Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958. október 36., vasárnap

A választások demokratizmusáról

A napokban jártunk a Sarkadhoz tartozó Vigh-tanyán. A ház asszonyával beszélgettünk, mivel az ember bent a községben valami választási dologban foglalatoskodott mint bizottsági tag. Szó keriilt sok mindenről, így többek között a múltról is. Az asszony, aki már jó húszesztendeje lakik tanyán, egy régi választásra emlékezett. Tizenkét éves sem volt akkor, de olyan keserű szájízt hagyott benne az emlék, hogy a felszabadulás után is sokáig megrögzött véleménye maradt: „a politika az urak és nem az egyszerű emberek dolga". Mesélte: apja bevitte akkor a községbe, hogy lássa, miként folyik le a szavazás. Büszke volt az é- desapám — emlékezett Vighné. Büszke arra, hogy legalább Ilyenkor felnőtt embernek tekintik s az ő szavát is kérik a választáshoz. Annál összébb húzta magát, mikor nevét nem találták a jegyzékben és a csendőrök be sem engedték a szavazóhelyiségbe Hazafelé így vigasztalta önnönmagát: „Nem baj lányom, a politika úgyis csak az urak dolga.”

Száz- és százezer egyszerű ember érezte ugyanezt, akikről a legkörmönfontabb módon vonták meg a szavazati jogot. Külön feltételeket szabtak még azoknak is, akiket a törvény az urnák elé engedett, ha kétkezi munkásról volt szó. Férfiaknál 26, nőknél 30 évnél kezdődött a választójog, de csak akkor, ha az illető legalább hat elemit végzett, hat éve egyhelyben lakott. Bizalmas belügyminisztériumi utasítás rendelkezett arról — amit egyébként a vi»' téz dr. Jánosy polgármester-féléknek, a főszolgabíróknak, népnyú-: zó főjegyzőknek nem is kellett volna elrendelni —, hogy ki kell zárni a választásokból a gyanús elemekei, akik kommunista eszméket vallanak, vagy vallanának, akik részt vettek sztrájkok, tüntetések harcaiban stb.

"C* törvények és rendeletek értelmében zártak ki csupán Békéscsabán 12 ezer embert a választásokból 1937-ben. Füzesgyarmaton, Endrődön a felnőtt lakosságnak csak egyharmada szavazhatott. Még rosszabb volt a helyzet Dobozon, ahol hétezer lakosból mindössze 1848-nak adott szavazati jogot a főjegyző. A megye szavazópolgárainak száma összesítve nem érte el a 137 ezret és sok helyen nyíltan szavaztatták az embereket.

S mint ahogyan 1945 óta megyénkben is eltűntek a zsellérsorsra emlékeztető viskók, hogy helyükben új lakások ezrei épüljenek, ahogyan termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban és egyre szélesebb körben az egyéni parcellákon is gép váltja fel a megerőltető kézi munkát, úgy nőtt meg a szava, az akarata az egyszerű embereknek az államvezetésben. Ma már Vighné Is azt

mondja: „Csak, ha mi is hallatjuk szavunkat, lesz köves bekötőút, meg villany a tanyánkig. A mi dolgunk lett a politika."

A választás ma már magától értetődő, mindenkire egyformán kiterjedő, általános titkos választójog alapján történik, amiről a felszabadulás előtt, az „úri Magyarországon" dolgozó népünk nem is álmodhatott. Minden nagykorú. tehát 18 életévét betöltő állampolgárnak van szavazati joga. Sőt 18. életévének betöltése előtt is szavazhat az, aki házasságkötés által nagykorúvá vált. A törvény csak annak nem biztosít választójogot, aki börtönbüntetését tölti, akit a bíróság eltiltott a közügyektől és aki elmebeteg. Ha valaki kimarad a közszemlére kitett választási névjegyzékből, felszólalása alapján pótnévjegyzékbe veszik. Jellemző a mi választásaink demokratizmusára, hogy megyénkben. szemben az 1937. évivel. most 316 ezer személy rendelkezik szavazati joggal. És hogy visszatérjünk a fenti példákra, november 16-án Dobozon 3756-an, Füzesgyarmaton 6429-en, Endrődön pedig —ahol Andaházy Kas- nya Béla képviselő választásakor csendőrsortűz ritkította a választópolgárok sorát — három és félszer többen: 6798-an járulnak majd az urnák elé, mint akkor. Egyedül Békéscsabán 32 955 a választásra jogosultak száma, a húsz évvel ezelőtti 16 ezerrel szemben

mi törvényeink a választást megelőzően is messzemenő jogokat biztosítanak a dolgozóknak a jelölt személyek kiválasztásához. Már ekkor érvényesül a dolgozók akarata. A szavazás u- gyanis csak olyan személyre történhet, akiket a dolgozók választókerületenként közös megbeszélésen jelölnek. Hogy milyen mély demokratizmus alapján történik ez, azt bizonyítják a lezajlott jelölőgyűlések. Megyénkben 180 ezer választó vett részt ezeken a jelö- lőgyüléseken s 15 országgyűlési képviselőt, 8 pótképviselőt, 90 megyei, 383 járási, 292 városi és 3702 községi tanácstagot jelölt választásra.'

A lezajlott jelölőgyűléseken elhangzott felszólalások mutatják, hogy ma, nem úgy, mint régen, joguk van és élhetnek is a törvényben biztosított jogaikkal az egyszerű emberek. A választók elismerték a tanácsok eredményes munkáját, ugyanakkor jó szellemben bírálták az ügyintézéseknél még itt-ott tapasztalható huzavo- ,nát, és ahol szükségesnek látták, a régi tanácstag helyett újat jelöltek. Az elhangzott javaslatok, kezdeményezések Is mind azt szemléltették, hogy a választók magukénak érzik és szivükön viselik saját körzetük gondjait s ezt szavazatukkal is aláhúzzák majd november 16-án.

Varga Dezső

Meghalt az endrődi híres úttörőzenekar alapítója

Endrődön hoszas betegség után, aránylag fiatalon elhunyt Kovács Imre tanító, a község híres, száztagú úttörő furulya-zenekarának és az ifjúsági fúvós zenekarnak a megalapítója, számos népdal gyűjtője. Üttö rőzenekara arról Is nevezetes volt, hogy

tagjai az utóbbi években már maguk faragták furulyáikat, s azokból a tanyai

úttörőknek is sokat elajándékoztak.

Kovács Imrét temetésén több ezren kísérték utolsó útjára, s mintegy félszáz furulyás úttörő búcsúztatta gyászindulókkal tanítóját.

Mozgalmas külpolitikai hét áll mögöttünk. Az érdeklődés és a figyelem középpontjában álló kérdések közül több pozitív irányban fejlődött, változatlanul aggodalomra ad okot azonban a nemzetközi életnek súlyos problémája, a Tajvan körüli feszültség.

De Gaulle új ajánlata

A pozitív irányú megmozdulások közé tartozik de Gaulle francia miniszterelnök csütörtöki nyilatkozata. A nyilatkozat lényege feLhívás az algériai felszabadítási ‘ront képviselőihez: jöjjenek tárgyalni Párizsba a fegyverszünet megteremtéséről. Első pillantásra látható, hogy ez az ajánlat kevesebb annál, amely kielégíthetné a négy éve harcban álló algériai né- pet, s amely önmagában nyugvópontra juttathatná ezt a tragikus ás véres háborút. Mindezt szem előtt tartva, mégis látni kell, hogy a francia kormányfő felhívásában ogalábbis benne vannak egy későbbi tágabbkörű rendezés elemei.

Nem érdektelen megvizsgálni, ni vezethette de Gaulle-t erre a 'épésre, melyet a Francia Kommunista Pánt központi lapja, a l’Humanité is előrevivőnek minősíted. A nyilatkozat mögött meghúzódó legfontosabb motivum a francia uralkodóosztályok de Gaulle mögött felsorakozó csoportjának érdekei és meggondolásai. Ezzel összefüggésben érdemes felidézni, hogy éppen az algériai térdés volt az, ami kirobbantotta a IV. Francia Köztársaság válságát és megteremtette a május 13-i algériai puccs előfeltételeit. A 'rancia uralkodóosztály már akkor megoszlott az algériai kérdés rendezését illetően. Az egyik csoport, és ezek közé tartozott a de Gaulle-t megelőző '„rendszer” utolsó miniszterelnöke, Pflimiin is, érezte, látta és tudta, hogy valamilyen módon, előbb vagy utóbb — rendezni kell az algériai kérdést. A „klasszikus francia jobboldal”-nak ezek a képviselői, noha világosan látták a helyzetet, nem mertek cselekedni és nem merték vállalni azt a „kockázatot", hogy bátran támaszkodjanak a legszélesebb francia baloldalra, beleértve természetesen a kommunista pártot is. A másik csoport, Bidault, Soustelle és társai elvakult módon, a legszélsősége- -°bb gyarmati és katonai erők nézeteit tükrözve, a „végső katonai megoldáson’* kívül minden más megoldást elutasított.

Minden jel arra mutat, hogy de Gaulle az első csoport érdekeit és nézeteit teszi magáévá. A jelenlegi francia kormányfő talán úgy véli, hogy az „igen”-szavaza- tok nagy száma személyének szólott és ilymódon megpróbál esetleg eltérő politikát folytatni a- zoktól a csoportoktól, amelyek valójában hatalomra juttatták őt

Az új helyzet, éppen az elmondottak következtében számos ellentmondást tartalmaz és több kérdőjellel terhes. Bárhogy is áll azonban pillanatnyilag a francia— algériai rendezés lehetősége, a francia—algériai kapcsolatok veszélyes állóvize megmozdult.

Az asszuáui gát jelképe

A Londonból érkező jelentések arra vallanak hogy az angol fővárost „drámai és megdöbbentő meglepetésként” érte az a hír, hogy a Szovjetunió négyszáz millió rubel segélyt nyújt az asszuáni gát építéséihez.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az asszuáni gát jelképpé növekedett a modern Közel- és Közép-Kelet történetében. Amikor annak idején az Egyesült Államok, pontosabban szólva Dulles váratlanul és a legdurvább mádon megszakította az asszuáni gát építéséhez szükséges hitelről fo- >yó tárgyalásokat, ezt abban a reményben telte, hogy Nasszert ország-világ előtt megszégyenítheti és remélhetőleg meg is buktathatja. A dullesi lépés indoka, mint ezt most a Daily Telegraph című konzervatív angol lap irónikusan megjegyzi, az volt, hogy Egyiptom „túlságosan a Szovjetunióhoz kötötte magát“. (Egyes amerikai lapok azóta azt is megírták, hogy a szóban forgó motívumon kívül szerepet játszott még a déli gya- Dotterme'ő államok felháborodott tiltakozása is, minden olyan lépés ellen, amely Egyiptom versenyképességét növelhetné.) Nos, a dullesi kiá kozást a Szuezi-csatorna államosítása, a kudarccal végződött angol—francia—izraeli támadás, az Egyesült Arab Köztársaság kikiáltása és most a négyszáz millió rubeles szovjet segítség követte. Dulles elgondolkodhat. Mert ez a szovjet segély- nyújtás ■nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság kapcsosainak szorosságáról tanúskodik, de egész bizonyos, hogy komoly mértékben befolyásolja a Szovjetunió és az egész arab vi- ’ág viszonyának alakulását a jö- 'őben.

Tárgyalások Tajvan szigetén

Dulles és Csang Kaj-sek taj- ’ani tárgyalásai arra mutatnak, hogy a távol-keleti feszültség még rindig nem tekinthető megszűntnek és nem múltak el azok a veszélyek, amelyek a Tajvani-szoros környékéről fenyegetik az emberiség békéjét.

A Tajvani-szoros kéthetes csendje reményt keltett arra, hogy az amerikaiak mégiscsak megpróbálnak kikerülni abból a veszé- yes helyzetből, amelybe saját magukat juttatták. Az Egyesült Államok azonban nem használta ki a gyakorlati tűzszünetet arra, hogy megoldást keressen, noha a kínai tűzszünet, amelyet a nem.' zetközi közvélemény rendkívül pozitívan értékelt, szemmel láthatóan kedvező feltételeket teremtett a békés tárgyalásokra és a neeállapodásra a vitás problémákról.

A helyzet kétségkívüli veszélyes és veszélyes is marad mindaddig, amíg a Kuomintang-csapatok a kínai par’menti szigeteken tartózkodnak. Ez ma minden józanul gondolkodó politikus számára világos kell, hogy legyen. „A helyzet a tárgyalások után ugyanolyan, mint előzőleg volt, sőt még tovább fejlődött ugyanebben az hányban — jegyzi meg a londoni Daily Telegraph vezércikke.

(21)

Szabó Jenő honvéd százados, a megyei „forradalmi tanács” titkára felrántotta az iratszekrény redőnyét.

— Tudjátok, megism rkedtem B. Szabó Is vánnal — fordult a többiekhez. — Az aztán egy emu bér. Békésen jó kezekben van a nemzet üsve; a főtéren ak’Tja felakasztani a kommunistákat — Nagyot csuklóit s a szekrénybe kapaszkodott.

— Kutyaharapást szőrével; nem igaz? — lépett vissza az aszt alhoz és lehörpintett egy pohár pálinkát. — Az ilyen embert, mint B. Szabó, népszerűsíteni kell.

Mindenkinek tetszett az ötlet. Vízvári Júlia „színművésznő” majdnem elharapta örömében a hosszú cigaretta-szipkát. A

nyelve neki is akadozott, de annál jobban szívén viselte a dolgokat.

— Az a... fő...tééri gondolat nagy...nagyszerű — s hanyattvetette magát a fotőjben.

— Mi most 1848-at Ismételjük meg — jegyezte meg Biczó Gyula alezredes s elővette jegyzeté:, melyet a Szabad Európa adásából csinált. — Ez igen. Ezt érdemes följegyezni. Nem holmi politikai brossúrákból je- gvez az ember, mint edAi<*

eze is téptem mind. Most történelmet írunk.

— Kossuth, Táncsics, Petőfi követői vagyunk —- állt újra a redőnyös szekrény mellé Szabó Jenő.

— Valami jelszóra volna szükség — nézett Szabóra Kas- kö'ő. — A mi nevünkben mások is beszélhetnek.

— Jó, ha hívjuk egymást telefonon, én azt mondom: süt a nap.

— Rendben van — böffentett Kaskötő s töltött a poharakba. — Képzeljétek, az a marha postai technikus nem akarta megmondani, hol vannak a békési kábelek. Pedig elvágtuk volna még ma este. Hiába mond am neki, legyen a mi pártunkon. Valami Botyánszikinak hívják. Pedig a B. Szabóék már most akarták összeszedni a kommunistákat. Jobb lenne, ha nem volna összeköttetés, senkinek nem tudnának hírt adni.

Szabó Jenő a szekrényben kotorászott, majd egy ócska kalapot emelt ki belőle. Vízvári Júlia előrehajolt a fotőjben, valami csörrenés ütötte meg a fülét. Szabó Jenő belemarkolt a •kalapba s úgy kavargatott benne, mint a kocsis az abrakos tarisznyában. Neki ugyan nem szúrta meg a kezét a szecskázott