Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG lOäH. október 5., vasárnap Less-e KISZ-sserreset as Ujssalontai Állami Gasdasaghfin rek. A szeme meg csillog. Béládi j Itt van Szegedi Mária és Jancsi, j Durkó Rózsi is. A rizs beta kari tá— Mit csinálok esténként? Ami son dolgoznak most, de akárhol A nagy elhatározás Azt mondják: lesz Bár igazuk lenne. Jó néhány fia* tál van ott, akik — ha nem is tudják még, hogy hogyan —, tanulni, szórakozni szeretnének, együtt, fiúk, lányok, sokan. Most az újszalontai szervezettel vannak együtt. De nem tudnak zöldágra vergődni, községeiknek is más a problémájuk, a gazdaságiaké is. Jobb lenne, ha külön alapszervezetük lenne, jobban feltalálnák magukat, Kin múlik? Elsősorban a fiatalokon. Ha ők akarják és csinálják, lesz KISZ- alapszervezet és nem is olyan rossz. A gazdaság éppen most van olyan konszolidáció-szerű úton. A régi sok visszaélést,' hanyagságot, fegyelmezetlenséget a gazdaság új igazgatója, agronómusa és párt- szervezete megszüntette. Fegyelmet, rendet akarnak. No és ha ezekhez a tényezőkhöz KlSZ-szer- vezetük is lesz, rövidesen már a jóhírű állami gazdaságok között lehet emlegetni az újszalontait is. Nem a puszta szervezeti változással. Azzal még nem változik meg' semmi. De azokkal a fiúkkal és lányokkal, akik a gazdaságban dolgoznak (nagyobb része KISZ- tag), „falat lehetne döngetni’*. Vidám, jókezü.gyerekek ők,, csak szétszélednek, egyedül érzik magukat. Külön-külön éli *n>'id* egyik a maga életét, tele munkával, s nincs egy közösség, melyben okosan szórakozhatnak, mely érdeklődik a fiú, vagy a lány gondja iránt. Pedig egyenként keresni kell ilyen fiatalokat! A cséplőgépnél találkoztam né- hányukfcal. Most csépelik a rizst. A lucernával jóval előbb „végeztek'*, mint azt a vezetők gondolni merték. Ebédidő volt, várták az ebédet. Egy-egy kupac rizsszáron nyújtózták végig, s lesték, mikor bukkan eszembe jut. — S mi jut eszébe? — Elmegyünk.... erre, arra... — Merre? — Hát... a lányok szállása felé... Szégyenlősein mosolyog. Pedig j semmi szégyen nincs ebben. Fia- j talember, szabad szerelmesnek j lennie. Az élet adta a jogot hozzá. Miért ne tenné? Rossz útról, rendetlenségről szó nincs. Ezt igazolják a vezetők is. Nem bújkálnak, nem züllenek, amit tesznek, nem titkolják. De valamit mégis: a KISZ- szervezet -a sok egyéb mellett talán még a szerelmes fiatalokat is jöbban összetartaná. És szerelmüket igazabbá, komolyabbá formálná, az élethez perspektívát, jövőt, célt mutatna a serdülő kornak. Mert így, bizony, nincs, — Nem akar tanulni? — Még mindig Béládi Jancsitól. — Mit? — Mondjuk, mezőgazdasági szakon... — Hát, nem tudom, lehetne, de... A „de’ -ben benne van az is, amit nem mondott ki: ha jobban noszogatnák, menne! 1 Nem tartjuk fel tovább, ö fo- gatos,-.,törődni«! keíl lovaival is. Felpattan a lóra, a kötőfékszárat odapattintja a ló farához és dalolva elüget. A kúthoz hajtat. Deák Erzsi 20 éves. — Nagyon szeretnék tanulni. Jelentkeztem óvónőképzőre, de nem vettek fel. Nem tudom, miért... Pedig tessék elhinni, nagyon szeretnék tanulni... Azt mondja a bri.gádvezető, hogy Erzsiké nagyon jól dolgozik. Szeretik is. Szolid, rendes lány. Nos, vajon a KISZ-szervezet — ha lenne — tudott volna segíteni Deák Erzsinek? kell megfogni a munkát, mindenütt megfogják. Csupa erő, vidámság, báj. KISZ-vezetők is lennének: Hajdú Feri, Mikuc Laci, Kiss Manyi voltak már KISZ- tanfolyamon. Biztosan, olyan életet csinálnának közösen, hogy csodájára lehetne járni. Kaptak egy jó erőt Vári Júlia személyében is. Most végezte a technikumot, KISZ-tag, s tapasztalata is van. ■ — Bizony, jó lenne, ha volna külön KlSZ-szervezetünk. Nyilván, a fiatalok szeretnek szórakozni — mondja, amikor a fiatalok dolgairól beszélgetünk —, de a szórakozással tanulhatunk is. Játszani, okosan művelődni, az életet így megtanulni... Igaz ez? Igaz! De az elképzeléshez valami még kell: cselekedni! Ha máskép nem, hát egyik estén gyűjtsék magukat egy helyre és mondják ki az alakuló igent. Eddig — azt mondják — Fábián elvtárs a gazdaság párttitkára nagyon „noszogatta” a dolgot. De most úgy hírlik, hogy elmegy más munkakörbe. A fiatalok félnek, hogy ezzel oda lesz a tervük, senki nem foglalkozik vele. Talán felesleges a kétségbeesés. A pártve- zetősóg az új párttitkárral, biztosan segíti majd a fiatalok tervét. Mert csak erről van szó: nehogy elkallódjék, feledésbe menjen akaratuk! Ugye nem is lehet vitatkozni: ezeknek a gyerekeknek szervezet kell, ahol szívük, akaratuk, erejük és vidámságuk eggyé nő. Varga Tibor A vadasi öreg iskola falai régen voltak ilyen nagy elhatározás tanúi. Csütörtökön este szinte percnyi pontossággal érkeztek a környező tanyasi fiatalok a megadott időre. Többen édesanyjukat és édesapjukat is elhívták., hadd legyenek tanúi fiuk, leányuk nagy elhatározásának. Bélmegyer vadasi határrészén már hetek óta egyetlen gondolat foglalkoztatja a fiatalokat: hogyan hoznak létre egy termelőszövetkezetet? Szilágyi László idősebb paraszt gazda a fiatalok segítségére sietett, együtt keresték fel a tanyasi fiatalokat és beszéltek egy szebb, jobb megélhetésről. Eleinte sokan úgy voltak: még gondolkozunk, majd meglátjuk, de azért csütörtökön ott leszünk. Ahogyan mondták, úgy is cselekedtek és Ibi készült Európa legmagasabb vasbeton építménye Olaszország maradi embereit egy most megépült felhőkarcoló tartja Izgalomban. A Pirelli-társaság o- lyan felhőkarcolót építtetett, e- melynek magassága 20 méterrel meghaladja a milánói székesegyház tető párkánya madonnájának magasságát. Ezzel a társaság íratlan törvényt sértett meg, s ez a jámbor hívők érzéseit erősen izgatja. Az építményen két éven át 500 ember dolgozott, míg végre az olasz zászló felrepülhetett az épület tornyára. A felhőkarcoló több, mint 141 méter magas és Európa legmagasabb vasbetonépítménye. Európán kívül hasonló szerkezet csak Buenos Airesben és Sao Paoloban található. Az é- pület 31 emeletes és 10 000 négyzetméter. amikor Szilágyi László az egybe« gyűltek előtt ismertette az élőké* szító bizottság tervét, javaslatát, szinte egyszerre mondták: helyes, elfogadjuk. Oly ünnepélyes volt a pillanat, amikor kimondta: a bélmegyeri határban, a gerebiyési részen 275 holdon, 11 taggal, Ifjú Gárda néven, hármas típusú termelőszövetkezet alakult. Alapító tagok: Szilágyi László, Hegyesi Eszter, Fa-, rágó Sándor, Hegyesi Imre, Sós Gábor-, és még többen. Akik ott voltak, talán soha-soha nem feledik el ezt az ünnepélyes pillanatot. Még azok sem, akik ezen az esten nem töltöttek ki belépési nyilatkozatot, de azért azt mondták szomszédjuknak, hozzál haza papírt, s még a héten felkereslek. A tíz fiatal —: akik ezen az estén beléptek — azt ígérte, mire földjükön az elce az első barázdát hasítja, taglétszámuk megduplázódik. Hogy állják a szavukat ez yt, egyszerű parasztgyerekek, arra a* eddigi cselekedet a biztosíték. Jó volt hallgatni a megfontolt, okos terveket. — Gépeket, lovakat vásárolunk, hogy minél előbb megkezdhessük a szántást-vetést — javasolta egy hosszú fiú, Faragó Sándor. — Tavaszra1 rhäir1' líáföfrifít és más állatállományt is állítsunk ba — fűzte a gondolatokat egy másik. — A lovak tartását, míg takarmányunk és megfelelő férőhelyünk nem lesz, elvállalom — mondja Sós Gábor. Elkészült az első év gazdasági terve. Igaz, még nem nyor papíron, tintával, gyöngybe. ..kel írva, hanem egy füzetlapon, melyet a fiatal tanító jegyzett fel. Az első év az Ifjú Gárdában a leg-j szerényebb számítás szerint is 10—12 ezer forint tiszta jövedelmet biztosít. — cs. — eiő a kukoricás végén az ebédhordó kocsi. A szemerkélő eső ellen a fázósabbak ponyvát húztak fejük fölé. Az ebéd finom volt, gyorsan bekapták, s míg a traktor fel nem búgott, tereferéltek, beszélgettek. Kérdezzük az elsőt, akivel találkozunk. Kerek, pufók arcú gye---------------»---------------I NNEN ONNAN 1.700 forintot kapott a szeghalmi gimnázium KlSZ-szervezete a futballpálya rendbehozataláért. A pénzt a KISZ tagjai tanulmányi kirándulásra gyűjtik.-oMezőgazdasági tsz alakítását tervezik a bucsai fiatalok.-oIlativanezer csemete elültetését vállalták a szeghalmi járás KISZ- srervezetei 1958. őszétől 1959. ta- vaszáig.-oNovember 7-én a körösladányi úttörőknek zászlót ad a helyi föld- mnvesszöi'etikese-t. ' ♦♦♦-- ** ♦» -»-•••♦* ► ♦ ♦ ♦ *♦**♦ • ♦ ♦ — ♦ ••*« • ♦ • ♦ * mm Reménykönnyek A ligetre már ráborult a koraőszi est. Csupán az utcai villanyok rőt fényei lopták be magukat a fák ritkuló koronái mögé. A csendes félhomályba burkolt pádon ketten ültek és beszélgettek. Az előbb azt mondtad, hogy ha akarok elmehetek, neked mindegy. Mondd, akkor miért vagy velem? Miért vagy ilyen cinikus? A leány a fill felé fordította fejét, e- gyüttlétük alatt első alkalommal érdeklődés gyűlt a szemében. Hangja azonban még mindig hidegen, flegmán csengett. — Értsd meg. nekem mindegy, hogy itt vagy, vagy nem, nekem nincs életcélom. Alma az egész, unom. Most sincs munkám, pedig érettségiztem, mint könyvelő dolgoztam, és szerettem is a munkám. Különben én ilyen vagyok. Ha nem tetszik, jobb ha elmégy. Nem igaz?! — Te nem olyan vagy, ■ amilyennek mutatod magad, nem lehetsz olyan — válaszolta a fiú és friss ismeretségükre gondolva kétkedőén nézett a leányra. Nem akarta hinni, hogy annak üres a lelke, hideg a szíve, reménykedett. Hosszú csend ült közéjük. A fiú nem mert tovább kérdezni. Félt a választól, hogy elveszti a lányt, pedig tetszik neki. De mintha keserűséggel öntenék le a lelkét, ha hallja az olyan szavakat, hogy a „palik" odáig vannak érte, hogy egyszer talán volt szerelmes, de „alma” lett az egészből. . Aztán az előbb beszéd közben azok a szép ajkak néha torzul, flegmán, lenézően lebiggyedtek. Akkor önkéntelenül elhúzódott a leánytól. Tiltakozni akart, hogy ő nem olyan, mint a többi, neki igazi, őszinte érzései vannak. Vagy nem? A leánynak lenne igaza? Megijedt ettől a gondolattól. Ügy érezte, hogy a leány annyi titkot rejteget magában, hogy őt férfi talán soha meg nem fejtheti. Legjobb lenne elrohanni, menekülni — gondolta. Aztán mégis maradt. Jólesett nézni a leány karcsú, büszke termetét, kisimult arcát. Lám, most nyoma sincs rajta a cinizmusnak, csak mintha valami ismeretlen bánat nyomná. A leány nem tekintett a fiúra. Maga elé nézett és talán a- zon gondolkodott; bízhat-e benne, elmondhat-e mindent, megérti-e? — Tudod miért jöttem el a munkahelyemről? Én kértem ki a könyvet — válaszolt, anélkül, hogy megvárta volna a fiú feleletét. Lehet, hogy van valami rossz a természetemben, ami miatt mindenki köny- nyű prédának tart. A munkahelyemen egyszer egy idős ember, amikor az irodában egyedül maradt velem, magához rántott és meg akart csókolni. Pofon ütöttem. Az egész eset persze kiderült. Az az ember pedig, amilyen kedves volt azelőtt, az eset után ott állt bosszút rajtam, ahol tudott. Azután már semmi sem volt jó, a- mit csináltam. Amikor g. vállalatnál beszéltek velem, hogy viselkedjem másként, akkor a szemük közé nevettem és azt mondtam: Talán hagyjam magam? I- gaz, a hangom szemtelen és gúnyos volt, de akkor még mindenkit gyűlöltem. Most is lehetne munkahelyem, de aki felajánlotta, hogy állást szerz, az volt a feltétele, hogy engedelmes legyek vele szembe — mondta; — azután csak vele, és senki mással nem. Legszívesebben ott mindjárt szemen köptem volna. Nem tettem, de azóta Is utálom, gyűlölöm. Mondjam tovább? Mit a- karsz még tudni? Volt úgy is. hogy gyenge voltam, engedtem, és rossz társaságba keveredtem. Elrontottam az életem, és most már minden mindegy... A fiú észrevette, hogy a leány szeme a- latt az utcai lámpa gyenge fényében megcsillant valami. Óvatosan odanyúlt. A leány tiltakozva fordította el a fejét, Mégis sikerült megérintenie. Nedvességet érzett az arcán, A leány sírt, anélkül, hogy arca meg vonaglott volna. A lelke mélyéről jöttek a könnyek. A fiú szerette volna magához vonni, de nem merte Tehát van remény — gondolta és 6, ült, hogy nem futott el. bo-zo
