Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-10 / 291. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG MM. december 10., tzeid* Ügyek és emberek December tt, hétió reggel. Hét órát mutatott a vésztői templomtorony órája, amikor éles fütyüléssel az utca zúzmarás Iái mellett zakatolva haladt el a kisvonat — Piactér — kiáltották csaknem egyszerre a jegyvizsgálók, a- mint a kisvonat a főtéren megállt. Bár piac volt ezen g napon Vésztőn, de a téren 3—4 asszonyon és néhány munkába siető emberen kívül senkit nem lehetett látni. De álljunk meg egy pillanatra. Nézzük csak mi törté- liik a község vasútfelőli szélén így reggel hét óra és negyed nyolc között a párt községi bizottsága titkárának lakásán. — Zörgetnek a kapun — szóit Pardi elvtárs felesége. — Ne haragudj már, hogy ilyen korán alkalmatlankodom — kezdte mentegetőzve a hatvanév felé közeledő Turbucz Zsiga bácsi, egyénileg dolgozó paraszt. — Mondja csak bátyám — biztatta Pardi elvtárs. — Bajban vagyok, oszt1 nem tudom mit is kezdjek, úgy gondoltam eljövök hozzád, mint a község párttitkárához tanácsot kérni... Hét hold földem van, de jóformán semmim sem termett, .mert a víz kiölte a vetéseimet. A bizottság annak idején meg is állapította hat holdon a vízkárt. Most meg jött egy papír, amin az áll, hogy csak egy holdon pusztított a víz. Azért jöttem el, hogy tegyen igazságot a párt, akkor belenyugszok... — írjon bátyám néhány-soros kérelmet, g adja be a tanácshoz, és májd megnézzük, mit lehfet'ösi- nálni —nyugtatta meg Pardi elvtárs az izgatott idős embert. — Ha a bizottság hat holdon állapította meg a vízkárt, akkor el is tudjuk intézni... S a Turbucz Zsiga bácsi -beszél, getése után negyed óra hossza múlva már siető léptekkel igyekezett a lakosság által jó} ismert és közmegbecsülésben álló Pardi István a pártbizottság felé, hogy szíves szóval, segítő készséggel koT- várja a pártbizottsághoz betérő embereket. Otközben még jó néhányon megállították, tanácsot, útbaigazítást kérni. Fél kilenc múlt néhány perccel, amikor a pártbizottsághoz ért — Magára várunk Pardi elvtárs — szólalt meg a középkorú asszonyka, amint a párttitkár az »jtón belépett. — Igen? És miről lenne szó? — Eljöttem az öcsémmel, neki volna kérése,.. — Mi volna az? — Ott kellett hagynom az e- gyetemet, most a harmadik évben — kezcfte a fiatalember — nem bírtam tovább a tanulást... Szeretnék valami könyvelői munkakörbe elhelyezkedni... — Lehet, hogy sikerül — adta a választ Pardi elvtárs rövid gondolkodás után —, mert a takarék- szövetkezetbe kellene egy számolásban jártas ember. Javasolta a párttitkár, adja be kérelmét a takarékszövetkezethez, és majd étesítik az eredményről. Amíg e beszélgető* véget ért, kétszer csengett a telefon. Alighogy eltávozott nővérével a fiatalember, máris nyüt az ajtó. Turbucz bácsi, a párttitkár korai vendége jött — Jó lesz így? — tett Pardi elvtárs asztalára néhány soros levelet — amit a tanácshoz, a vízkár ügyében akar beadni. — Jó lesz bátyám — válaszolta a párttitkár, miután elolvasta a levelet — csak ragasszon rá okmány bélyeget. ®s újra nyílt az ajtó. Egy 85— 40 év körüli asszony jött. — Akkor menjünk át az OTPhez, meg a tanácshoz — állt fel az asztaltól Pardi elvtár». Amint útközben megtudtam, az asszonykát Nagy Ferencnének hívják. Férje már az ellenforradalom előtt is tsz-tag volt. Az ellenforradalom után pedig a Vörös Csillag Tsz élére állt, és visszahozatta a széthurcolt jószágállományt, s az egyéb közös vagyont. A múlt év őszén — a- mint Pardi elvtárs Is mondta — mások személyeskedése miatt kilépett a közösből lányával e- gvütt, s most csaknem tízezer forintot követelnek rajtuk — pedig semmit nem hoztak ki a szövetkezetből. Hogy ez tisztázódjon, rendeződjön az igazságnak megfelelően, ezért ment Pardi elvtárs ig Nagynéval az OTP-hez, a tanácshoz. Közben a tanácsháza lépcsőjén egy idősebb ember hívta félre Pardi elvtársat; Csak később tudtam meg, hogy párttag volt, aki figyelmeztette a párt községi titkárát, hogy szomszédja jelentkezett tagjelöltnek, de meg kell nézni, mert két-három évvel ezelőtt volt neki egy bonyolult ügye. Ufe* -pártbizottságra, visszatérve néhány perc múlva egy 58 év körüli őszülő hajú ember jött be. Köszönt, leült, s máris mondta: — Azért jöttem, hogy bejelentsem: csütörtökön este hat érakor megalakulunk... Mégpedig az én lakásomon. A neve haltenyésztő szakcsoport lesz. Szeretném, ha Szobek elvtárssal is beszélhet- I javaslataira, 8 nénk a közeljövőben a szokcso- tagjait is. port ügyében. (Ugyanis néhány héttel ezelőtt Szobek elvtárs amijavasolta a haltenyésztő szakcsoport létrehozását a vésztőieknek.) Előreláthatóan többen leszünk, mint amennyien az előkészítő bizottságba kellünk. — Nagyon jó lesz — szólt közbe Pardi elvtárs. hajtani az Igazgatóság határozatát. Ez a határozat — hallottuk Pardi elvtárstól — nem más, mint hogy néhány személynek mennie kelj az fmsz-től, mert családtagok és elszámolási viszonyban állnak egymással. Ez pedig megengedhetetlen. Erre a- kart választ kérni Kiss Lajos bácsi — és kapott ie a párt községi bi.ottfágának titkárától, így ment ez déli egy óráig. Délután 2 órától párt-végrehajtó bizottsági ülést tartottak, ahol a pártoktatás további feladatait beszélték meg. S ha valaki azt hiszi, hogy a Párt vb. után a kora esti órákban hazatérhetett Pardi István — az téved. Amikor elbúcsúztam tőle, azt mondta: — Ha a vb-t befejezzük, megvacsorázom és sietek a leninfalvi iskolába, ahol kisgyűlést szervez tünk. Feltétlen kimegyek, mert várnak rám az emberek... És ez nemcsak hétfőn volt így. így van ez mindennap. A személyes problémákon túl, a közösséget érintő dolgokkal is bátran jönnek a pártbizottsághoz, Pardi elvtárshoz, a párttagokon túl — amint e példák bizonyítják — a pártonklvüliek, a ma még egyénileg gazdálkodó parasztemberek is. Még azt is szóvá tették már nem egyezer a pártonklvüliek közül is többen, hogy a párttitkár mikor kap már rendes lakást, a Jelenlegi düledező helyett. És mindez a párt iránti bizalom jele. Annak a jele, hogy az ellen- forradalom óta Vésztőn is megnőtt a párt tekintélye, melyet Pardi elvtár» nap mint nap ápol és óv. Ezért alakulhatott nemrég új hármas típusú termelőszövetkezet a községben, s ezért bontogathatja szárnyait most a haltenyésztő szakcsoport. És még másért is: Azért, mert szereti Pardi elvtárs az embereket, és számít a pártonklvüliek véleményeire. erre neveli a párt Balkus Imre A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának közös nyilatkozata Hétfőn közzétették a Kínai N épköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztár aság korma nyáriak közös nyilatkozatát, am«, lyet Csőn Enlaj, a Kínai Népköz társaság Államtanácsának elnöke, valamint Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke írt alá. — A két fél határozottan elítéli az Egyesült Államokat, mert akadályozza a koreai kérdés békés rendezését, követeli, hogy minden fegyveres erőt vonjanak ki Koreából, s így a koreai nép békés úton, külső beavatkozás nélkül egyesíthesse hazáját. — Elítéli, hogy az Egyesült Államok megszállja Tajvant, s elítéli a „két Kína" megteremtésére irányuló »ötét szándékokat is, támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az ország békés egyesítésére irányuló erőfeszítéseit és elítéli az Egyesült Államok jogtalan tevékenységét, amely akadályozza a cél megvalósítását. A két fél erélyesen támogatja a szov- iet kormánynak a fegyverzet általános csökkentésére, az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére, az-%• atomfegyver eltiltására irányuló békés kezdeményezését. A nyilatkozat ezután megállapítja: — A szovjet kormány újabb fontos erőfeszítést tett, hogy szüntessék meg a megszállási rendszert Nyugat-Berlinbem, s vonják ki a külföldi csapatokat Berlinből. A Szovjetuniónak ezek az erőfeszítései a német kérdés békés rendezésére, az európai és a világfeszültség enyhítésére irányulnak. Kína és Korea kormánya határozottan támogatja a szovjet javaslatot, s minden erejével elősegíti megvalósítását. A közös nyilatkozat ezután hangoztatja a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egvségének rendikívüli fontosságát. Újabb közeledés A nukleáris kísérlett robbantó-' Szovjetunió megegyezett, hogy e- sok megszüntetéséről tárgyaló értekezlet hétfői ülésén az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a De Gaulle is megjelenik a nemzetgyűlés keddi ülésén Az új francia nemzetgyűlés keddi formális ülésén de Gaulle tábornok is részt vesz. Az ülés e- gyetlen feladata a nemzetgyűlés elnökének megválasztása. A tábornok-miniszterelnök csak Kir kanonoknak, a nemzetgyűlés koz- elnökének megnyitó beszédét hallgatja végig, a' szavazásnál már nem lesz jelen. gyüttműködnek a kísérletek megszüntetésére vonatkozó tilalom ellenőrzésében. A három hatalom képviselői jóváhagyták az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérletek megtiltására vonatkozó szerződéstervezet második cikkelyét. Az első jóváhagyott cikkely szerint kötelezettséget vállalnak a nukleáris kísérletek megtiltásá’-a, a moet jóváhagyott második cikkely-tervezet S2erin pédfg Vá'lal« jak, hogy együttműködnek a nemzetközi ellenőrzésben. A szerződés cikkelyei önmagukban nem érvényesek, egyiket sem hozzák nyilvánosságra mindaddig, amíg az egész szerződésszöveg el nem készül, illetve az értekezlet be nem fejeződik. — lym ygn a fiamnak, aki a napokban itthon volt, és azt mondta: nem ér ez így semmit apám. És valóban. Mire megyek, milyen jövő áll előttem e- zen a pár hold földön? Semmilyen. Tudjuk, hogy az első évben nem számíthatunk sokra, mert befektetés ke\), de ezzel számot vetettünk. Állami kölcsönnel a- kamánk kezdeni a közöst. Csak amikor a beszélgetést befejezték tudtam meg, hogy Nagy Zsigmond hétholdas egyéni paraszt volt az 58 év körüli látogató. aki szakcsoport alakításán fá- | radozik néhányad magával — de s párt tudta nélkül semeny- nyiért nem csinálnák. A Körös mellett elterülő 60 holdas vízládát szemelték ki maguknak. De rövid ideig tudtunk erről beszélgetni, mert újra kopogtak az ajtón. Kiss Lajos ugyancsak egyénileg dolgozó paraszt, mint az fmsz igazgatóságának póttagja jött megkérdezni, hogy mikor akarja a szövetkezet vezetősége végre♦♦♦♦♦ ♦< i-»« MUNEÁSARCOE A vasöntő Tizenhárom esztendős volt Boyánszki János, amikor édesanyjával egyszer rokonlátogató. ban járt Budapesten, jobban mondva, Pesterzsébeten. Azóta sem felejti az ott töltött napokat. Nagybátyja vasöntödében dolgozott, s este, amikor ha zajöt , sokág mesélt az üz.m.ől, arról, hogyan is ontok a vasat. Jancsi egyre kíváncsibb lett, gyermeki képzelete mind jobban magával ragad'a. Az egyik reggel kérlelni kezdte bácsiká- ját: — Vigyen el engem is másává1. Ügy szeretném látni az öntödét. — Nem bánom —• egyezett bele a nagybácsi —, ei jöhetsz. Csak aztán jól viseld óm magad? — Jó leszek! — ígérte, s hirtelenjében azt sem udta, hová legyen az örömtől. Útközben sokáig kérdezősködött. A nagybátyja alig győzte, hogy az újabbnál újabb kérdésekre válaszoljon. Csigalassúsággal telték az úton a percek. Türelmetlenül vártó, míg od' érnek. Nagysokára aztán ott voltak. Először körbejárták az üzemet, a nagybácsi megmutogatta az öntödét. Amikor pedig megkezdték a csapolást, tágra nyílt szemmel nézte a csodás látványt: a szikrázó vasfolyamot Hazafelé menet egyszer csak odafordult nagybátyjához: — Én is öntő leszek! — Majd hazaérve, édesanyjának is elúj. ságolta: mit látott, mit határozott. Édesanyja nem szólt egy szót sem, csak fejbólintássál jelezte: rendb.n van, fiam! Másnap visszautazlak Békéscsabára. Az iskolában áradozva meséit pesti élményeiről. Tanulótársai magúkban kissé irigykedve hallgatták szavait. Néhány homp múlva vége lett az iskolaévnek. Szeretett volna tovább tanulni, de, hogy segítsen édesanyján, kénytelen volt megelégedni a hét osztály- lyal. Kimaradt az boából. Kezdetben kisebb alkalmi munkával keresett néhány forintot, majd kérőbb traktoros lett a gépállomáson. Szerette a gépeket, de titkon mégis csak az járt az eszében: ha törik, ha szakad, méeia öntő lesz. A gyermekkori élmény még mindig é’énken élt benne, Reménykedett, hogy előbbtítöbb úgy is teljesül a vágya. S amikor 1951-ben az: hallotta, hogy Vácott, a Kilián György öntő:pari isko’ában fiatalokat veszn-k fel tanulónak, azonnal jelentkezett. Sikerült a felvétel. Szorgalmasan tanult, szinte habzsolta a srto, számára mind érdekesnél érdekesebbé váló szakma csmiát-biniát. Jól vizsgázott és az iskolából 1953 b*n Győrbe, a Wilhé'm P'eck Vágom- és Gépgyárba k rü't gva- körtatm. Az iskolában tanultakat szívós szorgalommal gyarapította. Itt csakhamar észrevették, hogy mennyire szeret tanulni és érdeklődik minden új iránt. Egyszer javasolták is neki, hogy iratkozzon be a gépipari technikum esti tagozatára. —> Itt az alkalom ne sza'aszd el — mondták. — Sok hasznosa: tarnt'ha tsz ott Ha meg ne- ktgyűrközől, négy év múlva technikus lehet belőled. Sokáig forgatta fejében a gondolatot: mitévő legyen? — Én kohász szeretnék lenni — hárította el végül is az ajánlatot Később azonban «okszoar megbánta, hogy o'yan el ham árkodét an cselekedett. Mégis jó lett volna, gondolta, olykor-olykor masában, ha hallgattam volna a jó szóra Lyonkor aztán mindig azzal víeasztalta magát, hogy ma jd egyszer pőto'ja, a- mit elmulasztott
