Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-03 / 285. szám
1998. december 3., szerda BGKÉS megyei vepüjsag Hírüdás weavénl1 kél ciikarayárálwl Mezőhegyesről A rohamosan közelgő év vége cukorgyáraink munkájának befejezését is Jelenti, A Mezöhegyesí Cukorgyárban december 14-én fejezik be a cukor gyártását. A körzetében termett cukorrépa magas százalékú (1.7,5) cukortartalma következtében említésre méltó mennyiségű cukrot készítettek. December 2-ig több mint 2400 vagon cukrot szállítottak a fogyasztók. részére. Az említett mennyiségű cukrot, mintegy 16 800 vagon répából állították elő. A cukorgyár napi átlaga 80 vagon, ami azt jelenti, hogy a hátralévő két hét alatt mintegy 350 vagon cukorral adnak még többet ebben az évben a fogyasztóknak. December 14-én leáll a gyár, de-•« □ ►iWtf’iálás nőikül is lehetséges já ku-korieatermés Érdekes vitaülést rendeztek kedden a mezőgazdasági kutató- j •■'tézetek és kísérleti lntézmé-, ryek szakemberei a Magyar Tu-, dományos Akadémián. Gyűrt ty Bála kandidátus • Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet munkatársa ismertette azokat a külföldi és hazai kutatásokat és kísérleteket, amelyek a kukorica kapálás nélküli termesztését té-, lozzák. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a vegys*ecea gyomirtás továbbfejlesztésével kapálás nélkül is jó kukamater- mést érhetnek el a gazdaságok, s ka eddigieknél olcsóbb, gazdaságosabb lehet a kukorica termesztése. | a munkát tovább folytatják, készülnek az 1950-os évre. Üj kazánt építenek, 624 négyzetméter beton alapzatra. Az ország cukorgyárai közül elsőként alkalmazott dob szűrőt, tovább bővítik, amivel nehéz fizikai munkát szüntetnek majd meg, valamint csökkentik a cukorveszteséget. Még jóformán be sem fejezték az Idén termett cukorrépa feldolgozását, de a gyár vezetői már az 1959-es évről, a munkáról, a kellő mennyiségű cukorrépa utánpótlásról gondoskodnak. Kötik a szerződést a termelőkkel. Szerződési tervüket eddig 93.5 százalékra teljesítették. Azt szeretnék, ha ebben az évben e munkákban is év végét jelenthetnének. .Sarkadról A Sarkad! Cukorgyárban a mezőhegyes ihe* hasonlóan december 14-én felezik be a répa feldolgozását. A gyár a cukor mennyiségét illetően nem maradt le a me zőhegyesitől. Ebben az évben mintegy 2739 vagon fehércukrot készítenek a még hátralevő két héttel együtt, és így összesen több mint 18 ezer vagon répát dolgoznak fel. A cukorrépa feldolgosása után itt is a téli karban tartáshoz fognak. A következő évben még jobban fél akarnak készülni, mivel előreláthatóan jóval nagyobb területen termelnek a gyár körzetében cukorrépát, mint az idén. Igaz, a tanácsi «aektorcknál még van lemaradás, de az állami gazdaságok és a termelősaövetkezetek’ már eddig is nagyobb területekre kötöttek eaenődést, mint eredetileg tervezték. Korszerűsítésről, nagyobb javításról, változásról még nem. beszélnek, kivéve azt, hogy egy üj diffúziót építenek. Kincsesbánya lehetne a Körösök völgye Már jó ideje beszélgettünk a megye vízgazdálkodásáról, s egyszer csak azt mondja Kurta József elvtárs, a Gyulai Vízügyi Igazgatóság vezetője, hogy csaknem visszatért a megyébe a Rózsa Sándor ideji gás-, nád- és mocsártenger. Megdöbbenten kérdeztem, hogy miért. — Azért, mert a vízügyi főhatóságok 1958 tavaszáig helytelenül értelmezett takarékossági rendszert vezettek be. Az történt ugyanis, hogy a belvízlevezető csatornák állandóan tele voltak vízzel, mert abból kellett a szántóföldek öntözését is megoldani S mivel a belvízlevezető csatornák állandóan tele voltak, körülöttük állandóan emelkedett a talajvíz, s egyre nagyobb volt az elsásosodás veszélye. Ezt a veszélyt növelte az is, hogy a termelők többsége 5—6 évig rizst termelt egy-egy területen, s amikor már teljesen kizsigerelték a földet, otthagyták a sás és nád martalékául. Köröetarcs® és Kö- rösladány határában is elég nagy területek sásosodtak e). — 1956 óle csökkent ei a veszély? — Csökkent — veszi át a szót Berki Ferenc főmérnök. — Mivel 1955-ig minden országos vízügyi értekezleten napirenden tartották az igazgatóságok szakemberei az elsásosodás veszélyét, míg végre 1956 elején megszületett az a kormányhatározat, hogy külön öntö- zőesatorna-rendszert kell építeni, a belvízvédelmi csatornákat pedig üresen kell tartani. E határozat s a szivattyú berendezések növekedésé "ftSeibSüS '’‘méggyorsaft,- több helyen pedig a korábbi idő felére csökkent á belvíz feveze-v tés. — Baj azonban még mindig van — folytatta Kurta elvtárs. — A legnagyobb baj az, hogy a ise- melök többségének szótárában kizárólag rizstermelést jelent az öntözés. Mi azt mondjuk: nép- i nemként, s a Keleti Főcsaío-nábóJ élelmezési és népgazdasági érdek 5—8 köbméter é.kezik az öntözési a rizstermelés, de termeljék ott, azokon a földeken, amelyen mást nem lehet gazdaságosan termelni. Például a szeghalmi és a gyomai járás szikesem. — Nekem is ez a véleményem — mondja Berki Ferenc főmérnök. A rizs csak hússal jó, de hús csak a szemes és szálas takarmánytól lesz. A fő cél tehát nem lehet más, mint a szántóföldi növények öntözése. Csak egy példát mondok: 1 kg száraz hereszéna előállításához 7—8 száz milliméter víz szükséges, ennyit kell, hogy felszívjanak és elpárologtassanak a here levelei. A tenyésztőben azonban átlag csak 3—4 száz milliméter vízhez jut. Ezért kell az öntözés. Öntözés nélkül ugyanis jó, ha 30 mázsa hereszéna terem holdanként, öntözéssel pedig legalább hatvan. S az öntözés más növények terméseredményét is megkétszerezi. — Gyulán, a Rákóczi Tsz-t nem a legjobbak közt emlegetik — veszi át ismét a szót Kurta elvtárs. — Nos ez a tsa jövő ilyenkorra lepipálja a többieket. Azért, mert 250 hold földön permetező öntözést valósít meg. A békési Előre Tsz egyelőre 150 holdon. Ezt a két tsz-t mint öntözéses gazdasággá igyekszünk fejlesztő »I, hogy azoknak a Békés megyeieknek, akik érdeklődnek az öntözés Iránt, ne kelljen a sohl Szikra Tsz-be menni tapasztalatcserére, hanem itt találják közel, s esetiig különbet. Ugyanis lehetőség van a híres sulii öntözésnél U különbet létesíteni. — Én még nem voltam a ^olti Szikrában, de akik mér jártak ott, úgy beazébwtt.-a. látottakról, mint valami csodáról. Nem kételkedem egy percig sem, hogy a Gyulai Vízügyi Igazgatóság még nagyabb „csodára’” képes. lamok termelése? Ismeretes, hogy a kapitalista gazdaságot áz anarchia és az időszakos válságok következtében tervszerűen irányítani nem lehet. Éppen ezért egész pontosan azt sem tudjuk megállapítani, milyen ütemben történik a fejlődés. Ha tehát az amerikai termelés távlatait akarjuk megvizsgálni , csupán a múlt tapasztalatai alapján végezhetünk számításokat, s nem vesszük figyelembe az ideiglenes, konjunkturális tényező hatását. Az eddigi adatok szerint az Egye- sü’t ÁH amok ipari termelése az 1958—1965. évi időszakban átlagosan évente 1,6—2J! százar lékkai emelkedik majd. A Szovjetunió tehát 1969-ban irtó’érí az Egyesült Államokat ez ipari termelésben még akkor is, ha figyelembe vesszük az amerikai ipar várható növekedését. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió lakosainak száma 1968-ban valószínűleg 15— 20 százalékkal lesz nagyobb, mint az amerikai lakosság száma, a Szovjetuniónak 1—3 esztendő szükséges, hogy a mai nemzedék életében végrehajtsa Lenin történelmi hagyatékát: utolérje és elhagyja az Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben, és döntő győzelmet arasson a kapitalizmus felett. A fentiek érdekében a Szovjetunióban nagymértékben e- melni kell a munka termelékenységét. Ismeretes, bogy a termelékenység a Szovjetunióban mindig gyorsabba» növekedett, mint a» Egyesült Államokban. Egy szovjet ipari munkás ma már egy bizonyos időszak alatt tízszer annyi árut termei, mint 1913-ban, míg az Egyesült Államokban ez az e- mslkedés alig több, mint két. szeres. A hétéves terv a szovjet ipari munka termelékenységét 40—50 százalékkal kívánja emelni! A két társadalmi rendszer békés versenyének egyik legfontosabb mutatója a társadalmi munka termelékenysége. A szocializmus végső győzelmének ideje tehát mindenekelőtt a munkások technikai és energetikai ellátásának fokától függ. A kompién gépesítés és az automatizálás alapvető fegyvert jelent e győzelem kivívásában, kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközök termelésének gyorsütemű növelése objektív szükség- szerűség Éppen ezért a Szov- jehmWn»|[ p’só'prias a nehézipar területén kell utóié, nie és elhagynia az Egyesült Államokat. Az 1959—1965. évii időszakban a szovjet energiatermelés gyorsabb ütemben emelkedik majd, mint az egész ipar termelése. 1965-ben a Szovjetunióban 500— 520 milliárd kilowattóra energiát állítanak elő. Ez azt jelenti, hogy a szovjet ipar energjaellá- tottsága már megközelíti az E- gyesült Államok jelenleei színvonaléit. A vasút villamosításában elhagyjuk majd az Egyesült Államokat. A hétéves terv egyik fontos feladata, az acéltermelés fekte zása. Idén az Egyesült Áramokban előreláthatólag 90—95 millió tonna acélt állítanak elő. Az ellenőrző számok 1965-re 86—91 milliő tonnára akarják fokozni a szovjet acél termelést. Helytelen ferine* ha néhány burzsoá közgazdászhoz hasonlóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok békés versenyét, csupán a nehézipar korlátad közé szorítanánk. Ez a verseny a társadalmi termelés minden frontjára kiterjed: az iparra, a mezőgazdaságra, az építkezésre és a szállításra egyaránt. A nehézipar sikerei azonban fontos eszközt jelentenek a közszükségleti cikke* bőségéinek megteremtésében és a szovjet nép anyagi jólétének további növelésében. Az élelmiszercikkek többségének egy főre eső termelésében a Szovjetunió a hétéves terv végére nemcsak utoléri, de a tudományosan megalapozott táp'ákozási normáit alapvető színvonalában el is hagyja az Egyesült Államokat. A hétéves tervben előirányzott nagyarányú feUendülés minden lehetőséget biztosít arra, hogy 1965 után mintegy öt év során túlszárnyaljuk az E- gyesült Államok egy főre eső termelésének színvonalát és a szovjet emberek számára a világ legmagasabb életszínvonalát biztosítsuk. Kottám • taz-ofcan Tény az, bog? egyre több tsz kimert lel ax öntözés jelent ősé. fet, a jövőre mór 3300 ho'dat öntöznek permetezéssel. A sarkad! Lenin egymaga 500 holdat akar permetezni. Beszélgetésünk során szóba került a permetező és barázdás öntözés közötti különbség. A két módszerről különbözőek a vélemények. Vannak, akik a barázdás öntözés mellett „esküdöznek“. Hatását nem Is lehet elvitatni. A permetező öntözős mellett azonban egy nagyon nagy érv «ól: a szakemberhiány. A permetező öntöző berende «shez nem kell szakképzettség, mert pontos táblázat va«, hogy hány perc alatt, hány mm víz hull a növényre. Tehát aki az órát ismeri öntözhet a Derme*e»ő berendezéssel A permezető öntözés m~'lett szól a* iss, hogy gazdaságosabb A Körösök és. a Berettyó mi-do**- eze 1# köbméter vizet adnak per- • idény alatt. A távolabbi kilátás:»az, hogy a Keleti Focsattv.máiool 20 köométer vizet kap majd percen* ként a megye, de ez még odébb van. Meg aztán a vízből is meg. árt a sok. Az idén is előfordulj hogy az egy»« szaiccscport földjének egy részéből , különösen a laposabb helyekről az árasztásos öntözés után kipusztult a vöröshere. Ez és más szakszerűtlenül történt öntözés felvet egy égető kérdést: Miért nem fordít nagyobb gondot a Földművelésügyi Minisztérium az öntözési szakember képzésre ? A j-lszó ugyanis ki van adva: öntözzenek minél nagyobb területet termelőszövetkezeteink és szakcsoportjaink, de a tsz-ek többsége még csak a kísérletezésig juto.t el. Fél tőle, mert nincs szakembere A rizstől nem félnek, mert viszonylag az a legközismertebb De rizst termelni olyan földeken, ahol 60 mázsa hertszéna, 70—80 mázsa kukorica, 300 mázsa cukorrépa teremne, egyenesen bűn. Ez évben a Gyulai Vízügyi Igazgatóság 69 millió köbméter vizet szol. gáltatott a termelőknek. Ez a víz. mennyiség 11 ezer hóid öntözésére szolgált, de csak azéiv, mert többsége rizs volt. Más növények öntözésére használva elég lett volna sok tízezer hokira, hiszen a 69 millió köbméter vízi ha egyszerre ráeng.dték volna a 11 ezer hokira, 1 méter rrwg-san árasztotta volna el. v Jelenleg van még az öntözéses ,'t gazdálkodásnak egy továbbá átka is. Az, hogy nagyon széjjel 'vár?1'*' aprózva A Gyulai Vízügyi Igazgatóság fél megyét kitevő területén 150 állami és vagy 2 ezer magán szivattyútelep működik. Ha kialakulnának a modern, nagy* üzemi önrlözőf ürtök, akkor az öntözéshez szükséges vízmennyiséget 8—10 szivattyútelep át tudná e- meini. A kialakulóban levő kőrös- ladányi 8 ezer holdas Sírtözőfürtöt például egy savattyútelrp látja el Az öntöző fürtök lényeg-esem le> csökkentenék az öntözés önköltségét, hiszen a nyolcezer holdas kőrösfa dányi örítözőfürt vízellátását szolgáló szivattyú keze'ésébez its éppen úgy 3 ember he’ll, mint ahogy 3—3 kell a jelenlegi 150 szivattyúhoz. — Ha eltűnne a széjjelhuzás, a sovány egyéni érdekek ha jhár-'á- sa, ha a termelők, az apró bolgár- kertészek is összefognának, kineses bányává lehetne vá’toz atni a Körösök völgyet — összegezte a leh-főséceket Kurta elvtárs. Létetedünk, iéokedümk a léh-ttó- *é"ek kihaszná’ása felé, csak az a baj. hogy nagyon szórványosan, na-ey-’O lassan, mert azok, ak’k hohnvp túzokot foghatnának, még mindig apró verebekre va-Msw>»k. Kukk Imre Bőséges volt az idei dohánytermés Az esés* országban befejeződött a dohány törése, és nagy i- ramban megkezdődött a bevágás. A tervezettnél körülbelül tíz százalékkal nagyobb termés mellett a beváltott levelek minősége' is jobb az átlagosnál. A dohány általában bőségesen fizet a gondos munkáért. Az idén egy-egy ho’d ‘izenö*-huszonötezer forintot jövedelmezett, de nem volt ritkaság & harminc—harmincötezer forintos bevétel sem. A termelőszövetkezetek dohány- táblái különösen nagy termést ! adtak: a Nagyszénási Lenin Tsz például 35 holdon termesztett dohányt, amelynek jövedelme csaknem elérte az egvnúVUó három- százezer forintot. Tehát egy-egy holdra harminchéteaer forint jut. Jól halad a szerződéskötés is. A jövő évre tervezett szerződéses területből igen rövid idő alatt máris több mint ötven százalékot lekötöttek. Legjobbak a szerződéses eredmények a budapesti és a nyíregyházi dohánybeváltó és fermentáló vállalat üzemeinél.
