Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-08 / 237. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 l lf>5fi. ©ktéber vüt«Ia A jó tapasztalatok érlelik az elhatározást Mezőbe vényben jó gazdálkodó' ! sáról híres Dombi János. Sokan i tudják róla, hogy csaknem vala- j mennyi mezőberényi rokonsága szövetkezeti paraszt. Felesége testvérei a Vörös Csillag Tsz-ben dolgoznak, az 6 testvérei pedig részben az Előre, részben pedig az üj Élet alapító tagjai közé tartoznak, ö maga élénk szemlélője a szövetkezeti gazdálkodásnak, hiszen tizenhárom holdas gazdasága körül van bástyazva szövetkezeti földekkel. Dombi világéletében mindig más ember keze-lába volt. és jelen’eg is az. Három hold saját földje mellett tizet bérel. Feleségével és serdülő két gyermekével hajnali háromtól sötétedésig a határban, vagy pedig a tanya körül tesznek-vesznek valamit. A tanya sem az övé,-»azt is bérli. Az istálló végében, a trágyadomb mellett a szabad jászol karikáihoz egy tehén és két borjú van kötve. Az istállóban két ló és egy csikó szálazza az almot. A sertésólban egy koca hét malaccal és öt süldő röfög. A csipp-csupp, 1—2 holdas bérletei a határ különböző részein terülnek el. Mindané- ;yen igen sokat dolgoznak. A gyerekek az idén még moziban sem voltak. Mindegy volt milyen napot mutatott a kalendárium, ők csak azt tudták: dolgozniuk kell. Hétfőn a kukoricát törték. A széfjén fejlett kövér, tömzsi csöveket megfosztva dobálták kupacokba. A gyerekek, apjukhoz hasonlóan két sorral bíbelődtek. Az apa haladt az élen s biztat- gatta gyermekeit a szaporább muoliRva» rfssMkor a fogás végére, értek fél egy felé járt az idő. — Bemegyünk ebédelni — szólt harsány hangon és mindhármán elindultak a tanya felé. A tanyában zárva volt az ajtó. Felesége a szomszéd tanyában irt, a lekvárfőzésnél segédkezett. Dombi a kulcsot csakhamar megtalálta. Kinyitotta az ajtót es a tűzhellyel szemközti háromnegyedes asztal mellé — szokásos helyére — az ajtóval szemben egy kis székre ült. Közben odaérkezett egyik ismerőse, a cukorrépatermelés kettőskúti felelőse, meg a gyár átvevője. Hellyel kínálta a vendégeket és a meleg déli órákban beszélgetni kezdtek. Legtöbbet mégis a gazdái kod rs- ról beszéltek. A konyhában levők szótlanul hallgatták a gazda szavait a mezőberényi Vörös Csillag Tsz-ről. — Szeptember 15-én meghívta* engem is, meg vagy 15 mezőberényi parasztot a szövetkezet fennállásának 10 éves ünnepségére. Álltam a meghívásnak és elmentem. Roppant kíváncsi voltam a sógoraim szövetkezetére... Nem csalódtam bennük! Azokon a gyenge minőségű 12—14 arany- koronás földeken a bodohháti részen az én gazdaságomhoz képest csodákat műveitek Olyan szép répát, kukoricát és rizst láttam, hogy unnál már festeni sem lehet különbet. Megnéztük az ólakat és az istállókat is. Micsoda malacaik vannak! Naphosszat gyönyörködtem volna a 24 fehér hússertés koca malacaiba. Választásra elérik a 17—18 kilós súlyt. Az én kocám nem nevel olyan malacokat. Szépek a lovak is. Igaz nem sok van belőlük. A tehénállomány is jó. Mondták a tagok, hogy ezek bizony jobbak is lehetnének. De hát mit is akarna kegy fiatal állománytól? Csodákat? Ugyanúgy, mint a rizsföldön meg a répa táblán? — mondta irigykedő hangon. — Jóleső érzés volt hallgatni a tehenészeket, akik azt mondták: majd egy év múlva nézzék meg a teheneket. Na de nekem nem kell erről sokat beszélni — nyugtattam őket —, mert az biztos, hogy egy év múlva a tehenészet eredménye az ideinél jobbak lesznek. Tudják