Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-26 / 227. szám
M*&*. »September 2«.. pentek BÉKÉS megyei népújság 3 Megvalósul-e Igen nehéz lenne pontosan sza- j anyagszükséglet jegyzékének elKörözsi Ferenc újítása ^ készítése után Körözsi Ferenc bemutatta újítását Bánfíy Béla elvtársnak, az üzem igazgatójának. Bánffy elvtárs helyeselte és azt javasolta, hogy a MESZÖV- nél is mutassa be, mint felügyeleti szervnél. Kovács Pál, a MÉSZÖV műszaki előadója személyesen járt kint Békésen és fgj-két módszerben! változtatással helyeselte s megvalósíthatónak tartotta az újítást. Mi több: magával vitte a rajzokat és a szöveges leírásokat is azzal, hogy a kivitelezéshez szükséges beruházási összeget megszerezze hozzá. Kovács Pál a- zonban nem küldte vissza a rajzokat és az iratokat 1—2 nap múlva —, mint ahogyan ígérte. A- mikor Körözsi Ferenc csaknem másfél hét múlva felkereste a MÉSZÖV műszaki előadóját, legnagyobb meglepetésére Kovács Pál ekkor már robbanásveszélyesnek mondta ki az újítást. Sőt, Nun Mihály elvtársnak, a MÉSZÖV igazgatósági elnökének a- dott írásos jelentésében többek között már a következőket írta: a meleg-asztal fűtésének megoldása nem újítás, hanem ötlet, helyesebben ésszerűsítés. Az egész elgondolást annyiból tartom helyesnek, hogy feltétlenül mutatkozna fűlőanyag-megtakarítás, é- venként 120 mázsa fa. Másodszor: egészségügyi szempontból is kívánatos lenne ez a megoldás, mert a fával fűtött meleg-asztalból kikerült fagáz és szennyeződés következtében a romlott levegő csak ventillátorral távolítható el. Az egészségügyi követelményeket figyelembe véve, a fával fűtött mer lég-asztal nem megengedhető." Majd a továbbiakban leírta a jelentésben, hogy milyen élven alapul Körözsi Ferenc újítása és a már említett két-három — lényegtelen — módszerben: javaslatot tett. A jelentést így fejezte be: „...Ha az igazgatóság a fűtés kivitelezéséhez hozzájárul, kérném nekem, mint a MÉSZÖV műszaki előadójának megadni azt a jogot, hogy az egész szerelési munkát az általam megnevezett szakemberrel csináltassam." A jelentés sorait olvasva, aligha lehet megállapítani, hogy most már újítás-e, vagy csak ötlet Kömot adni arról, hogy évenként mennyi haszna van az országnak • munkások és a műszaki értelmiségiek újításaiból. Ez a gondolat kerekedett felül Körözsi Ferencben, a Békési Cukorkaüzem raktárosában, aki egyben üzemj bizottsági elnök is, a- inikor elkészítette újítását. A napokban, amikor — más ügyben — felkerestük Körözsi elvtársat, arca elárulta, hogy valamiéri bosszús. Rosszán kodásának okát nem rejtette előttünk véka alá. Hogy jól megértsük újításának bonyolult ügyét — mert ez az, a- miért hetek óta gondterhelten jár-kel az üzemben —. két terjedelmes rajzot bontott szét az asztalon előttünk. Az egyiken a cukorkaüzem helyiségeinek pontos alaprajzát, a másikon pedig az ú- jitás rajzát láthattuk. Mindkettő mérnöki pontossággal elkészítve. A rajzokkal egy időben az újítás szöveges, műszaki leírása, a kivitelezéshez szükséges anyagkimutatás és a költségvetés is elénk került. Müven újításról van itt szó ? Amint a múlt hónapban már írtunk is róla. ezerben a napokban ►'ovítik a Békési Cukorkaüzemet. termelés növekedése szükségessé teszi, hogy még egy cukorka- bégyúró meleg-asztalt szereljenek fel. Ennek a meleg-asztalnak az új módszerrel való fűtése az az újítás, amit, amit Körözsi Ferenc kidolgozott Eddig a melegasztal úgy volt megépítve, hogy közvetlen alatta tűzhely volt. Ebben állandóan tüzelni kellett, hogy % asztal 90 fok hőmérsékletű legyen Ez azonban jó minöSé- kívánt.