Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NÉPüJSAG 1058. november 23., vasárnap Hogy a falu és a város kulturális különbsége is a múlté legyen ,,A kultúra eszközeivel segíteni a szellemi és a fizikai munka, vala­mint a város és a falu közötti lényeges különbség csökkentését, vég­ső fokon megszüntetését.” (Az MSZMP művelődéspolitikájának irány­elveiből.) Kulturális forradalmunk nagyje­lentőségű feladata ez, és — a sok között — talán a legnehezebb és legbonyolultabb is. A szocialista művelődéspolitika céljai szoros egységet képeznek szocialista fej­lődésünkkel, a szocializmus építé­sével falun és a városokban is. Amikor a párt művelődéspolitiká­jának irányelvei világosan kifej­tik, hogy „A kulturális forradalom harc a kapitalizmustól örökölt el­maradottság megszüntetéséért, a máiig is iható burzsoá eszmék és a reakciós polgári kultúra ellen” — akkor napnál világosabban ki­bontakozik előttünk annak a kul­turális munkának sokrétűsége és nagyszerűsége is, melyet falun is meg kell vívnunk a sok helyen tapasztalható elmaradottság, fer­de nézetek és felfogások, burzsoá behatások, ellen. A kulturális forradalom lehető­sége már birtokunkban van azzal, hogy ebben az országban a. mun­kásoké a hlatalcm, a dolgozók irá­nyítják és formálják önnön sorsu­kat. De a lehetőség — magában — még nem minden. Élni kell, és élni kell tudni ezzel a lehetőség­gel, melyhez hozzá járni meg az a színjátszás. Ebben az évadban sem ■,m(fifarányú anyagi támogatás is, befejezés előtt áll az új művelő­dési otthon, melyet közel 100 000 forintos községfejlesztési hozzájá­rulással és a lakosok 30 000 forint értékű társadalmi munkájával é- pítettek. Kardoskúton megkezdte a felvonulást az állami építőipar az új művelődési otthon építésé­hez és a következő évben Békés- sámsonban kezdenek hasonló, szép művelődési intézményt épí­teni. A fejlődés meggyorsult, és az igények is rohamosan növekedtek így történt, hogy Gádoroson és Csanádapácán már minden előadás alkalmával kicsinek bizonyul a művelődési otthon, új, nagyobb korszerűbb kellene! E rövid körkép is bizonyítja, hogy a falusi kultúrmunika lehe­tőségei rohamosan bővülnek és a- nyagi eszközeik sem szegényesek már régóta. A járás népművelési felügyelője, Kovács István elvtárs az új „évad” 'terveiről pedig így tájékoztat ban nün két: — A járásban szinte tradíció a melyet falusi dolgozóink a nép ál­lamától kaptak és kapnak; — gon­doljunk csak az egymásután, szin­te gomba módra szaporodó — egyig hónapról a másikra kezieten 'beszélték meg elgondo- felépülő művelődési- «thfelhokfUÄtVW®Q&IlM ottho-' ( és művelődési házpk^^ sokaságára Az épülő mezőkovácsházi mű­velődési házról a kovácsháziak ‘már büszkén mondják: — Olyan lesz, mint egy palota... — De nemcsak Kovácsházán, a megye számos községében épült olyan művelődési otthon, melyről még talán álmodni sem mertek a fal­vak, községek lakói. A múltban, az úri rend tobzó­dása idején Békés megyében az .orosházi járás községeiben volt italán mégis a „legaktívabb” a kulturális élet, persze, ez az „ak­tivitás’“ az egyházi egyletek és más, hasonló műkedvelő népszín- müvesdi játékon túl nem nagyon terjedt. A többet, jobbat akaró próbálkozások pedig csakhamar csődbe’jutottak, ezzel is bizonyít­va a feudál-kapitalista rend „kul­turális törekvéseit”, és nem utolsó sorban politikáját. Mindenki tud­ja az orosházi járásban, hogy a járás községeiben a felszabadulás előtt nem volt művelődési intéz­ménynek számító épület, néhány kocsmai, vagy olvasóköri „nagyte- rem'‘-ben zajlottak le a műked­velők előadásai, és más rendezvé­feladatu'kat, de — itt is meg kell • állapítani — nem is tölthettek. Most? Az elmúlt 14 esztendő a- latt gyökeresen megváltozott az orosházi járás kulturális ellátott­ságának helyzete. Jelenleg nyolc községi és egy járási művelődési ház hívja és várja a kulturálódás- ra szomjazó embereket, a községek mozihálózala is bővült, fejlődött, 1953-ban már a kis Kardoskút is kapott mozit, a gádorosit korsze­rűsítették és hamarosan elkészül a tótkomlósi szélesvásznú mozi. Öröm sorolni, hogy a községek­ben milyen nagyszerű, jól felsze­relt művelődési otthonok épültek néhány év alatt. Nagykopáncson hanyagoljuk el, sőt, tovább fej­lesztjük néhány elgondolással. Régóta tervezik és most meg­valósítják a járási népszínpa­dot, November 6-án hasznos órte­naingk igazgatóivá}, akik vala­mennyien fíélj^sfeíték a tervet. E- szerint a legjobb színjátszó-cso­portok műsorát szervezett formá­ban mutatják be a járás minden községében, s olcsó bérletet hir­detnek ezekre az előadásokra. Ah­hoz, hegy egy csoport ia járási népszínpad tagja legyen, bizonyos művészi színvonalat kell elérnie. Eddig kilenc község színjátszói jelentették be, hogy a járási mű­velődési ház színjátszó szakköré­nek segítségével, a javasolt dara­bok egyikét megtanulják. A válo­gatást egy bizottság végzi majd el, gondosan ügyelve arra, hogy a művészi színvonal dolgában meg­felelnek-e a csoportok a népszín­pad követelményeinek. Ugyanak­kor járási jelmezkölesönzőt is lé­tesítenek — ez már régi kívána­lom, és a községi, falusi színját­szók számára nélkülözhetetlen lesz. — A népszínpad első előadá­sait a tervek szerint januárban kezdjük meg, és két hónap alatt minden községben több előadást rendezünk — mondja Kovács elv- társ. A színjátszó-mozgalom mellett irányelvei hangsúlyozottan alá­húzzák az ismeretterjesztés je­lentőségét, fontosságát a falusi emberek világnézeti nevelésében. Hit tettek az ismeretterjesztés fellendítése érdekében az orosházi járásban ? A tájékoztatás szerint sokat. A járási művelődési ház * ismeret- terjesztő szakköre Beck Zoltán ta­nár irányításával dolgozik és részt vesznek ebben a munkában a TIT előadód is. Tervezetet készítettek, mely különböző témakörökből több mint 100 előadást tartalmaz, ezt szétküldték a falusi művelő­dési otthonok vezetőinek, akik sa­ját ismeretterjesztési tervük ösz- szeállításában — e tervezet alap­ján — orosházi, központi előadó­kat kérhetnek. Pusztaföldvár & Kardoskút már be is küldte ilyen irányú igényét, azonban a többi községek még késlekednek, pedig — ahogy Kovács elvtárs mondja j — a határidő már lejárt és ez nem bürokrácia, hiszen az ismertter­jesztést már meg kellett kezdeni mindenütt. — Persze, nem megy máról hol­napra a dolog, és sikereket sem várhatunk egyik napról a másik­ra. Szívós és türelmes munkát, harcot kíván a kultúrforrada- lom — állapítja meg az arany­igazságot Kovács elvtárs. Az elmondottak, a felsorolt té­nyek, tervek, elgondolások az o- rosiházi járás kulturális életének fellendüléséről, terebélyesedéséről beszélnék. Nagy szükség van erre, és most^'Stnikbi’’á fdhétőségek isi napról topra növekednek, a kul-1 turális forradalmunk kellős köze-1 pén élünk — a legfontosabb az, i hogy a járás minden kultúrmun- kása szíve szerint, önzetlenül — mondhatnánk úgy is — hivatástu­datból dolgozzon, munkálkodjon azért, hogy a falu és a város kul­turális különbsége minél hama­rabb a múlté legyen. Az Optimista tragédia (*TNAGY SIKERE m') A Békés megyei Jókai Szín­ház a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom ünnepén mutat­ta be először Visnyevszkij: Op­timista tragédia című három- felvonásos drámáját. Már a díszelőadáson is nyilvánvalóvá ami igen szép sikert jelent láto­gatottság szempontjából is. örvendetes, hogy színházunk az Optimista tragédia színreho- zatalával olyan művészi igény­ről és színvonalról tett bizony­ságot, melyre minden tekintet­Az Optimista tragédia egyik nagy jelenete: a komisszár (Erdélyi Ila), az anarchisták vezetője, (Major Pál), Alexej (SziH János) és a Rekedt (Körösztös István) az első felvonásban. vált, hogy a kitűnő színpadi al­kotás, a szovjet drámairodalom egyik legnagyobb jelentőségű műve — nagy sikert arat me­gyénkben is. Az Optimista tragédiát eddig 13 előadásban mutatták be mű­vészeink. A tizenhárom előadást közel 6200-an tekintették meg, ben szükség van, és melyet jog­gal el is várhatunk e művelő­dési intézményünktől. Rémé jük, a további bemutatók is olyan magas eszmei-művészi igényt árulnak majd el, mint a Visnyevszkij-dráma bemutatá­sa, és az a jónéhány kitűnő szí­nészi teljesítmény, melynek örömmel tapsoltunk. November 20-án kezdődik a Déryné, Színház ifjúsági előadássorozata Az Állami Déryné Színház né- | ügyi miniszterhelyettes mond ün- íny nap múlva megindítja ifjú sági előadássorozatát, a 10—14 é hány nap múlva megindítja ifjú- ] nePi megnyitót, majd Nadányi ■ 1 Zoltán „Szigligeti Ribilió’‘ című darabját mutatják be a további- vés korú fiatalok részére. Az első ^ban pedig sorozatosan játsszák előadás november 26-án lasz Sztá- budapesti és vidéki művelőd Sass Ervin ! linvárosban llku Pál művelődés- otthonokban Dr. Veress Endre emlékesete nyék is. Filmszínház is igen ke- , erőtel iesebben a vés volt, és korántsem töltötték bet 1 ! eroteljeseDDen a kórusok szervezését is és a zene­kultúra terjesztése érdekében az orosházi Erlzel Ferenc Szimfonikus Zenekar egymás után tart hang­versenyeket a járás községeiben. Az első ilyen hangverseny novem­ber 10-én volt Csorváson, követ­kező fellépésükre Gádoroson ke­rül sor december elsején, Néhány héttel ezelőtt alakult meg a csor- vási vegyeskar a pedagógusok kezdeményezésére. Jelenleg 54 tagjuk van, és ezek közül 22 fia­tal pedagógus. A karnagyuk Gu­lyás Mihály, az általános iskola igazgatója. Fontos ágazata a falusi lcultúr- mutnikának az ismeretterjesztés. Pártiunk művelődéspolitikájának Öt évvel ezelőtt, 1953. november 24-én halt meg Pécsett dr. Veress Endre a kiváló történet­tudós. Minket, Békés megyeieket sok szál fűz Veress Endréhez. Nemcsak azért, mert Békésen született (1868'február 15-én), hanem azért is, mert annak a sarkadí Veress Sándornak volt a fia, aki a Kossuth-emigrációban jelentős szere­pet játszott. Veress Sándor a kiegyezés után sem volt hajlandó Magyarországra visszatérni. Buka­restben telepedett le, itt nevelkedett fia Endre is. Döntő tényező az életében, mert román nyelvtu­dása, tájékozottsága a román viszonyokban és történelemben nagyban alkalmassá tették arra, hogy a kelet-európai történelem legnagyobb ma­gyar kutatójává fejlődhessen. Apja halála után Kolozsvárra költözött. Különböző helyeken vég­zett tanulmányai befejezése után majd egy évti­zedig a kolozsvári egyetem könyvtárának levél­tári osztályán dolgozott. Később miniszteriális beosztást kapott, de hamar nyugdíjaztatta magát, hogy kizárólagosan a tudományos kutatásnak él­hessen. Főműveinek az 1919-ben megindított Erdélyi és Magyarországi Történelmi Források című, 50 kö­tetre tervezett forráskiadványát és a kelet-euró­pai történelemkutatás szempontjából nélkülöz­hetetlen ADATOK ERDÉLY, MOLDVA és Ó-RO- MANIA TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÚLAG (Documente prívltoare la istoria Ardealului, Moldvei si Tarii-Románesti) című, Bukarestben ki adott, 11 kötetes forráskiadványa tekinthetők. Főművein kívül mintegy 500 kisebb-nagyobb tanulmányt, adatközlést, önálló könyvet írt és a- dott ki. Köztük a maga nemében egyedülálló GYULA VAROS OKLEVÉLTARA című munká­ját is, ami 1938-ban Gyula város kiadásában je­lent meg Budapesten. Kiadatlan kéziratai pedig mintegy 50 000 ívoldalra tehetők. Ezek között van az 50 kötetre tervezett, de csak 12 kötetben ki­adott Erdélyi és magyarországi történelmi forrá­sok című főművének javarésze is. Munkásságának legkedvesebb területe a Bá­thoryak kora volt. Ennek a korszaknak a törté­nete ugyanis szinte egész Kelet-Európát érinti. Adatgyűjtései során felkereste Ausztria, Német-. Lengyel-, Orosz- és Olaszország, valamint Romá­nia minden jelentősebb könyv- és levéltárát. Ku­tatásai közben számos új megállapításra jutott, sok ismeretlen részletet tisztázott. Munkássága a szigorúan vett tudományos eredményeken felül azért is jelentős, mert nagyban hozzájárulhatott volna a Közép-Európában élő, egymásrautalt né­pek barátsága elmélyítéséhez, egymás jobb meg­ismeréséhez. Ez azonban akkor nem volt cél és Veress Endre mellőzésének ez a legfőbb oka. A múlt rendszer kultúrpolitikájára jellemző munkáit hosszadalmas utánjárások ellenére is csak maga tudta kiadni, kutatásait saját szűkös erszényére végezte. Az Akadémia alig támogatta s akárcsak Bartók Bélának, neki is a Román Tu­dományos Akadémia nyújtott segítséget. Az 1920—30-as években a Román Akadémia mintegy 10 román nyelvű tanulmányát adta ki. Halálának ötödik évfordulóján, új viszonyaink között, az együttélő népek barátságának, jobb megismerésének jelentőségén túl azért is köteles­ségünk emlékeznünk rá. mert a magyar tudo­mányosság ezen kiemelkedő személyiségének el­ismertetése terén ránk, Békés megyeiekre, külö­nösen nagy feladat hárul. Dr. Dankó Imre a gyulai múzeum igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom