Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-23 / 277. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPtJSAG 1858. november *3., vasámáp Jlejznépfront olvasókör Pusztaszentetornyán Események Készülnek az első tanácsülésekre megyénkben Már közel egy esztendeje kérdés ez PueztaszentetocTiyán. Olvasókör ugyan van, ha jól megnéz- *ük a dolgot: közei 50 éve. A tagok nagy részének viszont már szűk a régi forrna, a régi ruha, és a nyár derekán is azon kardos, kodtak, hogy jó lenne népfront Olvasókörré alakulni, mert az minden tekintetben előnyös lenne a számukra. Az olvasókör elnöke, Dénes János bácsi közelebb jár már a hetvenhez, mint a hat xJhez: 68 éves. Az olvasókör épülete előtt beszélgetünk vele hármasban, mert velünk van Vági Pál is, az általános iskola igazgatója. Természetesen az olvasókörrffl, múltjáról, jelenéről és a jövőjéről is, melyet most, ezekben a napokban szeretnének igazán megalapozni. Régi kör ez — bök az épület felé Déines bácsi —, ha jól emlékszem, 1908-ban alakult. No, nem itt, ebben az épületben, hiszen ez még csak huszonegynéfoámy esztendős, hanem arra feljebb, a városhoz közelebbi részen. Ezt az újat mi magunk építettük, de az _elmú]t 14 év alatt annyit segített rajtunk a város, hogy azt hirtelenében el se tudnám mondani mind. Az iskola igazgatója — aki a kör vezetőségében a kul túrfelelősi tisztséget is betölti — mondja el, tiogy mit segített a város:'' t < •— A rendszeres tatarozáson kívül színpadot csináltak, és most, november 7-én villanyt is kapott ez a határrész, persze az olvasókör is. — A bevezelé6t mi fizetjük — toldja meg Dénes bácsi —, így aztán most nagyon kell a pénz. Páli János elvtárs, a tanácski- rendeltség vezetője már régen mondja az olvasókör tagjainak, hogy új ruha kell ennek a körnek! A nyáron is 6 javasolta legelőször, hogy alakítsák át népfront olvasókörré, mert akkor a kör szervezeti élete is pezsdülőbto lesz, sókkal könnyebb rendszeresebb előadásokat tartani, ismeretterjesztést — meg sokáig lehet sorolni azt, hogy mit. Mindeddig azonban mégis úgy látszott, hogy — főiként az öregek — idegenkednek ettől a gondolattól. Miért? Ha megkérdeznénk őket, mint ahogy meg is kérdeztünk néhány törzstagot, — nem tudnák elmondani. Valami o- lyan dolog ez, hogy így volt, hát jó lesz így ezután is. Pedig Dénes bácsi, az elnök szintén idős ember, és ő mégsem tartja azt, hogy jól van úgy, ahogy volt, A nyári njsgb&ízélésen ás ő kardoskodott leginkább amellett, hogy legyen a kör népfront olvasókör. Van a kérdésnek egy másik oldala is, mint minden éremnek: kettő. Erről a másik oldalról pedig azt lehet leolvasni, hogy az orosházi városi népfront-szerve- zét'séün törődött aŰftySF'á púsáítaszentetomyai olvasókörrel, hogy a , i -Fnh mtcvark TÍr.giRt ÍC’.'iÍTÍO'A^ ...........................—O tt voltam ax eligazításon Éjjel egy titokzatos alak tört rám és elragadott. A koromfekete éjszakában száguldott velem valami távoli ismeretlen cél felé. Egyszer csak Münchenben, a Szabad Európa rádió é- ptHetében, egy tanács- teremben találtam magam, ahol éppen a rádió magyar ügyekkel foglalkozó tudósító csoportja ülésezett. Az értekezlet vezetője egy szikár, gonosztekintetű, karvajképü alak, nagy íróasztal mögött ült, és egy fel- fordított kalapból nogyorót rágcsált. Széles lapát-nyelvével köpködte szét a héjakat és közben ékép- pen oktatta a jelenlévőket: — A Magyarországról érkező választási hírek a következőképpen dolgo- zandók fel: Ha a szavazók igénybe vehették is a választás titkosságát biztosító fülkéket, az nem jelent semmit. A Kádár-kormány megfigyelőkett bújtatott el a fülkékben, akik kilesték a választók minden mozdulatát, és ha a polgár át akarta húzni a szavazólapot, félelmes morgó hangot hallatva eltérítették a szándékáról. Hogy a választópolgárok ä Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak, az sem jelent semmit, mert az erőszak, a kényszer mindent felülmúlt, óriási volt. Egy-egy szavazókért a rendőrcsoportok tucatjai őrizték és aki csak egy gyanús mozdulatot tett, azt azonnal elvitték. Aki nem tett semmiféle gyanús mozdulatot, azt is elvitték. Az áriatlan választópolgárok tízezrei sínylődnek a Kádár-kormány börtöneiben, csak azért, mert... — De kérem! Ez nem igaz! Ez szemen- szedett hazugság! — kiáltottam közbe és még harsányabb hangon folytattam: — Én ott voltam, láttam, hogy mindenki szabadon azt tehette a szavazólapokkal, amit a- kart. — Maga kicsoda’?'— vicsorgott sárga fogaival a karvajképü, egy tőrfélével hadonászva o.z orrom előtt. — Én kérem egy szemtanú vagyok — válaszoltam. — Kijelentésem szinte leírhatatlan hatást keltett. A karvaiképű felém hajította a kést, de szerencsére még el tudtam, hajolni. Aztán mindnyájan rámrohantak. Rúgtak, csíptek, haraptak. Hirtelen óriási nyomást éreztem a gyomromban.. Valaki rálépett. A müncheni utcáról rendőr-autó szirénája hallatszott, majd egy rémült ü- völtés. — Szemtanú került a rádió épületébe! Mire a tudósítók elfutottak. Csak a karca jképű maradt a szobában. Diadalmasan állt felettem és ormótlan lábát még mélyebbre nyomta a gyomromba. Aztán felemelte a kést— Felnyögtem. Ebben a pillanatban gépfeny- verrel kezdték lőni az ablakokat. A lövedékek nagy csörgéssel maguk előtt röpítették a szilánkokat. A zaira felébredtem. Valaki verte az ablakot. Az órámra néztem; 6 óra. Majd az utcára tekintettem, ahol egy vékony kis emberke állt; a tyúkszemvágó. — Itt a Pomcsák bácsi! — kiáltottam a szomszéd szoba felé. Beengedjék, A konyhából hallottam a hangját, amint reszketve újságolta: — Tetszettek hallani, az éjjel harminc embert elvittek a rendőrök... — Aáh, szóval maga Is ott volt az eligazításon..| bo-zo kör közel 120 tagja érezze, lássa és tudja azt, hogy népfront olvasókörnek lenni jobb és a fejlődés is ezt követeli A mulasztást pótolni lehet és még mindig nem késő. Páli elvtárs és az iskola igazgatója is elmondta, hogy egyre többen emlegetik már a dolgot, és egészen biztos, hogy hamarosan megoldódik ez a probléma. Többet, jobbat akarnak a pu&zt&szen tetomyal dolgozó perasztok is, és ragaszkodnak a körélethez, hiszen még a legidősebbek is — a 89 éves Tóth Sándor bácsi és a többiek, — szinte minden nap ott vannak a körben, bi- liárdozmak, olvasgatnak, megbeszélik a világ folyását. A kiszesek is ott ütöttek tanyát az olvasókör egyik helyiségében és az 6 fiatalos lendületük is megmozgatta már a kör tagjait; — Elkészítettük az ismeretterjesztés évi tervét — mondja Vági Pál igazgató —, minden második héten tartunk ilyen előadást és minden második héten filmvetítést is. Nagy újság ez nálunk a tanyavilagiban, hiszen azóta lehetséges csak, hogy villanyt kaptunk. Mennyi új dolog, mennyi új lehetőség! Csoda-e, hogy a pusztaszentetor- nyai dolgozó parasztok többsége a kulturálódásiban, az olvasóköri életben is fel akarja .cserélni a régi ruhát, újra? Reméljük, nem sokáig próbálgatják, és hamarosan közelebb kerül ez a tanyavilág 'is a városhoz azzal is, hogy a régi kör népfront olvasókörré alakulva, még intenzívebben bekapcsolódik az ország kulturális vérkeringésébe. Évtizedes megszokást kell legyőzni, Igaz, de az akarat mindennél erősebb! S. E. Megyénkben is — miután a választókerületi bizottságok felülvizsgálták a megbízatások törvényességét és jogosságát — kiosztották a megyei, járási, városi és községi tanácstagok megbízóleveleit . A megye városaiban és községeiben már készülnek a megválasztott áj tanácsok e'ső üléseire, amelyeket mindenfelé ünnepélyesen akarnak megrendezni. Több helyen kicsinosítják, feldíszítik a tanács üléstermeiket s ebben segítenek a Hazafias Népfront, a nő- tanács, az ifjúsági és tömegszervezetek lelkes munkásai is. A BÉKAKIRALY című meseoperettet mutatja be az eleki általános iskola 120 tagú színjátszó együttese november 28.-, 29.- és 30-án. Az előadás bevételéből televíziós készüléket vásárolnak,-oHÜSZTANT ÉRMÉS ISKOLÁT avatnak november 23-án Békéscsabán, a VI. kerületi Thurzó utcában;-oÖSZI ÉS TÉLI NŐI KALAPOK érkeztek többféle színben és fazonban & Békéscsabai Állami Áruházba,-0OLVASOÉATEKEZDETET tartottak november 21-én, pénteken este a Békés -megyei Könyvtárban. Az értekezleten ismertették a könyvtár téli munkatervét is.-oKETTEN A VEREMBEN című csehszlovák színművet december 2-án tájelőadásban Battonyán mu. tatja be először a Békés megyei Jókai Színház.-<>ÜJABB KÜLFÖLDI társas utazásokra lehet jelentkezni a békéscsabai IBDSZ-nál. öt nap Kassán (855 Ft), december 23-tól; öt nap Pozsonyban (840 Ft); négy nap Prágában <1180 Ft), szilveszteri esttel egybekötve, december 30- tól. NÉGYSZÁZAN NÉZTÉK MEG a közelmúltban Szeghalomban megrendezett egészségügyi kiállítást* MAGYAR NÓTA- ÉS OPE- RETT-ESTET rendeznek ma Körösi adányban, a szeghalmi járási kultúrház népi zenekara és magyar nóta énekeseink közre műkő, désével.-oA SÁRRÉTI NÉPI EGYÜTTES is fellépett november 22-én, szombaton Szeghalomban megrendezett diák-tánctanfolyam záróvizsgáján. íí? .EZER FORINTOT JÖV ED FILMEZETT Ä LOCEKiVA A füzesgyarmati ,,Aranykalász” Termelőszövetkezet 1857-ben o- lya*» földterületet vetett be lucernával, ami eddig parlagon hevert. Az elhagyott területen mintegy nyolcszáz mázsa ^minőségű szénát takarítottak be. És nyolc» V9<\r vanegy mázsa magot fogtak. így a termelőszövetkezet mintegy 447 ezer forint jövedelmet írt éE, PUTZIG ILONA és SZÁNTÓ ISTVÁN november 29-én tartják esküvőjüket Battonyán. Békés, tanya 69... Bár a tanya mellett vezet el a „madzagvasiút” (melyet kulturáltabban „azúr expressziek” neveznek errefelé, mondván türe'meltenüi a rajta ülők: az- úii-istenit, mikor érünk már célba!?), mégis, mintha soha sem láttak volna kétlábú vendégeket — ijedten ugrálnak szét, rohannak a patrence mögé, búj. mák a bokor alá, vagy röpülnek át az alacsony kerítésen a porta aprójószágai. A csibék szárny- csattogása felveri a ház népét, erre a láncon tartott kutyák is ék elen csaholásba kezdenek, a galambok kiröpülnek a kamrapadlásból, a macsika pedig lapulva ugrik a bokor alá, sunyin onnan lesi a jövevényt. Csak az a gyönyörű két tehén kérődzik méla búval, s az ólak két lakója röfög bölcs nyugalommal tovább, mintha mit sem törődnének azzal, érni köröttük történik. — Jónapot! — Adjon isten! — köszön vissza az asszony. Konyákig fes- tákes kezében meszelő* tart és tanácstalanul néz szét a rendetlenségben, hogy hova is ültesse a váratlan vendéget. Az őszi nagytakarítás, meszelés napjaiban bizonyára nem számított Iá. togatókra. t— A gazdát keressük — hárítjuk ei a hellyel kínálást; —■ Férjemet? Amott szánt a kéri alatt. Várják meg, mind járt bejön... Inkább kimegyünk eléje, Két ló után cammog az alacsony, tömzsi ember: Kocsor István 11 holdas középparaszt. Messziről hallani érces hangját; ahogy biztatja a lovakat — Hé, Vihar! Húzd az anyád...! Fényesen dől fci az éke alól az eső áztatta, kövér, fekete föld. — Könnyen megy most a szántás, igaz-e, Kocsor bátyám? — üdvözöljük őt. — Nem mondhatnám, halijáéi A teteje ugyan nedves, de lejjebb még száraz a föld a mélyszántáshoz... — Látjuk, meg is izzadt alaposan a két ló. — Hét, gyalog jöttek mind a ketten, velem együtt — ereszti el a viccet Kocsor. — A traktor jobban bírta volna — kockáztatjuk meg. — Elhiszem, csak nem jöttek... Arra lejjebb a búza alá traktorral szánt atom. Még vezettem is keveset, hadd egyenek nyugodtan a traktoristák... Ezt a darabot, hiszen egy hold sincsen, magam szántom... De, mi járatban...? — néz ránk. Mikor elmondjuk, hogy csak benéztünk beszélgetni, mentán kifog: „Ügyis itt az ebédidő, bár az asszony biztos nem főzött ma. Meszel. Azért majd akad harapnivaló, ha vissza nem utasítják” —• invitál magyaros vendégszeretettel. (Sárga, jó zsíros vaj, egy darab szalonna, fehér kenyér, meg hozzá uborka kerül az asztalra. — .. jNo, tessék. De előbb igyanak egy kupicával. Jó szi’va, nálunk termett. De nem mi főztük ám! — teszi hozzá gyorsan a fináncok miatt Nem is kételkedünk. Kocsor nyílt, őszinte tekintete elég bizonyíték a szavaihoz. — Hát, hogyan élnek itt, kint a tanyán, Kocsor bátyám? — Mint a Marci Hevesen —* mosolyog. — Megvan mindenünk... Deháf von, amivel nem vagyunk kibékülve... — Mivel nincsennek? — Nézze, a kamut! földek sokkal jobbak az ittenieknél és mégis annyi adót fizetnek az ottaniak. mint mi... Meg aztán; Jó kell az államnak a Viraföild- adó. de nem lehetne azt beleszámítani a rendes ad-tba? Az idén 3.5 mázsa b'-^ánk t.mnett egy holdról, a többit Kvitté a víz. Igazán monda:.., ideh qi]"ásson. ho°v alig tudtam bevinni a búzaföld adót. — És nem engedtek el semmit? — Hát, az igaz, ezerbetven
