Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-01 / 258. szám
1958. novembíi i., McaÚM* BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Egy szó, mint száz — SZÁRAZ A FÖLD, de azért fey maradhatna az idő még vagy két hétig! — Ez az első szavuk, mikor a gazdálkodásra terelődik « szó és tovább pihennek, szívják a cigarettát a vetőgépnek dőlve. A búzát vetették. Három ló a vetőgép előtt, egy pedig fogasok Négy ember — négy ló. A nagy munkákra mindig összefognak, hogy könnyebb legyen. Most Diniéit János bácsinak vetik a jövő évi kényé:nekvalóját. Sok helyütt bizony csak a föld felett piroslik a búzanem vtszi be. Egy kis eső elkelne, de azért ezek az emberek mégis a napos idő mellett kardoskodnak, hisz’ még sok elvégezendő murika van. — Eddig úgy volt hosszában a föld — két kezével mutatva az irányt Dimák bácsi — most meg emígy állapították meg. — Egy kis szünetet tart s úgy mondja: — Egy kicsit lemaradtam a szántással. Szűkén méri a szót. Azt tanulta arató-napszámos, zsellér korában, hogy az ember lehetőleg keveset beszéljen, abból nem lesz semmi baj. Hozzá — már mint Dimák búhoz — hasonló ember sok van esoivási határban. Azt is mondhatnánk, hogy valamennyien egy- fvásúak. A múltbeli különbség csak annyi, hogy egy részük helyben a nagybirtokosoknál, kulá- kcknál, más részük pedig az ország más tájain, nagybirtokain cselé- deskedett. A piroscserepes kislánya csak álom volt. Lóról, tehénről és más jószágról pedig még álmodni sem merték. Küszködtek, harcolták:': minden nap a betevő falatért, a jobb ruháért. Summásan ilyen volt a esoivási emberek tegnapja. És a ma? Az is vívódással telik el, de nem a kenyérharcról, a mindennapi betelő, falatról van szó, még csak nem az öltözködésről, a lakóházak .ső berendezéséről. Sokkal nagyobb gond a jelenlegi vívódás s ez nem egyedülálló, az, hogy: hogyan gazdálkodni tovább? TÓTH MIHÁLY, A NÉGY EMBER EGYIKE, sehogy sincs kibékülve a termelőszövetkezeti gazdálkodással. Ha nem hagyják úgy, ahogy most van, akkor inkább lemond a földjéről. gött a múlt rendszerből, amikor senki se törődött velünk. Egyéniek vagyunk — így Tóth Mihály —, de azért mi is dolgozunk. Igaz, nem kapjuk azt a támogatást, mint a termelőszövetkezetek, de azért nekünk is könnyebb. Érdemes dolgozni, magunk látjuk hasznát. Azt nem mondja, hogy az államot is segíteni akarják. Nem szeret nagy szavakat mondani. A parasztember egyszerűségével mutatkoznak be ismerősinek s ismeretlennek egyaránt, nemcsak ő, hanem mind a négyen. S a beszélgetés során észrevétlenül, akaratlanul mégis véleményt mondanak a mai életről, a vezetőkről és úgy általában sok mindenről. Kissé burkoltan, de érthetően. A bizalom hangja a fokmérője annak, hogy a parszt- ság, s jelen esetben ez a négy egyénileg gazdálkodó paraszt elégedett életével annak ellenére, hogy néha-néha bizony nehézségek is vannak. Nem mondják ki szóról-szóra, hogy helyes az az irány, melyen a párt, a kormány a parasztpolitikát illetően halad. De akkor, amikor arról beszélnek, hogy milyen nagy segítség volt, és mily nagy tehertől szabadították meg őket a begyűjtés eltörlésével, akkor, a- mikor azt mondják, hogy a jelenlegi felvásárlási rendszer sokkal jobb, mint a régi, vajon érthetünk-e mást, mint a párt és a kormány eddigi munkájának elismerését. És ha már itt tartunk, mondjuk meg azt is, hogy a felelettel s a tettekkel sem maradnak adósak.----Megmutattuk 1956 őszén is, h ogy nem fagy juk az országot kenyér nélkül — mondja Hajdú bácsi —, most is azért dolgozunk. Novemberben pedig majd arra adjuk szavazatunkat, aki nekünk is segít. — S kacsint egyet, kissé huncutul. — Egy szó, mint száz, sokkal jobb ma, csak az a baj. hogy nem vagyok fiatal. Eddig jutottunk a beszélgetésben, amikor a lovak türelmetlensége, no meg az idő munkára szólította őket. Hajdú bácsi még búcsúzóul visszaszólt: — DE AZÉRT, HOGY ÖREG VAGYOK, lehetne egyféleképp se- wuHwwiwgítemi. Ha lehetne, vagy 250 évig szeretnék elélni... Csak hús legyen mindig friss, a bor akármilyen ré— Talán nem hagyják így gazdálkodni? — Hagyni hagynak, nem szóltak egy szót sem, hogy hagyjak fel a magaméval — mondja. És amikor arról beszélgetünk, hogy mennyi lesz az ez évi jövedelme, rájön, hogy az előbbi elszánt véleménymondást kissé elsiette. Egyébként sem tudja megmondani, hogy mennyi lesz a kiadások mellett az évi jövedelem, a haszon. Ugyanúgy nem tudja azt sem, hogy az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetben minden hónapban előleget osztanak, hogy a nagyszénási Lenin Termelőszövetkezetben egy-egy tag jövedelme jóval több lesz az övénél. Annyit azonban megjegyez, hogy mcst jobban lehet gazdálkodni, mint a beadások Idején. És a jövedelem is több. Merev állásfoglalása azonban arra enged következtetni, hogy csupán azért beszél így, mert nem ismeri a termelő- szövetkezetek életét, gazdálkodását. — Nehéz a döntés. Fiatalabbaknak már könnyebb — mondja tovább. Nincs a fiatalaöbakkal kibékülve, mert elemennek a városba, meg azok is, akik otthon maradnak, nem akarnak hajnaltól napestig, hétköznap, vasárnap dolgozni. Azt mondja: elromlott a fiatalság. Tóth Mihály nem veszi észre, hogy azt az élelet, melyet ő is él, nem szeretik a fiatalok s az elől menekülnek. ÍGY FONÓDIK A BESZÉLGETÉS mind mélyebbre az életről, a máról, a munkáról. — +&■ ........ ^ — Mi, parasztok ilyenkor, őszszel minden erőt a munkának szentelünk — mondták, s' az ér- ződött ebből, mintha nem érnének rá a világ gondjával törődni, elég a maguké is. Pedig mennyibe téved az, aki ezt gondolja! Törődnek ők: olvassák az újságot, hallgatják a rádiót, a jelölőgyűléseken is részt vesznek. S hogy érdekli őket belpolitikái életünk, arról meggyőződhettünk ott a helyszínen. — Nekünk sem mindegy az, hogy ki intézi dolgainkat, kihez forduljunk segítségért, ha kell, mert van éppen elég a hátunk möművelt kérem ahhoz... Önök is láthatják, hogy itt egyedüli osztály az értelmiség, mely képes hazánkat kormányozni... Dermedtség futott végig a letartóztatottakon. Tehát ezért vannak ők most bezárva. ... November 3-án Fekete Pál újra megjelent a letartóztatottaknál. Félénken, mentegetőzve beszélt arról, hogy milyen becsületes emberek azok. akiket letartóztattak, — Túlkapás volt az, hogy mindenkit letartóztat t a k. (Nem is ...t u n k?!) De remélem, majd ha esetleg máshogy fordul a kerék, akkor önök is szépen bánnak velünk... — mondta az államvédelmisták szobájában. Az összefüggéstelen beszéd meglepte őket. Senki nem értette, mi történt. Nem mondott sokat, s elköszönt, hogy a politikai tisztekhez menjen. Széttárt karokkal kezdte: — Lehetetlen az, hogy önök letartóztatásban legyenek. Önök éppen olyan jogú tisztek, mint azok, akik kint vannak. Fogom is követelni Tóth polgártárstól, hogy még ma engedje magukat szabadlábra. Nem helyes, hogy önök letartóztatásban vannak... — Egy kis szünetet tartott. — Különben is fáradt vagyok... Ha csak tehetem, visszalépek, nem nekem való ez, én tanítani szeretnék, értik? Tanítani! — Mindkét kezével a hajába mar- ' költ. — De — folytatta leverte» — kérek önöktől valamit: Ha esetleg, valami történik, sohasem tudja az ember, ne bánjanak velem rosszuk., vagy rosz- szabbul, mint ahogy önökkel bántak... Elment. — A megtért fiú... — kacagott fel Berki főhadnagy. — öh, szegény ártatlanság... — Mi völt vele? — Ezt találgatták az államvédelmisták szobájában is, a politikai tisztek is. Meghibbant! — Ezzel értett mindenki egyet, és levették a napirendről. Igen ám, mert a letartóztatottak nem tudták, hogy mi történt 1956 november 3-án, amit viszont Fekete Pál már sejtett. Követkelő riportunk cinre: MI TÖRTÉNT NOVEMBER 3- ÁN? gi, nem számít... És nagyot nevet hozzá. A lovak izmai megfeszülnek, indulnak. A vetőgép kerekei lassan fordulnak és a száraz földbe merülnek a csövek. Vetik az újat, a jövő évi kenyémekvalót. Majnár József -------------------------E légtétel a megaláztatásokén A falu úgynevezett „középrétegeihez" tartoztak 1945. e’őtt is a kisiparosok, úgy, mint általában a kisbirtokos parasztság. De míg az utóbbiakat helyhez kötötte a kevéske föld. Mészáros Ferenc szeghalmi asztalosmesternek és ezernyi kisiparos társának ősi tulajdona csak a vándorbot volt. Mészárosoknál négy gyerek kérte otthon a kenyeret, s éppen miattuk vált végtelenné az országút az apa előtt. Sokat kilincselt életében tolr dozásért-foldozásért Mészáros. Próbált más mesterhez elszegődni, de egyiknél sem tartott sokáig munka. Még az uralkodó osztály is kénytelen volt elismerni az iparosok nyomom helyzetét. így ír erről a Békés vánnegyei törvényhatósági bizottság Hivatalos Lapjának 1936. november 12,-i száma: „Az építőiparban a munkanélküliség nem csökkent ebben az évben, s talán ez az oka, hogy a feszültség és vitatkozás újból teljes erővel kiújult, A szakmáiban csak éppen jelentéktelen apró építkezések, toldozások és tatarozások fordultak elő. Az építőiparral kapcsolatos szakmák, nevezetesen az asztalos, lakatos, bádogos, szobafestő és mázoló stb. iparosok az építőiparral hasonló körülmények között élnek... Kiújultak a sztrájkok. Legújabban a lábbeli iparban történt a maximális munkaidő bevezetése, míg a minimális munkabért a kőműves és asztalos- ipariban állapították meg”. Ezért kilincselt hát hiába Mészáros Ferenc is. Egy ízben hallotta, hogy az Ármentesítő Társulatnál lenne valami munka. Felkereste irodájukat, ahol egy ismerősével beszélt. — Ogy túdorh' én ’is; hogy volna — mondta az ismerős. — Költség- vetésbe állítottuk,, hogyKörösök mentén rendbe kell hozatni az őrházak ajtóit, ablakait. Menjen a főmérnökhöz, vele kellene megbeszélni a dolgot.... De annyit mondhatok, hogy a főmérnök úr valami jobb ismerősével tárgyalt már ebben az ügyben.... Nem tesz semmit, gondolta Mészárol, hátha szerencsém lesz. Felkereste vitéz Király Miklós főmérnököt, aki egyébként a társulat e- gyik részvényese volt. — Nem volna valami munka, főmérnök úr? — kezdte bátortalanul. — Gyerekeim vannak és hónapok óta nem dolgozom... — A fenébe! Miért jött hozzám, ki küldte?! Honnan adjak én magának munkát? — Hallottam, hogy az őrházak ajtóit... — Nem érdekel, hogy maga mit hallott! — vágott közbe türelmetlenül vitéz Király, s a zsebébe nyúlt. — Itt van két pengő, menjen. a piacra és vegyen krumplit a gyerekeinek. — Én nem koldulni jöttem, főmérnök úr — önérzeteskede 11 Mészáros. — Hát akkor menjen a... templomBővííl a csorvásí keltető állomás A Csorvásí Földművesszovetkezet Keltető Állomása a tagság javaslatára jött létre 1957-ben. Az üzem igyekezett a lakosság Igényeit kielégíteni. 1958-ban azonban kétszeresre nőttek az igények, ezért az fmsz tagsága kérte az igazgatóságot, hogy bővítsék ki a keltető állomást. A javaslat szerint hozzá is láttak egy korszerű 5x10 ezres gépet befogadó üzemrész építéséhez. Az építkezést ebben az évben befejezik s 1959 januárban már az új gépekben is megkezdődik a keltetés. A állomás dolgozói ennek érdekében végzik már Csorvás, Gerendás és Kondoros községekben a tojástermelők szervezését és a tyúkok vérvételezését. A fertőzött jószágokat vizsgálat után felvásárolják, hogy a jövőben csak egészséges utódok kerüljenek továbbtenyészt ésre. A keltető állomás megkezdte a víziszárnyasok és a pulykák bérkeltetését is, a beszállított tojások és keltetést bér ellenében. Jóval kevesebbe kerül ezen az úton a baromfi, mintha a tenyésztők megvásárolnák a csibéket, ba, majd az Isten megsegíti — zárta le a további beszélgetést a részvénytulajdonos. ...S ha kapott is Mészáros valami megbízatást, apróbb munkára, rögtön előleget kellett kérnie, hogy beszerezhesse az anyagot. Ezzel mindjárt el is vesztette a bizalmat. Sokszor járt úgy, hogy ilyenkor visszamondták a rendelést. Megalázták. Egyszer arra kényszerült, hogy karácsony előtt egy iéknázsa búzát kérjen előlegben Hegyesi Imre 160 holdas gazdálkodótóti, kinek pedig néhányszor dolgozott már. — Nézze, Mészáros úr. Elvből" nem adok előleget. Én csak pengőért adok búzát, hitelben senkinek sem. Majd, ha ledolgozta, akkor vegyen... De... úgyis akartam szólni magának, hogy nem 'kell megcsinálni azt a pajtát... — hárította el a kérést a könyörtelen nagygazda. » Ma a falu megbecsült emberei a kisiparosok. Egy részük ktsz-be tömörülve, más részük egyénileg e- légíti ki a lakosság igényeit. Nincs már nagy gond az anyagbeszerzésre, nem kell már kilincselni faluról falura munkáért. Becsületesen megélnek megyeszerte és nem kívánják vissza a vándorbotos múltat. De mi lett azóta Mészáros Ferenccel? A felszabadulás után megváltozott az ő élete is. Gyermekeit taníttatni tudta. Majd amikor megalakultak a tanácsok, a járáshoz került építésügyi előadónak. Most nyugdíjas — 700 forintot kap ha- Voiita az államtól. De aktívája a művelődési otthonnak és a földműd bsszövetkezietnek is, ahonnan külön 500—600 forintot megkeres a nyugdíja mellé. Egyik fia a HM-ben százados. Nagyobb lánya agráregyetemet végzett, diplomás, akinek férje adjunktus az egyetemem. A legkisebb fia most katona, kisebbik lánya pedig férjnél van, a férje revizor. — Mai életünk elégtétel a múlt szenvedéseiért, megaláztatásaiért — mondja Mészáros Ferenc, majd mosolyogva hozzáteszi: — Ilyen körülmények között szívesen elélnék még vagy száz évig... V. D. Mi újság a Békéscsabai Erőmű Javító és Xarbastartó Vállalatnál Néhány percig beszélgettünk telefonon Arany Jánoi elvtárssai, a Békéscsabai Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat vezetőjével. Ez elég volt ahhoz, bogy néhány érdekességet megtudjunk. Amint hallottuk, nemrég szállítottak különböző öntvényféleségeket a szolnoki és a sarkad! cukorgyárnak. Jelenleg az inoéai, a tfeoapai- konyal erőműnek és a Budapesti Elektromos Műveknek kábel afc- nafedőket készítenek. Következő érdekesség egy újítás, melynek kidolgozása hamarosan befejeződik. Ugyanis a szénőrlő malmok kalapácsainak kokilláha való öntésével — az eddigi számítások szerint — mintegy 100 ezer forint megtakarítást érnek el. Ha az újítás kikísérletezése befejeződik, a- zonnal megkezdik a sorozatgyártást. És még egy fontos hír: az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat munkásai november 7. tiszte- 'etére vállalták, hogy az elkövetkező hetekbe,» senki sem lépi túl a megengedett 6 százalékos selej- tet.
