Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. október 2., csütörtök így 'volt az akkoriban Az emberek ott tolongtak a ' köpködőnek elnevezett széles té- j fen és a sokaság előtt egy zöldka- j lapos állt kidüllesztett pocakkal, j mint egy dölyfös hadúr, aki vár­ja, hogy befejeződjön a tiszteleté­re rendezett sorakozó. Túródnak, mint az éhes birkák — gondolta tnagában, miközben sunyítva né­zett szét és hátamögött türelmet­lenül meghimbálta a botját. A rongyos tömegben fiatalab­bak figyelemreméltó mozdulatokat tettek, hogy kimutassák: jó erő­ben vannak, munkabíró emberek. Az idősebbek is egyenesít gették tneggömyedt derekukat, miközben minden szempár a botos emberre nézett. Lesték minden mozdula­tát. Végre előre lépett a kövérre hízott alak és megszólalt: Na, te ott, te jöhetsz, bökött a botjával az egyik ösztövér kubikos felé. Az felcsillanó szemmel kiszakította magát a tömegből és külön állt. — Nekem négy gyermekem van, én Is mehessek! — kiáltotta valaki. Megélénkült a tömeg mozgása, a hátul levők igyekeztek előregyűr­ni magúkat, az emberek egymást lökdösték. A hájas botja fenyegetően fel­emelkedett.— Csend! Az jöhet, a- kire rámutatok! Értik!? Vagy azt akarják, hogy másik község­be menjek?! — Az emberek el­némultak. A botos szigorúan vá­logatott, nagy szakértelemmel sze­melte ki a legszívósabbakat, mint­ha csak állatvásáron lenne. A k iválosztottak félreálltak és alázatosan vártak további sor­sukra. A többiek, akik nem tud­ták eladni magukat, kis csopor­tokban izgatottan beszélgettek és Időnként gyűlölettel néztek ■a zsí­ros felé. Ha tekintetük ölni . tu­dott volna, a botos azonnal, ott menten kinyúlik és annyit sem tö­rődtek volna vele, mint egy rühes kutyával. De az többé rájuk sem hederített. A kiválogatottak felé fordulva, recsegő hangon kiál­totta: — Aki napfelkeltére nem je­lentkezik a munkán, az akár el se induljon! — Jó, persze, hogy kint leszünk — válaszolták egyszerre többen is. Jámbor Mihály és Nagy Mihály Bsszenéztek. Holnap korán kelünk — szólalt meg az egyik. — Igen, egy órakor — felelte a másik és elindultak, hogy nekikészüljenek. Még az éj sötétjében útnak e- redt a csapat Az álmukból felvert kutyák veszettül csaholtak. Az­tán elhalt a kutyaugatás is, csak a léptek neszezését lehetett halla­ni. A hátuk mögött lassan eltűnt az alvó község körvonala. Ottho­nukat és mindnyájukat elnyelte a sötétség. Már két órája gyalogol­tak. A hajnali köd beleitta magát a vékony gúnyákba, s hideg uj­jaival elérte a sovány bőrt. A ta­licskák oldalain meg-megcsállant a fehérre dermedt pára. Az embe­rek fázósan vacogtak. — Gyerünk gyorsabban, hogy felmelegedjünk — szólalt meg az egyik kubikos és hogy lelket önt­sön a többiekbe is, arról beszélt, hogy ez még mindig jobb, mert csak tizenöt kilométert kell gyalo­golni, de amikor Fehér megyében Nagy bajomba járt dolgozni, akkor harminc-negyven kilométert is megtett a munkáig. A csoport a következő na­pokban felszaporodott, már vol­tak vagy nyolcszázan. Ahogy telt az idő, egyre fáradtabban érkez­tek meg. Alig hogy lefeküdtek, már indulhattak vissza. A nap már régen leáldozott, a- , mikor a nyakig sáros elcsigázott emberek bedőltek az ágyba, hogy néhány órai alvás után még fá­radtabban, még éhesebben ismét útra keljenek. Egyik nap hazafe­lé, — a legény, akit először válasz­tott ki a botos — lerogyott az út­szegélyre. A többieknek csak any- nyit mondott: menjetek csak, majd megyek én is. Aztán mások is leültek pihenni. Jámbor Mihály ingerült hangon szólt oda a mellette, baktató tár­sának: J. >1>Í • -• — 'Hiába, így nem bírjuk so­káig. Kidülünk, mint a legyengült beteg állat a kocsirúd mellől. Na­pi 20 detka kenyér és feketekávé cukor nélkül, még akkor sem len­ne elég, ha egész nap az ágyban feküdnénk, hát még így — s ke­zét előre tárta. A holdvilág fényé­nél feketén villant meg a tenyere, s rajta a merev, érzéketlen vas­tag bőr. Káromkodott, átkozta a nyo­mort, az életet, mindent. Aztán ez a munka is elfogyott. A botos emberek mind ritkábban Milyen társadalmi bizottságok segítik a választások zavartalan lebonyolítását A november 16-i választások zavartalan lebonyolítását, a tör­vényesség szigorú megtartását or­Letették az esküt a választó bizottságok tagjai Békéscsabán, a várost tanács nagytermében október 1-én, szer. dán a kerületi választó bizottsá­gok tagjai letették az esküt. Mint­egy 300 bizottsági tag fogadta meg, hogy a törvények betartása mellett, legjobb tudása szerint látja el feladatát a november 16- án tartandó választások napján, valamint annak előkészítésében. A választásra való felkészülés nyitánya volt e megbeszélés, s az október 3-án kezdődő kisgyűlé- seken már aktívan kapcso'ódnak be a választás előkészítésébe. Az eskütétel után a kerületek válasz­tó bizottságai maguk közül meg­választották a bizottságok elnö­keit és titkárait. jöttek és csak nőket válogattak. Nekik kevesebbet fizettek. Ha férfiak is jelentkeztek, azokat is felvették, azonban a napi 80 fil­léres női munkabért fizették. Nincs munka, nincs kenyér. Az ember testéről lerágódott a ruha, a gyerek enni kért, adni kellett neki. De miből, ha nincs? A lakosság, végső két­ségbeesésében hat tagú küldöttsé­get menesztett Gyulára a méltó­sághoz. A küldöttség elindult me­zítláb, gyalog a végnélküli úton. Mentek és az éhségtől megalázva könyörögtek. Zavartan forgatták koszos lyukas kalapjaikat. Kérték azokat, akiket testük verejtékével, munkájuk gyümölcsével kövérre hizlaltak. S megjöttek még jobban megalázva, sárba tiporva, koldus alamizsnával, végső elkeseredéssel a szivükben. Csepegő forrásokkal tenget­ték tovább nyomorú életüket. Gyalogoltak, húzták a kaszát, gör- nyedten emelték a talicskát és ha ez sem volt a piactéren, korgó gyo­morral köpték a zsírtalan, száraz nyálat. Otthon némán, keserűen hallgatták gyermekeiket, amint kenyérért sírnak. Éhes vagyok! Ez a szó kielégí­tetlenül, szörnyű kegyetlenséggel belerágódott az emberek leikébe, marta, sorvasztotta őket. Ha fel­lázadtak, felemelték öklüket, csattant a kardlap és pirosán ha­sított a csendőrszurony. A bátra­kat elnyelték a rácsok és ismét halálos, néma csend lett, melyben csak a nyomor sárga foga csikor- dult. — Hát bizony, így volt az akko­riban — emlékezik vissza Jámbor Mihály és Nagy Mihály, a vésztői tanács elnöke, meg elnökhelyet­tese. • ­............. . A z utcáról apró cipők kopogását vidám gyermekkacajt hallani. A napközi otthonokból mennek ha­za a gyermekek. S nemsokára meg­érkeznek az apukák is a gépál­lomás és az állami gazdaság von­tatóival. Boda Zoltán Az ENSZ-főtitkárának jelentése a rendkívüli közgyűlés határozatának végrehajtásáról New Yorkba közzétették Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ fő­titkárának jelentését a rendkí­vüli közgyűlés libanoni és jardá- niai helyzetre vonatkozó határo­zatának végrehajtásáról. A főtitkár jelentéséből és a mellékelt emlékiratokból teljesen, világossággal kitűnik, hogy mind az Egyesült Államok, mind Ang­lia csapataik kivonására vonatko­zó ígéreteiket különböző kiköté­sekkel kap>csolták össze, hogy meghatározatlan időre elhúzzák a rendkívüli közgyűlés határozatá­nak végrehajtását. így az amerikai csapatok Liba­nonból történő kivonásával kap­csolatban a jelentés úgy hang­zik, hogy Libanon és az Egyesült Államok kormánya „most tárgyal­nak az amerikai csapatok kivoná­sa végrehajtásának határidejéről” Kína 18. figyelmeztetése az Egyesült Államokhoz Amerikai repülőgépek kedden tizenháromszor sértették meg Kí­na felségterületét Fucsien tarto­mányban, s öt amerikai hadihajó hatolt be kínai felségvizekre a tartomány körzetében. A kínai külügyminisztérium szóvivője fel­hatalmazást kapott az alábbi ki­jelentésre: a kínai kormány ez­úttal tizennyolcadik komoly fi­gyelmeztetését intézi az Egyesült Államokhoz, a súlyos katonai pro­vokációk miatt. Ünnepi gyűlés Moszkvában A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában kedden, Moszkva közéleti személyiségei­nek részvételével ünnepi gyűlés volt a Kínai Népköztársaság meg. alakulásának kilencedik évfordu­lója alkalmából. és „remélik”, hogy október vé­gére befejezik a csapatok kivoná­sát, — „de csak abban az eset­ben, ha a nemzetközi biztonság helyzete Libanont illetően meg­javul”. A jelentés a továbbiakban rá­mutat, hogy Anglia és Jordánia kormánya szintén tárgyal arról, hogy az angol csapatok kivonását ..mikor kezdjék meg és mikor fe­jezzék be” és hogy „e csapiatok ki­vonása itt októberben megkezdő­dik, s akkor ér véget, amikor ezt a térségben uralkodó helyzet le­hetővé teszi”. T ASZSZ-j elentcs a libanoni helyzetről Kedd reggel óta Beirut keresz­tény negyedeiben tüzérségi tűz és tankok igénybevételével heves harcok folynak a falangtsták és a kormány-csapatok között. A falangisták zavargásokat a- kamak előidézni és terror-rend­szert akarnak teremteni az ország egyes körzeteiben. A Le Soir című lap közli, hogy a falangista párt a népi szociali' ta párt és a libanoni nemz«-,, tömb, valamint a Chamoun.féle szabad nacionalisták pártja akció­egységet akar létrehozni a Kara- mi-knrmany ellen. A Chamoun- párti elemek kudarcba akarják fullasziani azt a parlamenti sza­vazást, amely megadná a bizal­mat az új libanoni kormánynak. A Telegraph rámutat, hogy megbízható forrásokból nyert ér­tesülések szerint a libanoni ha­tóságok nagyszabású összeeskü­vést fedtek fel, amely az új kor­mány ellen irányult és amelyet Libanon határain túl, külföldi kö­rök segítségével készítettek elő. A libanoni hatóságok jelenleg ko­molyan tanulmányozzák a Cha- moun-barál elemek és Chamoun aknakmunkájának ügyét, amel be bizonyos külföldi körök is be­lekeveredtek. szágszerte társadalmi bizottságok segítik és ellenőrzik majd. A bi­zottságok egyszersmind részt vesznek a választások adminiszt­rációs munkáiban, a szavazatok megszámláláséiban stto. Tagjai kö­zé mindenütt köztiszteletben álló, a lakosság által megbecsült dolgo­zókat választanak. Ilyen társadalmi bizottság a választási elnökség, amelyet a törvényes előírás szerint a válasz­tások előtt legalább 30 napp»l kell megalakítani. Legfontosabb feladatuk: őrködni a törvényes­ség betartásán, ezen kívül fel­adataik közé tartozik például a jelöltek névsorának közzététele is. Erre november 5-én kerül majd sor. A választási elnökségek a kö­zeljövőben szavazatszedő bizott­ságokat alakítanak, amelyek 5—5 tagból állnak majd. A szavazat- szedő bizottságok október 30-ig esküt tesznek a tanácselnökök előtt, s a választás napján, no­vember 16-án a kijelölt szavazó­körökben tevékenykednek.; mvvwvwwwwvwwwwwwwwwwwwwtmvwe hwmvwwwww«'«» „Belel e ti cl í t j ük Bek ésesa bá t., 88 I. Az utcák viszonylag nyugod­tak Békéscsabán. Bár az embe­reken úgy szalad végig a pesti hír, mint az áramcsapás, még­is mindenki csendre int, nyuga­lomra figyelmeztet. Szinte az állandó intelem teszi idegessé a hangulatot. De uralkodik a lakosságban a józan ész, kerüli a csoportosulást, megvetik a szájaskodókat, irtóznak a za­varkeltéstől. A Jókai Színház színészklub­jában 26-án délután néhány színészből, rendezőből és egyéb városi polgárokból csopx>rt gyü­lekezik. Kaskötő István, a szín­ház dramaturgja egy külön asz­talnál beszél: — Polgártársaim! Budap)est ifjúsága fegyvert fogott. Békés­csaba alszik. Nem várhatunk, hazafias kötelességünk, hogy tüntetésünkkel mi is hangot ad­junk: követelésünknek. Én és Apor kollegám intézkedtünk. Tizenhat pontból álló követe­lést átütöttünk össze, melyet ma este a Kossuth-szobornál felolvasunk a csabai lakosság nevében. —• Ki fog ide eljönni? — Hogyan tudják meg az em­berek? — nyugtalankodtak né- hányan, akik féltek, hogy nem lesz sikere a gyűlésnek. — Nyugalom polgártársak! Erre is gondoltunk. Bár egye­lőre nem lesz nagy tömeg, de ha Önök is ezen lesznek, bele­lendít jüfc Békéscsabát. Voltunk az üzemekben, jönnek egy p>á- ran. Holnap még többen, hol­napután már az egész várost magunkkal visszük. Van hiba, Rákosiék követtek el, amit fel kell használni... Ennyit mondhatott Kaskötő, amivel a jelenlévők egyetértet­tek. Ezután pontosan megbe­szélték az időt és elkészítették a gyűlés utáni felvonulás terv­rajzát. — A lényeg az — intett sárga töltőceruzájával Apor —, hogy a pártbizottságot, az ÁVH épületét és a honvédlaktanyát útba ejtsük... Amikor a tervvel készen vol­tak, Kaskötő újra kérte a je­lenlevőket, hogy szenvedélyes agitátorok legyenek, menjenek el az üzemekbe, keressék fel a- zokat a személyeket, akiknél rőkonszenvet észlelnek: jöjje-' nek a gyűlésre, ott elmondhat­ják most ember, világ előtt ba­jaikat. — Este pedig újra találko­zunk itt... Kaskötő és Apor még ott ma­radtak a klubban. Mikor a résztvevők becsukták maguk mögött az ajtót, Kaskötő nagyot sóhajtva dobta magát ez egyik fotelbe. — Ha sikerül ezeket a tóto­kat fölíúrézni, leszaggatják még az istent is, nemhogy az átko­zott vörös csillagot ott hagy­ják... Lábát keresztbe tette, s úgy nyúlt zsebébe cigarettatárcájá­ért hosszú ujjaival. Apor az ablaknál állt s gyufaszálat ütö- getett az ablaküvegen. Lent az udvaron egy szállítómunkás hordót gurít ki a Csaba-étterem pincéjéből. Apor a gyufaszállal célozgatta a bőrkötényes kocsis sapkáját. Amikor ez sikerült, nagyot ütött, mintha a fejének ütötte volna:

Next

/
Oldalképek
Tartalom