Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
1958. december 25.. orator lük BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 HAJNALI ORJÄRAT Reggel négy óra. Az utcák még •sendestk. Csak itt—o;t világít agy-két ház ablakszeme, jeilez- vén, hogy a munkába induló mér telkeit. Korán keltünk mi is ezen I reggelen, mert szemtanúi akartunk lenni a 41-es AKÖV autóbusz útvonalain nap mint nap ismétlődő csúcsforgalomnak. A telepen már berregnek a mo. to.ok, mLflegítenek. Körülöttük összehúzott nyakkal tipegnek a vezetők, kalauzok. Hűvösek már a •Reggelek. Az egyik kalauz álmosan, fázósan gyűri le kabátja gal_ lérját. Alig öt perce ugorhatóit ki a jó meleg ágyból. De már talpon van, s az utasok „hajrája” nemsoká még azt a maradék álmot is kitöri i szeméből. Indul a helyi járat Fél öt van — mondja Pusztai elvtárs, az- AKÖV helyettes vezetője. Lavrinyec Pál indul elsőnek, utána a többi. Bagyiníka Já.os kallauz mellé száll unit fel. Irány: & Szt. Is.ván tér. öt órakor indul gz első járat. A megállónál már várják a buszt. Állandó utasok. A téglagyárban, a kötöttárugyárban dolgozó munkások. Az óva már ö‘ mutat. Nem indulunk. Üjabb nívóik jönnek, akik, ha pontos az indulás, bizony lemaradtak volna. Négyen is később, jöttek. S hogy szidták volna az ÁKÖV-öt, a ve-' izeiét, mert otthagyta őket. P.dig ők keltek későn. A megállóknál új utasok szállnak fel, s aki célhoz ér, leszáll. A Tavasz utcánál, Erzsébet helyen találkozunk a másik busszal, tömve utasokkal. — Innen jön a legtöbb panasz *— szólt Pusztai elvtárs. — Sokan lemaiadhäk. Egy pótkocsi kellene, S megoldódna a probléma. Igen, egy pótkocsi. De az utasok Is segíthetnének. Hogyan? Minden fél órában keresztülmegy egy busz Erzsébetbelyen. De a legtöbb u:as azon a buszon van, mely ólára ér be a Szt. István térre, tízkor van a legtöbb baj is. Nem dérnek fel és késik is a busz. Pedig, ha egy fél órával előbb keltek volna fel, nem kellene tolakodni, nem késnének el és részben megoldódna ez a probléma is, mert az előző busszal jó páran el- mehettek volna. Es ez így r _gy hetek, hónapok óta. Lemaradnak az utasok, szidják a vezetőt. Késik a busz, mert tolonganak, mindenki elsőnek akar felszállni, szidják a kalauzt. Elkésnek a munkahelyről, panaszos levelet kézbesít a pos ás. Pedig nem mindig a vezető, a kalauz, az AKÖV a hibás. Sokszor bizony maguk az utasok. — „Gorombák a kalauzok“ Ilyen panaszok is jönnek — folytatja Pusztai elvtárs. — Főként a távolsági buszok kalauzaira. Megnézzük azt is. Pár pillanat és mái- robog is velünk a gépkocsi Gyula irányában. Mint apró szentjános bogarak az úton, kerékpárosok világítanak. Még I tart a „kerékpár” szezon, de 1 panaszkodjanak ellene. Az oka hamarosan ók is utasok tehát „az utas”, akinek igaza van, | lesznek. Még több lesz a mert fontos do’ga volna, fel akar gond. Gyulán a megállónál éppen szállni, de nem fér fel. egy busz állt meg. Mezőgyán— . .... , : Gyula—Békéscsaba, betűzöm a ' alakin ki kell tölteni helységneveket a hajnali szürkü- | a bosszúságot, ledben. Tessék csak figyelni, mi: ^ csinál a kalauz. Leemeli a ki^ hát le«'en az a ka]auz °ka a lányt, csomagot vesz le, s egy idős ”kalauz'’ ■«= de neki is .gaza van. : nénike szülte teljes súlyával ne- Nem vehet fel 1006 ulast- mmt a‘ hezedik a kalauz karjaira, nefce- mennyi elfér. De nem volna sza" zen száll le. A vezető pedig orvo- ^ad te, akkor én is szerint ! si recepttel kezében jelenti, hogy ^ont azm- No’ de akkor nyeljem I időben beérkeztek. le? ~ kérdezhetik a kalauzok. És az orvosi rece.pt? — Orvosságot viszek Mezőgyán- ba Csabáról — mondja Józsa 1st-1 ván buszvezető. — Megkértek. Ne, még ne tessék szólni sem- ! mit. Nézzük a többi buszt is, S Nem. Az utasok, illetve az utazni akarók is fékezzék magukat és értsék meg azt, hogy amiből mindkettőjük bosszúsága fakad, hogy egyelőre még nincs annyi autóbuszunk, hogy teljesen kielémajd a végén, hogy gorombák-e a kalauzok. A buszban van ülőgítsék az igényeket. Igen, a hajnali őrjárat tapaszhely bőven. De nem mindig van i talatai is megmutatták, hogy na! sok. Volt, amikor saját hibájukból. , , , , gyobb vagy több busz kellene. De ez így, sokszor maradnak le u a- . , . „ egyelo.e ami van, azzal kell megoldani az utasszá’lítást. Az AKÖV , megtesz mindent azért, hogy a ^rkadon történt, hogy ^gy busz ^ zavarmeten legyen Üj | járatokat indít. Nagyobb beftgai dóképssségű buszokat állít forga. a megállónál ói1t. Mögötte másik. Négy percig tartózkodott j ott Utascik 20-25-en voltak. Nem lomba Fz azonban „,m mind-n. : sza'^ak •^■z e^dbe azért, mert Segíteni kell az utasoknak is. Fel „fabódé” volt - mondták. A má- ; keItnie e?y félórával elöbb. a Sa_ *k «ép IKARUSZ. De az tíz. lé- ; bódéw> is lehet utaali « eey- péssed hátrább állt. Volt hely más után kell fe!szálülí. & most, | mindkettőben. A buszok elmen- j arnjk,r kezdődik a „fekete le- ,tek, az utasok ©«maradtak. Jött ves.. a na?ycbb forgalom, na- | a harmadik zsúfolva. Alig fértek gyobb megér és* a kalauzokkal I fel tízen- AkÄ lemaradtak, szid- szelph?n> de az utasokkal szem- J ták a kalauzt. Másnap tizenkét b,n is i aláírással panaszos levél érkezett j az AKÖV vezetőihez, mert ott- | hagyta őket a busz, mert goromba volt a kalauz. Olvasók fóruma Köszönjük a karácsonyi ajándékot Mi, akik Gyulán, a Tavasz utcában lakunk, a magunk és az utca többi lakója nevében is megköszönjük a városi tanácsnak és « Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozóinak, hogy utcáinkban az ünnepekre kigyúlt a villany. Nem lehet leírni azt az örömet és jóleső érzést, amt> elfogott bennünket. Hiszen alig néhány hete, hogy a villany bevezetését kértük. A tanács írásban közölte, hogy a lehetőséghez mérten még az idén tesz valamit. És ime megkaptuk a legszebb karácsonyi ajándékot! A DAV munkásai dacolva az esős, rossz idővel, mindent elkövettek, hogy az ünnepre égjen utcánkban a vilany. Nekik külön is hálás köszönetünket küldjük. Gyula, Tavasz utca lakói nevében: Guti József Ne legyen sáros az utunk Békésről egy régi rosszát vezet a nagyszállási iskolához és tovább Mezőmegyerre. Még 1945-ben feltöltötték, mert úgy tervezték, hogy kövesúttá é- Majnár József, pitik ki. Azóta tíz év telt el, de A következő állom«» Békés A kalauz segítése a le- és felszállásnál ismétlődik. „Gyerekek adjatok ülőhelyet ennek a mamának." Ilyen „goromba’1 szavakat használ a kalauz. A Karcagról, Dévaványáról érkező buszok itt , is tömve utasokká1. És a felszálló' is sok. Ez?n az útvonalon is szokott lenni lemaradás. Kisegítő busz ide is keltene. Mezőberényben a váróteremben a falak csupaszok, piszkos a padló. Kérdőn tekintünk Pusztai elvtársra. — Letépik a plakátokat, menetrendet. Kép is volt már itt, de ellopták — feleli. Ezt bizony nem a kalauzok csinálták. Mire a nap első melengető sugarai megjelennek a csupasz fák ágai között, már újra Békése, a- bán vagyunk. A Hunyadi téren buszok, emberek, itt a végállomás. Mi is szemlélő utunk végére értünk, s most nézzük csak meg, hogy hol, s mi a baj. Mindjárt I az elején, hogy gorembák-e a kalauzok? Most lehet nyilatkozni. . Nagyon kedveseik”. „Nem volt nekem még soha bajom velük” — mondják többen is. Mi sem ta-! pasztaltuk. No, de akkor a panaszok? Van bennük igazság. Nem fér fel az utas, szidja a kalauzt, sőt fenyegeti is. Erre a kalauz kontrázd?, elveszti türelmét, s bi- ■ zony ezzel alapot ad ahhoz, hogy xpteikádíUÍU üfieHeicU NŐTANÁCSOK ÉLETÉBŐL A megyei nőtanács több száz árva és állami gondozott gyermeket ajándékozott meg karácsonyra.-oVésztem több mint 100 asszony Jár el különböző tanfolyamokra. A szabász ta »folyamot hetenként rendszeresen 48—50-en látogatják, a főzőtanfolyamom 30—32-en vésőnek részt. A kötő-, horgoló- j tanfolyamon is 25—30-an vannak. Nagyon megszerették ezeket a tanfolyamokat a falust asszonyok, most azon dolgoznak a helyi nő- sanács vezetői, hogy a hathetes tanfolyamok befejezése után a tél folyamán egy újabb hathetes tanfolyamot indítanak, csak azzal a különbséggel, hogy a szabászat helyett var ró tanfolyam nyílik. i - -Oii. irfint, ... I PÁD1 LÁSZLÓ, Békéscsaba és SALLAl PÁL. Pusztotikika. Ü- zenjiik, hogy panaszukat az illetékes szervhez, a Megyei Tanács e- gészségügyi osztályához továbbítottuk. A kivizsgálás eredményének közléséig szives türelmüket kérjük. —o— FÁBIÁN ZOLTÁN, BÉKÉSCSABA. Álom és valóság című írása sikerült szatíra, de mondanivalóját a végén bizonytalanná változtatja azzal, hogy az olvasó nem tudja meddig tart az álom és hol kezdődik a valóság. Ezt kell világosabban megfognia. —o— MÉSZÁR08 SÁNBORNÉ> BÉKÉSCSABA. — Férje utóneve a beküldött cikkben szerepelt Józsefként, amiről a sserkesstőség nem tehet. Ezúton készséggel közöljük hogy a Becsület dolga című írásban említett becsületes megtaláló Mészáros Sándor, a békéscsabai kisvasút kalauza. —’ o— NÉVTELEN mulatozóknak üzenjük: hosszú levelükből harsog a névtelenség. Satu hely, sem idő, sem név szerinti személyek nem szerepelnek benne. Az eset, ilyenformán akár a holdban is megtörténhetett volna. Amennyiben valóban őszintén kívánják az ügyben a sajtó segítő közvetítését, kérjük, sorolják el, hol, mikor, kikkel volt összekoccanásuk. Az illendőség úgy kívánja, hogy a sort saját nevüket kezdjék. KUN BÉLÁKÉ, GYULA. — Ä megyei tanács vb. igazgatási osztályára továbbított panaszára most kaptunk válasz:. Levélben részletesen tájékoztatjuk. —o— M. B. — ALMÁSKAMARÁS. í-eveteben foglaltaknak mi is utánanézünk, s ha a dolog természete úgy kívánja, írunk is róla. —o— GUTI JÓZSEF, GYULA. Máskor is szívesen vesszük a város életéből merített közléseit. —o— i H. GY., OROSHÁZA. — Az új nyugdíjtörvény gyakorlati végrehajtása akként történik, hogy a nyugdíjrendezéssef kapcsolatban az érdekelteknek kérvényezni vagy utánjárással Időt tölteni nem kell. Az illetékes szervek a rendezést maguk végzik. Egyébként a nyugdíjjal kapcsolatos esetleges problémákkal az SZTK megyei al_ j központjához, Békéscsaba, vagy annak járási, helyi szervéhez lehet fordulni. Ajánljuk a törvénnyel és a végrehajtásával kapcsolatos sajtóközlemények tanulmányozását, ezáltal világos képet nyer. 1 hét mindarról, ami * téren érdekű kövesútnak nyoma sincs, dó hát érthető, mert ezer más •még fontosabb dologra kellett az erőnk. Nem is annyira a „kövesútról” van szó, hanem arról, hogy amíg a feltöltés nem volt, addig nagyon jó salak út vezetett Békésről iát a nagyszállási tanyavilágba. Ez elveszett, és azóta tapossuk évről évre rossz időben a kövér sarat Ennek kellene véget vet* ni, már csak azért is, mert nemcsak felnőttek közlekednek rajta, hanem gyengébb lábú iskolás gyermekek is. Kértük a békési községi tanácsot, kerítsen salakot valahonnan. Megtette1 volna, de nem sikerült. A járási tanács sem tudott másként segíteni, minthogy kiutalt 600 forintot a salakozás támogatására, illetve fuvarra. Érdeklődtünk a Békési Téglagyárnál, a vasútnál, de még Muronyba is elmentünk salakért, ám sehol sem tudtak adni: Pedig nagyon kellene a sármentes csapás ezen az eléggé forgalmas részen. Az a kérésünk, segítsen rajtunk valamelyik szerv, vagy üzem, hogy szénsalakhoz jutva, magunkat és gyermekeinket végre megszabadítsuk a sárban gyaloglás szörnyűségétől. A nagyállási tanya- vilag lakosai. ÖrömméI jelentjük BeKéscsTi&a határában, a Nagy* réten az Omaszta-féle dűlőben sem volt eddig más a helyzet, mint a tanyavilágban általában: petróleum lámpával világítottunk? Most az ünnepek előtt, pontosabban dec. 10-én aztán beköszöntött az öröm: kigyulladt a villany. Minden tanyai lakásból messze világít a fény. A némaságban felzeng a rádió hangja. Nagy munka volt, amíg idáig eljutottunk. Az itteni lakosok közös erővel fogtak össze. Tanyáról tanyára jártunk, hogy megértessük: sem az erő, sem a pénzünk nem ablakon kidobott dolog. A villanyhálózatra a dűlő lakód 70 000 forintot gyűjtöttek össze. Közülünk ki kevesebbet, ki többet, ahogy a lehetősége bírta. Ezenkívül a városi tanács is segített, mondván, hogy ha nem lesz elég a pénzünk, kikerekítjük, A lakosok közül legtöbb pénzzel, 3500 forinttal a kötveiikezők járultak a hálózat felépítéséihez: Bau- kó János, Zelemyánszki András, Pwázsai Mihály, Matrón Jánost De a többiek sem maradtak el sokkal mögöttük. Ezenkívül ki kézi erővel, ki szekerezéssel segítette a hálózat építését. Hogy mennyien részesültek ebben aa ünnepi örömben? Harminckét tanya közül 24 vá’lalta, mindazt a fáradtságot és azt az áldozatot, aminek révén ünnepi fény áradt el lakásukban. Az Áramszolgáltató Vállalat dolgozóit is megilleti a dicséret. Fáradságot nem kímélve, húzták a magasba a drótokat és vezették be a lakásokba, hogy mielőbb élvezhesse a lakosság a közös munka gyümölcsét. Még csak annyi, hogy ilyen összefogás, lelkesedés csak a népi demokráciában iehetséges. Baukó János Békéscsaba, Nagyrét
