Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-24 / 225. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. szeptember 24., szerda Miért nem teljesíti a Kohó- és Gépipari Minisztérium a sarkadiak kérését? Qjßti újság a tuojif iáétúfíáfi Walter Ulbricht beszéde a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának 3. kongresszusán A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa mellett működő műszaki ta­nács legutóbbi vezetőségi ülésén a műszaki dolgozók továbbtanulása is szóba került. Ekkor a Sarkadi Cukorgyár egyik dolgozója elpana­szolta, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium azzal, hogy a né­hány évvel ezelőtt a községben lé­tesített önálló esti gépipari techni­kumot megszüntette, elütötte ő- ket az eddigi tanulási lehetőségtől. Mint elmondta: ... Sarkadon rend­kívül sérelmesnek tartják ezt az intézkedést. Röviden ennyi volt a panasz, a- melynek orvoslásához a műszaki tanács segítségét és közbenjárá­sát kérte. A panasz nyomán a tanács nem maradt tétlen A megbeszélés után t— amint arról Buday József főmérnök, a műszaki tanács elnöke tájékozta­tott bennünket — levelet intéztek a SZOT-hoz, mert a megye mű­szaki dolgozóinak szempontjából ts indokoltnak tartják a techni­kum további fenntartását. Ellátogattunk a Sarkadi Cukor­gyárba, a volt technikum patro­náló üzeméhez, hogy végére jár­junk a dolognak. Először Gáspár elvtársat, a gyár igazgatóját ke­restük fel. —- Az esti gépipari technikum — tájékoztatott bennünket — 1950-ben létesült a községben az­zal a céllal, hogy a tanulnivágyó cukorgyárnak és a környékbeli műszaki dolgozók, szakmunkások 4 év alatt gépész-technikusi okle­velei szerezhessenek. Teltek »áz esztendők, minden rendben ment, Í9E>5-ben azonban a minisztérium olyan döntést hozott, hogy az első évfolyamra már nem vehetnek fel hallgatókat, Az idén pedig az utol­só évesek tanulmányainak befeje­zése után a technikumot meg­szüntették. Természetesen, mi to­vábbra is amellett vagyunk, hogy szükség lenne rá ... — Kérték-e a minisztériumtól a technikum további fenntartását? — Hogyne. Személyesen is el­jártunk az ügyben a miniszté­riumban. De erről többet tudna mondani Kesztyűs elviére, a párt- titkár, és Pribék elv-társ, a szak- szervezeti bizottság elnöke ... ; Okét is felkerestük. Éppen va­lamilyen fontos megbeszélést tar­tottak. Amikor előadtuk kérésün­ket, már mondták is. Először Kesztyűs elvtárs szólalt meg: — Érthetetlen a minisztériumnak a technikum megszűntetésére vonatkozó döntése — má ugyanis most Is úgy véljük, hogy elhamarkodottan intézked­tek, amivel sok ember előtt elzár­ták a tanulás lehetőségét. És nem­csak ml, cukorgyáriak nem ér­tünk egyet a technikum megszün­tetésével. Július 9-én, a járási pártbizottság és a cukorgyár párt- szervezete járási műszaki ankétet rendezett. Ezen a tanácskozáson a műszakiakkal való jobb együttmű­ködés tennivalóit beszéltük meg. Ezen a megbeszélésen az ankét résztvevői szintén a technikum fenntartása mellett foglaltak ál­lást. A kérést tolmácsoltuk a mi­nisztériumnak. — Mit válaszoltak kérelmükre? — Már több ízben jártunk sze­mélyesen a minisztériumban. Jú­nius végén Keszely elvtárshoz, a minisztérium pártbizottságának titkárához fordultunk segítségért. Igazat adott nekünk, ő is indo­koltnak tartotta a technikum fenn­tartását. Kérte, hogy írjuk meg ké­relmünket és küldjük el a mi­nisztériumba. Ezt meg is tettük a járási műszaki ankét után. Leve­lünk alapján Oláh János elvtáre, a minisztérium oktatási osztályának megbízott vezetője egy jelentést ál­lított össze, amiből egy példányt nekünk is elküldött. Ez egyáltalán nem elégít ki bennünket, mert a jelentésiben több olyan dolog van, amivel nem értünk egyet. De nézzük csak, mi is áll a le­vélben. Idézünk belőle: „Sarkadon abban az időben lé­tesült a gépipari technikum esti tagozata, amikor az ország számos területén létrehoztunk ilyen önál­ló esti technikumokat, mivel rendkívül nagy volt azoknak a dolgozóknak a száma, akik a múlt rendszerben nem nyerhettek magasabb képesítést. Az elmúlt években azonban azok a dolgozók, akik tovább akarták magukat ké­pezni, nagyrészt elvégezték a technikumot Lehet, hogy másutt már elvé­gezték a technikumot azok a dol­gozók, akik tovább akarták ma­gukat képezni, de itt Sarkadon még nem mondhatjuk ezt el. Most is mintegy 22-en jelentkeznének a technikumba, de többen eljárnának a környék­ből is, hogy ismereteiket gyarapít- hassák. „A fejlődés is — olvashatjuk a jelentésből — megkövetelte tő­lünk, hogy igényesebbek legyünk és fokozottabban ügyeljünk tech­nikusaink képzésének műszaki színvonalára. Az önálló — nem \nappali tagozatú technikumok mellett működő — esti technika- lmok a Kívánt színvonalat, tanul­mányi fegyelmet nem tudják biz­tosítani. Ezekben az iskolákban általában nem technikumi taná­rok tanítottak, sőt sok helyen ál­talános iskolai tanárok, — ilyen volt például Sarkad is —, akik nem is adhatják azt a színvona­lat, ami egy technikumban szük­séges. Ezenkívül ezek az iskolák, tekintve, hogy általános iskolák, nem rendelkeznek szükséges fel. szereléssel, bemutató eszközökkel. Ezért három évvel ezelőtt ezeknek az iskoláknak több mint felét megszüntettük, azokat az iskolá­kat, amelyek olyan városban vagy községben voltak, ahol gép­ipari technikum nem működik, fokozatosan szüntetjük meg, hogy az ott tanuló dolgozók még befe­jezhessék tanulmányaikat... Gaz­dasági szempontból sem kívána­tos és nem kifizetődő Sarkadon egy technikumot fenntartani... A sarkadi gépipari technikum esti tagozatának ismételt megnyitását semmi esetre sem tartom helyes­a békési járási A békési járási KISZ-szervezet I közvéleménykutatást rendez az ifjúsági szervezetek tevékenysé­gével kapcsolatban. Háromezer kérdőívet osztott szét a munkás, a paraszt és értelmiségi, közöttük a tanyai fiatalok részére. A kérdésekre válaszolók leírják véleményüket a KlSZ-szerveze- tekről, működésükről, az ifjúság helyzetéről és más, az ifjúságot foglalkoztató kérdésekről. Körül­belül száz levelet írtak tekinté­lyes párt- és egyéb vezetőknek, idős harcosoknak és egyénileg dolgozó mintagazdáknak is, hogy válaszoljanak: miként látják az ifjúság mai életét? Mondják el észrevételeiket, tanácsaikat, ho­gyan tehetnék azt még tartalma­sabbá. nek, ez nem szolgálná az ország érdekeit.” Helyes az igényesség. De helyte­len, hogy ezen az alapon olyan műszaki dolgozóktól vonják meg a tanulás lehetőségét, akik igé­nyelik, sőt követelik is. Ax általánosítás sem mindig szerencsés, különösen nem ebben az esetben. Mert lehet, hogy másutt kifogá­solható volt a tanárok képzettsé­ge, Sarkadon semmi esetre sem. — Ebben a technikumban — mondta Pribék elvtárs — lehet, hogy egyes tanárok nem rendel­keztek kellő pedagógiai ismere­tekkel, de annál több szakmai tu­dással, hiszen a cukorgyár hét mérnöke is tanított a technikum­ban. Olyanok, mint Strausz Já­nos, országosan is ismert vegyész- mérnök, valamint Leel-össy Kál­mán főmérnök és mások. A volt technikum igazgatója Bondár András igaz, hogy általános isko­lai tanár, de egyetemi végzettség­gel rendelkezik. Kevés az oktatás­hoz szükséges felszerelés, bemu­tató eszköz? A technikumot a cu­korgyár patronálta, ellátta, ha nem is bőségesen bemutató esz­közzel. De itt a cukorgyárban bő­ségesen nyilt alkalom eddig is és lenne ezután is ahhoz, hogy a hallgatók a különféle gépeket megismerjék. Amint a levélben is olvashat­juk, nem kifizetődő Sarkadon a technikum fenntartása. Ezt nem vitatják sem a sarkadiak, de mi sem. De az iskola nem üzlet. A tanultok később kamatoznak Ilyen vagy amolyan, újításban, a jobb munkában és nagyobb e- redményekben öltenek testet. Er­ről különben Kesztyűs elvtárs is így vélekedik, aki az idén szerez­te meg a technikusi oklevelet, és amint elmondta, azóta egészen másként látja a munkát, a terme­lést. És azt sem hisszük, hogy a technikum fenntartása ne szol­gálná az ország érdekeit. Merész kijelentés ez. Békés megye érde­kei, az itteni műszaki dolgozók továbbképzését igenis előmozdíta­ná. Erről hasonlóképpen véleke­dik a Műszaki Tanács is, éppen azért kérte a panasz nyomán a Szakszervezetek Országos Taná­csának segítségét. Sőt azon sem ártana vitatkozni odafenn, hogy az iparilag aránylag elmaradt, de a jövőben fejlődő Viharsarokban — amennyiben ezt az ország gaz­dasági helyzete megengedi —, nemhogy esti gépipari techniku­mot, hanem nappali tagozatú technikumot sem lenne helytelen létesíteni. Podina Péter A kérdőíveket a járási KISZ- szervezet mintegy félszáz aktivis­tája gyűjti összes és azok alapján a járási KISZ, a párt és a tanács végrehajtó bizottsága, majd végső fórumon a megyei szervek meg­tárgyalják az ifjúsági szervezetek munkáját.-----------4D»----------­Ö ssze! az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa­ragrafusának 2. bekezdése a- lapján az országgyűlést szep­tember hó 26. napjára, péntek délelőtt 10 őrára összehívta. Hétfőn végétért a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának Berlinben megrendezett 3. kong­resszusa. A kongresszus vasárnapi ta­nácskozásán közel negyvenen szó­laltak fel, köztük Johannes Dieck­mann, a Népi Kamara elnöke. A külföldi népfront-küldöttségek ve­zetői szintén vasárnap üdvözölték a kongresszust. Ortutay Gyula egyetemi tanár, a Magyar Haza­fias Népfront főtitkára felszólalá­sában rámutatott, hogy a nyugat-német imperializ­mus, amely támogatást nyúj­tott a magyarországi ellenfor- radalmároknak is, veszélyez­teti Európa békeszerető né­peit, majd kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság a Szovjetunié-vezstte béketábor országaiban erős ■---------------•---------------­B rutális módszerek a magyar disszidensekkel szemben A Daily Worker ismerteti a New Statesman szombati cikkét a Brazíliából Hollandiába szökött magyar disszidensek szenvedései­ről, s ezeket állapítja meg: Brazíliai nyomorgásuk teljesen érthetővé teszi azt a kétségbeesett vágyukat, hogy haza akartak tér­ni Magyarországra. Mi értelme le­het annak, hogy rendőri karhatal­mat használjanak fel arra, hogy visszaküldjék az ilyen embereket a nyomorúságba? 1956-ban pánik, vagy a zűrzavar kergette őket ab­ba a baklövésbe, hogy elmenekül­jenek. Mi értelme annak, hogy Hollandia vagy bármely más ál­lam még abban is megakadályoz­za őket, hogy felkeressék a ma­gyar konzuli hatóságokat? Ez rosszabb a butaságnál. Szándékos kiszámított gonoszság. Paul Struye, a belga szenátus kaitollkuspárti elnöke a Libre Bel­gique-ben élesen bírálja az Egye­sült Államok távol-keleti politiká­-----------M----------­K anadában követelik Kína diplomáciai eiismerését Az Egyesült Államok távol­keleti katonai provokációi a fel­háborodás és tiltakozás hullámát indították el Kanadában. A múlt héten az ország legnagyobb szak- szervezeti központja, a kanadai mtinkáskongresszus követelte a Kínai Népköztársaság diplomáciai slismerését. A kanadai gépkocsi- ipari szakszervezet követelte az , meri kai fegyveres erők kivoná­sát Tajvanról és a tajvani szo­rosból. Az acélipari szakszervezet símöke Diefenbaker kanadai mi­niszterelnökhöz intézett levelében sürgette, hogy a kanadai kor­mány szólítsa fel Eisenhower el- íököt a kínai területeken állomá­sozó amerikai haderők visszavo­nására. A világ közvéleménye a Kínai Népköztársaság oldalán áll, — ír­ja szerkesztőségi cikkében a Fi­nancial Post, a kanadai üzleti kö­rök lapja. A tajvani válság és a háború­val való fenyegetőzés, — írja a Globe and Mail, — világszerte nyugtalanságot keltett, harcostársakra támaszkodhat. A kongresszus utolsó napján, hétfőn, Walter Ulbricht, Német­ország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első tit­kára szólalt fel. Rámutatott: a béke ügye, a német nép jövője megköveteli, hogy meg­kössék a militaristák kezét N yugat-Németországban. Walter Ulbricht a kínai kérdéssel foglalkozva, hangoztatta, hogy a Távol-Keleten felmerült kérdések megoldásához az első lépés a Ki* nai Népköztársaság ENSZ-be való felvétele lenne. A német újraegyesítés kérdésé­vel foglalkozva Walter Ulbricht hangoztatta, hogy az Adenauer CDU kongresszusán, amely va­sárnap zárult, egyetlen javaslat sem hangzott el, amely a német egység megteremtésére irányult volna. Adenauer csupán elismé­telte azt a véleményét, hogy a né­met egység megteremtése a nagy­hatalmak feladata. A nagyhatalmak kötelessége csupán a béke biztosítása mondotta Ulbricht. Kötelessége azoknak a meg­állapodásoknak a teljesítése, amelyeket 1945-ben aláírtak. Felelősek azért, hogy egész Németországban gyökerestől kiirtsák a fasizmust és ezen a téren még lesz elég tenni­való hazánk nyugati részé­ben. A német újraegyesítés azonban a német nép saját ügye. Walter Ulbricht felszólalásával bezárult a Nemzeti Front kong­resszusának vitája. A kongresszus résztvevői megválasztották a De­mokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának tagjait. A Nemzeti Front Országos Ta­nácsának elnökévé ismét Correns professzort választották. ját és Dulles külügyminiszternek a közgyűlés ülésén elmondott be­szédét. Dulles megfeledkezik arról, hogy a partmenti szigetek földrajzilag és gazdaságilag a szárazföldi Kína elidegeníthetetlen részei. A cikk­író megjegyzi, hogy az Egyesült Államok nyugati partnerei egy­öntetűen, vagy majdnem egyönte­tűen azt a véleményt képviselik, hogy az Egyesült Államok távol-ke leti politikája komoly tévedés, a~ mely súlyos hibává terebélyesed­het. Amerika közvéleményének nagy része ellenséges érzülettel vi­seltetik az úgynevezett presztízs- politikával szemben, amely ame­rikai emberéleteket követelhet ál­dozatul a Kimoj és Macu szigetek miatt.--------------«-------------­N övekszik a felháborodás az amerikaiak távol-keleti politikája miatt Az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának szóvivője hétfőn bejelentette, hogy Dulles külügy­miniszter e hét végén két na­gyobb beszédet szándékozik el­mondani. Az egyikben valószínű­leg részletesen foglalkozik majd a tajvani válsággal. Arra a kérdés­re, várható-e változás az Egyesült Államok távol-keleti politikájá­ban, a szóvivő határozottan nem­mel felelt.------------------------------—--------------------------------------­K özvéleménykutatást rendez KISZ-szervezet------------------------------—-----------------------------------­A belga szenátus elnöke bírálja az amerikai külpolitikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom