Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

1958. október 1., wérttA BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Moszkvában is a magyar kultúra szolgálatában álltunk Szarvasi beszélgetés a Moszkvából nemrég hazatért Simándy Józseffel, Melis Györggyel és Dénes Erzsébettel (Tudó« tónktól) Melts György, az Operahéz ének­művésze, Simándy József Koa- Butfh-díjas, az Operaház szólóéne­kére és Dénes Erzsébet, a* Ope­raház zongoraművésznője Szarva­son, a Vájd« Péter emlékünnep- ségek keretében hangversenyt ad­tak. Megragadtuk az alkalmat, a szünetekben felkerestük és kér­deztünk egyet-má»t tólük, külö­nösen a moszkvai élményeikkel kapcsolatban. Melis Gyurkát nehéz megtalál­ni ilyenkor. Szarvason született, itt járt gimnáziumban. Sok a To­kon, barát, ismerős. Mindenki szeretne vele egykét szót válta­ni. — Hogy éreztem magom Moszkvában ? Remekül I Nagyszerű ellátásban, gondosko­dásban volt részünk. Kitűnő a szovjet vendéglátás! — Ügy tudom, nem először jár­tak Moszkvában. Valóban olyan sokat változott és fejlődött a vá­ros? — Nemcsak fejlődött, változott, hanem szépült is. Különösen nagy a tisztaság mindenütt. Sokat ta­ulhatnánk ezen a téren is a noszkval emberektől. — Én hárem évvel ezelőtt jár- -rn ott Orosz Júliával, — veszi * i szót Simándy József. — Ami­J 3« / városnézésen voltunk, feltűnt künk, hogy egy helyen renge- , tégla, vasrúd van felhalmoz­va. Mi ez itt? — kérdeztem tol­mácsunkat. a,Ez._p.ero,,.érdekes, fiam, (ez volt « szava járása: fiam), hogy mi van itt. Qe. mi.Jesz itt? Megmondom, — felelte. Egy nagy, emeletes szálloda.’* Igaza volt. Nem Is az a legérdekesebb, hogy gyönyörű szálló épült ott, hanem az, hogy amikor most kint jártunk, mi magyarok is ott laktunk, abban a szállóban. A beszélgetésbe mindhárman bekapcsolódnak. — A moszkvai siker sokmin- dcntől függött Elsősorban alapo­san felkészültünk, másodsorban az ottani közönség szereti és pó­za' ív módon értékeli a klasszikus zenei alkotásokat. Harmadsorban pedig — állítják mindhárman — megkapta mind & közönsé- * Ki ne emlékeznék az ürmény- kútiak közül augusztus 16-ára, a- mikor az ottani Október 6. Terme­lőszövetkezet művelődési otthoná­ban 2 órás gazdag műsor kereté­ben, nagy sikerrel mutatkozott be a szarvasi magyar-szlovák népi- együttes. Ugyanott szeptember Miniatűr rádióberendezós A szovjet rádiógyárak meg­kezdi ék a „Nyedra-1” típusú rá- dló adókészülékek gyártását. Az adó összsúlya 3 kg. Ezek a rádió­adóit lehetővé teszik, hogy a geo­lógus-csoportok nagyobb területen végezhessenek kutatásokat és ál­landó kapcso’atban ál' hassanak a központtal. A miniatűr adót de­rékszíjra szerelik. A szovjet rá­diógyárak egy nagyobb „Nyedra- 22’* típusú adóállomás gyártását ts tervezik, amellyel 150 kilométer távolságban tartható fenn a rádió- összeköttetés. I get, mind pedig az ot­tani művésakollegákat a ná­lunk tapasztalt ének és játék koordinált egybeforrottsága. Azt mondták, hogy olyan természete­sen és eredeti módon mozgunk a színpadon, mintha nem is operát énekelnénk, — 350-en voltunk, — mondja Simándy — és 18 napig Moszk­vában! Ügy éreztük, hogy ez idő alatt szolgálatban Is voltunk, a magyar kultúra szolgálatában. — Mi a Véleménye még a moszkvai közönségről, — kérdez­tem. — Föltűnt a moszkvaiak nagy kultúrsxomja Az előadások általában zsúfolt há­zakban folynak, minden jegy el­kel. A komoly daraboknak, — szóval amelyeknek valóban van mondanivalójuk — van a legna­gyobb sikere. Melis György is közbeszól: — Nagyon szeretik a magyar népdalokat^ műdalokat is. Persze megválogatva, amelyik kifejező, nem cikernyás és émelygő. Beszélgettünk ezután az ének­lésről, dalolásról, a komoly zene megkedveltetésének problémájá­ról, a slágerek sokszor káros, sőt mondhatni eükölcsromboló hatá­sáról, különösen az ifjúság köré­ben. — Mi a véleményük arról, hogy a Magyarországi Cigányok Orszá­gos Szövetsége a zenészek szak- szervezetével karöltve egy Dankó Pista cigányzenész kollégium lé­tesítésén fáradozik, ahol a tehet­séges cigány — de magyar gye­rekek Is, népzenei alapokon nyug­vó oktatásban részesülnek egé­szen az érettségiig? — A gondolat nagyszerű — mondja Melis. — Feltétlen szük­ség van egy ilyen iskolára, mert a legtöbb népi zenekar, különösen vidékem, a mindinkább igényese- dő zenei ízléseket nem képes ki­elégíteni. A minap Kodály Zol­tánnal beszélgettünk, ő is azt mondta, hogy a magyar népdal ápolásában az egyik legnagyobb szerepet a cigányzenészek töltöt­ték be. További fejlődésük sajnos megakadt. — Szükséges lenne — mondja még Simándy, — a magyar nó­ták bizonyos értelemben vett j 6-án zsúfolt nézőtér előtt kétszer ; is bemutatta a megye határain túl j is kedveltté vált „Szarvasi szlovák lakodalmast". Ezzel a kedves da­rabiával indul az együttes októ­berben hatnapos körútra megyénk szlovák-lakta helyeire. További tervünk: régi népi hagyományú a- nyagból, mtnt amilyen a szarvasi piacolás, fonókul, fosztóka, tiUtlás háromfeléonásos népi játék ösz- szeátüiása. Ezzel már Szlovákiába is ellátogatunk. lermek-kultúrcsoportunk ' 4* ..\zépen működik. A már hagyomá- nvob*t gyermek-karneválon egyórás műsort adtak, legutóbb pedig a termelÁszöiűtékezetek 10 éves ju­bileumi ünnepsége,' alkalmával a szarvasi ligeti színpadom szerepel­tek szép sikerrel. Mint látható tehát, a szarvasi nőtanács kebelében működő ma­gyar-szlovák felnőtt- és gyermek- együttes nem ül bű bérein. Janurik Mátyásáé kulturális vezető, Szarvas klasszicizálódása, fejlettebb zenei fokon való tolmácsolása. Ehhez pedig jó gondolat egy ilyen is­kola lé^sítése. így mondták mindhárman. — És végül: hogy érezték ma­gukat Szarvason? — Nagyon jól. — Mikor jönnek legközelebb? — Ha időnk van és hívnak. — Köszönjük, a viszontlátás­ra. Sáfár Sándor------------m e ■----------­K ÖNYVEKRŐL Étekig hordtam magamban a témát Patotoi Boris: Keserű mandula Palotai Boris, a „Keserű mandula” című regény írója Az író zavarba jön, ha arra ké­rik: mondjon valamit a regényé­ről. Csak néhány szóval mondja el a regény tartalmát, biztatják, s ettől kezdve teljesen megnémul szegény, rfiért hiszen ba néhány szóval el tudná mondani, epig­rammát írt volna belőle. Ha még­is négyszáz lapot írt tele, azért tette, mert ennyire volt szüksége ahhoz, hogy mindent elmondjon, nem kímélve sem önmagát, sem az olvasót.... Az író a regényére bíz­ta, hogy beszéljen helyette. Most aztán útjára bocsátja a regényt, álljon meg a lábán! Ha arról kell nyilatkoznia, hogy melyik a legjobb munkája, jog­gal dadog, hebeg. Ennek eldönté­séhez hűvös és higgadt fej kell, s bizonyos kívülállóság. S hogyan lehet 6 higgadt, hűvös, (és kívül­álló?!), amikor megszenvedett minden egyes szóért, melyet vala­mi leküzdhetetlen kényszer csi­kart ki belőle, hogy érzelmeit, gondolatait közölje. Az íróra leg­feljebb annak az eldöntését bíz­hatjuk, hogy melyik munkáját sze­reti legjobban. Ilyenkor nem vet­jük a szemére, ha a szívével gon­dolkozik. Én a „Keserű mundula" mellett teszek vallomást. Olyan izgalommal fogtam a megírásához, melyhez