- Ha továbbra is a régi módon futenék a meleg-asztalokat —- mivel a szóbanforgó asztalok az átalakítás következtében másik helyiségbe kerülnek át —, akkor egy olyan magas kéményt kellene építeni, amely legkevesebb 10 <*zer forintba kerülne. Ugyanak- tr évenként 120 mázsa fa kellene az állandó tüzeléshez. Ezért dolgozta ki Körözsi Ferenc az asztalok vízzel való fűtését. Számítása alapján az újítás bevezetése alig kétezer forintot e. piésztene fel. A rajzok, a költségvetés és az rözsi papírra vetett elképzelése? De vajon miért írja jelentésének utolsó soraiban, hogy engedélyezze az igazgatóság neki a szerelést végző szakember kiválasztását? Mit mond erről Körözsi Ferenc? — Megtudtam, hogy a Kovács elvtárs által javasolt szakember egy magániparos, aki neki igein jó ismerőse... Hogy milyen a véletlen?! Amikor újítási papírjainak visszaküldését Körözsi Ferenc már nem győzte várni és személyesen járt bent a MESZÖV-nél, megtudta, hogy „kimer<“ a beruházási keret — Ha meg akarják ezt az újítást valósítani, akkor szorítsák be a jelenlegi átalakítási munkák költségeibe — mondták Körözsi- nek a MESZÖV-nél. És valóban. A napokban az a hír érkezett a MESZÖV-től —a- mint Körözsi Ferenciéi hallottuk —, hogy csak az átalakítási munkálatokba beiktatva lehet kivitelezni. Kérdezhetnék sokan: és mi lesz az újítás elbírálásával, s az újítási díjjal? Kovács Pál műszaki előadó erre így válaszolt: — Esetleg két-hároínszáz forintot kaphat Körözsi Ferenc az | „ötletért”. Érdekes és furcsa ügy ez. Először jónak tartotta Kovács .Pál is az újítást, költségvetést is akart megvalósításához biztosítani, néhány nap múlva pedig már a Nun eivtársnak adott jelentésében kimondta, hogy nem újítás ez, csak ötlet. Mi hát az igazság? És mire való ez a huzavona? Vagy talán furcsa egyesekriék.^fiogy éz Ka1'''gondolat egy raktáros agyában született meg? Égj'következtetést azonban mindenféleképpen levonhatunk ebből a huzavonából: ahol így „segítik” az újítási mozgalmat, ott baj van. Márpedig e mozgalom segítése nem egy-két ember ügye, hanem országos ügy. Balkus Imre Mi tartósunk köszönettel Milyen kicsi a világ! ború és az ellenforradalom nyitBudapesten, a Nemzeti Színház előtt találkoztam Purcsi János elvtárssal, a Gyulai Vendéglátó Vállalat igazgatójával. — A kiállításra? — kérdeztem. — Igen, egyikről a másikra — felelte mosolyogva. — Hogy-hogy? — Ügy, hogy most érkeztem Lipcséből, 6 mielőtt hazamegyek, megnézem az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Bevallom, nem kis irigységgel néztem rá. Két hétig volt a 700 éves történelmi Lipcsében, a hagyományos vásáron, ahol a Kelet és Nyugat kirakatba tette legkiválóbb kereskedelmi cikkeit, — Hogyan került oda? — kérdeztem. — Pontosan magam sem tudom, csak sejtem. A vásár rendezői, a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi szerved vendéglátóipari dolgozókat kértek a magyar kereskedelmi szervektől. Több! mint két héttel ezelőtt aztán 38-an vágtunk neki az útnak. Én voltam egyedül vidéki. A magyar szakácsoknak, cukrászoknak, felszolgálóknak és zenekarnak egy külön részt engedtek át a nítmeí kereskedelmi szervek a hatalmas, 1200 vendéget befogadó Haus Leipzig ét terem-lokálból. Jóleső érzés volt, hogy a vásár látogatói a magyar konyha remekeit, a borjúpörköltet, a csirkepaprikást és a halászlevet fogyasztották legszívesebben, s tokaji aszút, meg tokaji furmintot ittak rá. Á legizletesebbnek a szovjet pezsgő bizonyult Nem elfogultságból mondom, megcáfolhatatlan tény, hogy az eddig legkiválóbbnak tartott francia pezsgők emellett háttérbe szorultak. A Haus. Leipzig lokálban naponta elfogyasztott 700—800 üveg pezsgő 90 százaléka szovjet gyártmányú volt. Miközben felszolgáltuk naponta a több száz adag pörköltet, csirkepaprikást és halászlét, sok nyugati érdeklődött Budapestről. Kérdezték, látszik-e még rajta a háM------------------------------Se herezáde jenek. Ha hiszi, ha nem, tavasz óta még moziban sem voltak. Itt a rádió, a héten kétszer kapcsoltuk be, hogy megtudjuk a pontos időt. Ilyenek ezek... Meg kell hagyni: Fiaméknál is góréban van már a kukorica, 40 mázsa termett, majdnem két és fél holdról. Kész a vetőszántás is. Ma kora hajnalban a vöröshagymát kezdték szedni. Eltart 2—3 napig, aztán a cukorrépaszedés következik. Mindennap hajnalban hajtanak ki a lovakkal, s az egy szem tehenet is magukkal viszik. Este sötétedéskor jönnek haza. Addigra a papa (76 éves) elkészíti a jószágok takarmányát, de kialmozni már nem tud, gyengék ahhoz a kezei. Tehát az istálló rendbentartása, az etetés, sőt még a fejes is a fiatalokra vár, s van 8—9 óra, mire holtfárad- xan befejezik a napi munkát. Milyen régóta készülődnek a ház bepucolására! De hiába, nincsen rá idő. Majd összedől már a góré is, az ólakat meg kellene javítani, nem beszélve arról, hogy tavaly óta készülnek trágyagödör ásására, mert ahogyan most van, elbi- tangolódik az értékes trágya. Deltát... — Haj aj! — nevet Fiam néni, amikor a fiatalok szórakozása felől érdeklődünk. — A magányos ember nem ér rá ilyesmire, annak a gazdaság parancsol. Néha-néha, ha belenéznek az újságba... Pedig tudják: a másik fiamnak könyvesboltja volt. Szegény meghalt, de könyveinek egy része megmaradt. Azóta is fent porosodik a padláson. A fiatalok nem jutnak odáig, hogy forgassák őket, mi meg már öregek vagyunk ahhoz... Nem jutnak odáig? Persze, hogy nem, hiszen amikor a földről hazatérnek, jön « „második műszak”, a ház körüli munka. És fő a fejük az öt helyen fekvő kis gazdaság százféle gondja- baja miatt, ök nem úgy vannak, mint Petrikó, aki 1500 hold birtokosa és mégiscsak a gyümölcsös munkáját végzi. Fiamék- nak a ház körüli teendőktől, az etetéstől, itatástól kezdve a kukorica, répa, lucerna, hagyma és ki tudja, még mi betakarításáig, s az adófizetésig mindenről maguknak kell gondoskodniuk. Ezért nincs idejük arra, hogy olvassanak, moziba járjanak, szórakozzanak naplemente után. Varga Dezső Csupa biztató szó, virágoskert, ábrándos szenvedély, keleti zene. Nem jelent semmi újat az olvasónak e női név: Seherezá- de. Ismerős. Köztudatban a szultán mesélő nője, kelet törékeny gyöngye elevenedik meg e szó hallatára. A modern világ Seherezádéja a- zonban már nem mesét sző, hanem perzsaszőnyeget. Perzsaszőnyeget megyénk jól ismert községében, Békésszentand. ráson. Vidám kacagás szűrődik ki az ajtón, a- mint belépek. A rádióból Yvés Montand „Mondd nekem”-ét hallgatják a dolgozók. A dolgozók? Mondhatnánk művészeknek is. A gyapjúfonál 1ürge ujjaik között pillanatok alatt boggá varázsolódik. A megannyi bogból pedig végül gyönyörű perszaszőnyeg lesz. Távolabb, egy szövőszék mellett piros szállal ügyeskedik egy feketehajú lány. Arca kipirult, versenyszínt játszik a szállal. Fehér vállára hull haja és csodálom, nézem... a szőnyegszövés mesterségét. A perzsaszőnyegen a feketehajú lány akaratlanul is keletet varázsolja elém. Szinte hallom a keleti zene sajátosságát, gyönyörű dallamát, Seherezáde meséit. S látom is, itt van mellettem, igen, ő az, Seherezáde: Tóth Ági, a modern világ mesélő, nője. Ellopom pár szóra a szálak, a vl- rágoskert, az árnyék karjaiból. Szavaiból érzeni, hogy szíve tele van dallal, no meg persze titokkal. A KISZ tevékeny tagja ő. Minden rendezvényen segít. Ha színdarabról van szó, első jelentkezni, ha társadalmi munkára szerveznek, nem maradhat ki. — No, és szórakozni szeret? Szereti munkáját? — kérdezem. Fekete szeme tágra nyílik, örül, mosolyog és ábrándosán mondja: 1— Nagyon. Elveszik tekintetem a csillogó szempárban, mit kérdezzek, hogy ne hagyjon itt? Nem tudom levenni szemem róla, csak állok, bámulom, s a- lig hallhatóan bugy- gyan ki belőlem a szó: — Mik a tervei? Ezt már csak magamtól kérdezem, hiszen elröppen a szövőszék mellé s fürge ujjal újra szőnek. Még egyszer visszanéz és szemének fénye örömét, fiatalságát, szépségét tükrözi. Neki biztos nem kell a szultán kegyetlenségétől rettegni, szép jövője lesz. Búcsúzásul még annyit Agika: Mesélj tovább Seherezáde, olyan jó hallgatni. ÉS a lenyugvó nap bíborvörös színű fény- lánca körülfogja őt, fürge kezei nyomán kibontakoznak a mesék, a perzsaszőnyeg mintái. e~ Issa ~ ma. Azt feleltük: Budapesten már nincs rom, nem az újjáépítése folyik, hanem állandó szépítése. Annyi sok szép új lakóháztömb é- pül, hogy öröm nézni. — Hí tetszett legjobban a nemzetközt kiállításon és vásáron? — Erre nehéz válaszolni. Több mint 7 ezer kiállító rengeteg szebbnél-szebb árut mutatott be. Elfoglaltságom miatt csak tíz hatalmas, többemeletes kiállítási épületben jártam. Itt az élelmiszer- és textilipari kiállítást láttam. Legtöbben mindig a magyar élelmiszer-pavilon előtt voltak. O- lyan ízlésesen helyezték el a gyulai kolbászt, a debreceni szalámit, a konzerv eket, a különböző fajta zöldpaprikát, a dinnyéket és még sok mást, ami szemnek, szájnak ingere, hogy szinte lenyűgözte a látogatókat. A textilkiállításon főleg a sok különleges műanyag ruházati cikk, ezek közül is a kínai ipar termékei tetszettek legjobban. A Lipcsében kapott kétheti fizetésem nagy részéből kínai nylon és perion fehérneműt és kínai teveszőr plédeket vásároltam. — Nagyon meglepő volt számomra, hogy a nyugatiak a szocialista országok áruit őszintén dicsérték, nem ellenségeskedtek, hanem barátkoztak. Ebből is látszott, hogy nyugaton csak egyes kormányok törekszenek ellenségeskedésre, háborúskodásra, a kereskedők inkább barátságra, árucserére, békés egymás mellett é- lésre. — A német vendéglátóipari dolgozók meleg barátságát a lipcsei városi pártbizottság és városi takács .vezetőinek elismerő és ható búcsúszavait sohasem felejtem el. De a hatalmas Haus Leipzig egyszerű és mégis nagyon szép berendezéseit sem. Ezt az épületet a Szovjetunió építette a háború u- tán szovjet tiszti klubnak. Később aztán átadták Németországnak. Az étterem bárpultját minden nap újra és újra megcsodáltam. Qe nemcsak én, hanem a budapesti felszolgálók is. Azt mondták, olyan szépet és praktikusat még sohasem láttak. Ha valaha éttermet rendezek be, feltétlen o- lyan pultot csináltatok, amilyet ott láttam. — Hit szeretne megvalósítani a Gyula? Vendéglátó Vállalatnál abból, amit leint látott? — Legkönnyebben megvalósítható az a német szokás, hogy a sok büfé mindegyikében árusítják iaz úgynevezett rablóhúst* amit nálunk csak menüben lehet megtalálni a vendéglőkben. Ennek a lényege az, hogy kis fapálcikára fűzve hús, hagyma, burgonya és szalonna széletkéket sütnek forró zsírban. Lipcsében nagy keletje van ennek csakúgy, mint a két és fél deciliteres palackokban kapható tejnek, kakaónak, kávénak. Minden utcasarkon kapható, nem úgy, mint Pesten, ahol csak 1—2 helyen van ilyen tejbüfé. A hiány pótlása nem a vendéglátó ipar feladata. Én azonban ígérem, hogy Gyulán piaci napok és e- fyéb tömegmegmozdulások tű kaiméval ezentúl kapható lesz az igen kiadós és nagyon ízletes rablóhús, lipcsei módra büfékben és sátrakban. A német élvtársak a búcsúzáskor megköszönték Purcsi Jánosoknak a kétheti munkát, s kérték, jövőre is menjenek el, pedig jóllehet, nekünk kellene megköszönni, hogy 38 magyar vendéglátóipari dolgozó sok értékes tapasztalatot szerezhetett Lipcsében. K. I.