Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. szeptember 25.. csütörtök Rosszul értelmezett békiilékenység Xjem titok, hogy napjainkban a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet időszaká­ban, amikor még túlsúlyban van a kisárutermelés, amikor még gyakorlatilag nem dőlt el, ki, kit győz le, a kispolgári gondolkodás- mód még erősen hat. A kispolgári gondolkozásnak többféle megnyilvánulása van, e- zék közül egyik a liberalizmus, melynek gyökere a kispolgárság önző természetéből táplálkozik, a kispolgárságából, amely az egyéni érdeket a közösség érdeke elé he­lyezi. Ebből ered aztán a liberaliz­mus. Ahhoz, hogy a párt megtart­sa és erősítse egységét, harckész­ségét, az kell, hogy a kommunisták aktív ideológiai harcot folytassa­nak helytelen nézet ellen, fordul­janak szembe a liberalizmussal, mely elveti az ideológiai harcot és az elvetlen béke álláspontján van. A liberalizmus, bár sokféle formá­ban jelentkezik, aránylag köny- nyen felismerhető, mert az önzés, az öncélúság oly cégér, mely messziről kiabál. Mondjuk meg őszintén, hogy a párt szervezeteiben még ma is ta­pasztalni, hogy egyes elvtársak, amikor látják, hogy valaki hely­telenül jár el, de csupán azért, mert az illető ismerős vagy jóba­rát, kedves ember, földi, vagy ke­nyeres pajtás, nem vívnak vele elvi harcot, hanem a békesség, a barátság kedvéért elnézik hibáit: esetleg enyhén megdorgálják u- gyan, de nem viszik k%nyértörésre a dolgot, csakhogy minden csend­ben és símán menjen. ^ liberalizmus megnyilvánu­lása az is, ha nem szemtől- szémbe bírálunk, hanem az illető hátamögött fecsegünk, ha a gyű­léseket a hallgatás jellemzi, de u- tána annál több a fecsegés. Aki így viselkedik, annak a tudatá­ban a kollektivizmus elve helyett liberális lazaság uralkodik. Többször előfordul az is, hogy ha a dolog nem érint valakit, sze­mélyesen igyekszik magát minél távolabb tartani tőle: bár tudva tudja, hogy ennek vagy annak nincs igaza, mégis üdvösnek tart­ja a hallgatást, egy-két szóval el­intézni a dolgot, mondván: okos ember nem nyúl a darázsfészek­be, s akkor a darazsak is békén hagyják. Nem egyszer előfordulnak olyan esetek is, melyet a párt gyulai városi bizottságának legutóbbi ü- lésén hallottam. A Gyulai Haris­nyagyárban két dolgozó asszony vitatkozott. A vitában az egyik helyes állásponton volt. A másik helytelen véleményeit többen is hallották — közöttük kommunis­ták is —, azonban nem védték meg a helyes álláspontot, közöm­bösen mentek el a dolog mellett, mintha misem történt volna. glőfordulnak olyan esetek is, hogy ha valaki a tömegek érdekeit sértő cselekedetet lát, vagy ilyen beszélgetésnek fültanú­ja, nem igyekszik az ilyen csele­kedetek elkövetőit jobb belátásra bírni, nem tiltakozik, nem érvel ellene, hanem szemet huny fölöt­te. Akadnak, akik derék forradal­márnak tartják magukat, sőt di­csekednek régi párttagságukkal, vagy az ellenforradalom alatti bá­tor magatartásukkal, azonban most a bonyolultabb feladatokkal nem birkóznak meg, a kis dolgok alól meg kibújnak, immel-ámmal dolgoznak, a tanulást sem veszik komolyan. A liberalizmus megnyilvánulá­saira még egy sor példát lehetne felhozni. Azonban nincs mód va­lamennyi felsorolására. Ennyi is elég arra, hogy lássuk: a liberaliz­mus rendkívül káros. Ha a libe­ralizmusnak teret engednénk, megdőlne az erős szervezetit ég, a fegyelem, elveszne a politikai vo­nal következetes végigvitelének lehetősége, a pártszervezet ismét elszakadna a tömegektől, melyet vezet. A liberalizmus az opportunizmus egyik megnyilvánulása, mely homlokegyenest ellenkezik a marxizmussal és éppen ezért az ellenséget segíti. Nekünk le kell győzni a liberalizmust és a belőle fakadó passzivitást. Erre minden lehetőségünk megvan. pártunkban egyre többen van­nak azok, akik még az éle­tüknél is drágábbnak tartják a forradalom érdekeit, akik képe­sek egyéni érdekeiket alárendelni a forradalom érdekeinek. Az el- leiíforradálöm *elleni harciján számtalan példája volt ennek az önfeláldozásnak: Az aktív- ideoló­giai harc eredményeképpen sora­inkban egyre kevesebb a liberális ember és egyre többen vannak, a- kiknek ma már vérükké vált a párt ideológiája. A tömegek isme­rik ezeket az elvtársakat, meg­becsülik és követik őket Sok-sok olyan elvtárs dolgozik a pártban, mint a dévaványai Bakk Imre, aki a Dózsa Termelő- szövetkezetben a pártalapszerve- zet titkára. Egyszerű munkása a pártnak. Együtt él, dolgozik az emberekkel, ugyanakkor kommu­nista agitátor. Vérében van a termelőszövetkezés ügye és tud­ja, hogy ez a parasztság jelene és jövője. Az ellenforradalommal szembe­ni tevékenységéről a községben úgy beszélnek, hogy „Imre kiáll­ta a próbát^ A községben az ő termelőszövetkezetük erősödött meg a leghamarabb. Nem járt u- gyan magas iskolát, de rendszere­sen tanul. Szakkönyveket tanul­mányoz és politikai folyóiratokat, újságot olvas. Tapasztalatokért jár más szövetkezetekbe és amit olvas, tapasztal, tanul, azonnal továbbadja. Amint mondják, ál­landóan agitál. Amikor el akar­ták vinni a termelőszövetkezetből más helyre gazdaságvezetőnek, a tagság nem engedte el, azt mond­ták: szükségünk van rá. És igazuk van. Az olyan kom­munistákra, akiknek a raktárát a marxizmus-leninizmus tölti meg, melyből önmaguk és mások is táplálkoznak, nagy szüksége van a népnek. B. Z. ßü újság a nugyiM&tg&UH. Hz ENSZ-közgyűlés keddi vitájáréi Az ENSZ-közgyűlés plenáris fl­iese kedden délelőtt folytatta a vi­tát airrói, hogy napirendre tűz­zék -e Kína ENSZ-tagságának kér­dését. A délelőtti ülésen felszólalt Bur­ma, Ceylon, Nepal, az Egyesült Arab Köztársaság, Jugoszlávia, Ro­mánia, Lengyelország és Belorusz- szia küldötte. Ezek valamennyien az amerikai javaslat ellen foglal­tak állást. Ezután Uj-Zéland küldötte szó­lalt fel, aki kijelentette, hogy nem támogatja Kína ENSZ-képvisele- tének napirendre tűzését. Uj-Zé- land a kérdés megvitatásának el­halasztása mellett fog szavazni — mondotta. Dzsavad iraki küldött kijelen­tette, hogy a közgyűlés olyan fó­rum, ahol a nemzetközi problémá­kat meg kell vitatni. A vita bizto­sításának alapvető elvnek kell lennie. Száhamuk, Kambodzsa minisz­terelnöke javasolta, hogy az Egye­sült Államok szüntesse be fenye­getéseit és megfélemlítő politiká­ját Kínával szemben. „A vitatott szigetek a ezárazföldhöz tartoz­nak“ — mondotta. A ghanai küldött is amellett foglalt állást, hogy Kína ENSZ- képviseletének kérdését fel keli venni a napirendre. Ghana küldöttének felszólalása után a közgyűlés délelőtti ülését magyar idő szerint 20 órára na­polták el. Szavazás az EHSZ-közgyűlésben Kína EHSZ-tagsága kérdésének napirendre tűzéséről külügy­Mint nyugati hírügynökségek je­lentették, az ENSZ-közgyűlés ple­náris ülése kedden délután foly­tatta a kínai ENSZ-képvdselet kér­dése napirendre tűzésének vitáját. A vitában számos küldött szó­lalt fel, köztük dr. Sik Endre, a FIGYELEM! Felhívjuk olvasóink fi- gyeimét, hogy október 1-én riportsorozatot indjft lapunk Ködös napok címmel, mely az 1956 ok­tóberi ellenforradalom bé­kés megyei eseményeiről szól. Gromiko fogadta a tunisxl külügyi államtitkárt Gromiko szovjet külügyhnnisz- ter kedden fogadta Sadok Moka- dem tuniszi külügyi államtitkárt. A megbeszélésen, amely a tuni­szi államférfi kérésére jött létre, az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülés­szakán megvitatásra kerülő kér­désekről, valamint a szovjet—tu­niszi kapcsolatokkal összefüggő kérdésekről volt szó. Magyar Népköztársaság minisztere is. A vita befejeztével a közgyűlés 40 szavazattal 29 ellenében, 12 tartózkodással helybenhagyta a főbizottság javaslatát és elutasí­totta a hét afrikad-ázsiai ország hétfőn benyújtott módosító indít­ványát. így az ENSZ 13. kögyűlé- se nem tűzi napirendjére Kína ENSZ-képviseletének kérdését. A szavazás eredményéből u- gyanakkor kitűnik, hogy a köz­gyűlés tagjainak több mint fele nem helyezkedett a hét ország által benyújtott módosító indítvá­nyok elutasításának álláspontjára. Feltűnő, hogy egy esztendő alatt miként módosult a szavazati a~ rány az ENSZ-ben. Tavaly a Kí­nai Népköztársaság felvétele el­len 48-an, mellette huszonheten voltak, tartózkodtak kilencen. A közgyűlés elutasította a héi ország által beterjesztett úgyneve­zett moratórium-eljárás módosí­tására vonatkozó javaslatot. tftyulcU ieuéltáU Nagy napra készülnek Szeghalmon Szeptember 28-án, vasárnap, a Néphadsereg Napja alkalmával a szeghalmi munkásőrség zászlóava­tó és névadó ünnepséget tart. A csapatzászlót a Töviskesi Állami Gazdaság dolgozói adományozzák, t a század Zrínyi Miklós nevét ve­szi fel. Az ünnepségen Klaukó Mátyás elvtárs, a párt megyei bizottságá­énak első titkára mond beszédet, majd pedig sor kerül a csapatzász­ló felavatására. Ez alkalommal a járás dolgozóinak és a társadalmi szervezeteknek küldöttei felkötik a zászlóra a hagyományos szalago­kat. Nagyságos Alispán Űr! így kezdődik a levél, melyet kezemben tartok, — 1933-ban dr. Hordonka Mihály községi orvos és a község néhány lelké­sze irta — és így folytatódik! „Alulírottak, a bucsatelepi egésze ségügyi tanács tagjai azon tisz­teletteljes kéréssel járulunk Nagyságodhoz, miszerint anya- és csecsemővédelem céljára 600, azaz Hatszáz pengő segélyt ki­utalni szíveskedjék. Kérésünket szomorú tapasz­talatainkkal indokoljuk. Fa­lunk népe a nagy munkanélkü­liség miatt oly nyomorúságos viszonyok között él, hogy szü­lőanyák nem egyszer újszülött magzatukat a legegyszerűbb rongydarabokkal alig tudják betakarni. A gyermekágyas a- nyák naponta egyszer tudnak kenyér és valamelyes ételhez jutni, melyet adományokkal te­szünk lehetővé. A nyomorgók nagy száma miatt mi arra kép­telenek vagyunk, hogy saját e- rőnkbői csak a legszükségesebb segélyezési is ellássuk. Segíteni itt a helyzet parancsolja, mert a nyomort leírni nem lehet. Min­den fillérről pontosan elszámo­lunk.” Az alázatos kérés megismétlé­sével a levél befejeződik. Ott vagyok a gyulai levéltár­ban, kezem újra belemélyed egy kis ládába, melyben régi le­velek, akták vannak. A felnyi­tott kazettából a múlt lép elém, s a levelek mögül rég elfelejtett kétségbeesett segélykiáltásokat hallok. A nyomorsikolyok rabul ejtenek, nem bírok szabadulni tőlük. Újabb és újabb aktáért nyúlok. Kinyitom az egyiket; Hulyuk Jánosné, Gyula, Torony utca 6 .szám alatti lakos írja: „Méltóságos Alispán Űr! A legsötétebb nyomor korbács­csapásai alatt mint öt gyermek anyja fordulok Méltóságodhoz, és a legmélyebb tisztelettel ké­rem, hogy amennyiben csak e- gyetlen mód adódik rá, segíteni méltóztassék rajtam és öt ár­tatlan gyermekemen. Méltósá- gos Uram! Férjem az államgé­pészeti hivatal úthengerlési munkálatainál volt alkalmazva. Váratlanul elbocsátották. Itt ál­lok öt gyermekkel a legkegyet­lenebb télben és sehol egy da­rab kenyér, vagy meleg tál le­ves, amit a gyermekeimnek ad­hatnék. Arról nem is beszélve, hogy tüzelőnk volna, mert a ki­sebb gyermekeimet napokig még az ágyból sem tudom kien­gedni, részben mert nem tudok rájuk megfelelő ruhát adni, részben pedig azért, mert egy darab fánk sincsen. Méltóságos Uram, e rettenetes nyomorban öt gyerm~kem nevében kérem, méltóztassék segíteni rajtunk. Méltóságod szolgája Hulyuk Já­nosné." A levelek mellett ott vannak a méltóságos válaszai és a ja­vaslatok. Bálint Imre Kir. mű­szaki tanácsos a következőket írja: „Elvi szempontból nem java­solhatom a kérelem teljesíté­sét. mert akkor napirenden lesz, hogy a hivatal által el­bocsátottak Méltóságodnak a- karják magukat mindenféle alapon visszakönyörögni, a- mire éppen a hengerüzemnél a múlt évben volt példa.” Hulyukné várhatta a segélyt és várhatták a bucsaiak is a 600 pengőt. S vajon akik kap­tak segélyt, mennyit kaptak? Újabb aktát bontok fel: Cser Sándomé tízgyermekes anya, békési lakos, férje kórházban, lába nyomorék, 1930-ban 15 pengő segélyt kapott. A kazetta mélyéről most egy megsárgult újságot húzok elő. Belelapozok. A cím, melyen megakad a szemem, nem zök­kent ki előbbi súlyos hangula­tomból. „A nyugtalan parasztok városában” cím alatt így ír a „Világ” egykori tudósítója: „...Nem volt elegendő börtön­helyiség a szerződéstszegő ara­tómunkások számára. Ezért né­mely helyen a latifundiumok magtárait alakították át pót- börtönné.” A további sorokban így ír: „Annyira kiélesedett Bé­késcsabán a nagybirtokosoknak és a földmunkásoknak egymás- sál szembenállása, hogy a bé­késcsabai gazdasági egyesület­ben felvetették a kulibehozatal eszméjét. Sokan azt hitték, hogy talán tréfálkozni akarnak a kuliknak Kínából való im­portálásának ötletével, azonban rövidesen kiderült, hogy nagyon komolyan és nagyon egyszerűen értelmezik ezt a tervet. A mág­náskörök komolyan foglalkoz­tak vele, sőt az OMGE hivata­los lapja, a Köztelek ezt írta: Kína egyáltalán nincs olyan messze, hogy onnan kulikat i- deiére szerezni nem lehetne. Hi­szen magam láttam az Egyesült Államokban, Kaliforniában és Kolorádóban, ahol a gazdák kí­nai kulik nélkül egyáltalán meg nem élhetnének" — idézi a tu­dósító, majd így folytatja: Wencheim Béla báró volt főleg az, aki annak idején felszínen tartotta ezt a kérdést, sőt felszó­lította a kormányt, hogy tegye meg a lépéseket a kínaiaknak Békéscsaba vidékére szállítása érdekében” — fejezte be a cikk­író. íme a tőke igazi arca. A le­véltár levegője egyszerre sűrű lett, éreztem, forróság önt el, a düh kerít hatalmába, gyűlölet éled bennem. Nem bántam meg, hogy bejöttem. Már régen lejárt az időm, melyet a levéltárban olvasással kívántam eltölteni, de valami megmagyarázhatat­lan erő ott tart. Lázasan kuta­tok tovább. Közben bejön dr. Csákabonyi Kálmán, a levéltár vezetője, n* előttem lévő aktahalmazra mu« tatva megjegyzi:

Next

/
Oldalképek
Tartalom