Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
BÉKÉS MEGYEI Ara 60 fillér M. V Világ proletárjai egyesüljetek! ** T il MEPUJSAG 196«. JANUAR I.. PÉNTEK MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, I. SZÁM I960 Mai számunk tartalmából: Pártmegbizatás (2. old.) » * f r , * „Gyula termelőszövetkezeti város" $ (3. old.) » * Egyetértésben Ecsegíalván (4. old.) Szilveszter éjszakáján $ (6. old.) j I I BOLDOG ÜJ ESZTENDŐT pj^zerkilencszázhatvain, január 1-et mutat a naptár, s az emberek ajkéiról, amerre csak járunk, hangzik a kedves, baráti kívánság: erőt, egészséget, békét és boldogságot az új esztendőben. Ezt kívántuk a családnak, kedves ismerősöknek, a jó szomszédoknak Szilveszter éjszakádéin, s pohárcsen,gés köziben búcsúzituink az ó-esz- tenriőtől, köszöntöttük az újat. Koccant a pohár és csendült a dal. A gazdagon terített asztalok mellett boldogan ölelkezett a munkás a paraszttal, a mérnökkel a közös vacsorán. Áldomást ittak egy év eredményes munkájára, mely közös erőfeszítésük nyomán fakadt. Mert eredményekben gazdag, sikeres volt az a háromszázhiatvanöt nap, amelyet magunk mögött hagytunk és minden napja új színnél, új tartalommal gazdagította egyre jobbá és szebbé formálódó életűinket. Az egyik nap új lakásokkal örvendeztették meg az építő és építőanyag- ipari munkások a hajlékgondokkal küzdőket, terven felül több ruhát gyártott a textilmunkás, a másik nap arról értesültünk, hogy újabb parasztok ezrei indultak el a szövetkezetek felé, s a közös munka révén több kenyeret, húst, tejet kap az ország a mezőgazdaságtól. Hírt kaptunk arról is, hogy a tegnap még egyéni útját járó paraszt előtt egyre jobban kitárul az élet és idős fejjel újra iskolapadban ül, együtt fáradozik a falusi tanítóval, hogy a mai kor tudományát elsajátíthassa. ¥gen, új színekben, gazdagabb tartalom- mai telt meg 1959-ben népünk élete. Az elért munkasikerek nyomán a gazdagabban terített ünnepi asztalok egy összegben fejezik ki, hogy az ország dolgos népe szívben, lélekben mind jobban egybeolvad, s közös erőfeszítéssel hajtja végre a párt által meghirdetett országépítö programot. Kifejezi, hogy egyetért vezetőivel és velük öszefogva kölcsönös küzdelemben írja történelmünk új lapjait. Tavaly tavasszal a párt felhívással fordult az ország dolgozói, hoz. Javasolta, hogy teljesítsük túl 1959- ben az 1960-ra tervezett legfontosabb nép- gazdasági mutatókat. És a nép válaszolt A felhívás nyomán, a kongresszusra készülés közben kibontakozott munkaverseny — egyes maradi embereket megcáfolva —, kitűnő eredményeket hozott. A mi megyénk munkásai is részt vállaltak ebből a nemes küzdelemből és a legtöbb helyen közelebb hozták a holnapot. A Békéscsabai Kötöttárugyár, a Forgácsoló Szerszámgyár, a téglagyár és több más üzem dolgozói már 1959 decemberében új esztendőt írtak. íme, így vált valósággá a párt felhívása, mely többek között azt mondja: magunknak kell kovácsolnunk a holnapot. Bort, búzát, békességet kíván a paraszt, így köszöntik egymást az új év küszöbén, és e kifejező szép köszöntésből és kívánságból egyre több valósult meg az ó-eszten- dőben. Több bor, nagyobb darab kenyér került az asztalra, a jól végzett munka nyomán egyre nagyobb boldogság vert fészket a családi hajlékokban. Több ruhával, mosógéppel ajándékozhattuk meg szeretteinket, egyre több motorkerékpár és autó tarkítja nemcsak a városi, hanem a falusi utcák forgatagát és épülnek, szépülnek váro_ saánk, faJvaimk. J£ívánitufc mi mindezt, s meg is valósítottuk. De hogy ez a szép és jó kívánság valamennyiünk életében egyre inkább egyformán öltsön testet, alhihoz mindenek előtt béke kell. Béfke, mély velünk együtt az egész világ haladó gondolkodású emberiségnek egyetemes érdeke. Ez az alapvető feltétel ahhoz, hogy valamennyi más jókívánságunk teljesülhessen. Kívánjuk hát a világ vezető politikusainak, hogy az új esztendőben siker koronázza munkájukat, egyezzenek meg a leszerelésben, űzzék el a világ egéről az évek óta tornyosuló háborús fellegeket, s az öldöklő fegyverek helyett a világmindenség titkait leutaló rakéták fénycsóvái világítsák be az eget. Békére vágyunk, hogy ennek nyomán több búzánk, borunk legyen, de a vágy, a kívánság valóra váltásához küzdelmünk, harcunk szükséges. Harcos, munkás hétköznapok szükségesek ahhoz, hogy e szép kívánságok az új esztendőben még jobban realizálódjanak. Több búzát kívánunk, mely alatt több mindent értünk. Értjük benne csaknem az egész életet, mindazt a földi jót, melyből egyre többet igényelnek az emberek. Ezt kívánjuk, s ez a kívánság ölt testet abban a nagyszerű programban, amelyet a párt VII. kongresszusa a közelmúltban megszavazott. A kongresszus életünk további javulását, az ország gyarapodását, minden ember egyéni boldogulását tűzte célul. S amikor derűs hangulatban búcsúzunk az ó-esztendőtől, úgy fogadjuk az újat, hogy abban még sokkal nagyobb feladatok várnak ránk, még több a tenmdvaló. Ez az élet rendje, mert a fejlődésben, a haladásban nincs és nem lehet megállás. Nincs és nekünk magunknak, mindenkinek külön-külön és együttesen keU megteremteni kívánságunk valóra váltásához a feltételeket, A kongresszuson elfogadott második ötéves terv irányelvei külön-külön is megszabják a tennivalókat. Az ipari munkáshoz, a műszakihoz, a tervezőhöz, a mérnökhöz, a gyárigazgatóhoz szól, amikor azt tervezi, hogy 1965-re mintegy 65—70 százalékkal növeljük az ipar termelését. És elsősorban a parasztemberhez szól, amikor azt mondja, hogy az új tervidőszakban 30—32 százalékkal növeljük a mezőgazdaság termelését. Küiön-kü- lön szól az emberekhez; a közlekedés dolgozóihoz, az ország értelmiségi embereihez, az élelmiszeripar munkásaihoz s mégis valamennyien értünk belőle, amikor olvassuk, hogy a termelési tervek jó végrehajtása kapcsán az ötéves terv időszakában 26—29 százalékkal nő az egy főre eső reáljövedelem s 40—45 százalékkal a fogyasztási alap. Értünk belőle, s a kongresszus után tovább folyó szocialista munkaverseny egyre növekvő eredményei azt mutatják, hogy munkásosztályunk magáénak vallja a tervet és meg is valósítja azt. És ért belőle úgy is, mint az ország vezető ősz« tálya, kinek vállán nyugszik a felelősség azért, hogy mikorára segíti át szövetségesét, a parasztságot is a szocializmus vágányára. Érzi ezt a felelősséget a munkásosztály. Áldozatra kész fiai hetek óta a falvakban járnak, parasztok ezreivel vitatják a jövendő lehetőségeit, a szocialista nagyüzemek kialakításának tennivalóit, a kongresz- szus beszámolóit és határozatait. Vitatják a békés alkotás nagy tervét, mely azt célozza, hogy a következő években befejezzük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását: úgy, hogy erőfeszítésünkkel egy időben növekedjen jólétünk, életszínvonalunk. JT^e amikor többet, jobbat kívánunk ma_ gumiknak, másoknak, arról is essen szó, mit tehetünk azért, hogy az új esztendőben a tavalyinál is több legyen. A megvalósulás kulcsa adva van. Parasztok ezrei mutatták meg a múlt esztendőben is, hogyan lehet szebb, gondnélkülibb az élet, tettebbek a kamrák és gazdagabb az ország, ha összevetik erejüket és szövetkezeti gaz- dóságokban munkálkodnak. S a több — noha sok szövetkezeti gazdaság még a kezdet rögös útjait járja —, máris szembetűnő; 1959-ben 3,6 mázsa búzával Volt több megyénkben a szövetkezetek holdanként termésátlaga, mint az egyéni gazdáké. Tudják ezt legtöbb helyen a falvak parasztjai és a jó szó, a baráti eszmecsere az eredmények megdönthetetlen ténye egyre több parasztot indít új élet felé. A minap kelt szárnyra a hír, hogy Gyulavári, Bélmegyer, Magyardombegyháza és Gyula város parasztjainak túlnyomó többsége szövetkezet, be egyesítette erejét, s hogy nincs a megyének olyan zuga, ahol ne szövetkezet alakításáról, vagy a meglévők szilárdításáról beszélgetnének az emberek. Igaz, hogy még ma is vannak, akik tartózkodók, várakozó állásponton vannak és mit is kívánhatunk mi ezeknek az embereknek. Többet, jobbat az új esztendőben. Szűk parcellák helyett nagyüzemet, melyben nagyobb alkotásokra, több és jobb, olcsóbb termékek előállítására képes a dolgozó paraszt. Hisz- szűk, hogy ez a kívánság egyre jobban valóra válik a mi megyénk falvaiban s még több búzát, bort rakunk a békés élet asztalára Sikerekben gazdag, boldog új esztendőre számítunk. Hisszük, hogy 1960, hároméves tervünk utolsó esztendeje, sok új alkotással, anyagi javakkal gazdagít bennünket Bizakodva ünnepeljük tehát az új esztendő első napját, reménnyel telte tekintünk a jövőbe. gzilveszter éjjelén a családra, barátainkra, az emberi haladás ügyére, a békére emeltük poharunkat. Az új esztendőben e nagy célokért akarunk dolgozni. S ha mindannyian ezt tesszük, boldog új esztendőnk lesz.