mi lepett mega legjobban? — kérdezte az ott levőket. — Az, hogy minden hónapban a ledolgozott munkaegységekért 13 forint előleget fizetnek. Ez nagy szó! Úgy láttam,' hogy náluk a munkában is meg a fizetésben Is nagy a rendszeresség. Ezután egy szusezanásaiyi csend lett. A répaátvevő arcára érthe- tetlenség kifejezése ült Látszott rajta, hogy valamit kérdezni akar. Azt, amit általában ilyenkor szokás: miért nem lép Dombi bácsi valamelyik szövetkezetbe? Miért ellensége annak, hogy kevesebb munka nyűjje ac életét? Miért nem akar a gyermekeinek jobb, biztonságosabb megélhetést, mint amilyen magának 8 é- ves kora óta volt része? Ezek a kérdések nem hangzottak el, mert közben hazaérkezett a háziasszony, aki bizony nem igen szereti, ha a lakásában a szövetkezetről esik sző. — De vajon miért van ellene Doínbiné annak, hogy a férje hajnali három helyett ötkor keljen s miért ellenzi a család szövetkezetbe lépésést, amikor egy- egy szövetkezeti tagnak — bármelyik mezőberényi tsz-ben — nagyobb lesz a jövedelme, mint nekik, a 13 holdon. — Asszonyi beszéd — szólalt meg a gazda, s kezével legyintett egyet. Az én gazdaságom már nem sokáig vetélkedhet egyik szövetkezettel sem. Búzából holdanként már az idén is négy mázsával kevesebbet arattam, mint a szomszédos Előrében. A répám sem olyan jó, mint az ö- véké. A kukorica terméseredményével is lehagytak. A répaátvevőben még sokáig motoszkáltak a gondolatok. Vajon miért ellensége Dombi önmagának és családjának? Látja, hogy a 13 holdas gazdaság nem versenyezhet, az ezer holdas szövetkezetekkel. Elismeri a tsfc-ek jó gazdálkodását, mégsem megy sógorai, barátai közé, hogy az ő földjén is 10 mázsa búza, 150— 160 mázsa cukorrépa teremjen. Nem, Dombi még nem megy. S addig nem is lép be a tsz-be, a- míg ezt a sajátom fogalmát önmagában kellőképpen nem tisztázza. Magatartása és időnként elejtett szavai arról tanúskodnak, hogy bensőjének két énje óriási harcot vív. S ebben a küzdelemben igyekszik a szövetkezeti gazdálkodást tetőtől-talpig megisTís felejthetetlen nap a Szovjetunióban A napokban tért haza a Szovjetunióból Murányi Györgyné, a Békéscsabai Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet alapító tagja, a- ki az MSZBT és a szövetkezet a- nyagi támogatásával és saját hozzájárulásával az egyik turistacsoporttal tíz napot töltött felszabadítóink országában. Ebből az alkalomból kerestük fel Murányi- nit munkahelyén. A szövőszék mellett találtunk rá. Tüneményes gyorsasággal csomózta két munkatársával az „Afgán" mintájú perzsaszőnyeget. Amikor külföldi utazásáról érdeklődtünk, arca azonnal felderült. — Nagyon szép volt — kezdte mesélni élményeit —, sohasem felejtem el. Repülővel utaztunk Budapestről. Kijei) volt az első megálló, itt szállt le a gépünk. Talán másfél órát töltöttünk itt, úgyhogy csak a repülőtéren nézhettünk szét. A vámvizsgálat után máris folytattuk utunkat Moszkva felé — s miközben lassan ejti ki a szavakat, arcára rálopakodik a visszaemlékezés boldog érzése. Egy kis szünetet tart. emlékei között kutat, majd folytatja: — Csodálatos város Moszkva. Már az első pillanatban megigé- zett ez az óriási, tiszta város. Csodálatba ejtett a hatalmas forgalom: életemben nem láttam még annyi autót, autóbuszt és trolit, mint a moszkvai utcákon. — Mennyi időt töltött a szovjet fővárosban, merre járt, mi tetszett legjobban ? — Több mint egy hetet töltöttem Moszkvában, ez alatt sokfelé megfordultam. Minden tetszett, amit láttam. A történelmet lékelő Kreml látványával sehogysem tudtam betelni. Jártam a Mauzó- lemuban is, ahol mint mindenütt, éreztük a szovjet emberek igaz szeretelét és előzékenységét. A végtelen hosszú, kígyózó sorban várakozók maguk elé engedtek, mert tudták, hogy külföldiek vagyunk, ők pedig türelmesen vártak, míg rájuk kerül a sor. Megcsodáltam a Lenin-hegyen épült óriási egyetemet, amelynek néhány folyosóján és termében is jártam. Az itt tanuló egyetemi ifjúságnak — ahogy láttam — minkájukkal. Örák hosszáig időztem abban a pavilonban, amelyben a csodás szépségű prémeket, szőrméket állítatták ki. A gyümölcspavilonban pedig olyan nagyszemű szőlőt láttam, amilyet még soft« eddig. — Milyennek ismerte meg< a szovjet embereket ott-tartózkodása alatt? — Barátságos, vendégszerető népek. Szeretik munkájukat, bíznak a jövőben. Csoportunkkal ellátogattam a Dinamo golyóscsa- págy-gyárba. Az üzemlátogatás után több családot otthonában is felkerestünk. Szívesen fogadlak bennünket mindenütt. Rendkívül meglepett az, hogy majdnem minden lakásban televíziós készülék van. Ez pedig, úgy gondolom, mindennél jobban elmondja, ho- gyon élnek a szovjet munkások, ha már erre is telik. De részem volt egy nagyon kedves látogatásban is. r— Mi volt az? — A nővérem kislánya, Hu- gyecz Ilona már hosszabb ideje levelezik Volenka Kiszeljovával, egy moszkvai kislánnyal. Felkerestem a családot. Amikor megtudták, hogy ki vagyok, szinte el sem akartak engedni^Ott marasztaltak ebéden is, minden jóval elhalmoztak, közben pedig arról érdeklődtek, hogyan élünk itt Magyarországon. Amikor elbúcsúztunk, ajándékot adtak és megkértek, hogy juttassam el Ilonkának. Sosem fogom elfelejteni azt a kedves fogadtatást, amiben Kiszeljo- vék részesítettek. — Sok-sok emlékem van még. De hirtelenjében sok minden v- szembe sem jut. Talán még any- nyit, hogy mesés volt az utazás a földalattin, a Metrón, ahol szinte álomszerűén suhannak a kocsik a föld mélyében. Nagyon szeretem az operát, ezért Moszkvában megnéztem a Traviata előadását. Nagyon tetszett, gyönyörű volt az előadás! — Más városba járt-e? — Igen. Visszafelé jövet Moszkvából vonattal utaztunk Kijevbe. Itt körülbelül másfél napot időztünk. Ez a város is nagyon kedves, sok szép épülete, hatalmas pá- lyaudvava nagyon megnyerte a tetszésemet. A város utcáin jármi, az egyik helyen éppen filmet ^wvv' AWWUwwwwwMwnmvvWHWWWMWivww merni, a sajátom és a mienk, vagyis a szövetkezeti tulajdon foTóth alezredes irodájában gyülekeztek ezután a ..forradalom’* vezérei. Fekete Pál, Gálánfi alezredes, Szél mérnök szónokoltak, szinte egymást túlharsogva: — Alá kell aknázni a síneket! •— Fel kell szedni a vasutat! — Már a határon szét kel'l lőni az oroszokat! Nincs idő vitára, cselekedni kell! — némelyik felállt s az asztalt verve adta elő követelését. — Ami a szétlövést illeti emberek — emelkedett fel Tóth —, egységem van a határon, azzal szétlövetem őket. De ’mert nem volt biztos még «z egész ellenforradalom győzelmében, intette a társaságot, bogy még ő a honvédelmi miniszterrel megbeszéli a dolgot. A minisztériumból a következő parancsot kapta: — A sínekéhez ne nyúljon, SKovje’ csapatok nem támadnak! Nagyot sóhajtva tette le a hallgatót. Tépelődött néhány pillanatig, mit is mondjon a társaságnak, majd kitalálta, s ezt mondta: — Emberek, figyeljenek rám! Beszéltem a miniszterrel. Azt mondta, a szovjet csapatok nem ! jöhetnek be a határon (?) E- I ’ gyébként átvettem az egész ti- !; szántúli haderők parancsnok- «; ságát! Tehát mi a kívánságuk ;! a polgártársaknak? J [ — Felszedni a síneket! — ki- |! áltotta valamennyiük nevében !> Zsíros András MÁV-alkakna- '[ zott. < | Tóth a telefonhoz lépett: < | — Halló, főhadnagy bajtárs! j \ — Szóljon a kocsimnak, álljon J! azonnal elő. JI Két perc múlva Tóth már a !! vasúti komendáns irodájának ! • ajtajában állt. Kísérete, mint '; pulikutyák szaladtak utána. ; | — Álljon vigyázzba had- !> nagy! Rendkívüli idő van, rend- ! j kívüli parancsot adok — figyel- j; meztette Szántai hadnagyot a j; vasút akkori katonai komén- ] | dánsát. — Na, ha ide bármiféle |! orosz szerelvény bejön,- felelős- j í ségre vonom! Tudomásul vette? J! Elmehet. ' j Az előbb még valamiféle egy- ;! ségről beszélt, mellyel szétlő- !! vetni akarta a szovjet egysége- j; két, most egy szál emberre bíz- \ > ta a szovjet csapatok megállttá- ; [ sát. Fel is hördültek a kísérők. J! (Folytatás: II. rész.) galmát összeegyeztetni. Nem vitás, hogy a tények tükrében a sógorai könnyebb, biztonságosabb életét egyre jobban megismeri és ő maga Is ugyanolyan hűséges tagja lesz a szövetkezetnek, mint amilyen gazdája ma még a 13 holdnak. den lehetősége megvan ahhoz, hogy eredményesen, kiváló professzoroktól tanulva ostromolja a tudomány várát. Ellátogattam a mezőgazdasági kiállításra is. Gyönyörű élmény volt. És — bár egy teljes napot töltöttem a kiállítáJ son, — mégis a 77 pavilonból csak 9-ben jártam, de itt is láthattam, hogy a szövget emberek milyen ó- riási eredményeket értek el munforgattak, így hát láttam azt is, hogyan készül a film. ügy látszik, Kijevbe kellett utaznom ahhoz — jegyezte meg derűsen —, hogy filmezést láthassak. Nem tartóztattuk tovább Murá- nyíriét, mert szólította a munka. Búcsúzáskor azonban annyit még elmondott: nagyon boldog, hogy az MSZBT és a szövetkezet hozzásegítette ehhez a felejthetetlen utazáshoz, amelynek emlékeit örökre szívébe zárta. P. P„---------------a---------------* V etik a búsát a végegyházi Szabadság Tsz-ben A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezet tábláin jól haladnak az őszi munkák. Cukorrépából 200 mázsát takarítanak be holdanként, a kukorica is jó közepes termést adott; Az őszi keverékeket már elvetették, jelenleg a búzavetés folyik. Három erőgép szántja a le- takarítotti kukaricaföldet, nyomukban vetőgép rakja a magotjDupsi Károly----------------------------------------------------------------—-------A utomatikusan „jelentkezik“ s veszi fel a telefonüzenetet a teie-magnetofon A posta központi javító üzem e arra törekszik, hogy minél korszerűbb berendezésekkel gazdagí tsa a magyar telefontechnikát. Az üzem ügyes szakemberi most új, jelenleg legkorszerűbb távbeszélő berendezés mintapéldányát — a magnetofonnal kombinált, úgynevezett főnök titkári telefont — készítették el. A főnöki titkári telefon tulajdonképpen több távbeszélő vonalat egyesít magában úgy, hogy azok bármelyike egyetlen kézibeszélőre kapcsolható. Az eddigi ily ?l> berendezéseket úgynevezett kulcsos kivitelben állították elő. Az új készülék billentyűkkel működik, miáltal kezelése gyorsabb és egyszerűbb. Ugyanakkor a beleépített magnetofon ,,helyettesíteni'* tudja a készülék használóját. A tele-magnetofon elnevezésű készülék ugyanis használója távollétében a telefoncsengetésre automatikusan jelentkezik és az üzenetet magnetofonszalagra rögzíti. Az érdekes készüléket egyelőre a postavezérigazgatóságon próbálják ki, s ha beválik, a tervek szerint a postán kívülálló szervek ré szére is gyártják majd. (MTI)
