Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

WSS. augusztus 1., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 KÖZLEKEDÉSI (ífifámtö-vi Vészjóslóan szirénázik a mentőautó. A rendőrségen cseng a telefon. Balesetet jelentenek. Van így, hogy egy nap kettőt—hármat. A mentőautó nem egyszer súlyos koponyasérülést, törést, zúzódást szenvedett emberrel száguld a kórházba. A rendőrség pedig helyszínel, megállapít, nyomoz. Nyomoz­óit. hogy ki vagy kik okozták a balesetet. Tegyünk csak egy körutat a megyében s nézzük meg, hogyan is közlekedünk? Jelenleg javítják az orosházi utat Sebességkorlátozó tábla van kité­ve. „Lassan, útépítés!” Csak 15 kilométeres sebességgel szabod közlekedni. Betartjuk a szabályt, lassan megyünk. De nicsak: a megyei tanács gépkocsija előzni akar. Ez bizony szabálysértés. Most csak figyelmeztetik, de leg­közelebb már büntetés jár érte. No de haladjunk csak tovább O- rosháza felé. Közben nézgelődünk kétoldalt. Csépelnek a határban, szántják a tarlót. Amíg azon gon­dolkodunk, hogy jól halad a mun­ka, kellene egy kis eső, — csikor- dul a fék, s hirtelen megállunk. Forgalmi akadály? Igen, egy jól megtermett tehén áll előttünk, s néz velünk farkasszemet. A kö­zelben senki. Hát bizony, ezt sem szabad. Forgalmas út mellé ki­csapni a jószágot, nemcsak köny- ryelműség, hanem az bűnös cse­lekedet is. Hogy nem okozott bal­esetet? Most nem, de már oko- ' zott. S hogy ez így igaz, arra va­lószínű nagyon jól emlékszik még dr. Tóth Lajos kunágotai állator­vos, amikor Medgyesegyháza és Kétegyháza között elütött egy ser­tést. Szerencséjére egészen las­san ment, s így a baleset az anya­gi káron kívül nem volt súlyos, de könnyen lehetett volna. Alig hagyjuk el a tehenet, ú- jabb akadály. Egymás mellett két kerékpáros nénike tárgyal valami fontosat, mert félkézzel még mu­togatnak is hozzá. Ejnye, ejnye, majdnem elesett az egyik s épp az úttest közepén. Jobban kell vigyázni. No de ne csak a sza­bálytalant lássuk meg, hanem azt a gépkocsivezetőt is, akit épp az előbb hagytunk el. Megdicsérjük, hogy azonnal helyet adott, amint a visszapillantó tükörben meglát­ta gépkocsinkat? Ismerős a gép­kocsi, s csak azért! Kár! Milyen sokasága van itt. Ketten egy ke­rékpárral, csomag a motorkerék­pár tankján, az úttest közepén ha­ladnak gyalogosan, s egy kerék­páros pedig az úttest egyik olda­láról a másikra kígyózva halad. Egy kislány, akinek mutatja, hogy mit tud, jót nevet rajta. Ne­vet még azután is, amikor 10 fo­rint a bravúroskodás ára. A Nap vörös korongja már el­tűnt a gyopárosi fák mögött. So­kat láttunk, ideje indulnunk to­vább. Irány: Nagyszénás. Gádoro­son megyünk keresztül. Az ital­bolt előtt egy sereg kerékpár és egy motor is keveredett oda. A kábel lekerül a motorról, a rend- ó'r zsebébe. — Nem vagyok én berúgva — hangoskodik a tulajdonos, és se­gítségre van szüksége, hogy vesző­félben lévő egyensúlyát visszasze­rezze. Nincs pardon, tolnia kell a mo­tort, ha egyáltalán el tudja tolni. Hányszor szidják ilyenkor a rend­őrt. Pedig ezzel talán egy balese­tet előzött meg. Azt hiszem Fás­kerti Ferenc gyulavári lakos sem bánná, ha elvették volna tőle a gyertyakábelt. Nem is olyan ré­gen, alig egy pár napja, ugyancsak felöntött a garatra, s másodmagá­val nekiment a Körös hídján a