Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-21 / 223. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 195*. szeptember SÍ , vasárnap Gyermekeink kommunista nevelésének ügye jó kezekben van Készüljünk évfordulóink megünneplésére! Az idei ősz és tél igen gazdag lesz évfordulókban. Éppen ezérí szeretné a megyei KlSZ-bizottság felhívni a KISZ alapszervezetek figyelmét arra. hogy időbe« készüljenek fel ezek méltó megünnep­lésére. Október 29-én lesz a lenini K omszomol megalakulásának, no­vember 20-án a Kommunisták Magyarországi Pártjának, december 30-án a Magyar Kommunista Ifjú .ági mozgalom, majd 1959. már­cius 21-én a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának a 40. év fordulója. Égy gondoljuk, hogy minden KISZ-szervezet és minden kiszea a saját ügyének tekinti az évfordulókra való jó felkészülést. Ügy kill megszerveznünk az évfordulókról való megemléke­zéseket. hogy azok erősítsék ifjúságunkban a párt iránti hűséget, * szocializmus ügye iránti odaadi t, a szovjet—magyar barátság ér­zését, s annak tudatát, hogy a magyar nép már 40 esztendővel ez­előtt összekötötte sorsát a szocializmus és kommunizmus ügyével. Ajánljuk, hogy az évfordulók napján, illetve előestjén az alapszervezetek rendezzenek ütvn >Pi taggyűléseket. A hely i párt­szervezettel, illetve a felsőbb KIS Z-szervekkel megbeszélve hívja­nak ünnepi előadókat, akik mege mlékeznek az évfordulóról. Ezeken a taggyűléseken tégy ék le a fogadalmat azok a kisze- sek, akik eddig nem tették le; a legjobb kiszeseket ekkor javasol­ják párttagoknak. Rendezzenek találkozókat a* idősebb harcosokkal, a Magyar- országon tartózkodó komszomolis iákkal. Ott, ahol szovjet hősi em­lékművek. vagy sírok vannak a klszesek hozzák rendbe azok kör­nyékét, helyezzenek ei virágot raj tűk. A KMP megalakulásának év­fordulóján köszöntsék fel az idős párttagokat. A KISZ megalakí­tása 40. évfordulója alkalmából tartsanak előadásokat, beszélgeté­seket a magyar kommunista ifjú ;ági mozgalom történetéről. Ta­nuljanak meg alaptBBervezeteirtkben minél több régi és új munkás­mozgalmi da't. Készüljenek versekkel, jelenetekkel az évfordulók megünneplésére. Természetesen még sok más ö tlettei lehet még ünnepélyesebbé, még szebbé tenni az évfordulókat, de ez alapszervezeteink lelemé­nyességén is múlik. l.ehóczM Mihály KISZ megyei V™ ----------------------­-------------------------­V álasz egy megjelent cikkre A MEZÖKOVACSHAZl JÁ­RÁSBAN az elmúlt napokban tar­tottuk az úttörő csapatvezetők és szervező testületi elnökök kétna­pos közös éveleji értekezletét. E- zen az értekezleten megbeszéltük az elmúlt év munkájának ered­ményeit és a következő év fela­datait. Ez alkalommal nem az ér­tekezlet munkájáról, hanem egy­két olyan gondolatról szeretnék írni, ami ezzel az értekezlettel kapcsolatban vetődött fel bennem. Talán azzal kezdeném, hogy az elmúlt év hasonló időszakában is tartottunk csapatvezetőknek egy tanévelej i háromnapos tanfolya­mot. Az ellenforradalom után az első lépés, amellyel megindult já­rásunk területén az úttörőcsapa­tok egészséges szellemű munkája. Csapatvezetőink zöme először hallott a megújhódott úttörő moz­galom szépségeiről, és talán nem is sejtette, hogy egy év múltán hallani sem akar arról, hogy vala­ha megválik ettől a munkától. Az igazi lelkesedés akkor csak egy­két elvtársnál jelentkezett és a többség egy pluszmunkának érez­te a csapat vezetését. TAVALY ŐSSZEL 26-ilyen csa­patvezetőnk volt. Ma 31 lelkes pedagógus vallja magát olyan csapatvezetőnek, aki szívügyének, hivatásának érzi az úttörőkkel va­ló foglalkozást, a gyermekek is- : kólán kívüli szocialista szellem- iben való nevelését. Felfedezték a ; nevelés úttörő szervezeten belüli Uehetőségeit, meglátták és, megér- ! tették a kommunista gyermek- szervezet igazi célkitűzéseit, A mi l csapatvezetőink egy év alatt lel- 1 kés katonái lettek ennek az ügy­nek. Az úttörő munka nemcsak a gyerekeket, de a vezetőket is for­málja. Sályi Gézáné Battonyán sírt, amikor arról volt szó, hogy másik iskolához helyezik és ott kell hagynia a csapatát. Krieger Ferencné tavaly ősszel még úgy vállalta el a csapat vezetéséi, hogy egy évnél tovább nem csinál­ja, ma már hallani sem akar ar­ról, hogy más vegye át a csapa­tot. Arnóczki József csak hosszas vita és rábeszélés után vállalta el a végegyházi iskola igazgatását, mert nem akart lemondani csa­patvezetői tisztéről. Később csak úgy vállalta el az igazgatást, ha megmarad egy kevesebb elfog­laltságot jelentő úttörővezetői funkcióban. Sípos Péten- felügye­lői állást mondott le a csapatve­zetés miatt. És sorolhatnám mind a 31-et, akiket az egyéves munka közben szövődött ezer és ezer szál, kirándulások és táborok él­ményei, csapatotthonok megte­remtése, zászlóavató ünnepségek szépségei, egy-egy létrehozott ba­rátság, fűzi a csapathoz. CSAPATVEZETŐINK sokat dolgoztak az elmúlt év alatt gyer­mekeink emberré való nevelésé­ért. Sok idős bácsi és néni, na­gyon sok édesapa és édesanya, sokhelyütt tanácselnökök és tsz- elnökök tanúskodnak úttörőink segítőkészségóről. Nagykamaráson az úttörő lányok egy idős néninek végezték el rendszeresen a heti nagy-takarítót. Kevermes és Kis- dombegyháza községben több mint hatezer facsemetét és hu­sángot ültettek el az úttörők. Na­gyon sok szülő csodálkozva látta, hogy úttörő fia parancs nélkül megy vízért a kútra, kislánya szó nélkül mosogat ebéd után. Ren­desebbek a kis ruhák és kevesebb a betört ablak. Dombegyházán nem fognak éhezni télen a mada­rak, mert etetőkkel gondoskodnak róluk a pajtások. Csapatvezetőink gondoskodtak arról is, hogy egyre többen és többen kapcsolódjanak be az út­törő munkába pedagógusok és nem pedagógusok is. Köszönet ér­te mindenkinek, akit illet, mert sehol sem találtak ezzel a kéré­sükkel süket fülekre. Olyan pe­dagógusok segítenek, mint Ló- nyán Rudolf Battonyán, Fekete Margit Mezőkovácsiházán, Miku- la János Mezőhegyesen, akik a nyári szünidejüket áldoztáik fel, hogy a csapatvezetőknek meg­könnyítsék a táborvezetés nehéz munkáját. Járásunk területén 60 KISZ-es ifivezető segíti csapata­inkat mint csapatvezetőségi ta­gok, vagy mint rajvezetők. Kö­zöttük olyan lelkesek, mint Sze- lezsán Mária Battonyán, Hargitai Katalin Kisdombegyházán, akik közben a pedagógus pályához is kedvet kaptak és jelentkeztek a szarvasi egyéves képzőbe. NYUGODTAN ELMONDHAT­JUK AZT, hogy gyermekűink kommunista nevelésének ügye jó kezekben van és szívből jövő köszönetét kell mondanunk mind­azoknak, akik mindenapi munká­jukon kívül elvégzik ezeket a sokszor komoly fáradsággal járó feladatokat. Petrovszki István járási úttörő titkár, Mezőkovácsháza Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy egy pár szóval hozzászóljak a folyó hó 14-én megjelent „Jampecek a tanyán” című cikkhez. Régi tüs­ke ez a kérdés a szívemben s e cikk után szeretném a vélemé­nyem elmondani. Igaza van a cikkírónak, hogy bohócron­gyok? Nincs. Mert még a bohó­cok sem öltöznek ily’ rút öltö­zetbe, azok is szerényebb öltö­zetet viselnek fellépéseik alkal­mával. Szerintem az ilyen öltö­zet viselői feltűnési viszketeg- ségben szenvednek s el is érik a feltűnést, csak ellenkező ha­tást váltanak ki a jó- ízlésű em­berekből Az ember utálattal fordul el látásukkor, de az utá­lat és megvetés mögött is felve­tődik a sajgó fájdalom ezekért a groteszk öltözetű fiatalokért, hogy mi lesz belőlük, hogyan állják meg helyüket az életben, a munkában s ha családjuk lesz, hogyan nevelik azt? A pél­dák egész sorozata bizonyí, hogy a jampecruha viselésével lassan átalakul a gondolkozá­suk, modoruk is, fennhéjázok, gorombák és szemtelenek lesz­nek. Elvtársak! Megálljt kell kiál­tani és segítséget kell nyújtani az illetékeseknek is ahhoz, hogy ereményesen tudjunk harcolni a jó ízlésű, szolid öltözet meg­szerettetésével ezekkel a Nyu­gatot majmoló fiatalokkal szem­ben. Egyetértek a cikkíróval a szü­lők felelősségének kérdésében. Butaság az, ha a szülő a jó íz­lése ellenére megengedi, hogy fia vagy lánya az állítólagos „divat’“ szerint öltözzön. De * szülők jó ízlése és kemény el­lenállása mellett is van egy még fontosabb tényező. Javaslom, hogy az illetékesek nézzenek körül a kisiparosok között s lás­sák meg azt, hogy népünk több­ségének kívánsága ellenére ki­rívó festésű nyakkendőket, fan­tasztikus szabású öltönyöket, ingeket készítenek (egy kis sé­ta a Rákóczi úton Budapesten) és árusítanak. És több esetben még az állami ipar is remekel egy-két ízléstelen ruhát, cipőt, inget. Az hiszem, nem csak az én nevemben kérem, hogy erélye sen Intézkedjenek ezek meg­szüntetésére, mert ez szerintem közérdek. Ulrich Rudolf Békéscsaba, V., Fiumei u. 34 Tilzony könnyen zavarba jön az ember. •V* Az orosházi leány diákotthonban 49 elsős leány Imreházi Károlyné — Vilma néni _ előadását hallgatta, amikor rájuk nyitottam. Az igazgatónő a helyes étkezés szabályairól beszélt, hogyan fogjuk a kést, hogyan együk a töltött paprikát és a szőlőt. — Egy jó hét után hogyan értitek maga. tokát a diákotthonban? — kérdeztem a lányoktól. Egyhangú mosolygós válasz: na­gyon jól. Mint Vilma néni mondja, az idei elsősök rendesebbek, fegyelmezettebbek és szófogadóbbak, mint a tavalyiak. Jobban vigyáznak a tisztaságra és... még egyik kis­lány sem sírt a mama után — ha csak ti­tokban a párnáikon nem itatták az ege­reket. Csak aztán nehogy elbízzák magu­kat! JZ özvetlenség árad Vilma néni baráti ^ beszédéből. „Meg kell szoknunk — mondja —, hogy itt nem úgy beszélgetünk egymással, mint tanár a diákkal, hanem mint barátnő a barátnővel, mert csak így tudunk segíteni problémáitokban." Kos hót hogyan telt el az első nap az is­kolában? Egy bátortalan, szerény kislány­nak szól a kérdés. Bandi Magdolna a ne­ve, Kaszaperről jött a gimnáziumba. — Nagyon kellemesen telt el. Az osztály­főnök elmondta, hogyan kell viselkedni, aztán arról beszélgettünk, hogy minden osztály maga takarítja a termét és a tiszta­ságban is versenyzőnk egymással. Egy má­sik kislány, aki Pesten járt iskolába, a di­ákotthon első napjairól is beszélt: — Eddig nagyon jól megértettük egymást a lányokkal — mondja —, bár egy szek­rénybe többen is pakoltuk a holmikat. Az iskolában jók vagyunk... Osztályfőnökünk, Fótiné tanárnő nagyon kedves, nagyon jó hozzánk. Közben egyik felsőéves jön be, mozien­gedélyt kér. Nem volt elégtelen felelete a héten — elmehet. így