Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-30 / 230. szám

/ 2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 195*. szeptember 30 , kedd A eél és irány adva van Miután megjelentek a pUká- (oik a választási névjegyzék fel­vételéről, megindult ellensége­ink suttogása Is. Dolgozó né­pünk egésze nagyon Jól tudja, hogy külső és belső ellensége­ink jobban szeretnék, ha ők készíthetnék most js a válasz­tást névjegyzéket, mbit régen, ha ők jelölhetnének szájuk íze szerinti képviselőt a népnek. Csakhogy magasan van a ró­kának a szőlő. Mi nagyon jól Ismerjük a« 1945-ig készült választási név­jegyzékeket. Tudjuk, hagy mi­lyen boszorkányos ügyességgel tüntették el róla azoknak a nsvét, akikről tudták, hogy ha­ladó szelleműek, hogy nem a nagytőkések, a földesurak és a hétpróbás népelnyomók közül válogatott képviselőkre adják szavazatukat. Millióknak, köz­tük a nőknek sem volt vá­lasztójoguk. Annak ellenére, hogy a nekik nem kívánatos elemeket kizárták, hogy szint© csendőrszurony-erdő volt az or­szág, a hívatlan urak mégis remegtek, féltek a választások­tól, s választási csalásaikat ha­zug, csáb-ígéretekkel tetézték. Dolgozó népünk vezetői, a ta­nácstagok, a képviselők, s a kormány tagjai nyugodt szívvel néznek a november 16-i válasz­tások elé. Népünk irántuk ér­zett bizalma szinte naponta megnyilvánult eddig Is, hiszen a nép húsából, véréből valók. A múltban egy sorban élték a jogtalanság és a megaláztatás , sanyarúságát, együtt ették a szűkös, panaszos kenyeret. Mi­kor a vezetői, a törvényhozói székbe kerültek, nem feledkez­tek meg szüntelenül a nép bol­dogulásáért tenni, cselekedni. Eddig is kevés, az elmúlt két évben pedig egyáltalán nem je­lent meg olyan törvényerejű rendelet, amely ne talált volna a széles dolgozó tömegek meg­értésére, tiszteletére. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy ta­nácsszerveink tagjai és vezetői, képviselőink mindegyike hibát­lanul szolgálta választóit, hi­szen hibát a legjobb akaratú ember is vét. S ha a jelenleg megválasztottak közül valakik nem kerülnének újra megvá­lasztásra, az csak azért törté­nik, mert dolgozó népünk az elmúlt években olyan tanácsta­goknak, tanácselnököknek, kép­viselőknek való embereket ne­velt sorai közül, akik többet tudnak és többet képesek tenni hazánk felvirágoztatásáért. Akik ennek az ellenkezőjét állítják, akik azt hangoztatják, hogy minden eddigi tanácstag és vezető, minden kénviselő he­lyett másikat kell választani, az ellenség, az felfordulást, zűrza­vart akar, gáncsot szeretne vet­ni a szocializmus építésének. Nagyon jól tudják, bogy a mun­kásosztálytól és a parasztságtól soha többé nem tudják megka­parintani a hatalmat, — 1956. őszén 1« beletört » karmuk a próbálkozásba, — ezért ott Igye­keznek ártani, dolgozó népünk egységét, jövőbe vetett hitét bomlasztani, ahoi éppen hozzá­férnek. Am tegyék! S ne esak szilárd karhatalmunktól fejje­nek, félrevezető kampányuk so­rán, hanem az egyszerű, felvi­lágosult emberek ökleitől. A- znktói az emberektől, akiket a múltban már sokszor megté­vesztettek a számitő prókáto­rok. Menjenek és mondják a dolgozó parasztoknak azt, amit 1953-ban mondtak, hogy nem jő a traktor, a kombájn, a ter­melőszövetkezet, hogy nem ér­demes gyermekeiket középisko­lába járatni, moziba, színházba menni stb. Mondják csak, ha meg akarják kapni a méltó vá­laszt. Dolgozó népünk 1945 óta egy­re tömörebben zárkózik fel a hazánk felvirágoztatását céljául tűző pártunk mögé. Most még tömörebben, mint eddig, mert látja, hogy’ a szó és a tett egy, hogy a párt és a kormány soha­sem akar mást, mint, ami a népnek jó, hogy vá’asztás előtt és után is csak azt és csak any- nyit ígér. amit és amennyit va­lóra is lehet váltani. Pártunk és kormányunk nem titkolja el a nehézségeket, a bajokat, ha_ n?m feltárja, s kijavításukra segítségül hívja az ország gaz­dáit, a dolgozókat, azokat, a- hifcnek legfőbb érdekük, hogy bajok és nehézségek nélkül e­----- 4'v->, . . . .Ws>- ---- t. m elkedjen a jólét, az ország gazdasága. Dolgozó népünk az elmúlt 13 év alatt, s különösen az elmúlt két év alatt világosan látja, hogy pártunk és kormá­nyunk nem utópisztikus, ha­nem valóban elérhető, megva­lósítható jövőt jelölt meg dolgo­zó népünk számára, olyan jö­vőt, amelynek elérése felé mind nagyobb törekvés van az egész világon. Dolgozó népünk jelen­tős útszakaszt tett már meg a cél, a jólét felé, pedig előreha­ladását mesterségesen szított egyenetlenségek, külső és belső támadások gátolták. Fékezték dolgozó népünk egyrészét ab­ban, hogy egységesen, közös erőfeszítéssel dolgozzon, alkos­son a kitűzött célért. A helyes cél és irány adva van dolgozó népünk előtt. Raj­tunk a sor, hogy egységesen felzárkózva, vállvetve halad­junk előre. Felkészültek a propagandisták az 1958 —59-es pártoktatási évre A járások székhelyein szeptem­ber 24-én megkezdődtek a három­napos propagandistaképző tanfo­lyamok, amelyeken az oktatás ve­zetői még jobban elmélyítették is­mereteiket hazánk szocialista fej­lődéséről. Előadásokat hallgatnak arról, hogy a nép vezetői hogyan szolgálják és védelmezzék még hatékonyabban a nép érdekelt és milyen feladataik vannak a dolgo­zó tömegekkel való kapcsolat to­vábbi erősítésében, valamint ar­ról, mit szükséges tenni'a népi hatalom erősítéséért. Békésen és másutt az előadá­sokra és vitákra meghívták a pro­pagandistákon kívül a járási veze­tőket, mindazokat, akik munká­jukban, tevékenységükben köz­vetlenül felhasználhatják a tan­folyamok tapasztalatait. A tanfolyam befejezése után a propagandisták és a járás vezetői a községi aktívák részére előadá­sokat tartanak a tanfolyamok té­máiból. Díszelőadás a Magyar néphadsereg Magja alkalnábó! A Magyar Néphadsereg Napja alkalmából a Honvédelmi Mi­nisztérium vasárnap este díszelőadást rendezett a Magyar Néphad­sereg Színházában. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Miinnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Úszta Gyula al­tábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Ugrál Ferenc ve­zérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg vezérkari főnöke, a tábornoki kar több más tagja, a fegyveres testületek, a tömegszervezetek képviselői, a néphadsereg kiváló tisztje, tiszt- helyettese, harcosa, üzemi dolgozók, tudósok, írók. Az elnökségben foglaltak helyet a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok képviseletében M. F. Kazakov hadseregtábornok és N. D. Zahvatajev vezérezredes, valamint az ünnepség alkalmá­ból hazánkba érkezett külföldi katonai küldöttségek vezetői. Részt vett az ünnepségen számos, Budapestre akkreditált katonai attasé is. A Himnusz elhangzása után Révész Géza vezérezredes, honvé­delmi miniszter nyitotta meg az ünnepséget, majd Dapsi Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszé­det. Az ünnepi beszéd után az ünnepség első része az Internacioná- lé hangjaival ért véget. Az ünnepség második felében a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének ének- és tánckara, valamint az alakulatok öntevékeny művészeti csoportjai adtak nagy tetszéssel fogadott műsort. Koszorúzást ünnepség a pákozdi honvéd emlékműnél Az évforduló alkalmából, vasár­nap, a pákozdi csata színhelyén emelt honvéd emlékműnél koszo­rúzás; .ünnepséget rendeztek. A Magyar Szocialista Munkás­párt koszorúját ÍVla'osán György, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és Kiss Dezső, a Köz­ponti Bizottság tagja helyezte el az emlékmű talpazatára. Az Elnöki Tanács nevében Kristóf István és Olt Károly, a kormány nevében Benke Valéria művelődésügyi és Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, a Magyar Néphadsereg nevében Révész Gé­za vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, Ugrai Gábor és Dapsi Ká­roly vezérőrnagy koszorúzott. Ezután a Budapestre akkredi­tált katonai attasék koszorúját, majd a Néphadsereg Napja alkal­mából hazánkban tartózkodó kül­földi katonai delegációk vezetői koszorúját helyezték el az em­lékmű talpazatán. Megkapó volt, midőn a hazánk­ban tartózkodó szovjet egységek képviselői koszorúzták meg a pá­kozdi hősök emlékművét. Régi hagyományos, díszegyenruhás szovjet fiatalok és három magas­rangú tiszt helyezte a koszorút ae emlékmű talpazatára. A koszorúzási ünnepséget a ra­gyogó napsugaras időben katonai díszmenet fejezte be. I Pravda a varsói tárgyalások menetéről A londoni Ohsarver közléseiből Ítélve — írja V. Zsukov, a Pravda hétfői számában — az Egyesült Államok a Varsóban folyó nagy* követi tárgyalások fel borítására törekszik. Amerikai számítás sze­rint ennek alapján lehetővé vál­nék, hogy még fékevesztettebb rá­galomhadjáratot indítsanak a Kí­nai Népköztársaság ellen. A nyugati sajtó nyílt beismerése