vaskorlátnak. Mindketten súlyos sérülést szenvedtek. Akkor pedig inkább egy gyertyakábel, mint — néhány hét a kórházban. A helyes azonban az lenne, ha egyik sem következne be. Orosháza és Nagyszénás, majd Szarvas között a kivilágítatlan járművek okoznak gondot. Főként a kerékpárosok. Este lé­vén, mennek munkából haza, s a kerékpár nincs kivilágítva. A gép­kocsivezetők nem egyszer utolsó pillanatban veszik észre, hogy az Kaszáláskor talált tojásokból majdnem ezer lácáncsibét neveltek a Békés megyei vadásztársaságok Békés megyében a májusi széna- és herekaszálások alkal­mával sok fácántojást mentettek meg a vadásztársaságok. A gyu­lai 300, a zsadányi 250, a gyo­mai 200, a dévaványai vadász- társaság csaknem 200 fácáncsi­bét nevelt fel a kaszáláskor ta­lált tojásokból. A fácáncsibék­kel a rácánokban szegényebb vidékeket telepítik be a megyé­ben. ■■■■■■■■<■■■■MIBE■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■BCBEIW más lenne, ha az ismeretlen gép- úttestein vannak. Hány és hány bal­kocsiknak is így adnának helyet, s nem kellene kilométereket kür­tölni, kérni, hogy legyen szíves engedjen előre. Orosháza határában vagyunk. Nicsak az a fekete színű személy- gépkocsi mily lassan megy át a vasúton. Ez bizony még 5 kilo­méternél is kevesebb volt. Ez Igen. Végre egy gépkocsi, mely szab... no nézzenek oda, az ember dicsérni akarja, s már is fejébe száll a dicsőség. Kanyarban előz­ni, s méghozzá a harmadiknak? Ezért büntetés jár, ami nem is marad el. Csúcsforgalom Orosháza és Gyopáros között. A tikkasztó hőségben ember em­bert, jármű járműt ér, Gyopárosra igyekeznek. A szabálysértések eset adódott már kivilágítatlan kerékpár vagy lovaskocsi miatt. Súlyos sérülést, lábtörést okozott Nagy József orosházi lakos is lo­vaskocsijával. Éjjel nem világítot­ta ki kocsiját, s Györgyi Mihály motorkerékpárjával beleszaladt. Egy kis viharlámpa bezzeg meg­akadályozta volna ezt a balesetet is. , Mire Szarvasra érünk, már nyu­godt a város. Csupán néhány ke­rékpáros és szerelemes pár járkál az utcán. Éjjel 12 óra felé jár az idő, s indulunk vissza Békéscsa­bára. Űtunkon nem volt baleset, de szabálysértés annál inkább. Mit kell tenni, hogy megszűnjenek a balesetek és ne legyen annyi nyo­morék, vagy haláleset, ne 'egyen ezrekre, tízezrekre tehető agyagi kár? Tartsuk be a közlekedés sza­bályait. Majnár József 126.318 forintot és 101.68 tonna szenét takarítottak meg a II. negyedévben A forradalmi munkás-paraszt kormány takarékossági felhívá­sa nyomán a DÁV békéscsabai üzletigazgatóságánál is felmér­ték a lehetőségeket, elkészítették a takarékossági intézkedési tér, vet. A második negyedév ada­tai azt bizonyítják, hogy az üz­letigazgatóságnál sokat tettek a takarékosság előmozdítására. Április elsejétől június végéig a megtakarítás összege: 126 318 forintod tett ki. Mindezt jól szer­vezett munkával, az anyagfel. használás és gazdálkodás javító, sávai, a felesleges költségek csökkentésével érték el. Különö­sen kiemelkedő eredmény az, hogy a használt anyagokat gondosan átnézték és amit lehetett, újból felhasználtak. Ez­zel 42 803 forint felesleges ki­adástól mentesült az üzletigaz­gatóság. Jelentősen csökkentet­ték a második negyedévben az adminisztrációs költségeket is s ez 19 000 forint megtakarítást eredményezett. Az