvonalon ! leisorakozott párizsiakat is. Két epizód is bizonyítja egyéb­ként, hogy Hruscsov szerdán i dani — történelmi jelentőséget nyer. A francia nép — folytatja Deb­ré — őszinte tiszteletet és barát- mililarizmus vészé- ságot érez az orosz nép iránt és | leghőbb óhaja, hogy ez a barátság tovább fejlődjék. Michel Debré beszélt a csaló­dott reményekről, amelyekkel azt béke. Ma — folytatta — már nem látszik illuzórikusnak az a hit, hogy a világ elindulhat azon az úton, amelyre nem lépett 15 év* vei ezelőtt. Ahhoz, hogy béke le­gyen — hangsúlyozta — szükség van bizonyos nemzetközi rendre, a nemzetek közötti összhangra, a népek együttműködésére. Hruscsov pedig, aki pohárkö­szöntőjét papírról olvasta fel, be­széde végén letette a papírt és rögtönözve néhány szóban vála­szolt Debré. miniszterelnöknek. Rögtönzött felszólalásában kije­lentette, hogy bár rövid ideje tartózkodik Franciaországban, máris megállapítja — és szerda meg csütörtöki találkozásai s megbeszélései is ezt bizonyítják —, hogy ami a béke megőrzésé­nek szükségességét és a népek kö­zötti barátságot illeti, ugyanazok az érzelmek töltik el mindkét or­szág vezetőit, azonosak törekvé­seik és gondjaik. Csütörtök délben Terrenoire francia tájékoztatásügyi minisz­ter fogodást adott a Párizsba ér­kezett szovjet újságírók tisztele­tére. A fogadáson, amelyre külföl­di újságírókat, köztük magyaro­kat is meghívtak, meg lehetett állapítani, hogy a nyugatnémet sajtó képviselői között bizonyos idegesség uralkodik. Ennek oka egyrészt az, hogy Hruscsov oly erőteljesen vetette fel a nyugat­német militarizmus kérdését, másrészt pedig attól félnek, hogy a franciákra rendkívül nagy hatást gyakorolt Hruscsov szerdai láto­gatása a francia partizánok meg- a Valerien-he­várták, hogy minden háborúk leg- szentelt helyén i'orzalmasabbja után beköszönt a , gyen. Hruscsov a párizsi városházán terelnök csütörtökön délután a Matignon-palotából röviddel négy óra után megérkezett Párizs vá- a pohárköszöntők elhangzása után , őshazához. igen jó hangulatban volt. Amikor . A városháza előtti téren körül ­Párizs (AFP) Hruscsov minisz- , lül 25 perces beszédében össze­fogásra hívta fel Franciaországot cs a Szovjetuniót, a háború min­denfajta lehetősége és a militariz­mus bárminemű újjászületése el­len. Az egyik legsürgősebb kér­dés — mondotta Hruscsov — a bemutatta huszonhárom éves fiát belül tízezer ember gyűlt össze, De Gaulle elnöknek, azt mondta: j köztük sok fiatal, hogy üdvözöl- német kérdés. Itt az ideje, hogy me, a fiam, már nagyobb, mint ’ íe üruscsovot. A szovjet minisz­terelnök rendkívül meleg fogad­tatásban részesült. én, mármint termetére nézve, de nincs semmiféle esélye arra, hogy elérje az ön magasságát, elnök úr. A második epizód, amelynek fültanúja Raymond Schmittlein UNR-képviselő, a Francia—Szov­jet Társaság alelnöke volt, a kö­vetkezőképpen zajlott le: Hrus­csov odaszólt a tolmácsához, hogy ha nem beszél hangosabban, A városháza nagytermében a hatalmas csillárok fényében csak­nem kétezer meghívott vendég várta a szovjet miniszterelnököt, akit Pierre Devraigne, a városi ta­nács elnöke fogadott. A városi fogadás alkálijából Hruscsov ismét beszélt a tisztele­tére egybegyűltek előtt. Körülbe­éget vessünk az európai rendel­lenes helyzetnek és a hadiállapot­nak. amely Németországgal meg fennáll. Nyugtalansággal tölt el bennünket a fejét ismét felülő német militarizmus és nyugtala-. nít bennünket az a türelem, a- mely ezzel szemben megnyilvá­nul — mondotta Hruscsov. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Hruscsov és kísérete elhagyta a városházát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom