Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-19 / 15. szám

1989. Január 19., kedd

KfiKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

A sarkadi járás KISZ-életéről

Okányb&n, úgy adódott, hogy várakozni kellett félórácskát. Betértünk a községi pártszervezet frissen átalakított épületébe. Érdeklődésünkre elmondták az elvtársak, hogy többek közt társadalmi munkával is sikerült a régi parasztházból olyan modern, tágas épületet „varázsolni”, melyben a pártszervezet mellett több más szerv is hajlékhoz jut, így például a KISZ,

— Az ám, a KISZ, szóllaSt meg mellettünk egy elvtársnő, a járási pártbizottság tagja, egyben KISZ-tag is, aki Oká'yban járva megtekintette az újjá alakított pártházat. Megkértük, mondja el, milyen a KISZ-élet általában a járásban. Közléséből az alábbi kép alakult ki:

Okányban példáid jól mennek a dolgok. A KISZ-munkát eddig bizonyos mértékig akadályozta a helyiséghiány. Ez most megoldódott;

Sarkadon a fiatalok maguk hozták rendbe székházukat. A bútort és a különféle társasjátékot rendezvények árából vásárolták.

A területi KISZ-szervezeten kívül erős alapszerv van a cukorgyárban, a kendergyárban, a gépállomáson, a Lenin, Dózsa, Petőfi és a Kossuth termelőszövetkezetben., de különösen erős a KISZ a gimnáziumban, ami érthető, hiszen Csausz elvtárs, az iskola igazgatója, a KISZ Központi Bizottság tagja, nyilvánvalóan szívén viseli a fiatalság ü- gyét. — A területi kiszesek sportban is tevékenykednék. Kézilabda- és tornászcsapatuk van. Kulturális téren sem tétlenkednek. A felszabadulási seregszemlére az Énekesmadár című ’ színművel jelentkeznek majd.

Geszten inkább a lányok tevékenykednek. Az ottani nőtanács patronálja őket. Van kézimunkaszakkörük. A seregszemlére a „Pettyes”-sel rukkolnának elő, a- zonban sem a Megyei Könyvtárnál, sem a Jókai Színháznál nem tudták megszerezni a színdarabot. De remélik, valahogyan hozzájutnak. — A geszti fiúk egy része jelenleg még előbbre valónak tartja az üres szórakozásokat a hasznosaknál. Fém ártana bará- tilag beszélgetni velük arról, hogy a KISZ-ben a becsületes fiatalokra szép feladatok várnak;

Biharugrán, miként bizonyára mindenre, a KISZ-életre is pezs- dítőleg hat, hogy a falu tisztán látó parasztjai ráléptek a termelőszövetkezeti útra. A volt parasztproletárok lányai, fiai tekintsék becsületbeli ügyüknek, hogy Ugrán is magasba lendüljön a vörös csillaggal ékes, nemzeti- színű KISZ-lobogó!

Az úttörő mindig segít

Szép kezdeményezést indított útjára Békéscsabán, a VII. számú általános iskola Munkácsy Mihály úttörő csapata. A legutóbbi csapatgyűlésen elhatározták, hogy addig, míg ez a rossz időjárás tart, amíg síkosak lesznek a járdák, inspekclós szolgálatot tartanak a Luther utca 1 szám alatti helyiségben. hogy az idős embereket segítsék. A segítség-nyújtás kiterjed arra, hogy vizet hordanak, bevásárolnak. tüzelőt készítenek a begyújtáshoz. Most minden délután várják azokat, akik majd szólnak az inspekciósnak, hogy hol és melyik idős nyugdíjas néninek vagy bácsinak kell segite- ni.

Előadások

a talajerőgazdálkodásról

Ahol megbecsülik a fiatalokat

Nagy szükség van minden termelőszövetkezetben a fiatalok munkájára is. S hogy ez mennyire igaz, hadd mutassuk be a sarkadi Dózsa termelőszövetkezet ifjúságának munkáját.

A fiatalokról Varga Sándor elnök és Guth Gábor főagro- nómus csak dicsérettel beszél, de a tsz tagsága is szereti 6- ket, megbecsülik munkájukat. Hogyne lennének büszkék az olyan fiatalokra, akik az országos silózási versenyben elsők lettek a termelőszövetkezetek között? És e- zek a fiatalok még ötezer forint jutalmat is hoztak a hírnév és első helyezés mellett.

— Érdemes és kell is a fiatalokkal foglalkozni ■— mondotta az elnök és agronó- mus. —\ Aratás és cséplés idején különösen megállták a helyüket és a lelkesedésük, munkakedvük nem ismert lehetetlent. Problémánk volt a búzaszállításnál, nem volt munkaerő, s a fiatalok vállalták. Éjszaka hordták a búzával telt zsákokat, nappal pedig a cséplésnél dolgoztak. Ez csak egy példa áldozatos munkájukra, de

mondhatnánk többet is.

A tsz vezetősége — látva a fiatalok lelkesedését — ni«ffbecsüli őket, segít problémájukon, támogatja kezdeményezéseiket.

A tsz fiataljai csaknem mind KISZ-ta- gok, összesen negyvenötén. Kellene helyiség, ahol szórakozhatnak, tanulhatnak. Ezt a vezetőség segíti megoldani. Az elmúlt évben kaptak S hold földet a tsz-től, kísérleti célokra. Erre külön pénzügyi és termelési tervet maguk a fiatalok készítettek.

A kulturális munkában Tóth Ferencné pedagógus segít. Esténként három kilométerről kerékpárral jár hozzájuk, tanítja őket népi táncra, és segíti a színjátszókat is.

Jól érzik magukat itt a fiatalok, mert megbecsülik őket, gondoskodnak szórakozásukról, fejlődésükről.

Állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, . különösen azokban a községekben, amelyekben most alakultak szövetkezetek, igen. sok gondot jelent a talajerőgazdálkodás megszervezése. A TIT Békés megyei Agrár- tudományi Szakosztálya különböző szakelőadásokkal siet a termelőszövetkezeti elnökök, mező- gazdasági szakemberek segítségére, hogy a talajerőgazdálkodás és a trágyázás időszerű feladatairól idejében tájékoztassa őket. Bé- kécssbán a TIT-klubban január 15-én, pénteken délután 2 órakor dr. Sípos Gábor egyetemi tanár az említett témakörből tartott előadást. A jövőben Békéscsabán sorozatosan lesznek ilyen és ehhez hasonló mezőgazdasági szakelőadások, amelyek nagyban * megkönnyítik majd a szakembereink munkáját, a szövetkezeti gazdaságok termeléseméit szervezését;

/huu [eftyketütoU

]Nem átok, de áldás

1 200 000 szovjet katona leveti az egyenruhát, s beáll a munka hadseregébe.

— Csuda sok bácsi — ámuldozik a roppant szám hallatára kislányunk. Nagyosan Itérdi: — És mit csinálnak, ha már nem katonák?

hová kerülnek, vu

Valóban, lesz velük?

De vajon kérdés-e ott, egy o- lyan országban, ahol a kommunista társadalmat építik a milliók? Egyre újabb, modernebb és több gépet ontanak a szovjet gyárak és mégsem elég a gép, s a fokozódó automatizáció ellenére — a Nyugat legnagyobb á- mulatára — nincs tétlen munkáskéz. Hogyan lehetséges ez? ‘ Hiszen náluk a termelési verseny és az automatizálás éppen az ellenkezőjét szüli: csődöt, válságot, munkanélküliséget. De miként is érthetnék meg a profit eszelős hajhászói a Szovjetunió meg a többi szocialista ország „csodájátf, „csodatevését”, melynek pedig olyan egyszerű az oka: a bányák, gyárak, tervasztalok és mezők népe a maga gazdája.

Amíg például a. tőkés világ pénzügyi központjában, az Amerikai Egyesült Államokban a monopóliumok gazdái amiatt izgulnak, hogy más tőkés országok javára tolódik el az erőviszony, s emiatt gyengül a dollár — amíg olyan silány gazdasági mentőöv után kapnak, hogy megkövetelik a 250 külföldi katonai támaszponton élő 650 ezer amerikai katonától, miszerint az ország pénzügyi helyzetének szilárdítása érdekében fizetésüket ne idegen, hanem ame- ■merikai termékre költsék, addig a Szovjetunióban homlok- egyenest más a helyzet. A hétéves terv új létesítményei, az é- pülő hatalmas vízierőművek,

fémkombinátok, a rendkívüli méretű lakásépítkezés számara külön nagy jelentősége van a leszerelésnek — olvashatjuk a kommentárokból. A szovjet népgazdaságnak nem gond, hanem valóságos áldás lesz minden új felszabaduló kéz. „Egymillió 200 ezer — ez óriási erő

— írja a Szovjetszkaja Rosszija.

— Ezer és ezer új kőműves, a- ranybányász, útépítő, lakatos, gabonatermelő, technikus, orvos, mérnök, tanító... Az állam évi 16—17 milliárd rubelt fog a leszereléssel megtakarítani. Menynyi új lalsóházat, iskolát, szanatóriumot, színházat kap a szovjet nép ebből a pénzből!"

S ha ma megkezdődhetne már a nagy, az általános leszerelés, milyen óriási örömmel bújtatná ki fiait a szovjet nép az ,,angyalbőrből” egy szálig! Az igy munkára kész milliók nem tétlenkednének egyetlen pillanatig sem, hiszen ezer meg eZer nagyszerű feladattal várná őket a gigászi társadalomépítés.

Igen ám, a mi világunkban ez körinyű, de hogyan kövessék a példát kapitalistáék? Hiszen A. denauerék meg a többi militarista legszívesebben minden fegy- verfoghatót mundérba kényszerítene, nemhogy leszerelne.

Hiszen ha kizárólag rajtuk múlna a dolog, így tennének, semmi kétség. Azonban Hitler és Mussolini óta nagyot fordult a világ sora. A szovjet nép áltál mutatott nagyszerű példát a tőkés világban élő népek is követni szeretnék. Nem kívánnak pénzeszsákjaik telhetetlensége miatt elpusztulni. És ha egyszer valamely nép ott Nyugaton az átok helyett az áldást választja, az ilyen roppant akarat ellen sem érvvel, sem erőszakkal nem boldogulnak az urak.

—húr—

Egy agrármérnök krónikája...

Fontos lizfemány

i

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK. TSZ-TAGOK ES EGYÉNI TERMELŐK JÖVEDELMÉT BIZTOSÍTJA

az Allatforg almi vállalat

tóckkö'déd&d akcióba

RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST A KÖZSÉGI FELVÁSÁRLÓK, A JÁRÁSI KIRENDELTSÉGEK ÉS A VÁLLALAT SZERZŐDÉSES OSZTÁLYA AD.

Békés megyei állatforgalmi Vállalat, Békéscsaba, Széchenyi u. 6. Tel.: 10-34

Görnyedt hátú, ősz ha_ ju, idős bácsi találkozik az utcán Pataj Mihály megyei főállattenyésztő- vel. Némán kezet nyújt, hosszan nézegeti, mint rég nem látott gyereket szokás, s köszönés helyett azt mondja:

— De nagy lettél, Miska fiam! Hallom, hogy az egyetemet is elvégezted. Igazán örülök. Kár, hogy szegény apád nem érhette meg.

A nagyság ez esetben nem a termetre vonatkozik, mint az később a beszélgetésből kiderül. Egy pohár sörre betérnek a büfébe, s a régi emlékeket felelevenítve, kellemesen eltársalognak,

— Emlékszem, amikor még gyerek voltál, az én fiammal együtt szaladgáltatok mezítláb a poros úton. Apád sokat betegeskedett, így hát korán munkára szorított benneteket. Jól emlékszem arra is, még egészen gyerek voltál, amikor először mentél sum_ másnak. Azután cselédnek szegődtél.

—• Mit tehettem volna mást =r leleli »Miska”,

akibal azóta agrármérnök lett s legközelebbi céljául a doktori cím elnyerését tűzte. — A család nagy volt, a föld kevés, kenyér kellett. Bizony, nagyon nehéz napokat éltünk akkor.

Mindketten elhaügat- nak, elmerülve a régi emlékekben. Rövid szünet után ismét az öreg töri meg a csendet:

— Mintha csak most történt volna, úgy emlékszem rá, amikor hazajöttél a hadifogságból. Aztán pártmunkás lettél, a csabai Vörös Október

Termelőszövetkezetbe léptél alakuláskor, 9 hívtál minket is. Azóta, hogy onnan elkerültél, keveset látlak, most te mesélj, mi mindent csináltál.

— Arról akár reggelig mesélhetnék — válaszolja a kérdezett. — Azóta tíz esztendő télt el Emlékszik bizonyára, hogy 1950. január elsején a városi tanács főállattenyésztője lettem. Az állatokat ugyan nagyon szerettem, de csak hat elemit végeztem annak idején, bizony nehéz

feladat elé állítottak. Innen hamarosan a megyei tanácshoz kerültem, ahol lassan egy évtizede dolgozom ugyanabban a beosztásban.

Koccintanak. Az agrármérnök lassan, szür- csölve iszik, mintha-időt akarna nyerni a gondolkodásra. Emlékezetében felelevenedik az elmúlt tíz esztendő sok-sok e- seménye. Halvány pír önti el az arcát, amikor arra gondol: milyen büszke volt az első miniszteri dicséret napján. De azóta újabbnál ú- jabb örömök érték. Ünnepélyes alkalmakra mellére tűzte a „Kiváló állattenyésztő" jelvényt, a ,Munka Érdemrend”- et, az sem kis dolog, hogy évről évre az országos mezőgazdasági kiállításon Békés megye aratja állataival a legnagyobb sikert, 1959-ben pedig országosan első lett a megye az állattenyésztésben

■— Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy sok szép eredményt értünk él az utóbbi években — magyarázza Pataj

Mihály. — Különösen örülünk a termelőszövetkezetek szép állatáüo_ mányainak. Jóleső érzés, hogy számos helyen már az állattenyésztés adja a fő jövedelmet. Én magam is sokat tanultam, de igyekeztem szakmai tanácsokkal másoknak is segíteni. Így az eredményekben némi része van a szakembereknek is.

Búcsúzóul még hozzáteszi:

— Magam sem hittem volna, hogy tíz év alatt a magánéletemben és a munkámban ennyi változást, előrehaladást érek él. Oly nagy öröm ez, hogy szavakkal aligha érzékeltethetjük. Annak örülök legjobban, hogy állatorvosok, állattenyésztési szakemberek, de az egyszerű állatgondozók is egyre többet tanulnak s nagyobb hozzá értéssel segítenek az állattenyésztés fejlesztésében. Így összefogva megvalósíthatjuk a pártkongresszus célkitűzéseit^ is és. fáradozásaiknak meg lesz a gyümölcse.

ARY RÓZA