üzletigazga­tóság a gépkocsik jó kihasználá­sával, a rakodás és szállítás he­lyes és gyors megszervezésével azt is elégte, hogy április else­jétől június 30 ig egyetlen fil­lért sem fizettek ki kocsiállás és fekbér címén. Számottevő a Békéscsabai Erőmű szénmegtakarítása is. Ezt a gazdaságos tüzelés bevezetése és alkalmazása eredményezte. Három hónáp alatt az erőmű­nél 101,68 tonna szenet takarí­tottak meg, aminek értéke meg­haladja a 14 000 forintot. Az üzletigazgatóság idei ter­vében több tsz, állami gazdaság, község villamosítása szerepel. Ezt a tavalyinál nagyobb fel­adatot is a jelenlegi létszám­mal oldják meg, amit a munka­erő gazdaságosabb kihasználása tesz lehetővé. Az idei első félév adatai alap­ján a DÁV békéscsabai üzlet­igazgatóságának dolgozói ötnapi nyereségrészesedésre tettek szert. Ha továbbra is ilyen jól dolgoznak, különösen úgy, mint a második negyedévben, akkor év végére ismét tekintélyes nye­reségrészesedést biztosíthatnak maguknak. Akik művelik és akik csak .gyilkolják"4 a földei Befejezésihez közeledik a csép­ié» Csorvás határában is. A ter­melőszövetkezetek, különösem a Kossuth, már régen «iíelejtefte, a Vörös Októbernek trnég egy kis zab van hátra. Szekér József és Tóth József felelős cséplögépkeze- lők kedden már sürgették a gép­állomás főagronómusát: nézzen csépelnivaló után, mert rajnaijuk­ban már fogytán van. Ilyen gyor­san még nem haladt a csépié» Csorváson sem. Rövid a gabonák szára, s a telt, száraz szemeket könnyen, szinte veszteség nélkül veri ki a cséplőgép. A terméseredmények itt is vál­tozóak. Aszerint, hogy nagy táblá­ban, fejlett agrotechnikával ter- meliték-e, vagy csak úgy, „déd- nagyapánk" módjára. Természe­tesen számit a föld minősége és az időjárás is. Elsősorban és leg­főképpen azonban az számít, hogy ki milyen gazda. A Kossuth Tsz homokos földjét különösen sújtot­ta az idei csapadék-szegénység: A 105 hold búzája mégis 12,80, a húsz hold őszi árpája pedig 15 má­„gyilkolják" a parcellákat, aho­gyan tudják. Miért csak kilenc, esetleg tíz má­zsa lesz a búza idei termésátlaga Csorváson, mikor 12,80 is lehetne, minit a Kosisiuth Tsz-é, vagy 13 má­zsánál is több, mint a Vörös Ok­tóber Tsz-é? Miért olyan egyenet­lenek a kukoricák, a cukorrépák és minden a határban? Nyomós oka van ennek. A kisparcéUám zsájával fizetett. Csorváson a leg- j nem lehet előre lépni, csak egy jobb föld a község keleti határré- helyt>en t°P0®ra> szén van. Azonban ezek még széj­jel vannak aprózva s tulajdonosa­ik úgy művelik, vagy — Tar La­jos kilenc holdas ottani dolgozó paraszt szavaival élve — úgy Búg a cséplőgép az örménykúti Állami Gaz­daság központjában. Megszokott kép ez már hat éve: a 32 tagú, Bredjuk-módszerrel cséplő, híres örménykúti brigád évenkénti ,,törzs­helyén.” A júliusvégi nap delelőjén érünk mo­torkerékpárunkkal a ha­talmas asztag közelébe, ahol éppen szünetel a nagy munka. Alinak a fogatok, a munkások a kazlak tövében hűsöl- nek. Komlovszkl Jánost régi ismerősként üdvö­zöljük. Évenként talál­kozunk vele, s most a cséplés tikkasztó hangu­latában úgy tűnik, mint­ha az előző esztendők­ben találkozásaink csak a napokban történtek volna. Géphiba miatt áll éppen a munka. Kom- lovszki János elmerül- ten szereli a kazánt munkatársával. — Mi a baj? — Szeleptörés. Szeren­csére