Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

4 BÉKÉ8 MEGYE! NÉPÚJSÁG 1858. szeptember 7., vasárnap Gyorson telnek c napok, * nyárutó már szeptemberben, az első őszi hónapban ontja fi­nomabb, kellemesebb melegét, * nyári munkák nagy nefei- gyürkőzésének eredménye, — « gabona jé helyen van már: magtárben, padláson, kamrák mélyén. A jövő év kenyere ez, az „élet", — ahogy faluhelyen mondani szokás. Megadta a föld, amit vártunk tőle, ha a szárazság itt-ott meg is apasz­totta kicsit a zsákokat, de a mezőgazdaság most is megtörn­ie az ország éléstárát annyira, mint tavaly. Hunyán is így be­szélnek az emberek az idei ter­mésről. A Szabadság Tsz egyik tábláján rekordtermést aratott- esépelt búzából: a Gyomai Gép­állomás hatalmas kombájnja 16 mázsával adta a szemet holdan­ként! Azt mondják, az egész környéken nincs ilyen, az átlag búzatermésük is erős 13 má­zsa. Sokszor hallottuk már, olvas­tuk, elmondtuk, hogy akár így nézzük, akár úgy: a szövetke­zetekben mindig jobb a ter­més, mint az egyénieknél. Hogy ez nem puszta szó, hogy em> gött tények; száz és ezer má­zsák, kitűnő termések állnak, ma már mindenki tudja, még az is, aki jobban szeretné, ha a tsz-ek nem boldogulnának úgy, ahogy boldogulnak és gyara­podnak.' Az, hogy boldogulnak és gya­rapodnak, — természetes. Ha azonban erőteljesebben töre­kednének arra, hogy megszün­tessenek minden kicsi-nagy hi­bát, még jobban menne a do­log. Amikor legutóbb Hunyán jártam és Farkas István párt- titkárral beszélgettem, tanulsá­gos példát mondott erről. „Nem élnek nálunk a tsz-ek a 3004- es rendelettel úgy, ahogyan kellene", — mondta és aztán azt is, hogy miért? „Hogy ne mondjuk mást, műtrágyát — az őszi kalászosok alá — csupán 10 kilót terveztek be holdan­ként. Ez kevés, hiszen legalább 100 kiló kellene, és ott az 50 százalékos kedvezmény! Aztán jövőre, hogy mit számítana a tízszeres műtrágyaszórás, azt mindenki tudhatná.” Csak egy példa ez, de sok mindent eláruL Először is azt, hogy a 3004-es rendeletet sok­kal jobban kellene tanulmá­nyozni, ismerni azoknak, akik érdekében közvetlenül készült. Százhúsz család fogott össze eddig Hunyán a Szabadság, a Bajcsy és az Űj Élet Tsz-ekben. Ez a 120 család nagy erő, az új élet, a jövő ereje. Rajtuk mú­lik, hogyan gazdálkodnak ere­jükkel, hogyan sugárzik szét Hunyán is a közös gazdálkodás­nak nemcsak a gondalta, hanem a hívó szava is. Az új iskolai év megkezdése az elmúlt hét egyik nagy ese­ménye. Hétfőn világerdőbe bo­rultak az iskolák, a nevelőket sok száz ifjú tanuló szintén vi­rággal és nagy fogadalmakkal köszöntötte: „Ez évben jobban tanulunk, többet akarunk tud­ni, megismerni a világot, a- melyben élünk.” Ha nem is szóról-szóra ezt mondták, de szavaik értelme, szemük csillo­gása ezt árulta el. Szép pillana­tok voltak azok is, amikor az ifjúság, — miként Szemenyei Zsuzsanna VIII. osztályos ta­nuló az orosházi I. számú iskola évnyitóján, — jó munkát, erőt és egészséget kívánt tanítóinak, tanárainak. Nem hiszem, hogy lett volna olyan hivatását szerető pedagó­gus. akiben ilyen kedves, gyer­meki kívánság nem váltotta volna ki azt a gondolatot, hogy; „Igen! Az idén még jobban ta­nítom és nevelem az én láncai­mat, fiaimat! Hiszen ez a mun­kám értelme." Az évnyitó fogadalmai, ün­nepélyes pillanatai hamar el­röppennek és egymás után jön­nek a hétköznapok, magyar ó- rák, történelem, földrajz órák, nyelv-órák; mert ez az iskolai élet rendje, mindennapja. De a szocialista nevelésnek — mely az iskolai hétköznapok legfontosabb feladata — ott kell élnie minden órán, tartal­mi tényezővé kell emelkednie magas rangja szerint. A ta­nulók iskolai élete szerves ré­sze a társadalom életének. Élet­iskola, — ha úgy tetszik, — így is kifejezhetjük és éppen ezért nem közömbös; hogy - ^milyen nevelést ad ez az élet-iskola a tanítványnak. •••• • .mywdnw;.­Már az iskolában ki kell ala­kítani, formálni a közösségi szellemet, a közösségi munkát. Nyilvánvaló azonban, hogy egy politikailag és pedagógiailag jól vezetett iskolában is csak akkor hoznak sikert ezek a törekvé­sek, ha a tantestület egésze, e- gyütt jut annak felismerésére — és elismerésére is —, hogy ifjúságunk számára a közösségi nevelés az egyetlen helyes, jár­ható út. 1 Régi beszéd- és vitatéma is­koláinkban, pedagógusaink kö­zött a tanárok és a tanulók vi­szonya. Sokan még ma is a ha­gyományos szemlélethez ra­gaszkodnak, pedig nincsen iga­zuk. Az iskolai közösségben ki kell bontakoztatni a tanulók önállóságát, öntevékenységét, - természetesen ez nem jelenti azt, hogy a pedagógus feladja irányító, vezető szerepét. Szó sincs erről! De arról igen, hogy minden tanulónak éreznie kell: nevelője segíti, támogatja tö­rekvéseit, egyengeti problémái­nak megoldását, jóindulatú ve­le szemben. Mindez a seocialista nevelés, a szocialista pedagógia alapján, ezt a nép iskoláiban megkerül­ni, nem alkalmazni nem lehet, mert pedagógusaink kötelessé­ge is egyben. A tanulók jó munkát kíván­tak nevelőiknek, — legyen hát munkájuk az új tanévben va­lóban jó, szocialista szellemű, mert ez a munka terem szá­mukra igaz elismerést. 1 Sasi Ervin ^irek JflozAiKOK Események Rekordtermést várnak almából A rohamosan sárguló határ­ban, mint megannyi tűzgo- lyócskák csüngnek a pírosló almák a fán a békéecsabai Előre Termelőszövetkezet gyü­mölcsösében. Toronyi János kertészeti brigád vezető és a brigád tagjainak szorgalmas munkájáról tanúskodnak a szépen gondozott kertészetben a gondosan ápolt fák és a mo­solygó almák. A munka .gyü­mölcse" sem marad el, mert a kertészet dolgozóinak közked­velt Jani bácsija szerint re­kord termést vám ak a j onathán almából. Jogos büszkeséggel mutogatja az egészséges almá­kat és mint legkedvesebb uno­kája fejét, úgy simogatja meg azokat.-«*­Építkeznek a füzesgyarmati tsz-ek A füzesgyarmati termelőszövet­kezetek ebben az évben saját erő­ből és állami támogatással több százezer forintos költséggel istálló­kat, magtárakat építettek. A na­pokban fejezték be az Aranyka­lász Termelőszövetkezetben egy ezerférőhelyes baromfiól építését. A korszerűen felszerelt, világos baromfiólra közel 150 ezer forin­tot fordították. A Győzelem Ter­melőszövetkezetben pedig a kö­vetkező évbei építenek több mint 350 ezer forintos beruházással egy magtárpadlásos, 50 férőhelyes te­hénistállót. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet ugyancsak a kö­vetkező évben épít egy 15 vagonos gátét, mintegy 120 000 forintos költséggel. Ma nyílik a lipcsei vásár Szeptember 7-én, ma nyílik meg Lipcsében a nemzetközi vásár, melyen 38 ország hétezernél több kiállítója vesz részt. Főleg fo­gyasztási cikkeket, használati tár­gyakat mutatnak be, többek kö­zött irodagépeket, optikai és fi­nommechanikai gyártmányokat. A szocialista országok mellett részt vesznek a vásáron az indiai, az egyiptomi, a szudáni, a dél­amerikai cégek, valamint számos nyugat-európai ország is. Festészet, szobrászat A szarvasi járási képzőművé­szeti körben szeptember 8-tól új­ra megnyitják a festészeti, szob­rászati és grafikai tanfolyamot, melyre felnőttek és középiskolá­sok egyaránt jelentkezhetnek. Je­lentkezni Cs. Pataj Mihály tanár­nál minden hétfőn, szerdán és pénteken az úttörőházban lehet. Zenei élet Orosházán Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is megrendezik — a Hazafias Népfront és a Petőfi Művelődési Ház — Orosházán a hangverseny- sorozatot. Októbertől négy zene­kari és két tanári hangverseny lesz. A vígopera-esten Mozart, Rossini, Donizetti alkotásaiból mutatnak be részleteket. A bérlet­sorozat következő koncertjén — melynek címe: Szerelem a zené­ben és a költészetben — a zeneis­kola tanárai és Horváth Ferenc előadóművész lépnek fel. A os- lett-esten Csajkovszkij, Hacsatur- ján műveiből adnak elő. Azután Beethowen, Schubert, Schumann szerzeményeivel, majd Verdi ope­ráival, áprilisban pedig Weber, Wagner, Erkel, Liszt és Mendel­ssohn alkotásaival ismertetik meg a város közönségét. Gyorskiszolgáló bolt Szarvason Szeptember 5-én, pénteken nyílt meg megyénkben az első hajónélküli gyorskiszolgáló bolt Szarvason. Az újrendszerű gyors­kiszolgálás lényege, hogy a vevők kosárba kapják meg az árut és azzal együtt mennek a pénztár­hoz. Megszűntették ezzel a há­romszori sorbanállást. Az új boltot már az első napon is több százan keresték fel és elismerően nyilat­koztak a gyors kiszolgálásról. Az üzlet vezetője, Podmanyiczkj Já­nos szerint egy-két javítani való után tökéletes lesz a kiszolgálás, és a bolt ötször annyi vevőt tud kielégíteni, mint az előző rend­szerű kiszolgálásban. Küldöttválasztó taggyűlés A békéscsabai Vöröskereszt első kerületi alapszervezete szeptem­ber 6-án, szombaton este 7 órakor a Dózsa György úti 34 szám alatt vezetőségi- és küldöttválasztó taggyűlést tartott. A taggyűlést vacsora és tánc követte. Gépbemutatóval egybekötött ankét A Budapesti Agrártudományi Egyetem, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Földműve­lésügyi Minisztérium szeptember 11-én 10 órai kezdettel a Domb­egyházi Állami Gazdaságban a gödöllői ikersoros kukoricater­mesztésben szerzett üzemi tapasz­talatok megvitatására gépi bemu­tatóval egybekötött ankétet ren­dez. A bemutatóra me^u'vják a környék termelőszövetkezeteinek vezetőit is. A nagy mafla Egész nap törték a tengerit. Zizegett a száraz kukoricalevél, János elől járt, messzi maga mögött hagyva az öregeket. Nem jó hallani a szavukat. Zsörtölődnek. Tán az egész éle­tűben nem tettek egyebet. Ez volt a só, meg a bors, az ízesítő. Nem tehet róla, de néki csak kesernyés íz szalad össze a szá­jában, ha hallja őket. — A kutyaszentségit — szisz- szén föl. Egy éles tengerilevél behasította az ujját, kiserkent a vére. Szájába kapja, szívja, szit­kozódik. Egy ilyen mafla, mint ő, gondolja; Hirtelen elmóso- lyodik. „Te mafla” — jut eszé­be s már a hangot is hallja. Er­zsi — suttogja maga elé. Végig­néz a kukoricaföldön. Nagyot szippant, a ko~a ősz szele úgy simogatja meg az arcát, mint a tavaszi rügyfaksztó fuvallat. Igen, tavaszkor, májusban, mi­kor ezt a tengerit huzatták, a lovat Erzsi vezette. Erzsi ment előtte. Erős, de karcsú leány­teste mindig ott ringatózott Ja­ni szeme előtt. Nem is látott e- gyebet. Csak ezt a zsibongó rin. gatózást. Mert zsibongó ez. O- lyan, mint mikor az ember gyorsvonaton üQ s ringatja a zsibongó kerékcsattogás. Erzsi..; A sor végére értek. A leány visszafordult, mosolygott Mo­solyában valami olyan volt: tu­dom mire gondolsz! — Nagy mafla! — és esi klán - dósán nevetett. — Erzsi, Te! Tudod te... re­kedt el a fiú, a lány bólintott, hogy tudja. — Nem is tudod, mit akartam mondani! — Dehogy is nem! Valami nagy maflaságot. É6 nevetett új­ra. Jani elpirult, >— Mindig csak azt mondod. — Mert olyan nagy mafla vagy. S újra ballagni kezdtek visszafele. Erzsi a ló mellett, Ja­ni az ekekapa után. Hogy én mafla? — töprengett Jani. De megkérdezni nem merte, miért, mert egyszer már kérdezett va­lami ilyet. S akkor azt a választ kapta: Tudod te jól. Még mindig ez esengett a fü­lébe, amikor anyjáék most be­érték. — No — szólt rá az öreg. — Elvágtam. — Mafla — mondta az anyja. Erre megrettent, ó? Hogy ő mindenkinek mafla? Hát nem! Üjra törni kezdet a tengerit. Ki­ért a sor végére, már jól meg­előzte megint az öregeket. Egy pillanatra megállt, majd végig­nézett az úton, arra Bujdosóék táblája felé. Tán éppen Erzsi ért ki az útra, s öntötte ki a panyókából a kukoricát. Nagyot lélegzett Jani. Mert Erzsi erre- néz. Hirtelen, sebesen elindult. — Hova te? — kiáltott utána az apja, de Jani csak morgott valamit. — Állj meg hé‘ — szólt az anyja is. Jani viszakiáltott: — Nem vagyok mafla. — Bolond, hova mégy? — ki­áltotta az öregasszony, de a fiú csak legyintett és 6zinte ro­hant Erzsihez, aki kinn állt még mindig a tengeriföld vé­gén. — Te, jön anyád is — kiáltott feléje a lány. Jani hátrapillan­tott. Nem volt mögötte senki. — Eredj már. — Ugye, hogy félsz? —s ne­vetett újra a lány. — Te Erzsi, mér’ vagyok én mafla? — Mert az vagy — mondta a lány és még jobban nevetett. — Te, ne nevess..; — Miért? Azt szabad. — Ne nevess..; De Erzsi csak kacag. — Hallod, belédfojtom a szót! És már nyúl is a lány karjáért, Az egyi kicsit elkomolyodott. — Hagyjál... de nem húzta el karját. Hagyjál... — ismételte meg. — Te, hagyj! Mert kapsz egy pofont. — Na hisz’ ahhoz kéz is ké­ne! — mondta a legény. Abban a pillanatba kirántotta karját a lány s egy csattanós pofont a- dott. — Na — s diadalmasan ka­cagni kezdett. A fiú megszé­gyenülve, piros arccal állt. — Nagy mafla — mondta egyked­vűen a lány s újra nevetett, majd megkérdezte:

Next

/
Oldalképek
Tartalom