hasonlót sohasem érez­tem. Évekig hordtam magamban a témát, amely nyomott, szorított, színvallásra kényszerített. S va­lahányszor szembetaláltam ma­gam Jovics Zsuzsával, a hősnőm­mel, valami furcsa szorongás fo­gott el, hogy vajon ez a zabolátlan, érzelmekéi, indulatokkal teld fia­tal asszony nem csúszik-e ki a kezeim közül, nem lázad-e fel el­lenem, birom-e tartani, vezetni, a- miko- a történelmi események vi­hara eltépi mellőle a férjét, s minden inogni látszik körülötte... Mondára, nekem szívügyem Jo- .'tfCS -ZflUUí sarca, s szeretném j hinni, hogy sz olvasók is ugyan­olyan izgalommal követik útját; tisztán kerül-e ki abból a forga­tagból, amelybe ellentétes erők sodorták, megmarad-e abban a „talpig nehéz hűségben”, amely egyszerre kín és boldogság....----------------------------------------------------------­f l szarvasi magyar—szlovák népiegyüttes nem ül babérafc A művelődés százados útjai I. Kultúrtörténeti hagyományaink a gy ulai >ár elestéíg A MAI ÉRTELEMBEN VETT Békés megye első kulturális emlékei a Körös-közhöz kapcsolódtak. E területet nagyon alkal­masnak találták a letelepedésre a nomád életmódról földművelésre áttérő ősök. Jó földje;• halban oazdag vize, dús legelőt kedvessé tették e vidéket szemükben, s örömmel ütöttek itt tanyát, amint azt legrégibb nyelvemlékeink, Anonymus Gesta Hungaroruma és a Váradi Regestrum helynevei tanúsítják. A Körös-köz nemcsak gazdaságilag volt alkalmas terület, ha­nem földrajzi adottságainál fogva hadászati szempontból is. Kiváló lehetőséget nyújtott a sok folyóvíz az ellenség elleni védekezésre, s ez magyarázza meg egyetlen fennmaradt vizivárunk, a gyulai vár építését is. A gyulai vár jelentős szerepet játszót kultúrtörténe­ti szempontból is. Túl azon a minden bizonnyal téves adaton, ame­lyet régebbi történetíróink és Irodalomtörténetírólnk hirdettek egy 1562-es és egy 1564-es várőrségi névjegyzék adatai alapján, hogy Balassi Bálint is a vár katonája volt, a katonák hősies próbálkozá­sairól, a gyulai vár 1566-ban bekövetkezett elestérő] nem egy száj- hagyomány útján terjedő s históriás énekben megörökített vitézi versezet szól, sőt adatunk van arra vonatkozóan is, hogy a vár egyik deákja, Békési Balázs deák, a kor vallásos Irodalmát is gaz­dagította Sodorna és Gomora történetéről irt, nem túlzottan érté­kes, lazaszövésü, aránytalan felépítésű, de eléggé könnyed előadás­módú elbeszélő költeményével, Ékes bizonysága ennek a XVI. századi magyar históriás iroda­lom legszebb terméke, a vár 1566-ban bekövetkezett feladása előtt bizonyára néhány évvel keletkezett Cantio de militióus pulchra, a Szép ének a katonákról. Benne az ismeretlen énekszerző a gyulai vitézeknek egy sikeres törökellenes portyázása emlékét szedte vers­be. A viadal hevességét elevenen tükröző vers Beke Pál és Hege­dűs János vitézségét van hivatva elmondani, de szól arról a gyű-i löletről is, melyet a katonák a gyáva és zsugori vezér, Kerecsényi ellen éreznek. Szatirikus hangon beszél a zsoldot kiadni nem aka­ró várkapitányról, aki fölényeskedve beszél katonáival, nem veszi szinte emberszámba sem őket. Elutasító szavaira mutatják meg Beke Pálék, hogy nem félnek a harctól, vállalják a véres, vesztesé­ges, de tisztességgel végződő török elleni portyát, Ismerik ezek a kisebb vezérek jól a kapitányt. Beke Pál ezeket mondja a vitézek­nek róla: „Ez miatt mi éhet is m eghaLhatnánJt, Ha csak az ő hópénzére bízunk, Egyébkor is mi csak arra nem bíztunk.” Érthető, hogy a vezér és a közkatonák közötti. rossz viszony nem lehetett biztos alapja a törökellenes küzdelemnek, s lehetsé- pee,-kofw-JCerees£uulJi>bli.piáfij>](jnpllett emiatt sem kívánt har­colni a török ellen. ” loffßPfÜfy-Aéltí&ufcPáJ qikeres ^portyázásának emléke so­káig élt a nlp ajkan. 'íléhányhvvel ezélőtt Eckhardt Sándor, az Irodalomtörténet című folyóiratban egy olyan ponyván terjedő, 1807-ben írt vitézi versezetröl szólott, amely minden kétséget kizá­róan alapul vette Toronyi Tamás vitézségének leírásához a ,ySzép ének a katonákról"-t. Ez a hősi ének, Nemes Vörös Mihály „Hód vize partján" irt gyulai vitézekről szóló munkája, ugyanolyan mély­séges gúnnyal ír Kerecsényi gyávaságáról, ugyanúgy a kisebb vezé­rek dicsőítését vállalja a várkapitánnyal szemben, mint jól sikerült elődje, mely a tárgynak megfelelően szinte balladai hangot üt meg, szemben Vörös Mihály eposzi kellékekhez hasonló motívumokra é- pített* demokratikus szemléletű énekével. Ebben Vörös, a Szigeti Veszedelem motívumához ha-onlóan Toronyi Tamásból Zrínyihez hasonló nemzeti hőst kívánt faragni, aki ugyanúgy Gyulára vonja Szulimán haragját, mint Zrínyi Szigetvárra. Természetesen ez a költői motívum menten hitelét vesztette akkor, amikor Kerecsényi — Toronyi hősiessége ellenére is — gyáván feladta a várat. A VARAT SOK KORABELI IRÖ ÉS KÖLTŐ említette müvei­ben. Szólt róla Tinódi és Heltai is, Zrínyi Miklós, a költő pedig 1646-ban irt eposzában, a Szigeti Veszedelemben emlékezik meg a vár élést érői: „Harminckét ezer török megszállá Gyulát, Pertev besáneolá az m aga táborát, Negyven ágyúval kezd é törni bástyáját.” A XVI. században indult nagyobb fejlődésnek a közoktatás is, A gyulai vár elestéig a gyulai, békési és békésszentandrási iskolák létezéséről van ma is tudomásunk. Voltak biznonyára előbb is mo­nostori Iskoláink, ezekben azonban a nép fial nemigen tanulhattakt A reformáció demokratizmusával, a polgári fejlődéssel aztán — ha nem is a nagy tömegek számára — de világi elemek részére is megnyílt a tanulás lehetősége. Híresebb iskolamester-predikáto- raink közé sorolja megyénk Szegedi Kis István, Gálszécsi István, Szikszai Fabricius Demeter és Szegedi Lőrinc nevét. Mai megyénk területén tevékenykedett Ozorai Imre, megyénkből Indult kül­földi útjára több gyulai diák mellett Orosházi András és a domb­egyházi származású nagy tudós, Balsaráti Vttus János, a magyar orvostudomány első képviselője, a sárospataki főiskola tanára. Négykötetes kéziratban maradt orvostudományi munkáját a sáros­pataki nagykönyvtár őrzi. A XVI. SZÁZADBÓL származik első világhírű emberünk is, a külföldre szakadt Dürer-család festőművész fia, Ajtósi . Dürer Al­bert. Nagyapja, Száraz Antal, Gyula mellett, Ajtósfalván élt, s az Ajtósi-család jobbágya volt. Nagy kézügyességgel rendelkezett, 3 az ötvösmesterséget Gyulán kitanulva megszabadult jobbágyi helyze­tétől. Flát szintén ötvösnek nevelte, s a kor szokásaihoz híven külföl­di útra küldte. így jutott az Nürnbergbe, ahol megtelepedett, s családot alapított. Ebből a házasságból született Dürer Albert, a XVI. század festészetének egyik legnagyobb képviselője. Gyula városa Dürer halála 400 éves jubileumán az Erkel-ház falára helyezett emléktáblával tisztelgett emléke előtt. A biztató kezdetnek sajnos véget vetett a gyulai vár bukása. Vidékünk elnéptelenedett, s kultúrája szinte teljesen megsemmisült, Elek László (Következő közleményünk elme: Kulturális hagyományaink a felvilágosodás korából.) r*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom