Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-11 / 292. szám
• december íl., csütörtök BÉRES MEGV El nepüjsag Merre tart megyénk festészete? Ligeti Lajos hozzászólása A művelődés százados útjai Munkácsy Mihály és Gyufa Szeretném megszorítani a kezed Mizó elvtárs azért a bátorságért, hogy meg merted mondani az igazat, de meg kellett volna kérdezni az illetékeseket is, hogy milyen alapon mernek ilyen nyakatekert műért pénzt adni. Ha hallottad volna azt a pár munkást, aki szidta azt, aki ilyen nyakatekert képért a munkásság verítékéből 4000 forintokat mer adni) De nem is erről akarok írni, csak válaszolni Lipták Pálnak. Véleményem szerint a realista festészetet olyan képekkel, mint a vásár, lóverseny, csépié® stb. nem lehet magyarázni. Ezek az absztrakt-irányzat felé haladnak. Ez nem más, mint svindli kópia. Akik reálisan, a természetelvűség alapján festenek, azokra naturalizmus vádját különösen azok osztogatják, akik soha nem tanultak meg rajzolni és festeni. Állítom, hogy érzékeny szívvel, jókedvvel megoldott valóságábrázolás közben rengeteg meghitt szépségre, tiszta harmóniára. talál a festő, s kiszabadul az üdvözítőnek minősített irányzatok modorosságából, az időszerűnek hirdetett formalizmusból. A természetelvűség egyszerűsége viszi a művészt a formai szeszélyek forgatagából az élet igazságához, de ehhez rajzolni, festeni kell tudni, nem pedig krikszkrakszszal elintézni, magyarázni a képet! Az úgynevezett formai kísérleA Népújság december 3.-i számában Lipták Pál válaszolt a megyei' képzőművészeti kiállítással kapcsolatosan felvetett kérdéseimre. Lipták Pál elv-társ válaszában nem egészen a felvetett kérdésekre válaszolt, hanem képzőművészetünkben elfoglalt monopol helyzetét féltve, epés hangon, kivont karddal akarta véglegesen elfojtani a bírálatot, ami a sajtóban megjelent, s amely az egyszerű emberek körében fogant, almikor a kiállítást megnézték. Amikor képzőművészetünk sorAz ellenforradalom óta először rendezik meg hazánkban a Magyar—Szovjet Barátsági Hónapot 1959 február második és márc.us első fe ében. Megyénkben a Magyar—Szovjet Batáiti Társaságok nagy gonddal készülnek a barátsági hónap megrendezésére. Kedden délután Békéscsabán, a TIT klubtermében megyei operatív bi. zo tság alakult, hogy a párt és a tömegszervezetek segítségével minél színvona'asabb rendezvényekkel tegyék emlékezetessé a hónapot. Elhatározták többek között, hogy ünnepélyes megnyitóval kezdik az eseménysorozatot, atezések indoklásában sokan a nyugati művészek szabadságára hivatkoznak, de elfelejtik közölni híveikkel, hogy a tanúnak hívott országokban a természetet és az embert a valóságnak megfelelően, reálisan is szabad ábrázolni s ott a realizmusnak is hatalmas tábora van, sőt bízvást állítható, hogy szélesebb körben érvényesül a klasszikus hagyományok ápolása. Nálunk is tudomásul kéne venni az ízlések különbségét, a művészeti megnyilatkozások e- gyéni sajátos vonásait. Kár egyes művészeti csoportok pártoskodása miatt a másfajta szándékúak illetékességét és jóhiszeműségét kétségbevonni. Kormányunk soha még álmodni sem mert összeggel támogatja a művészetet a közösségi szellem jegyében. S ml történt évek óta itt? Egy pár festő magához ragadja a vezetést s félrelök mindenkit, aki pénzszerzési lehetőségének útjába kerül, hogy minél kevesebben osztozkodjanak az erre a célra juttatott pénzen. Hidd el, szebben nem tudjátok a magyar kormánynak meghálálni a magyar életben soha nem hallott gondoskodását a