Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-25 / 278. szám
1938. november 25., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÉJSAG 3 Egy feltűtéssel 30-40 mázsa vas Megkezdték az öntést a gyulai vasöntödében — Abbahagyni mindent — kiáltja a mester — készülni. A munkát abbahagyják. Két ember a nagyüstnél, négy pedig az öntőüstnél terem. — Kész? — néz körül a mester, s hosszú, több méteres vékony fával kilukasztja a folyónyílást és megindul lassan a folyékony vas. Tüzes szikrák röppennek szét. Csapolnak. Gyulán, a Vas-, Fém- és Gépipari Ktsz-ben történik mindez. Egy hete adták át rendeltetésének ezt az öntődét, mely megyénkben a legnagyobb. Már 1956-ban foglalkoztak a megépítésével, de az ellenforradalom ezt megakadályozta. Ez évben újra nekifogtak, s hat hónap alatt felépítették és üzemképessé tették az öntödét.. Szabó Mihály, a szövetkezet vezetője örömmel dicsekszik el a látottakról, annál is inkább, mert mint mondja, ami az öntődében látható, azt mind maguk készítették. Jó minőségű az öntöttvasuk. Híre is ment gyorsan, s jönnek a megrendelések. — Csak egy hete dolgozunk még, de már eddig is számos megrendelést kaptunk — mondja. — A Gyulai Vízgépészeti Vállalatnak, a Tejporgyárnak és a húsüzemnek készítünk most különböző öntvényeket. Eddig több mint 200 mázsa öntöttvas alkatrészekre kaptunk megrendelést Közben a csapolásnak vége, s Hugyecz Pál öntőmester, az előbbi Intézkedő, felemeli védőszemüvegét. 4ehúz?a azbeszt kesztyűjét, kezet fogunk. — Sokáig szeretnék még mint öntő dolgozni, azért használom — mutat szemüvegére, meg idomta- lan kesztyűjére. — Mióta dolgozik ebben a szak- j inában? — Már 20 éve. Igaz, 1945-ig csak : Inaskodtam. Csabán, az Erőmű í Karbantartó Vállalatnál tanultam meg a szakma osinját-binját, fogásait. — No, és Itt...? lőttre. Gebei bácsúékhoz oda látszik este a kéményen kitörő láng, mint egy vörös korong. El-el szokta nézegetni s még az anyjukét is — Nagyon jól sikerült — mond- oda hívja: — Nézd csak, az öntőja, meg sem várva a kérdés végét. — Egy fűtéssel 30—40 mázsa vasat csapolunk. A múlt héten közel 20 tonna vas folyt ki az üstökbe. Jó minőségű a vas, 22—24, sőt 25-ös is van. Még a csabainál is gyorsabban olvad le itt. Ott 10— 15 perc alatt, itt 4—5 perc alatt csepeg le. Igazát bizonyítja, hogy alig pár perces beszélgetésünket Erdei Sándor segédöntő kiáltása szakít, ja meg: Kész, lehet újra csapolni. A mester még ellenőrzi, biztos a- mi biztos, és most már ő utasít. Kezdődik újra a csapolás. Míg befelezik, körülnézünk. A vas adagolása felül történik. A vasat és a kokszot saját készítésű teherliften szállítják fel. Tátrai Ernő. a ktsz dolgozója készítette. Az olvasztót is házilag készítették. Hát hogvan? Munkájukat elvégezték. tervüket teljesítették. De hát akkor mikor építették e- zeket? — Nagy becsvággyal dolgozott itt mindenki. Munkaidő után ö- römmel minden kérés nélkül segítettek az emberek — mondia Szabó Mihálv. — Ami itt látható, több mint 400 ezer forintba került. Egy fillér támogatást sem kértünk Ez a mienk. Sajátunkból építettük. Nem csoda hát, hogy valameny- nyien úgy beszélnek az öntődéről, mint gyerekükről. De való igaz, hisz születésében mindamnyiuk- nak része van. Még az idősebbek is, idős Roskó Jenő, Fogarasi Péter, Nádudvari János és Gebei Lajos bácsi is munkaidő után rakta a téglát, ácsmunkát végeztek, ha kellett vasasok voltaik. Hogyne lennének hát büszkék az újszüdénk még dolgozik, — szokta mondani. A készítőkön kívül örülnek a város vállalatai is, mert most már egy-egy öntöttvas alkatiészért nem keli más megyébe menni és hónapokat várni, hanem ott helyben, egy-két hét alatt kész van. A próbaöntésen már túl vannak. Ma már Zetorokhoz készítenek alkatrészeket, csapágyakat. Azt tervezik, hogy 4000 kalóriás kompresszorokat is készítenek. Előbb csak belföldi vállalatoknak, de jövőre már exportra is. És míg a tervekről beszélgetünk Szabó Mihállyal, a kéményen kitóduló füst valósággal felhőt képez az öntöde körül. Újra töltöttek. Az öntöde munkásai most pihennek, de pár perc múlva ismét hallani lehet majd Hugyecz Pál hangját: Mindenl ide, csapolunk! Majnár József Emelkedett az istállóátlag A Felsőnyomási Állami Gazdaság kereki üzemegységében hamarosan végeznek az őszi munkákkal. Száz holdas cukorrépatáblájukon végeztek a szedéssel, ahol átlagosan 135 mázsa termett holdanként. A répa szállítását ma fejezik be. A jövő évi 120 katasztrális holdas cukorrépa tábla mélyítő szántását már elvégezték, A hátralévő mintegy 150 hold mélyszántással a hónap végéig elkészülnek. Támfalas silóikba 65 vagon jóminőségű silókukoricát raktak el. A napokban kísérletképpen felbontottak egy prizmát« Az etetett silótakarmány eredményeként 0,5 százalékkal nagyobb lett a tej hozam, az istállóátlag 8,3 literre emelkedett, Jól jövedelmezett a napraforgó A Terményforgalmi Vállalat békéscsabai telepének ebben a félévben terv szerint 935 vagon napraforgó magot kellett volna felvásárolnia, ezzel szemben eddig 1050 vagonnyi került a raktárába. Ebben szerepet játszott az is, j hogy a termelőszövetkezetek több j napraforgó magot termeltek, mint Magyar pulykát vesznek karácsonyra a német, az olasz, a francia és osztrák li áziasszonyok Franciaországba és Auszt. Jó híre, becse van az ízletes magyar bronzpulykának ma is, különösen az egyes nyugati államokban, ahol hagyomány a karácsonyi pulykapecsenye, akár nálunk az újévi malac. Az exportra kerülő mennyiség kétJháromszoro- ■** «.JFÄVSSF!?1 és Jóáron értékesíthetnénk. Az idei szállítások november közepén kezdődtek, s máris több ezer tonnányi ko- pasztott, vágott pulykát indítottak útnak hűtővagonoktoan Német-, Olasz-, riába. amennyit szerződésileg vállaltak. A füzesgyarmati Aranykalász Tsz 500 mázsa napraforgó magra szerződött, 600 mázsát szállított. A szövetkezetnek ezért a mennyiségért 171 ezer forintot fizettek. A többi termelőszövetkezet is megtalálta számítását. A másik füzesgyarmati termelőszövetkezet a Vörös Csillag 131 670, a kamuti Rákóczi 85 500, az orosházi Vörös Csillag 79 515, az Üj Élet 62 700, a dévarványai Dózsa 63 840, a szeghalmi Béke Termelőszövetkezet 42 750 forintot kapott a szerződött napraforgó magért. ■1 ■ Nagy öröm ez... — Egy óra as új gyér új munkásai kösöH Orosházán Egyik ismerősöm a napokban azzal fogadott Orosházán, hogy lassan már rá sem lehet ismerni a városra. És Igaza van. Az egyre épülő városban nap min* nap új létesítmények születnek. Űj piactér, aszfaltozott út, széli alt. Két gyermeke maradt apa nélkül. Kellett a pénz. Segítettek rajta, s ma már dolgozik ő is. Szalagvezetője szerint szorgalmasan. Most még tamil, de remélhetőleg hamarosan a legjobb munkások közé kerül. A türelmetlenkedők és a tények az endrődi Haladás Tsz-ben Gondterhesen találtam az endrődi Haladás Tsz elnökét és könyvelőjét. — Rosszul „ütött be" ez az esztendő — mondták —, csak 22,72 forint érték jut munkaegységenként. A tagok többet, jóval többet vártak, s most nagy a csalódás, elégedetlenségtől fűtött a hangulat. — Nem tudtak volna többet osztani? — A fejlődés rovására tudtunk volna, de így is lassan fejlődik a gazdaságunk. A tsz-t 1953-ban felbomlasztotta Nagy Imre, akkori miniszterelnök programbeszéde. Három év múlva, 1956-ban megint feloszlott a tsz, mert az endrődi kulákok; Kovács Dániel, Papp Imre, Hu- nya Dénes és a többiek azt hitték,hogy ütött a várvavárt óra, s fenyegetéssel, erőszakkal üldözték el a cselédjeik verejtékén szerzett egykori földjeikről és tanyáikból a tsz-tagokat. Mikor 1957 tavaszán Kiss Imre és özvegy Varga Pétemé — csak ők ketten nem írták alá a feloszlatás! nyilatkozatot — hozzákezdtek a tsz újraszervezéséhez. kesernyésen mondták: Maradt egy közös háziállatunk: egy macska, meg néhány üres épület. Tizenhét ember kezdte romjaiból, semmi nélkül újjáéleszteni az addig elég jól működő közös gazdaságot. Állami hitellel, s úgy, ahogy 57-ben, II szarvasmarhát, 10 anyakocát vásároltak, aztán egy Zetort pótkocsival, egy 30 soros vetőgépet, tárcsát, traktorekét, fűkaszát. A hatalmas kiadások ellenére jócskán tudtak osztani is a megszerzett munkaegységekre, mert kedvezett az Idő, e Jó vfclt a termés. Már amennyire a szikfoltos, gyenge endrődi földeken jó lehetett. Az idén azonban először a belvíz, aztán az a- saály tarolta a termést, s a tervezettnél jóval kevesebb termett mindenből. A lárszámadás éppen csak, hogy aktív lett. Nyolcán, a 22,72 forint munkaegységenkénti jövedelem láttán kiléptek, mert süllyedő hajónak vélik a Haladás Tsz-t. Pedig nem az. A tsz-nek van jövője. S az az érdekes, hogy az eddig egyénileg gazdálkodók Jobban látják a tsz jövőjét, mint az a nyolc tag, aki kilépett. Mi mással lehet ugyanis magyarázni azt, hogy az idén 18 belépő volt? Ezeket az embereket nem a tsz belvíz és aszály sújtotta vetései, s nem olyan vérmes remények csábították a belépésre, hogy egyből hatalmas jövedelem üti a markukat, hanem annak felismerése, hogy közösen ellensúlyozni tudják a belvíz- és aszálykárt, hogy közösen meg tudják teremteni a jövő évi és az azt követő évek jó jövedelmének biztosabb alapját. Alap más is van. A tsz csaknem 1 millió 800 ezer forint közös vagyonnal rendelkezik. Az Idén 106 juhot, 40 méhcsaládot, 6 tehenet, 10 hízómarhát és egy traktort vásároltak, illetve állítottak be a jövő évi jövedelmezőség szolgálatába, ösz- szesen 20 szarvasmarhát és 80 sertést hizlalnak meg. Jövőre kiterjesztik az öntözést 40 hold legelőre, 12 hold cukorrépára és. 20 hold kukoricára. Az esetleges aszály már nem tud olyan nagy kárt okozni a termésben, s ezért nagyobb lesz a jövedelem. Amint az elnök elmondta, az Idén is többet tudtak volna osztani, de nemcsak az Idén kell élni, hanem jövőre is, s ezért fordították a Jövedelem egy részét állatok és gépek vásárlására. Az ilyen beruházást jövőre is folytatják; egy 52 férőhelyes Istállót, két 75 köbméteres silógödröt építenek. — Nem élhetünk csak a mának — mondta jelentőségteljese n Kiss Imre. az elnök —, s nem adjuk el a kotlát, hogy ma egy kicsivel több jövedelemhez jussunk, hanem megvárjuk, míg kikölt! a tojást és felneveli a csirkét, mert akkor egy helyett 20—25 tyűkot adhatunk el. Akiknek azonnal készen kellene a jövedelem, azokon nem tudunk segíteni; Igaza vani g, f. vetkezeti étterem, tatarozták, átalakították az Alföld szállót, most benzinkutakat csinálnak. A legnagyobb szenzáció azonban mégis az új ruhagyár. Az emeletes épület még állványokkal van körülvéve. Építenek, alakítanak, de fenn az emeleten már dolgoznak. Két hete kezdték el a varrást, s azóta négy szalagon berregnek a gépek, termelnek, tanulnak. — Még csak egy varrodában dolgozunk 140 fővel — mondja Kátai Ferenc, a ruhagyár vezetője. — De ha teljesen rendben leszünk, több mint 500 dolgozót tudunk foglalkoztatni. A szép, tiszta, világos, egészséges varrodában ismerős arcok fogadnak. Verasztó Erzsébet, B. Szabó József, Baukó István és még többen, akik Békéscsabáról kerültek haza. Hogy mit jelent az új ruhagyár Orosházán, annak ők a legjobb megmondhatói. — Ha délelőttös voltam, akkor délután hazajöttem, de este már mentem is vissza. S ez így ment hat évig. Nagyon megelégeltem — mondja Tóth Sándor- né. — Ketten örülünk ennek, u- gyanis nemrégen mentem férjhez, de eddig nem tud tünk e- gyütf élni. Sírtam, amikor otthagytam a régi munkatársaimat, megszoktam őket, de azért Jobb itt ö már dolgozott ruhagyárban. De van olyan is, akinek új ez a munka, mint Szabó Tstváené- nak. Férje alig két hónapja tragikus körülmények között meg— Nagyon örülök — mondja könnyek köz* —, hogy segítettek rajtam. Csupa szép szavak. Megelégedéssel beszélnek, dicsérik az új gyárat a régiek, akik Békéscsabáról kerültek ide, de az újak is. A másik szalagon fiatalabbak dolgoznak. Tanulóik. A szalag fiataljainak átlagos életkora 18 év. ök a gyár reménységei. Szalagjukat KISZ.szalagnak nevezték el. A brigádot az alig 16 éves Valencsik Ilona szervezi, — Már mindenkivel beszéltem, benne vannak — mondja örömmel. Olyan szalag lesz ez, hogy., mondják a vezetők jelzőt sem találva. Ahogy végignézünk a soron és látjuk Lődi Irént, Tóth B. Rozáliát, SiPe Gizellái. Szabó Elvirát, Bányai Juliannát és a többieket, amint gépük fölé hajolva, most még csak a tanuló darabokat varrják, nem kételkedünk a gyár vezetői reményében. És míg bent tanulnak, varrják az oiaszkákat, kívül az állványok közt építőmön káíok dolgoznak. Iparkodnak, sietnek, hiszen ebben az évben szeretnék rendbet enni ezt az új üzemet. Egy év múlva pedig vagy mée előbb úgv este Ifi óra felé benépesül majd a gyár környéke, mert Pista menyasszonyát, Laci ped’g feleségét várfa. Üev bizony. Mf, csabaiak csak tudjuk! M. J.
