Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-23 / 302. szám
1SM. dombéi *8, kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Több mint 8 milliós vagyonuk van Italboltból cukrászda (Tudósítónktól) Ünneplőbe öltözött asszonyok, emberek igyekeztek december 18_ ám, csütörtökön este 7 órakor a községi pártbizottság székházábal «hol a szeghalmi Űj Barázda Termelőszövetkezet tagjai közös vacsorával ünnepelték a gazdasági év sikeres befejezését. Bent az udvaron üstházak. Körülöttük szorgoskodó asszonyok főzik az orrcsiklandozó birka pörköltet. Meggyest Imréné tsz-tag, a szakácsok vezetője elmondotta, hogy 12 birkát vágtak le. Jól sikerült ez a gazdasági év és nagyon meg vannak elégedve. Megy- gyesiné alapító tagja a termelőszövetkezetnek. Kislányával e- gyütt dolgozik és elégedettek az eredménnyel. Eldicsekedte azt is, hogy a kapott készpénzből 2000 forintot a takarékba tettek, mert bútort szeretnének vásárolni a kislánynak. A kultúrteremben szépen feldíszített asztalok körül több, mint 300 vendég. A község és a járás vezetői közül Oravecz Mihály elvtárs, a járási pártbizottság részéről Horváth János elvtárs, a Járási tanács vb> a községi párt- bozottság részéről F. Nagy Károly, míg a községi tanács vb részéről Papp József tanácselnök vett részt ünnepi esten. Kiss Sándor, a tsz-elnöke köszöntötte a vendégeket. Beszédében egy év munkájáról, sok nehéz, de mégis eredményes gondjairól beszélt. Az aszály ellenére eredményesen zárt a termelőszövetkezet, amely öt taggal indult; ma 164 taggal 2604 hold területen gazdálkodik. A beinduló vagyonúk 720 éVie'í " fori n t volt és ma 8 7*17 2$í) j |g£jgrt értékű vagyonuk van. A zárszámadó közgyűlésen öt új tag kérte felvételét, s köztük Fü- löp Sándor 8 kát. holdas középparaszt is. Szabó Gyula bácsi, aki 50 éves, 8 éve tagja a termelőszövetkezetnek. Negyedmagával 1887 munkaegységet teljesített. A tehenészetben dolgozik és kiszámította^ hogy az ő jövedelme 24 ezer forint. Azelőtt 11 kát. holdas egyéni gazda volt. Szebenyi Mihály bácsi, aki kerékgyártó, beszél a keserves múltról, amikor mint önálló kisiparos dolgozott. 1930-ban. kezdte, de most a legboldogabb, amikor a tsz-ben dolgozik. Nincsen gondja- baja az anyagok beszerzésével, az adófizetéssel. A tsz-ben amiért megdolgozik, hiánytalanul megkapja. Varga Jóska még csak 19 éves, de büszkén mondja, hogy 400 munkaegységet teljesített és nagyon megvan elégedve. Nyolc esztendeje tsz-tag és öt testvérével együtt dolgozik itt. Nem vágyik el a mezőgazdaságból egyikőjük sem. Zsoldi Józsi bácsi 73 éves, de 305 munkaegységet teljesített. Há. rom éve tsz-tag és nagyon elégedett. Kedves volt látni azt a sok-sok házigazdát, akik a vezetőikkel, a 73 éves Jó2»i bácsival együtt énekeltek boldogan. Az ő munkájuk gyümölcse érett meg itt ma, amikor együtt örültek, de a vezetőség és még sokaik már a jövőt tervezték, hogy még több legyen számukra, mint eddig volt. Nátor János Sokan csodálkoznak majd, ha Békéscsabán, a VI. kerületben a Micsurin úti italboltba akarnak betérni, hogy a szokásos napi féldecijüket, vagy nagyi.öccsüket megigyák. Ugyanis a Békéscsabai Vendéglátóipari Vállalat kezdeményezésére az italboltot cukrászdává alakították át. Több embernek az a véleménye, hogy okos és ésszerű dolog volt ez. Persze vannak olyanok is, akiknek nem tetszik. Az új cukrászdát ízlésesen rendezték be. A falakat átfestették, az ablakokra pedig csipkefüggönyök kerültek. A feketén kívül különböző likőröket, dugaszolt bort és többféle süteményt lehet majd itt vásárolni. Az új cukrászda december 24-én, szerdán nyílik meg.------------«D»-----------To vábbi esők Várható időjárás kedden estig: felhős, párás, ködös, enyhe idő, sok helyen eső, egy-két helyen e- 6etleg zivatar, mérsékelt szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 3—6 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: 9—12 fok között. Milliós építkezés (Tudósítónktól) A füzesgyarmati Aranykalás* Termelőszövetkezet több mint egymillió forint értékben építkezett ebben“az JvtóC többek között építettek egy artézi kutat, három 300JérőMy^JuWK^áilyt, 4 vasvázas gépszínt, egy keverőháaat, barom téglasiló gödröt és egy daráló épületet. Az építkezés legnagyobb része saját erőből történt. A tsz vezetősége és tagsága úgy határozott, hogy jövőre még egy magtárt, egy vándor baromfiólat, csibenevelőt és több silógödröt épít. cAz oiájulÁkózé Kedves gyerekek! Ilyenkor karácsony előtt bizonyára mindannyian töritek a fejeteket ,hogy mivel ajándékozzátok meg szüléitekét, testvéreiteket, legkedvesebb hozzátartozóitokat. Nehéz kérdés ez, hiszen ö- römet, nagy örömet akartok izerezni. Sokan talán azt gondoljátok, hogy ezt akkor éritek el, ha a legszebbet, a legjobbat, a legértékesebbet tudjátok megvenni a szívetekhez közelállóknak. Pedig ebben tévedtek. Az ajándék értékét nem az ára szabja meg, hanem az a szeretet, amivel azt adjátok. Ennek bizonyítására mondom el nektek ezt az igaz történetet. Valószínűleg hallottatok már arról, hogy ha az emberek valami értékesebb tárgyat akarnak vásárolni, amire sok pénz kell, akkor takarékbetétkönyvet váltanak és a pénzt sok-sok hónapon keresztül ki6ebb ösz- szegekből gyűjtik össze. Bizonyára azt is tudjátok, hogy ilyen takarékbetétkönyveket az Országos Takarékpénztár fiókjaiban lehet váltani. Még tavaly történt, hogy az egyik vidéki takarékpénztári fiókba egy 8 év körüli kislány állított be. — Mit akarsz kedvesem? — kérdezte tőle a fiók egyik tisztviselőnője. — Néni kérem — válaszolt a kislány — itt lehet váltani takarékbetétkönyvet? — Igen kislányom. — És gyerekek js válthatnak, nem csak felnőtték? — Hogyne válthatnának, Csak nem akarsz Te is? A kislány elpirult, majd egy kicsit zavartan válaszolt: — Szeretnék, de nem tudom, hogy elég-e a pénzem, mert csak 12 forintom van. Ha igen, akkor tessék adni egy könyvet, mert én minden héten hozzá akarok tenni néhány forintot. A tisztviselőnő hozzákezdett a betétkönyv kiállításához és megkérdezte a kislánytól, hogy milyen nevet Írjon rá vagy jeligét, mert azt is lehet. A kislány elgondolkozott, majd kipirulva válaszolta: — Azt tessék ráírni, hogy Nagymama. Kiállították a betétkönyvet és attól kezdve a 'kislány szorgalmas ügyfele lett a takarékpénztárnak. Minden héten megjelent legalább egyszer és egy pár forintot a betétkönyvébe tett. Boldogan figyelte pénzének gyarapodását. így tartott ez karácsonyig. Karácsony után egy soha nem látott idős asszony jött be a takarékpénztárba. Egy takarékbetétkönyvet vett elő, és éppen ahhoz a tisztviselőnőiz&'etei hoz fordult, aki a kislány takarékbetétjét kezelte. — Itt váltották ezt a könyvecskét? — kérdezte * néni. — Itt — mondta a tisztviselőnő, majd megkérdezte: — kitetszik talán váltani? A néni szemét elfutotta a könny. — Dehogy váltom, dehogy váltom. Az én édes kis unokámtól kaptam karácsonyi a- jándékra. Több mint 50 forint van benne. Ilyen unokám van nekem. — Hát mit tetszik vele csinálni? — kérdezte a tisztviselő- nő érdeklődve. Válasz helyett a nagymama kérdezett. — Lehet ebben tovább takarékoskodni. — Hogyne lehetne. — A nagymama reszkető kézzel egy 20 forintost vett ki az erszényből. — Akkor tessék ezt beirni a könyvbe és ezentúl majd én fogok takarékoskodni. Olyan nagy örömet okozott nekem ezzel a kisunökám, hogy ezt viszonozni akarom. A legnagyobb vágya egy kerékpár, és én addig gyűjtök, ameddig az ára itt együtt nem lesz a könyvecskében. Kedves gyérekek! Erre a történetre is gondoljatok a karácsonyi ajándékozás előtt. Dézs i Lajos | | = | 5 1 2 I = = = I A művelődés százados útjai Két - megyénkből kiszakadt - elfelejtett frí Vannak becsületes szándékú költők, akik szerényebb adottságaikkal, kisebb tehetségükkel nem hivatottak arra, hogy magva! legyenek a jövőnek. Nem formálnak új világot, nincs bennük elég szug- gesztív erő ahhoz, hogy műveik tüzérnél későbbi nemzedékek lelke felmelegedjék. Csak őreik a lángot egy későbbi nagy lángelme számára, s aztán elvesznek a min- dennapiság tengerében. Az irodalmomban azonban nemcsak a magas, ködbevesző hegyóriások és ormok a szépek, hanem a lankés dombok is, mint ahogyan az óceánt sem csak a nagy folyamok, hanem a kis e- recskék, a patakocskák vize is táplálja. Érdemes hát foglalkozni a- zökkal is, akik csak saját koruk lelkét melegítették fel, s akiket elmosott azóta a rohanó élet roppant áradata. Nagy szerepük van ugyanis saját korukban, mert az uralkodó eszmék diadalát segítik elő. Ezek közé tartozott a múlt században Csató Pál és Pálffy Albert is. A sarkad! származású Csató Pál (1804—1841) kora egyik legjelentékenyebb írójának ígérkezett. Neve hamar közismert lett, nemcsak azért, mert óriási becsvággyal vetette bele magát az írói munkába, hanem azért is, mert tehetsége is kiemelte társai közül. Szinte minden műfajhoz hozzákezdett, mindenütt észrevették, mindenben jelentékenynek tartották. 32 éves korában már az Akadémia levelező tagja volt, s nem sokkal később a Kisfaludy Társaság is rendes tagjává választotta. Szép pálya állt, előtte, csak nem tudta kivárni a '’dicsőségét’ "' "'■* 'K? ' ■ ■ . «fiOl »jőftvij \ Í X-ijyj ^ _ A ^ima^oia éí>, ,anfoj_ romantika hatása alatt dolgozott. Victor Hugo-, Dumas-, Scribe-dara- bökat fordított az Akadémia számára, eredeti műveiben azonban meg tudott szabadulni külföl- -!• ^^daképei utánzásaitól. „Hazai -ga, jedlemábrázoló, érdekkeltő .realizmusa miatt” még a nagy költő, Vörösmarty is elismerte nagyságát. Könnyed, ügyes, eleven, gazdag szókincsre támaszkodó stílus, elég erős érzék a humor iránt, gyorsan pergő jelenetek jellemezték drámáit, melyek közül a Megházasodtam című (régebben Fiatal házasok -címmel is ismert volt) 25 előadást ért meg a Nemzeti Színházban. Novelláiban az előbb említett jellemző vonások mellett a mese érzelgősen romantika hatásvadászó motívumain kívül lehetetlen még észre nem vennünk a lélek- rajzra és a gondos, reális kömye- zetnajzra való törekvést. Az élet aprólékos megfigyelője ő, ki részletes megfigyeléseit állandóan felhasználja, hogy azokkal levegőt teremtsen történetei számára. Miért tűnt el hát neve mégis? Azért, mert nem volt valójában mély mondanivalója. A formai a- dottságok, a külsőség egymagában kevés ahhoz, hogy valaki tartós irodalmi sikerre tegyen szert. Komoly mondanivaló nélkül senkiből sem lehet nagy író. De nem lehetett példakép azért sem,mert eladta tollát 1837-ben a kormány által pénzelt, a trónra és oltárra felesküdött pozsonyi Hírnök szerkesztője lett, s lapjában erős harcot kezdett irodalmi életünk irányítói: Bajza, Vörösmarty és Toldy ellen. Azt tartotta ugyanis, hogy azok —főként Vörösmarty — akadályozták meg i- gazl érvényesülését. Vörösmarty és társai aztán hazaárulóna-k deklarálták, s ennél nem volt nagyobb és kellemetlenebb — vele kapcsolatosan sajnos, igazabb — megbélyegzés a reformkorban. Vörösmarty különösen sajnálta is: „Mindamellett örömmel vissza* váltanám, ha gazdag ember vol* nék; — írta egyik barátjának —• neki a ltteratura itt jobb hasznái venné, minthogy szemléket koty* vesszőn bérért.” Sorsa azt Igazolja, hogy sémii yen előnyökért nem szabad eladni a hazát, nem szabad az ellenség oldalára állni, mert az író, az ember talajtalanná válik, s ez már maga kése halál. A másik író, Pálffy Albert, korának nem kevésbé jelentékeny embere volt. Az utókor — hála a gyulaiak hagyományápolásának — jobban ismeri nevét. Ha él az ma valahol, úgy elsősorban szülőhelyén, Gyulán, ahol az értelmiségi kör az ő nevét viseli, s a diákotthon bélyegzőjén is az ő neve diszlik. Pálffy kiérdemelte ezt. Nem a- zért, mintha sűrűn hazajárogat* tott volna szülővárosába (van a- datunk arra, hogy Nyéki Alajosaié Munkácsy utcai házában több ízben is megszállt), vagy műveiben gyulai érdekeltség lenne. Kiérdemli megbecsülésünket azzal, hogy1 1848. lelkes híve volt, s résztvett annak előkészítésében. (A Petőfi által alapított Tízek Társaságának is tagja volt). Az ő neve is a szabadságharc tüzének fényiében lett naggyá, az ő számára is március 15-ének íornadal* misága volt a gyújtószdkra. Jobban ismerjük, mint Csatét, hiszen a kortársak visszaemlékezéseinek birtokában vagyunk, s a Petőfi-kutatás is gazdag adalékot hozott felszínre életével kapcsolatban. Szinte magunk előtt látjuk „szikár, hórihorgas, keskeny vállon, kicsiny fejű, merészen hajlott orrú, közismert, angolos, monoklit hordó" egyéniségét. Látjuk, amint eleinte csak a közvélemény asztala körül éld ki „közétett nyugtalanságait ", hogy aztán a gyújtó- szikra a küzdelmek kereszttüzébe sodorja, s szerkesztője legyen a szabadságharc legradikálisabb, legforradalmibb újságjának, a Márcaus Tizenötödikének. Ekkor következett be elhivatottságának egyetlen pillanata, ahogyan Hatvani Lajos „így élt Petőfi” című művében írta róla. Lehet, hogy igaza van Hatvani fajosnak abban is, hogy nem játszott komoly szerepet március 15- én. Hatvani ezt belső lelki alkatával igazolja: „A tömegek előtt elfogult és gátlásos, a mozgalmai* irányítására alkalmatlan, s mint szónok, éppenséggel használhatatlan volt” — mondotta róla. Egy azonban bizonyos: Lapja, a- mely elsősorban a nép olvasmánya volt, minden más újságnál többet tett a szabadságharc ügyének. Már címlapjának jelmondata; „Nem kell táblabíró politika!" magában is harcos kiállást jelentett március 15-ének bátor forradalmi j- sága mellett. Azzá tette azonban a lap megalkuvás nélküli forradalmi irányzata, csípő®, merész, gúnyos hangja is. Többet jelent a ma embere számára is újságírói tevékenysége 6zépíród munkásságánál. Elbeszéléseit, regényeit — noha olyan nagy írók méltányolták azokat, mint Mikszáth, Gyulai Pál és Jókai — ma már nem olvassák. Nevét is újságírói tevékenysége tartotta fenn, annak ellenére, hogy a kiegyezés korában új lapjában, az Esti Lapban a nemzet megegyezésest sürgette a királyi udvarral. Élete, a 48-as eszmékért vállalt börtönbüntetése és külföldi rabos- kodása miatt megyénk ifjúságának nem szabad elfelejetenie ma sem a nevét! ElekLászló /