művészekről, mint azzal, hogy ti a közösségi életet igyekeztek kiépíteni, nem pedig gyűlölködést, acsarkodást szítani. Egy festő ne maga hirdesse nagyságát, képet mutasson, sán aggódva tollat ragadtam, szinte természetesnek vettem, hogy fognak a felvetett kérdésekre válaszolná. Gondolom, hegy Lipták Pál cikkem nyomán mélységesen felháborodott. Ha nem vette volna észre, nem általában a művészekről van szó, nem a kiállításon szereplő fiatal művészekről, akik akarnak a helyes ú- tan járni és ez látszik is műveiken. Nem Koszta Rózáról van szó, aki valóban nem hiába látogatta a lenángrádi akadémiát. Válasza nyomán még egyszer tünetesen megnéztem a megyei képmelyhez a békéscsabai Jókai Színház művészei komoly segítséget nyújtanak, Mezőgazdasági és műszaki napokat, kiállításokat, ünnepi film- és könyvhetet rendeznek, élménybeszámolók és tudományos előadások keretében igyekeznek megismertetni a szovjet emberek életét, munkásságát és eredményeit. A barátsági hónapra nagy lel- kesedéssel készülnek a középiskolás diákok is, akik közül sokan leveleznek szovjet tanulókkal. Albumcserét, műfordítást, és egyéb irodalmi tevékenységet tervezgetnek arra az időre. zőművészeti kiállítást, s felvetődött bennem a kérdés, hogy miért akarja egy nevezőre hozni Koszta Róza: Tüntetés az orosz forradalom mellett, Munkásőr, 1919 május 1, Anyám című képeit, vagy Ezüst György: Edit szavalja Dante „Francescá“-ját című képét, az ön által alkotott: Cséplés, Vasárnap, Falusi lóverseny című képével. Helytelen tehát mások érdemeivel takargatni saját hibáit. Az ön mindennapi munkáját Ismerem, tudom, hogy becsületesen látja el feladatát a munkahelyén, de képzőművészeti alkotásaiban helytelen utakat jár és ezt be kell látnia. Nem akarom a közönséget félrevezetni! önt akarom meggyőzni, hogy lépjen nyomdokaiba azoknak a fiatal művészeknek, akik akarnak és tudnak alkotni. Haladjon ami képzőmű veszetünk tudatosan a jövő felé és ne egy neonaávista irányzat szerint. Ne tapogatózzunk a sötétben! Nem tudom, mi az ön álláspontja, kedves Lipták elvtárs, a szocialista realizmusról, de én csak a művei alapján tudom Ítélni. A szándék lehet, hogy helyes (ezt különben bizonyítja téma- választása is.) A képzőművésznek az ecset a fegyvere, ezzel kell megmondania, mit akar. A szándék, amit válaszában kifejtett, sajnos, műveiben nem tükröződik. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy dolgozó népünket kamaszíi- gurákkal, felismenhetetlen alakokkal ábrázolják, és a ml dolgozóink is tiltakoznak az ellen, hogy őket a szocialista realizmus égisze alatt ilyeneknek tüntessék lek A cikkéből az tűnik ki, hogy a dolgozók, a mindennapi élet hősei, akik nap mint nap megteremtik a képzőművészet fejlődésének feltételeit, nem bírálhatnak! Hát akkor ki bírálhat? A bíráló bizottság és a hozzáértő képzőművészetben jártas emberek? Az ön cikkének — úgy érzem — az volt a célja, hogy egyszer s mindenkorra mindenkinek elvegye a kedvét attól, hogy bírálja képzőművészeink alkotásait. Tapasztalataim alapján tévedett! Miután cikke megjelent, sokan kerestek fel, egyszerű munkások, pedagógusok, hogy elmondják véleményüket a kiállítással és még más, a képzőművészeti életünkkel kapcsolatos kérdésekről. Még egyet elárulhatok. Sok munkás és pedagógus elvtánsam- mal fogjuk önnek bizonyítani, hogy nemcsak a tollal, hanem az ecsettel is tudunk bánni! Apróhirdetések Felhívást Az Oroszlányi Szénbányászati Tröszt földalatti dolgozókat keres, A szénfal mellett dolgozók keresete: 2 400 Ft-tól. Időbérben dolgozók keresete 1400 Ft-tól. Családfenntartók évi 58 mázsa szenet kapnak díjtalanul, szállás, munkaruha díjtalan. Étkezés 8,60 Ft-ért. Jelentkezni lehet a Járási tanácsok munkaerőgazdálkodási csoportjainál, ahol a bővebb felvilágosítást megadják. Telekgerendás! Földművesszövetkezet Igazgatósága állomás mellett lévő 1. sz boltjába kereskedői szakmában jártas boltvezetőt keres. Jelentkezés személyesen a szövetkezet Irodájában. A Békéscsabai Aszfaltútépítő Vállalat azonnali belépéssel kubikosokat keres helyi útépítéshez. Jelentkezés a Szarvasi út 1. sz. alatti Irodában. Két kataszteri hold föld Bogárzó-dű- lőben eladó, Érdeklődni: Könd utca 54. sz« Munkácsy és Békéscsaba viszonyát megtnzsgálva, feltétlenül szólnunk kell azokról a kapcsolatokról is, amelyek a nagy festőművészt megyénk akkori székhelyéhez, Gyulához fűzték. Ha békéscsabai élete ugyanis a szegények, az egyszerű emberek világának fokozott megismerését segítette elő, úgy ez még döntőbb volt számára, mert saját tehetsége felismerését adta meg, s elindította tüneményes sikerekben gazdag útjára. Ahhoz, hogy világhírnévre tegyen szert, meg kellett járnia az élet kegyetlen poklát. Élete és pályája nagyszerű bizonysága annak, hogy reális életismeret, néppel való teljes azonosulás nélkül nincs igazi művészet. Benne is az élet mélységeit járva formálódott ki a művész, ekkor telítődött meg lelke népi élménnyel és tartalommal, s ezeket égette a testilelki kínok tüze határozott erejűvé szívében. Beigazolódott az ő életművében és sorsában is a későbbi nagy proletárköltő, József Attila jeligéjének igazsága: Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni/ Ott kell annak megtanulni, Hogyan kell a dudát fújni. Mert pokol volt számára jó darabig az élet. Az volt már sok kellemetlenséggel teli békéscsabai gyermekkora is, mert hamar megérezte az önkényuralom sivár világának kegyetlen ostorcsapásait, hiszen nem volt nagybátyjának jövedelmező állása, s hangi uram mellett sem volt sok kö- nyörületben része, de az volt az Arádon eltöltött két év tó, ahol á testi, lelki szenvedésnek mérhetetlen mélysége vette körül abban a műhelynek csúfolt odúban, melynek mindössze három lakója volt: a mester, 6, és a mester kisfia. Nagy nyomorúságot fed az a szegénységi bizonyítvány, amelyet ebből a korból őríz a róla elnever zett békéscsabai múzeumi Aradon talán még szerencsétlenebbnek érezte magát, mint Csabán! Itt is rendre csalódott az emberekben, kik jószándékot mutatva megzsarolták, megundorodott a helyszerző kocsmák sötét világától, hol a naturalista Zola tollára illő lumpenproletárok adtak találkozót egymásnak, társtalan- nak érezte magát a városban, mert környezetében nem volt semmi vigasztaló. Csak csavargókat, munkanélkülieket láthatott. Ezeket vizsgálhatta éles szemmel és sokat szenvedett, de mégis egészséges szívvel. Egyszer aztán, mikor betelt a pohár, amikor tes- tlleg-lelkileg egyaránt megtört, * szinte jártányi ereje sem volt már, nem törődött tovább a nagybácsi erélyes tiltakozásával: „A magád embere vagy, másra ne számíts!”—útnak indult, hogy felkeresse Gyulára költözött nagybátyját. Nem volt túlságosan szíves fogadtatásban része. A nagybácsi, akinek fogalma sem volt arról, mennyit nyomorgóit és milyen beteg, vissza akarta küldeni. Szerencséjére másnap hatalmas láza lett, s betegsége — a malária — hosszú ideig tartott. Nem is lehetett szó arról, hogy hamarosan visszamenjen. Betegsége idején azzal szórakozott, hogy lerajzol- gatta a szoba falán levő képeket, s örömmel vette észre, hogy azok egyre jobban hasonlítanak az e- redetikre. Amikor aztán Széchenyi arcképét másolta le, s nagybátyja meglepetve látta unokaöccse határozott rajzkészségét, eldőlt jövendő sorsa. Nagybátyja ugyanis — mintegy a beteget vU gasztalva ezeket mondotta neki! „Nna! Talán még festő tó lehel b előledr Egész éjszaka nem tudóit aludni izgalmában. Tervek és fogad« kozások váltogatták egymást re- ménykedő szívében. El tó határoz- ía, hogy nem térítheti el semmi tervétől: festő lesz! Egyre ritkábban kísértett benne régi mesterségének emléke, ilyenkor nagy szomorúság fogta el, de ez csak addig tartott, míg rajzolgatni nem kezdett. Ekkor valami titokzatos hatalom fogta meg szivét, lehullt róla a sok szenvedés emléke, elfelejtette betegségét is, s egészen más világba, a feltáruló szépsé- g k honába jutott. Hát még akkor, amikor nagybátyja a város rajztanárához vitte el! Óriási székben ült Fischer mester, hatalmas füstfelhő vette körül, s alig látszott ki belőle, a- mint benyitottak hozzá. „Valami jóleső nagyszerű érzés fogott el Boldogan szívtam be a levegőt, 8 úgy éreztem, magával ragad, s második Ganymédesként elrövít a végtelenbe. Olyan volt, mint egy korty víz, amit az utolsó percben nyújtanak a szomjúságtól haldoklónak’1 — ahogyan naplójába írta. A sors kezében Fischer mester csak eszköz volt Munkácsy határtalan képessége kibontakoztatásának útján. Az volt Szamossy Elek is, ki felismerve a fiatalember határozott adottságait, Gyulai Lászlóval együtt magához vette. Ekkor dőlt el végleg a sorsa. Még egyszer ugyan meg kellett vívnia a maga harcát nagybátyjával, de miután a próbát jól kiállta, 8 nagyszerű rajzot készített róla, nem volt további ellenkezés jövőjét Illetően. Nehéz munka és sok tanulás következett Szamossy melletti Jól látta az, mennyi mindent kell pótolnia taniványának. Törődött is vele tiszta szívvel. Lelkiismeretesen tanitgatta, hogy a legalapvetőbb műveltséget minél hamarabb megszerezhesse. A fogékony gyermek, aki meglelte élete értelmét, méltó volt mindig Szamossy szeretetére. Nem is torpant meg a maga útján soha. Megállt a maga lábán, nem kéri anyagi támogatást senkitől. A sok-sok szenvedés megtanította arra, hogyan éljen. Megtanította azonban arra is, hogy keservesen megtalált életpályájához — ha kell — tíz körömmel tó ragaszkodjék. Sok if júkori szenvedése megacélozta erejét a harchoz, megtanulta, mi az élet! A magyar kritikai realizmus megteremtője lett a festészetben. Az általa megteremtett irány társadalmi szerepet akart betölteni, s így alapítója, Munkácsy is a nagy leleplezők sorába lépett. Képeinek gazdag társadalmi tartalma, mély érzelmi állásfoglalása van. Sötét színeinek hallatlan gazdagsága, emberábrázolásának mélysége, a vigasztalan alaphangulaton Is át-átcsillanó embersze- retete, a legszegényebbekkel, a kitaszítottakkal, a megalázott akkui való együttérzése a XIX. század forradalmi emberének belső érzelmi gazdagságához vezette el. Ehhez a látáshoz segítette hozzá ifjú életének sok-sok szenvedése, e gazdag életmű kibontakozását segítette elő a két gyulai művész, Fischer és Szamossy mester. Szerezze be ünnepi borszükségletét a FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETEK vendéglátóegységeinél, ahol december 10-től 31-ig ||^| borvásárt tartunk. Tíz literen felüli megrendelést házhoz szállítunk. Mixó Mihály válássá Lipták Pálnak Magyar — Szovjet Barátsági Hónap Elek László