szerint, — folytatja Zsukov — Washington következő lépése az lenne, hogy Tajvant és a kínai partmenti szigetek kérdését az ENSZ elé viszi. Az ENSZ-ben az amerikai diktátumnak engedel­meskedő többségre támaszkodva, e nemzetközi szervezet zászlajával reméli álcázni agresszióját és vég­eredményben háborút tudna ki­robbantani a kínai nép ellen. A Pravda vezércikkírója felhoz­za, hogy az amerikai fél a tál gyalások folytatásának előzetes feltételeként úgynevezett tűzszü­netet és „erőszak alkalmazásától való tartózkodást” javasolt. A logika és a történelmi té­nyek világánál az az elv, amely „az erőszak alkalmazásától tartózkodást”’ írná elő, Tajvant és a partmenti szigeteket illetően, csak azt jelentheti, hogy kivonnak minden amerikai csapatot Kína területéről és az Egyesült Államok megszüntet mindennemű beavat­kozást Kína belügyeibe — hang­súlyozza a Pravda cikkírója.-----------------------■ --------------------------­F IGYELEM! Felhívjuk olvasóink figYelméi, hogy holnapiól riportsorozatot indít lapunk Ködös napok címmel, mely az 1956 októberi ellenforradalom Békés megyei eseményeiről szól. Október 1-én ünnepli a Kínai Népköztársaság megalakulás áiak évfordulóját A kínai néppel együtt ünnepel a szocialista ál­lamok testvéri közössé­ge és az egész haladé emberiség. A kínai nép e dicső nemzeti ünnepen hazafias büszkeséggel te­kint vissza a népi hata' lom évei során megtelt történelmi jelentőségű útra. Ugyanakkor még- ínkább összpontosítja e- rejét az új feladatok megoldásáért. A kínai nép teljesítette felada­tát, hogy országát a leg­rövidebb idő alatt szo­cialista nagyhatalommá változtassa, amely kor­szerű iparral, mezőgaz­dasággal, kultúrával és tudománnyal rendelke­zik. Az első ötéves terv­ben lefektették Kínában a szocialista iparosodás alapjait és az elkövetke- rendő tizenöt év során eljutnak oda, ahová egy uirópai nagyhatalom egy egész évszázad a’att futott el. azaz a legfon­tosabb iparcikkek ter- ■"•’désében utélérik Ang­liát. A Kínai Népköztársa­ság rövid idő alatt olyan eredményeket ért el, a- melyre a* egész világ­nak fel kellett figyelnie. Es éppen ezt a Kínát az Egyesült Államok impe­rialista körei nem akar­ják elismerni. Azok, a* kik a csillagos égről most már semmiképpen sem Tudják letagadni a szovjet szputnyikok messze ható fényét, csö­könyösen azt ismételge­tik, hogy népi Kína nincs, ezek véleménye szerint bizonyára az a hatszáz millió ember, a- ki hazájában a szocia­lizmust építi, talán va­lami más csillagzaton lakik, olyan bolygón, a- mely viszont az ameri­kaiaknak képzeletében él. Az amerikai agresszo- roknak sikerült az ENSZ közgyűlésén O- lyan határozatot kierő- szakolnink, hogy a népi Kína képviseletével ez­úttal se foe'alkozzék a köz-vn'és. Ugyanekkor azonban a szavazás e- r««?ménye bebizonyítot­ta, hogy a küldöttségek többsége megingott és már csupán legjobb le­kötelezett csatlósaikra számíthatnak az impe­rialisták, Nem kétséges, hogy az ENSZ-közgyű- lé-sben a kínaiak ügyét illető vita a béke erői­nek növekedéséről ta­núskodik. A New York Times pénteki száma ismét hangoztatja, hogy: „Ide­je, hogy mi magunk és barátaink Formózát (Tajvant) illetően szem­be nézzünk a tényekkel. Formózáról nem lehet elfoglalni a kommunista Kínát”. A lap még hoz­záteszi: „Kimoj és Macu a kínai szárazföldhöz közel fekvő két sziget nem éri meg, hogy vért ontsunk, vagy világmé­retű katasztrófáit koc­káztassunk meg érte.” A Chistian Science Moni­tor bírálta hogy az Egyesült Államok eBen- zi a néni Kína felvételét az ENSZ-be. ,.A jelen­legi szavazás aránya ösz­szehasonlítva a megelő­ző két évben megejtett szavazásokkal, azt a fel­tevést kelti sok megfi­gyelőben, hogy az Egye­sült Államok legfeljebb egykét esztendeig ké­pes csak levenni Kína ügyét az ENSZ napi­rendjéről. Ennek az irányzatnak arra kellene késztetnie az amerikai diplomáciát, hogy komo­lyan vizsgálja felül ed­digi politikáját és tak­tikáját. A merev aka­dékoskodás csak árt az Egyesült Államok tekin­télyének és az ENSZ hasznosságának.” Az egész világ közvé­leménye mindinkább látja, hogy a Kínai Nép- köztársaság óriási világ­hatalom, amelynek ki­emelkedő a szerepe ko­runk nemzetközi életér ben. Hamarosan ku­darcba fullnak azok az amerikai próbálkozások, amelyek célja Kína nemzetközi tekintélyé­nek és befolyásának csorbítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom