Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-13 / 268. szám

1958. november IS., csütörtök

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

ötvenegy éves volt időa Bell« Jénos, amikor 1941. márciusában *- (ki tudj« hanyadszoira — a békési főtérre ballagott, hogy az em- foerpiacon árába bocsássa erejét. Nemcsak magáiért, hanem feleségéért é® négy gyermekéért.

Így történt, hogy amikor jól megnézte magának Bányai László gőgös gazda Ballát • többször a tenyerébe csapott alkudozás köz*, ben jövendőbeli szolgájának, azt mondta:

— No, fene bánja, ha olcsóbban Rém jössz, hát legyen... De ezért fi »ok mindenért dolgozni is kell érni...! Holnap délelőtt tíz órára pedig gyere a községházára a bértevéi ügyben...

És Idős Bállá János mintha madarat fogott volna, úgy rontott örömében egyetlen szűk szobából és még szűlkebto konyhából álló házába, hogy elújságolja a családnak: Bányai felfogadta mindenes kommenciősnak...

Á bérlővel

,,A szolgálat tartania 1941. április 1-től 1942. március 3Hg tart. Id. Bállá Jánost mindenes kommen- dósnak fogadja lel Bányai László, Békés, IX. kerület 80/3. sz. alatti lakos, gazda. Bérjárandóság: negyedévenként 375 kilogramm búza, 125 kilogramm árpa, 7 és fél kilogramm szalonna, 6 kilogramm só, 25 pengő és naponként 2 liter tej. Jár még 375 négyszögöl kukoricaföld termése, de a kóró visszamarad a gazdának/'

"Is még egy mondat a bérlevéll- MÍ:

„...ha bármi oknál fogva a szolgálati idő nem lenne letöltve, a mindenkori megszolgált időre járó bér fizetendő a szerződés szerint...”

De ha már itt tartunk, vesztegessünk még egy kis időt a bérle- vélmél.

„...a kommenciós csutkatővel tüzelhet, fiitenl pedig csak szalmával te- > hét. A'gyógyszert is a kommenciós fizeti. A gazda nem tartozik a kommenciós * kukorica- és veteményfőldjét megmunkálni, de annak a megmunkálására sem köteles a munkavállalónak időt adni. Kézi gazdasági felszerelést (ásót, kapát, kaszát, lapátot stb.) tartozik hozni a kommenciós. Cs mindennemű okozott kárért pedig n- gyancsak köteles kártérítést fizetni.”

E szerződést hitelesítette két es- ..adt Bányai gazda aláírásával és féltenyérnyi pecséttel látta el a jegyző. Még Raliéval is aláíratták. És 1941. április elsején az élettől már akkor meggyötörve- hajtotta fejét a kulák-igába. És tűrte a megaláztatást. Amikor ismerősei megkérdezték tőle, bírja-e még a csedédeskedést, ő csak annyit mondott: „Ez a szegény ember sorsa...” A harmadik hónap után a- eonban méeis beütött a baj. Egy szombat este kezdődőit...

Aratás volt. Már a második heEgy megsárgult iratcsomó

regéje...

Másnap délelőtt már a főszolgabírói hivatal folyosójára vezették elő id. Bállá Jánost. De ott reszkettek Bányai aratómunkásai is. Koronatanúként megtette vallomását Bányai felesége is, a tiszteletbeli járásbíró anyósa. Id. Bállá János azonban még ekkor sem értette meg, hogy a kulák, s az úri közigazgatás ellen nem lehet semmit tenni — és amint abban az időben mondogatták — még az isten is elpártolt a szegény béresemben mellől.

A tárgyalás véget ért. Id. Bállá Jánostól persze még a védekezést is megtagadták. Fél óra múlva már a véghatározat szövegét pe- tyegtette a jegyzőkönyvvezető.

„Elöljáró tiszteletbeli szolgabíró id. Balia János békési lakos* kommenciós a 8130/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ának b. pontja alapján Békés község területéről, de általában a békési járásból egy évi Időtartamra kitiltja és elrendeli, hogy a budapesti fogház- és tolonoügyosztályhoz felkísértessék te csaknem éjjel-nappal húzta a j és ott további eljárás végett úttett kezekkel várta, majd megkérdezte tőle:

— Mi lesz hé* már abbahagytad...? — Az éjjel még fel kell ke- reeztezni, úgy gondolkozz! Vagy már fel van...?

— Fel vian, ami fel van — válaszolta Baltei

— Reggelre fel legyen keresztezve, mert hadigazdálkodás van!

S a szó szót követett. A vitát követő fél óra múlva Bányai már ki is adta az utat Baliának: felmondott neki. Id. Bállá János keserű szájízzeil, saját magát okolva elhagyta „kenyéradó gazdája” por. táját. És szüntelenül a gyerekeire gondolt. Arra, hogy mi lesz velük s közben a sírás fojtogatta.

Jánoshoz bejött a 18—20

Segít az egyházi „atya"

Három nap múlva, július 21-én reggel Bányai László gazda a főszolgabírói hivatalba sietett. Nem volt ez idegen hely számára. Hisz' rokoni kapcsolatok fűzték őt a szuronyos csendőrökkel körülbástyázott békési főszolgabírói hivatalhoz. Ki mást talált ott, mint dr. Szabó Lajost, vagyis a vejét, aki igen összeférhetőnek tartotta a református papi hivatásával, hogy dr. Marsall Ferenc főszolgabíró mellett, mimt tiszteletbeli szolga- bíró „tevékenykedjen” — no persze neim alamizsnáért. Csak tefmészetes, hogy gyorsan megértették egymást. Az egyházi „atya” szolgálakésaen cselekedett és már húzták is az írógépbe a zörgős papirost. S Bányai László diktálni kezdte a jegyzőkönyvet: „...td. Bállá János, 51 éves gaz- dasági cseléd 1941. július 19-én megtagadta a munkát. Munkásaimat arra biztatta, hogy ne dolgozzanak. Én figyelmeztettem, hogy az állam érdeke követeli meg a munkát, ő kijelentette: nincs az Istennek az az embere, aki őt munkára kényszerítse. Sőt. Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a katonai parancsnokságot, engem és családom is. Majd azonnali hatállyal felmondtam neki és felszólítottam, hogy azonnal hagyja el » tanyát. Kérem az eljárást sürgősen megindítani és id. Bállá János cselédet internálni, mert jelenléte gazdaságomban eddig Is Igen káros volt.”

Majd hazugságának igazolására bediktálta tanúnak Balte három aratócimboráját — akik a vitából egy szót sem hallottak — és saját feleségét. S ezzel máris megmozdult az úri világ államgépezete a négygyermekes Bállá János ellen. Hogy milyen gyorsan?

A rendőrségen

nem kerekedett felül semmiféle isteni sugallat Bállá négy gyermeke iránt. Nem törődött ő azzal, hogy éhen pusztulnak, amíg apjuk az urak 'irrtemálótáborában senyved.

Farkas rendőr jelent

De mielőtt id. Balia Jánost Budapestre, majd a nagykanizsai és a kistarcsai intennálótáborba kí- sértékvtöríént valami más is. Kitoloncolása előtt egyik fia felkereste Ballát a békési rendőrségen. Beszélgetésüknél ott volt a Békésen jól ismert (most is ott élő) Farkas János községi rendőr is. Id. Balia János bensőjéből kibuggyant a keserűség. Ezt várta Farkas rendőr, aki a fal mellett mohón szívta magába Balte szive mélyéről jött szavait. Másnap Farkas boldogan jelentkezett parancsnokánál, Pocsay László rendőrbiztosnál s a következő jegyzőkönyvet mondta tollba:

„...1941, augusztus 5-én id. Bállá

Sándort — aki Bányai László gazd- uram szomszédságában lakik —, mondja meg Bányaiéknak: vigyázzanak, mert id. Balia fiait arra biztatta, hogy álljanak bosszút elhurcolásáért. Ezzel az volt a célom, hogy megvédjem B.l- nyaiékat Bállá tiainak bosszúállásától...”

Pocsay László rendőrbiztos is igyekezett tetszelegni kenyéradó éves fia, ( gazdájának, dr. Marsall Ferenc

hogy beszélgessen apjával. Én közöl- I főszolgabírónak (Noha Marsall értem ld. Baliával, hogy szedje össze magát, mert indulunk az állomáshoz. A fogdából kilépve az udvaron találkozott fiával. Én a fogda folyosóján hallgattam a beszélgetést. Balia a következőket mondta fiának;

— Fiam, az apátok vagyok. Az Isten tudja, hova vitetnek el ezek közii- letek. De ne hagyjátok ezt abbal Tegyetek rajtuk bosszút! Egyéb nem vár tlrátok sem, elhurcolnak majd benneteket Is utánam...!”

Tovább nem tudta folytatni, mert Farkas rendőr az őrszobába kísérte, onnan pedig az állomásra, ahol átadta egy Varga ne vő rendőrnek. A jegyzőkönyv másik oldalán — az állomásról visszatérve — Farkas rendőr a következő utóirattal fejezte bejelentését:

.....Pótlólag előadom, hogy a vonat

i

ndulása előtt megkértem ifj. Kovács

ről az ügyről szépkeveset tudott.) Farkas rendőr jegyzőkönyvi vallomását Pocsay így jelen ette tovább:

„Nagyságos Főszolgabíró űrt — Tisztelettel jelentem, ld. Bállá János, akit főszolgabíró úr a 4414/1941. iktató számú véghatározatával rendőri őrizet alá helyezett, eltoloncolása e- lőtt bosszúra bújtogatta tlát. Ezen ügyben Farkas János rendőrrel készített jegyzőkönyvet tisztelettel beterjesztem.”

1941. augusztus 18-i keltezéssel Budapestről egy Veszély nevű rendőrfőtamácsos már a következő levelet küldte a békési főszolgat- bírósághoz:

„...Értesítem, hogy ld. Bállá János békési lakost további örlzetbentartás végett augusztus 12-én a kistarcsai m. kir. rendőrségi kiegészítő toloncház- nak adtam át...”

Bállá János igazságát keresi

Nehéz hat hónap után — 1942. január 23-án — megnyílt előtte az intemálótábor kapuja. Egész úton azt forgatta fejében, ha hnzaér, megkeresi igazságát. Hisz’ bérének még felét sem kapta meg az internálásig eltöltött időre Bányaitól. Ezt pedig kötelességként jelölték meg gazdája számára az internálása határozatban. Hazatérve, a főszolgabírói hivatalba sietett panaszával. Ki Is tűzték a tárgyalás napját. Bányai ügyvédet is fogadott, pedig ügyvéd nélkül is ő nyerte volna a pert..: Csak a főszolgabírói hivatalban tudta meg id. Balia János, hogy

1944. október 6-án, amikor Békésre a Szovjet Hadsereg első cso>- portjai bevonultak, Bányai László és a korábban oly’ nagylábon élő veje, dr. Szabó Lajos lelkész „úr” gyorsan cselekedtek. Első dolguk volt felkeresni ld. Bállá Jánost, hogy a történtekről hallgasson, hogy ne tegyen elleniük jelentést. És a szolgák erejét kiszipolyozó Bányai László szíve egyszeriben vajjá lett és a történtekért két nagy hold földet ajánlott fel. Id. Balte János és felesége, akik egész életükben arra voltak kán. hozhatva, hogy mások földjén húz. zák az igát, e szavaik hallatára egymásra néztek. Elfeledtek mindent, csak a két hold földet látták maguk előtt. A ravasz Bányai észaz urak és a kulákok ellen neim tehet ő semmit, hogy az úri Magyarországon a hozzá hasonlók örüljenek, ha kínlódni hagyják ő- ket... A rideg főszolgabírói szobában hozták tudomására, hogy símig ő Nagykanizsán, majd Kdstar, csén volt, felesége — hogy gyermeked ne pusztuljanak éhen — elmeint Bányaihoz és kért vatemdcs* két a járandóságból. Ezt a tárgyaláson már úgy hozták ld. Balte János tudomására, hogy felesége az ő távollétében „kiegyezett” a gazdával. így hát neki semmi keresnivalója nincs.,, rtöojteitíu.. ,

Utolsó „fejezet”

revette, hogy tetszik Balláéknak az ajánlat, hogy újra kilátásban van győzelme. Rákacsintott az „isten szolgálatában álló” vejére és nagyot csapott Bállá tenyerébe —« mint annak Idején a főtéri em- berpiacon. És Balte János hallgatott — bár később egyet és mást megértett —de hallgatott tovább is, mert a két hold föld, és a megegyezés kötelezte.

Ennyit mondanak a Békési Járási Tanács egyik asztalfiókjából1 előkerült, megsárgult iratok id. Balte János sorsáról, pedig ő soha nem volt kommunista. Egyszerűen csak családja szűkös kenyeréért küzdött.

Balkus Imre

kaszát a vastagszárú, buja búzában, amíg Bányai löttyedt hasát a nagy diófa alatt simogatta, vagy a padlásról figyelte, hogy nem lebzsel -e a kommenciós a tikkasztó napon. A nap utolsó sugarai már rég búcsút intették, a- mikor id. Balia János holtfárad- tan a tanyába vonszolta elgyötört testét. Bányai a tornácon csípőre

adassák".

Id. Balia János fellebbezett u- gyan, de ez már nem segített rajta.

így lett id. Balte János a békési rendőrség szomorú lakója. És dr. Szabó Lajos református papban — tiszteletbeli szolgabíróban —, aki jelenleg Kunágotán „őrködik" híveinek lelki békessége felett —, -4---------------------------------Ah

ol nem intenek a tanteremben

Csorvás alsó vasútállomás szomszédságában van egy általános iskola, ahová a közeli Baromfitenyésztő Állami Gazdaság dolgozói és a tanyák lakói küldik gyermekeiket. Fazekas József az iskola igazgatója, akihez a telekgerendási és néhány környékbeli tanyai iskola is tartozik. 1

Valószínűnek látszik, hogy Fazekas József ebben a tanítási évben még nem látogatta meg ezt az iskolát, mert november közepe felé haladunk és még mindig nem fűtenek a tanteremben. Igaz, tanyai gyerekekről van szó, de a gyerekeket ott sem fából faragták, akik érzéktelenek a hideggel szemben, ök is szeretik a meleg tantermet éppen úgy, mint a telekge- rendásiak vagy mások. Ezt jó lenne megérteni addig, amíg a gyerekek — és természetesen az ott dolgozó pedagógusok is i— meg nem betegednek) Persze nem elég a megértés, tüzelő is kell — de gyorsan I

(Leveleimből)

Kedves Szúr Kálmán

Naponta utazom Sarkadról Gyulára és este újra vissza. Sajnos, sok kirívó esetnek vagyok szem- és fültanúja. De ami ma, vagyis 4-én reggel történt, felháborító és nem állom meg, hogy a nyilvánosság előtt ki ne nyilvánítsam.

A cukorgyári állomásnál szálltam fel, és mint rendesen, sok utas volt a kocsiban. Sokan szálltak fel is. Előttem két öreg néni kosárral, csomaggal akart fellépni. A kpcsi előcsarnokán ban már álltak, köztük két ismerős pedagógus. Az egyik Sarkadon lakik, de Gyulán ta- nít.

Az egyikük az ajtóban állt és segítette a felszállókat. Jól is esett mindannyiunknak, hisz‘ sáros, csúszós volt a feljáró lépcső. A másik, aki Gyulára jár tanítani, mint a héja a csirkét, leste a megüresedő ülőhelyet, leült és mint aki jól végezte dolgát, hozzáfogott olvasni. Volt még ott egy kb. 12—13 éves fiú is, aki a tanító úr példáját követte és a megüresedő helyre gyorsan leült.

Pillanatnyilag úgy látszott, senki nem vette figyelembe, a- zonban egy kislány a fiúhoz lépett, súgott neki «atomit és a fiú szó nélkül átadta helyét az

öreg néninek, aki a kislányra nézett és halkan megköszönte.

Csak azért írtam mindezt meg, mert nem gondoltam, hogy még olyan nevelők is vannak, akik ilyen és hasonló rossz példamutatással járnak elöl.

Akkor, amikor napról napra arról van szó, hogy fiainkat udvariasságra, jó modorra, ö- regjeínk iránti tiszteletre ne* véljük, otthon és iskolában egyu aránt, szabad ilyesminek meg- történni, tanító úr? Elgondold- som szerint önnek nemcsak fi- zikát vagy kémiát kell az ifjúságnak megtanítani, hanem az emberi magatartást is

Remélem mind ezt tudja, és pillanatra sem feledkezik meg róla a jövőben — még a vonaton sem.

Szegedi hajosné, Sarkad.

V. i.: Megjegyezni kívánom* hogy a tanító úr igen fiatal éu tudtommal nem is reumás, biz* tosan birt volna Gyuláig állni