szokás. — Hogy ízlik az ebéd? A kis Péterfi vá­laszol erre: — Nekem vagyon ízlik... A többiek is «* 82 csinos lány között zen a véleményen vannak, vagy — mivel lányok «... gye. ..bár... válogatósabbak, mint a fiúk, s nem merik megmondani, ami nem a foguk alá való. — És a napirend? — Hosszú a hajam, sokáig tart, míg be­fonom, de mindig jut arra is idő, hogy ki­takarítsuk a szobákat reggelenként —» mondja egyik csillogó szemű kislány, Bol­dog Erika, — A tanulásra silenciumi idő van — te­szi hozzá Vilma néni. — Akik a hangos ta­nulást szokták meg, az udvaron és a folyo­sókon, télen pedig a hálószobákban is ta­nulhatnak. A tanulócsoport vezetők kikér­dezik társaikat, ellenőrzik egymás munká­ját. JZ'erekes Marika a hálócsinosítási ver- senyröl elmondta, hogy az a hálószo­ba, amelynek tagjai a legszebben ágyaznak, az ágyak végére szép, ízléses függönyöket kapnak jutalmul. — Es hogyan készülnek erre a verseny­re? — Reggel, ha felkelünk, már bújunk Is az ágy alá, kihúzni a lepedőket, takarítjuk, igazgatjuk, szépítjük szobánkat, hogy mi nyerjük el az elsőséget — mondja egy má­sik bájos kislány, Baranyai Ida. Most, mint később meggyőződtem róla, a 2-es háló vezet. — Volt már elégtelen felelet? — Nem. Megkérdeztem a lányoktól, hogy miért jöttek gimnáziumba és miért éppen Oros­házára? Tóth Piroska, aki Kardoskúton je­lesen végezte a nyolcadik osztályt, orvos akar lenni, közel van a lakhelyéhez a gim­názium és a kollégium, azért jött ide. Tor­nyost Marika azt mondja: Hallottam, hogy itt a gimnáziumban és a diákotthonban fe­gyelmezettek a tanulók és a tanárok na­gyon jók, igazi embereket faragnak mindé- nikből. Jövőre postás technikumba akar menni, de ha úgy megszereti az orosiázi iskolát, talán itt is marad és majd tanítónő lesz... Vilma néni beszél ismét a tanulásról, az őszinte véleménynyilvánításról, a KISZ- ről, s arról, hogy sok ilyen közvetlen be­szélgetést folytatnak még... Aztán végig­néztük a hálószobákat. A folyosón felsőbbéves lányok sür­gölődnek, vasalnak. Holnap vasár­nap lesz... A tanulószobák függönyös abla­kain át széles sávban pásztáz a napsugár, a falakat díszítő festményekre. A zsúfolt te­remben példás rend és tisztaság, akárcsak a szekrényekben. A 4-es hálóban saját ké­szítésű hímzett térítők takarják a párná­kat. Tavaly 25-öt készítettek, az idén leg­alább annyit hímeznek majd. Ahogy végigjártuk a szobákat, még egy- pár percet időztem a klubhelyiségben, ahol a kis fekete hajú, mindig mosolygós Ványi Ili a leánydiákotthon KISZ-aktiva vezető­je röviden tájékoztatott az egész évi ter­vekről. Az iskolai leánytanácsban többen dolgoznak a kollégista lányok közül. A testvérintézménnyel, a fiú-diákotthonnal közösen alapfokú politikai oktatásban vesznek részt, a felsőbb osztályosok maga­sabb fokú előadásokat hallgatnak, öt poli­tikai és öt más (zenei, irodalmi, tudomá­nyos stb.) előadást tartanak, amelyek egyi­kére meghívják Darvas elvtársat. Szavalő- és dalversenyekkel teszik még színesebbé, színvonalasabbá mindennapi életünket. A vakációban a tótkomlósi leányok dól­** goztak legjobban a KISZ-ben. To­vábbra is fenntartják kapcsolatukat a vi­déki fiatalokkal. Közös mezőgazdasági munkában is részt vesznek, de nem ma­radnak le a tanulásban sem, mert első és legfontosabb kötelességük ez. — ...Milyen kár, hogy oly gyorsan elsza­ladt diákéletem — gondoltam magamban, mikor kiléptem a nagy, nyikorgó tölgyfa- kapun. r r,

Next

/
Oldalképek
Tartalom