Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-04 / 286. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

1058. dumber 4., csütörtök

Az érem

Jóformán lélegzetet sem vett úgy mondta el szerkesztőségünkben panaszért a Békéscsabán lakó Varga Jánosaié. Ahogy hallgattuk, igazat adtunk neki, mert bizony nsm a legkellemesebb érzés, ha egy külvárosban lakó anyát a belvárosban gyerekesői íaképmél hagy a busz. Hogyan is történt? Ügy, hogy délután kihozva gyermekét a Kötöttárugyár napközijéből, várta az Erzsébet- helyre tartó őtórási buszt és az nem egy esetben továbbrobogott. Már azt a nem valami épületes tanácsot is adták az anyának, hogy álljon gyermekével a busz elé, akkor biztosan megáll. — Ha zsúfolt, hiába is állna meg, próbáljuk közbevetnd. November 26- án nem volt zsúfolt a délutáni ö- tös. Onnan tudom, — m -ndja Var- gáné, hogy kivételesen a városból jöttem és a Kötöttárunál le akartam szállni, Petrovszkrnéval, egy á'iapotos asszonnyal, a gyerekért és még mások is leszálltak volna, de nem állt meg. Az Autóközlekedési Vállalat hasson oda, hogy a terhes, és gyermekes anyák és az öregek a felszállásnál előnyben részesüljenek. Ne nekik, hanem a könnyebben mozgóknak, elsősorban a fiatalabbaknak kiáltsa oda a kalauz, hogy várják meg a következőt.

az éremnek a „panasz oldaDe nézzük a másikat is. Nem egyszer tanúi voitnnk olyan e- setnek is, mikor a buszvezető alighogy elindult a megállótól,' Ismét lefékezett, hogy néhány, elkésett, lélekszakadva rohanó utas felszállhasson. Az is gyakori, amikor a kalauzok le-fel segítik az utasokat, még iskolás gyerekeket is, és a legzsúfoltabb buszban is biztatják a fent'évőket: húzódjanak ösz- széhb, hogy mások Is felszállhassanak, hiszen mindenki szeretne céliához érni. — Vélemé- szerint az ilven esetek a jellemzőek a buszok személyzetére és a durva figvelmetlen- cég a kivételes.

jdekessádM- furcsaságok

PMPMJ KÉSSEL ÉS VILLÁVAL

A közép-olaszországi Teramo városkában különös párviadal folyt egy asszonyért: a fegyver kés és villa volt. A győztes Nicola di Attista lett, aki — egy bifsztekkel többet evettl A párviadal, Illetve nemes verseny Ideje alatt a két lovag a következő ételeket fogyasztotta el fejenként: három tányér spagetti, egy sült csirke, 20 pár virsli, 10 tojás, 16 bifsztek és egy nagy habostortának a fele.

kiderült azonban, Hogy a csinos tanítónő, akinek kegyeiért a párharc folyt, nem egyezett bele abba, hogy a győztesnek nyújtsa kezét. Mint mondotta: „az e- gész azt bizonyítja csupán, hogy mind a két férfi egyformán falánk”.

*(M --- w»>

k

ét oldala

Befejezésül hallgassuk meg az AKÖV-öt. Ezt írja: A helyijáratú autóbuszok jelenlegi útvonala és menetrendje a külső jelzések a- lapján általában jónak mondható. Egyedüli nagy baj jelenleg, hogy nem áll rendelkezésünkre megfelelő kocsimennyiség. Értesülésünk szerint a közeljövőben egy új 100 személyt befogadó, pótkocsis busz kerül állományunkba és a zsúfoltságot enyhíteni fogja. Kérjük mindazokat, akik figyelmetlenség következtében nem tudtak felszállni a helyi buszra, hogy közöljék velünk mely napon, hány órakor történt az eset, mert csak így intézkedhetünk közvetlenül. Gyermekes anyák, jó ha a gépkocsivezető figyelmét is felhívják, mert az kevésbé van elfoglalva a megállónál és intézkedik a jegykezelőnél az ülőhely dolgában. — Nekünk is volna közlendőnk az utazóközönségnek — Írja a vállalat. Vannak utasok, akik a kalauzok többszöri kérésére sem mennek a kocsi belsejébe, holott nem a hatomnak, hanem a felszállóknak tennének 1 szívességet. Elálbák a bejáratot. A fiatalok, de mások Is ritkán adják át helyüket az arra rászorulóknak. A menetjegy megváltására, noha az magától értetődő, e- | gyesek csak többszöri felszólításra hajlandók. Olyanok is akadnak, akik meggondolatlanul, esetleg virtusból megrongálják, tönk- 1 reteszik az ízléses megállóhelytáblákat, holott azok társadalmi tulajdont képeznek.

Íme kedves olvasóink, a békéscsabai buszközlekedés terén így ' fest az érem két oldala.

EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Gombó Pál: Gombostűhegyen

Gombö Pál,

a „Gomboslűheqyen” című kötet szerzője.

Bevallom, én ezzel a' kötettel — nyugtalanítani akartam az olvasót Mert akár portrét, akár fabulát ír az ember, e műfajok ősi törvényei szerint mindig hozzá kell tenni: ,;De Te fabula narra- tur” — azaz, rólad is szól a mese. Persze nem mindegyik mindenkihez. A fabuláknál az ajánlás megmondja, hogy kinek adresszálom a rövid töltene tét. (Ámbátor az emberben legyen annyi jóhiszeműség, hogy feltételezze: bizonyos mesék egyetlen olvasóról sem szólnak, mert végeredményben ilyen tisztességes könyvre tisztességes olvasók kíváncsiak.)

Még néhány megjegyzés távirat-stílusban:

A történtek (portrék és fabulák egyaránt), ha olykor örök típusokról és jelenségekről veszik is a mintát, feltétlenül malaik. Igyekeztem —- egy saját állatmeséből vett ki jelentéssel élve — nem azt tűzni ki célul, hogy „a ml viszonyaink között jelentős szajkó’* módjára írjak.

— húr. —--------------------------------4^.^+-------------------------------•

A szocializmus országainak életéből

Tizenötmillió lakás!

Hruscsov elvtárs beszámolójának tézisei célul tűzik ki, hogy a következő hétéves tervben 15 millió lakást építsenek a Szovjetunióban.

A hétéve« terv fenti előirányzatáról Viktor Andre jev akadémiai levelező tag a kővetkezőket mondotta;

— Hét év alatt 15 millió lakás I E szám nagyságát jfginkább mi, építőművészek érezzük. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy rövid számítást végezzek. Ezt a 15 millió lakást átlag négyemeletes, egyenként 69 lakásos házakban építjük fel Ez azt jelenti, hogy 250 000 épületet kei] felhúzni, vagyis egy egész várost. E város területe több, mint kétszer szárnyalná túl London és Párizs területét együttvéve.

Reális-e ez a feladat? A válás z csak igen lehet, s ezt a következőkkel indokolhatjuk; a szovjet állam elegendő anyagi eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy Ilyen nagyarányú építkezést bontakoztasson ki. Építőiparunk számára biztosítani tudjuk a szükséges gépeket és anyagot. A Szovjetunióban 5 millió építőszakmunkás dolgozik, vagyis sokkal több, mint a vas- és színesfémkohászatban, a vegyi- és élelmiszeriparban, valamint a fűtőanyagtemielésb?n együttvéve.

1960-ig 70 százalékkal nő Szlovákia ipari termelése

A Szlovák Nemzeti Tanács néhány nappal ezelőtt megvitatta és jóváhagyta a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervét.

E szerint Szlovákia ipari termelése 1960-ban, 1955-höz viszonyítva, 70 százalékkal emelkedik. Szlovákia aránya Csehszlovákia ipari termelésének ossz-terjedelmébe n ily módon 16 százalékról 17.5 százalékra növekszik.

MUST A VÍZVEZETÉKBEN A svájci Thurgau kantonban nagyszerű szőlőtermés volt az idén. A rengeteg must tároló- ( sához hiányoznak a hordók. Hozzájárult ehhez az is, hagy Svájcban igen divatos az almabor, és ilyenkor készítik az „alma-mustot” is. A tárolási nehézségek leküzdésére Dez- wil faluban az almalevet a j víztartály egvik rekeszében helyezték el. Amikor az almaié erjedni kezdett, túlcsordult, és beömlött a víztartályba. A doz- wili lakosság legnagyobb meg- j lepetésére egy napon alma- ■ must folyt a vízcsapból.

LEÉRTÉKELT ÁRUK VÁSÁRA

F. hó 4-én Békéscsabán, Sztálin út és a Trefort utca sarkán

VAS ÉS MŰSZAKI LEÉRTÉKELT ARUK BOLTJA NYÍLIK MEG.

Beszerezhetők: Motorkerékpáralkatrészek mintegy 150 féle. Pl.: váz: régi ár 294 Ft, új áron 73 Ft. Villaszár régi ár 200 Ft, új áron 60 Ft. Pót-láb- tartó régi ár 46,80 Ft, új áron 12 Ft, láncbontó régi ár 22 Ft, új áron 5.— Rádióalkatrészek: 50 féle választékban: Ellenállás 0,5 w, régi ár 1 Ft, új ár 20 fill., műszertapogató régi ár 30 Ft, új ár 8 Ft, hullámváltó régi ár 130 Ft, új ár 30 Ft. — Kerékpár-alkatrész: Ha rangos tengely, régi ár 38 Ft, új ár 10 Ft. Kéziszerszámok: mintegy 100 féle választékben: Menetfúró régi ár

56.20 Ft, új ár 14 Ft, menetfúró régi ár 9 Ft, új ár 2,20 Ft, szíjgyártó kalapács régi 66,80 Ft, új ár 16 Ft, villáskulcs régi ár 13,30 Ft, új ár 3,40 Ft. Épület- és egyéb vasalások: régi ár 4 Ft, új ár 1 Ft.

Felhívjuk szives figyelmüket, hogy a leértékelt áruk boltja csak december 20-ig lesz nyitva.

A művelődés százados útjai

Erkel és Munkácsy találkozása a betv árokkal

V

Zúg az erdő, zúg a mező Ugyan mi zúgatja?

Talán bizony Rúzsa Sándor A lovát ugratja...

— szól a dal Móricz Zsigmond Rózsa Sándorról szóló regényének első kötetében, mintegy az egész mü vezérmotívumaként. Ott van benne a múlt század népi szemlélete, elénk varázsolódik o harmincas évek hangulata, a romantikus hőssé magasztosuló betyárvezér, akitől retteg a gazdag, s akit magáénak vall — Sáiidor gazdának tart — a szegény. Legendás hőssé formálta benne népünk az urak Magyarországa ellen tiltakozó fenegyereket, aki nem ijed meg a maga árnyékától, nem törődik a hatalom parancsszavával, s önmaga számára maga ír elő törvényt, fittyet hányva a leormány rendeletéire, mert é- letét nem a feudális vagy polgári erkölcs normál, hanem a puszta törvénye irányítja: törvényen kívül szabad életet él a rab hazában.

Különös jelentőségre a szabadságharcot közvetlen megelőző reformkorban és a Bach-korszak nemzetietlen világában emelkedett a betyár. Akkor a 10—15 é- vig tartó külföldi katonáskodás elől, utóbb a terrorisztikus uralom, a szabadságharc idején tanúsított bátor magatartásokat követő felelősségrevonások miatt menekültek számosán a betyárok közé, menedéket keresve a pusztán az ingoványos lápokban és a jó rejtekhelyei adó mocsarakban, vagy a kiismerhetetlen hegyek erdőrengetegeiben, hol magányosan, hol bandát szervezve. Életmódjukban a pusztához idomultak, a természet világához simultak.

Maga a betyár szó az oszmán török eredetű bikár szóból, dél- szláv közvetítéssel került nyelvünkbe valószínűleg már a honfoglalás előtt. Jelentése ekkor: suhanc, fiatal, dolog nélkül élő legénybe volt. Az idők folyamán ehhez a törökben a hitetlen, a gonosztevő, a magyarban a rabló- fosztogató jelentés tapadt. Meg kell mondanunk azonban azt is, hogy nálunk a szegények pártfogója jelleg is társult a szó eredeti fogalomköréhez, mintegy népünk rokonszenvének kifejeződéseként. Népünk ugyanis kedves hőseivé fogadta őket, ugyanúgy, mint az angolok a híres Robin Hood-ot. Számos népdal, ballada, mese és monda szól ma is róluk.

Csaknem minden vidéknek megvolt a maga híres betyárja. A fent említett Rózsa Sándoron kívül még számos betyárvezér nevét ismerjük. Ilyenek: Bogár Imre, Zöld Marci, Sobri Jóska, Vidróczi, Babáj Gyurak, Patkó stb. Ezek saját koruknak is ismert romantikus figurái voltak. S így érthetően romantikus költészetünk közkedvelt hőseivé s a mondákon, meséken, verseken, balladákon át a mi közvetlen ismerőseinkké is lettek. Szinte magunk előtt látjuk őket, amint éji szállásukra mennek lovaíik hátán, vagy amint a dőlt kéményű csárdát látogatják Kecskemétre menvén a vásárra.

Jellemző tény, hogy a szabadságharc idején meghallották a haza hivó szavát, s seregestül beálltak annak katonáivá. Bátor helytállásukat igazolja az a rendelet is, amely 1852-ben forradalmi szelleműnek ítélte s betiltotta a Rózsa Sándor című szabadság- harcos kiadványt.

Népünk számos történetet szőtt alakjaik köré. Megyénk fiatal kutatója, Szabó Ferenc és a kondorost ált. iskola tanulói Rindó Józsefné vezetésével már régebb idő óta azon fáradoznak, hogy megmentsék a betyárokkal kapcsolatos adatokat, » a kor hivatal los dokumentumainak felülvizsgálásával fényt derítsenek a betyárvilágra. Több csárda fala őrzi ma is azok emlékét. Közülük a kondorost, a csárdaszállási, a csor- vási és a legépebb állapotban fenn maradt monorl a leghíresebb.

Nagy hírre tett szert az a történet, amely Erkel és a betyárok viszonyáról szól. E szerint Erkel, a nagy zeneszerző, Kondoroson átutaztában betyárokkal találkozott a csárdában, hol meg akart szállni Azok nem tudták, mit rejt a fából összetákolt nagy instrumentum, a zeneszerző zongorája, s arra késztették, mutassa azt meg nekik, s játsszon rajta. Erkel csodálatos muzsikája annyira ámulatba ejtette aztán őket, hogy másnap Szolnokig kísérték} s írást adtak neki, nehogy más betyárok feltartóztassák pesti útjában.

* Természetesen nemcsak ilyen kedves történetek fűződnek emlékükhöz. Sokkal szomorúbb az, amely Munkácsyval kapcsolatos. Munkácsy, apja halála után Békéscsabára került, s egy alkalommal gazdag nagynéniénél időzött, amikor váratlanul felnyílt az ajtó, ,,s egy ember lépett be, akt nem hordott álarcot, de feketére volt festve az arca, és álszakállt ragasztott magának”, Idős nagynénje azt hitte, hogy Reök István, a fiatal gyerek nagybátyja és neveltető)« űz rossz tréfát velük, Még rá is szólott a téli su- bás és sáros csizmájú alakra! „Legalább a csizmáját takarítaná lel" A jókedvet hamarosan nagy riadalom váltotta fel. Több zsi- vány is betért a szobába, s fegyverrel kénys2eritették megadásra a szobában üldögélő 5 tagú társaságot. Az idős nagynénitől elvették a kulcsot, kifosztották a lakást, megkötözték a ház minden lakóját, majd több órás dáridó- tás után az értékeket kocsikra téve eltávoztak. A ház lakói csak éjfél után tudtak kötelékeiktől megszabadulni.

Érthető, hogy a hivatalos hatóság egyre-másra adta ki a körözéseket. Nézzük meg azt a sze- mélyleirást, amelyet Rózsa Sándor elfogatási parancsa mellé adtak:

Rózsa Sándor személyleirása (148/1853. kir. bizt. ein. akta)

„Mint egy 40—i2 éves közép nagyságú s karcsú. Mások jelenlétében folytonosan földre szegezett szemei szürkék, félig zárvák, s szelíden pislogók, mint az egeret leső macskáé. Haja puha, és sötétszőke, elöl hosszú, mely a homlokát eltakarja, s gondosan bal felé van simítva. Lefüggő nagy bajusza pedig világos szőke, úgy pofaszakálla is.

Abrázatja sovány és keskeny, orra hosszúkás, orrlukai kevéssé kiállók. Alsó állkapcsainak oldalcsontjai keveset szélesek, a leje hátulsó része a két füle között kiálló. Feje egészben véve kicsiny, s teste felső részével e- gyütt előre hajló. Felette szótlan, a körülötte levőket hagyja beszélni, s lefelé függesztett félig nyitott pislogó szemekkel hallgatja mások beszédit, s jobb kezével lefüggő bajuszát folyvást p odri."

Nem csodálható, hogy e személyleírás alapján nem találtak rá Rózsa Sándorra. Nem is ez alapján fogták el, amikor Kufsteinbe vitték, ahol a börtön falán ma is ott van festménye.

Elek László