Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-08 / 186. szám
ISS*, augusztus *„ péntek békés MEGYEI NCpCJSÄG 3 Kondoroson Is bőven van eladó búza r Ólmo#, nehéz lábakkal porosz- háltak a gabonával megrakott szekerek előtt a lovak. Nagyszénás felől, Kondoros felé. Nem tudni haza-e, vagy otthonról. Már a betonúton koppantak a lovak patkói, de nincs megállás. Befordultak a nagymalom kapuján. — Mi lesz ez István bácsi? — kérdezem. — Adó. — Sok ez, nem? — Kettőnké. Hű, az áldóját! Várjál már egy kicsit Bandi fiam, erőt kell gyűjteni. S mintha ez erő nyelvében volna, megnyalta tenyerét, s adogatta lefelé a tele zsákokat. Az udvaron egyre szaporodtak a kocsik. Ki adógabonáját hozta, ki pedig a feleslegét adja el. Jól fizetett a búza. Jó földek vannak a kondorosi határban. Kardos István bácsinak 14 mázsájával adott holdja. Most az adógabonáját hozta, kettőjükét, mert ő volt az, aki erőt gyűjtött az előbb, hogy a kocsiról leadja a zsákokat. — Maradt még otthon szépen, de még nem adom el — mondta. — Majd ha szükségem lesz a pénzre.-í a mondat, ez a gondolat nem egyedüli Kondoroson adást, átvételt azonban nem zavarta ez sem. Üjabb zsákok kerülnek a mázsára. Rövid idő alatt hét embertől veszik át, s mind a hét búzája 83 és fél fajsúlyú volt. Ezért a vállalat felárat is fizet, tíz forintot mázsánként. Ezek után érdemes számolni. Kétszázöt főrirrt az alapár, hozzájön még tiz forint, tehát egy" mázsáért 215 forintot fizetnek. Érdemes ezekután a piacon kínál- gatni? Dehogy érdemes. — A múlt héten 230 forintért kínélgatták a búzát. Nem kel el, és sokan behozták ide — mondja Koltainé, kisegítő adminisztrátor. Ne számoljunk fel mindent, csak a napidíjat. Vajon a 15 forinttal drágábban kínált búzáért — ha elkel — többet kap-e, mint a terményforgalmi vállalattól? Nem, mert a terményforgalmi vállalat felvásárló telepén egy fél, vagy egy óra alatt elintézi azt, a- mit a piacon fél nap alatt sem. Szóval „amit nyer a réven, elveszti a vámon”. Ebben a számításban megelőzött mér Trenyik Pál is, aki 18 mázsa búzát adott el a terményforgalmi vállalatnak. Nem kereskedett, nem állt félnapokat a piacon Loda Sándor sem. — Asztalhoz ültünk, s számoltunk A környék tanyáiban lakó egyéniek nagyobb százaléka padlásra viszi felesleges búzáját, a jobb pl acra várva, egyelőre tartogatja. A malom udvarára közben új szekerek érkeztek, míg mások a tehertől szabadulva elmentek. Közben a szürke felhőkből hosszú idő után megeredt az eső. Az átnék a többi épületeket, a jelenlegi irodát, az öt lakóházat, s azt, hogy a legelső kilenc csupasz traktor és eke helyett, (amelyekhez a traktorosok hadról vittek vödröt, húzóköte- t és egyéb szerszámot)1 most 94 traktor, 14 vontató, 14 kombájn, 4 DT, 2 Sz—80-as gép, nagyszámú kultivátor, vetőgép, henger és egyéb tartozék van. Sokan az időjárásnak tulajdonítanák ezután is, hogy évről- évre emelkedett a termésátlag. A gépállomásról azonban nemcsak a gépek sugároztak ki a földekre, hanem az agrotechnika is, és mint a rögtörő a rögöt, úgy morzsolta mind kisebbre a megcsontosodott szokásokat, gazdálkodási módszereket. Nem üres ünnepi frázis az, hogy a gépek nélkül nem volna a Szarvasi Gépállomás körzetében 17 tsz és 8 tszcs, s hogy e- zeknek a termésátlaga nem e- melkedett volna 10—13 mázsára, hanem ott tartana még mindig, ahol az egyénieké: 6—7 mázsánál. Azok, akik 1948-ban hozzáláttak a gépállomások szervezéséhez, akik a legnehezebb akadályokat is legyőzték: a kommunisták, előre tudták, hogy a kis traktoréllomások hatalmas gépállomásokká fejlődnek, s hogy nyomukban gombamódra szaporodnak a termelőszövetkezetek, növekszik a terméseredmény, s egyre jobb módban élnek a szövetkező dolgozó parasztok. S amit előre tudtak, abban megtanították bízni a tömegeket. így nevelkedtek 10 év alatt a traktorosok is olyan emberekké, akiknek munkájára mind kevesebb a panasz, s akik az elmúlt években sok dicsőséget és sok anyagi értéket termeltek szorgalmukkal és helytállásukkal. Kwfcfc Imre Ennyi kenyérnek, ez meg vetőmagnak, a többi pedig felesleg. Azaz, hogy nem felesleg — neveti el magát Loda Sándor — pénzt ér az, s a pénz sohasem felesleg. Befogták a lovakat és hozták a búzát a telepre. Tizenöt mázsát a- dott él. Gntta Pálné 13 mázsát. Ladnyik János 11 mázsát. Sorolhatnánk még tovább, de bizonyításként talán elég ennyi. Nem mindenki várja a búza árának e- melkedését. A Teirrnényfargakni Vállalat kondorosi kirendeltségének vezető adminisztrá ora, Tímár Pálné, elmondta, hogy húsz vagon volt a szabadbúza tervük és eddig csaknem negyven mázsát vettek át. Igaz ez a dicsekvés inkább a a termelőszövetkezeteknek köszönhető, amelyek 32 vagon szájad gabonát adtak el. Nincs tehát baj a felvásárlással, még akkor sem, ha néhány an — mint Kardos bácsi is — egyelőre a „csak azért sem adom el” mellett döntenek. Majnár József Felkészült a kereskedelem az őszi iskolai szezonra! Az iskolaév beköszöntése mindig nagy feladatokat ró a kereskedelemre. A sok ezer diák mind egyszerre akarja beszerezni tanszerét, emiatt az elmúlt években sokszor zavar volt az ellátásban. A Fővárosi Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat, az eddigi tapasztalatokat felhasználva, az idén jóelőre gondoskodott az iskolaszerekről. Tanszerekből és iskola- könyvekből minden eddiginél több áll rendelkezésre. A diákokat mintegy hatmillió füzet, 72 tonna kék csomagolópapír, 12 000 bőr aktatáska, 5000 bőr iskolatáska, kétmillió rajzlap, 25.000 fa tolltartó, két és félmillió ceruza várja. Sok olcsó töltőtoll is lesz az üzletekben, önök rendelését —- válaszolja a gyár adminisztrátora. — így megy ez naponként, ki tudja, hányszor — folytatja rövid megszakítás után Gyuricza elvtárs. Pedig hétköznap, vasárnap, éjjel-nappal égetünk. A termelékenység is növekedett, Most a kőszivacsból még egyszer annyit gyártunk, mint régebben a téglából. — Mi akadályozza, hogy növekedjék a gyár kapacitása? — KEMENCE PROBLÉMÁNK VAN. Nyersgyártásra korlátlan a lehetőségünk, de a kemence nem győzi... Ez persze nagyobb beruházást igényelne, melyre egyelőre aligha lesz lehetőség* Majd a termelésre, a tervteljesítésre fordul a beszélgetés. Hoszszan magyarázza Gyuricza elvtárs, hogy a gyár kollektívája egységes, hogy a munkások és a vezetőik jól megértük egymást. Ezt a számok is bizonyítják* — Az első negyedéves tervünk az egyesülés viszonylatában kétmillió téglaegység volt — folytatja. —- A rossz idő miatt azonban még be sem tudtunk indulni. Ezért a második negyedév kezdetén versenyt indítottunk, melyben a gyár munkásai vállalták, hogy az első negyedévre eső mennyiséget is legyártják. — És sikerült ez? — SIKERÜLT. Sőt még némi túlteljesítést is elértünk, A termelési értékünket 36,6 százalékkal teljesítettük túl a második negyedévben. Jó eredményt értünk él az önköltségnél és a selejt csökkentésénél is. A nyersgyártást 128, az égetést 148,3 százalékos eredménnyel zártuk. Öe a balesetek miatt — noha a termelési feltételek teljesítésében az elsők voltunk az egyesülés többi téglagyárai között —, csak a harmadik helyezést értük el. így az elsőségért járó 6 ezer forint helyett csak 3 ezer forintot kapott a gyár kollektívája jutalomként. Most a harmadik negyedévben ugyancsak azokat a feltételeket vállalták a gyár munkásai, mint az első negyedévben. ■*- Bár még nem tudjuk az eddigi eredményeinket pontosan — hallottuk Gyuricza elvtárstól —, de ügy hisszük, most jobb helyen állunk, mint a múlt év hasonló időszakában, vagy ebben az évben, bármikor. Szeretnénk, ha ez év végén is annyi nyereségrészesedéssel térnének haza szaktársaink, mint a múlt évben..; =- Tavaly hány napi munkádí- jat osztottak nyereségrészesedésként? — EGY TELJES HÓNAPRA ESŐ FIZETÉST kapott itt mindenki — mondja kicsit büszkén. — Az egyesülés gyárai közül csalt a gyulainál tudtak ennyit osztani* Megnéztük azt is, hogy menynyit keresnek itt a munkások. Tudott dolog, hogy nem a könnyű mesterségek közé tartozik a tégla- és a kőszivacs-gyártás. Nem egyszer 60—70 fokos hőségben dolgoznak a kemencénél a munkások. De az udvaron és a nyersgyártásnál is izmos karokra van szükség. Az átlagkereset meghaladja az 1400 forintot. A berakok 2 ezer, az égetők 24C0—25CO, a behordok 1900 forintot is megkeresnek. A kocsdkirakó lányok és a lóhajtó fiúk 1200 forint körül keresnek. Hogy kevés-e ez, vagy megfelelő? Az egyik munkás azt mondta: i— Tudják maguk azt, hogy a pénzből akármennyi van, akkor sem elég* Mondhatjuk, lehetne több is. Mi azért nem panaszkodunk, rendesen meg tudunk belőle élni a családdal. Az élelmen kívül jut ruhára is HOGYAN ÉLNEK A GYÁRON BELÜL? ökörül bizony nincs minden rendben. Igaz, van etoéd- iőjükf’iíi^tóiogy megfelel, persze1 lehetne tágasabb is. A fürdő és az öltöző azonban sok kívánni var’ lót hagy maga után. Nem felel meg a követelményeknek. A be- rakók és a behordok az ivóvízre panaszkodtak — jogosan. — Volt nemrég egy hordó, amivel a községből naponként hozták az artézi vizet Pár hónapja a hordó eltűnt. Azóta a gyár udvarán lévő kútból kénytelenek inni. Lehetne ezen változtatni. Sőt kell is!..i Balkus Imre Örömmel fogadják a segítséget Ahol a MEZÖBERÉNYI TÉGLAGYÁR II. SZ. TELEPE — hirdeti a két oszlopra erősített pirosbetűs tábla. A bejárattál szemben short- nadrágos lányok kocsikkal hordják a vőszivacs kereteit a nyersgyártáshoz. Arrébb 14—16 éves fiúk kőszivaccsal megrakott csilléket vontatnak erős muraközi lovakkal az állomás rakterületére, a vagonokhoz. A szűk irodáhan — mely sehogyan sem illik az eléggé korszerű gyárhoz — néhány beszélgető embert találunk. Egy részük a gyár termeléséről, problémák megoldásáról tanácskozik Gyuricza Imre gyárvezetővel. A rövid tanácskozás után mi következtünk, s tovább folytatjuk a beszélgetést vele, ott, ahol munkatársaival abbahagyta. Mindjárt elöljáróban megtudtuk, hogy a Mezőberényi Téglagyár II. telepén csak kőszivacsot gyártanak. Eire van profilírozva a gyár. Az ország több mint 60 helyiségébe — Szombathelyre, Sopronba, Győrbe, Vácra, Pécsre, a Hidasháti Állami Gazdaság hibrid kukorica üzemének építéséhez stb. — szállítanak kőszivacsot. — KI TUDJAK E ELÉGÍTENI AZ IGÉNYEKET? — kérdeztük Gyuricza elvtárstól. — Dehogy tudjuk — legyintett kezével. — Ha meg tudnánk kétszerezni a termelést, akkor sem lenne elég. Júliusban másfél, millió téglaegységnek megfelelő kőszivacsot gyártottunk le, ez azonban a megrendelések felét sem tette ki. Közben cseng a telefon. Vidékről érdeklődik az egyik építőipari vállalat a megrendelt kőszivacs szállítási napjáról,., • T---------------«--------------• K öszön öni A Hidasháti Állami ^Gazdaság az aratás befejezése után ünnepi vacsorát rendezett, melyre minden dolgozót meghívtak, aki a betakarítási munkákban részt vett Én a munkacsapat nevében kö- szönetem fejezem ki a megtiszteltetésért, amibe bennünket a gazdaság vezetősége részesített. A munkacsapatom fáradságot nem ismerve nemcsak hétköznap, de vasárnap is dolgozott azért, hogy a dolgozó nép kenyere ' a legkevesebb szemveszteség nélkül a magtárba kerüljön. A kombájnvezetőkkel együtt a munkacsapat nevében továbbra is vállalom, hogy a mi munkaterületünkön azon leszünk, hogy a gazdaság magasabb eredményt érjen el a termelés minden ágában. A vezetőség már a jövő évi tervén dolgozik. Ehhez az szükséges, hogy a gazdaság összes dolgozója becsületes és lelkiismeretes munkát végezzen. Kiss Imre munkacsapatvezető. — --------♦---------------K étszáz magyar faitakutyát exportálnak a Szevjetnnióba Békés megyéből Békés megyében — különösen az alföldi tanyavilágban — értékes magyar fajkutyákat, döntően pulikat tartanak. A Kutyatenyésztők Országos Egyesületének Békés megyei csoportja nagy gondot fordít a fajtiszta háziállatok törzskönyvi ellenőrzésére, nevelésére és értékesítésére. ősszel a megyéből kétszáz magyar fajkutyát exportálnak a Szovjetunióba, amiért szép jövedelemhez jutnak a tenyésztők. Fekete János, a békési Béke Tsz elnöke örömmel újságolta, hogy a Szegedi Kutató Intézet elvállalta termelöszővetkezrtük pa tronálásá*. Most a napokban el is jön az intézet néhány munkatársa, s felmérik a tsz területét, megvizsgálják a talaj összetételét, s javaslatot tesznek, hogy minek a termelése )cgkifizető bb. Segítséget adnak a tsz-nek a vetésforgó kidolgozásához is. A termelőszövetkezet tagjai örömmel fogadják a segítséget, mert mindenből jobbat és többet akarnak termelni. Ez a törekvés meglátszik a tsz-ben. Ezelőtt egy évvel még egyetlen szarvasmarhájuk sem volt. Most már 10 tehenük és 16 növendék- marhájuk van. Egy évvel ezelőtt nem volt anyakocájuk sem. Most már van 7 darab, 52 malaccal. De mindezzel azonban nincsenek megelégedve. Rövidesen befejezik egy S3 férőhelyes tehénis- táM építését, s az a tervük, hogy azt rövidesen meg is töltik szarvasmarha-félékkel. Az új istálló mellé Northom-kutat furatnak egyrészt az állatállomány vízellátására, másrészt pedig a konyhakerti melegágyak öntözésére. A tsz-nek most 10 hold kertészete van. Jövőre azonban 15—20 hold lesz. 8 az a tervük, hogy jövőre már nagy mennyiségű primőr árut is termelnek. A konyhakertéssseti brigád vezetőjét, Bereczki Imrét elküldték háromnapos tapasztalatcserére, Soroksárra, Hatvanba és Gödöllőre, hogy ellesse és eltanulja a primőráru termelés csinját-bin- ját. Az öntözéses gazdálkodásra nagy lehetősége van a tsz-nek. S ezt nemcsak a konyhakertészet, hanem a szántóföldi növények termésátlagának növéséhez is fel akarják használni. A meglévő három szivattyúhoz most egy újabbat vásároltak és próbaképpen hozzáláttak egy 25 holdas kukoricatábla árasztásos öntözéséhez. Megkísérlik hét hold lucerna öntözését is. A békési Béke a kisebb termelőszövetkezetek közé tartozik, mindössze 303 hold földje van. De az a szorgalom és sokoldalúság, amellyel hozzáláttak gazdaságuk fejlesztéséhez és jövedelmezőbbé tételéhez, bámulatba ejtette a szomszédos egyénileg gazdálkodókat Is.