nem túl nagy hiba. Éppen ebédszünetre tört el. — Akkor nincs jelen­tős kiesés. — Hát igen. Nemsoká­ra rendbehozzuk — fe­leli Komlovszki elvtárs, akitől megtudjuk azt is, Hatodik éve gyorscséplő-csapat vezetője KOMLOVSZKI JÁNOS hogy hatodik éve dolgo­zik gyorscséplőgéppel. E- szébe jut régi híres csa­pata is, az országszerte ismertté vált ifjúsági gyorscséplő csapat, ak­kor, hat évvel ezelőtt, a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével tüntették ki. Akkor 113 vagon ga­bonát csépeltek el. Ké­sőbb, három évvel ez­előtt még ezt a rekordot is túlszárnyalták, olyttn eredményük volt, ami­lyet ebben az országban még egyetlen cséplőcsa­pat sem ért el. A jelenlegi brigáddal második éve dolgozik. A mostaniak kondorosiak, 11 nőtagja is van a csa­patnak. Főleg fiatalok. Kürtös Pál a bandagaz­da, Borbula János, Ja- necskó János zsákosok, Cinkotai Mátyás, Hu- gyik Pál, Janecskc György, Saliga István váltósok, Kondacs János, Kovács András, Varga Sándor etetők, Tábori György, Szrnka János kazalrakók, Szrnka Ist­ván, Gyurik Mária, Ma- czák Erzsébet, Závogyán Istvánná törekhordók különösen kiemelkedő munkát végeznek. Van közöttük szarvasi is: Gráfik János, egy szem­üveges, szerény fiatal­ember, aki kisegítőnek ugrott be, az egyik meg­betegedett tag helyetti A munkacsapat „osz­lopa” Janecskó János, a maga 105 kilójával. Vic­celik is sokat érte, bár nem afféle puhány, há­jas ember, hanem csupa izom és erő. Hallani is nem egyszer, hogy pá­lyát tévesztett, inkább birkózóbajnoknak kel­lett volna mennie. Ehe­lyett azonban a teli zsá­kokat „kapja oldalba1’ i- zomkolosszvs munkatár­suk. Nem sértődik meg a tréfákért, mert őmaga is kedveli a jó humort, amely megizesíti a dol­gos hétköznapokat. Maczik Mihály, a fia- tál ellenőr ismerteti, hogy július 24-én már túlhaladtak az 50 vago- nos eredményen, ennyi­nél többet csépeltek el. Naponként általában 250 mázsa búzát csépelnek átlagosan, de volt olyan nap is, amikor csaknem 323 mázsa búzát eresz­tettek a zsákokba. Az ő- szi árpa könnyebben ment, abból kevés hí­ján 456 mázsát csépeltek legtöbbet az egyik napon s jól kerestek: átlagosan 100 forintot fejenként és naponként. A búza a- zonban erősebb szárú, meg sok a törek is, an­nál már 50—60 forintra tehető a napi átlagos ke­reset. Ez utóbbiakat már a cséplőbrigád tagjai mondják, akik azt sze­retnék, ha kaparékot e- gyáltalán nem kellene csépelniök. Pedig annak is meg kell lennie. De azért halad a mun­ka, kitűnően megszervez­ték a hordást is a gazda­ságban, 16 fogat szállítja a géphez kétoldalt állan­dóan a kévéket, estén­ként pedig a vontatóval segítenek. Szeretnének augusztus 10-ig minden búzát elcsépelni a gazda­ságban, ennyi időre szer­ződtek. (—s—ő.—) A többtermelés egyik fontos a- lapfeltétele a tarlóhántás. A tsz-ek régen el is végezték, az egyéniek viszont csak Imitt-amott. Évek óta ismételgetik a mezőgazdasági szakemberek a tarlóhántás jelen­tőségét, de az egyéniek közül még kevesen szívlelték meg s legin­kább azok, akik saját kárukon ta­nulták meg előnyéi A már emlí­tett Tar Lajos kilenc holdas dol­gozó paraszt, akivel a határban beszélgettünk erről, elmondta., hogy ő tavaly sekélyen leforgatta egy holdon a tarlót a keresztsor két oldalán. A keresztsor helyét jóval később, két-három hét múl­va szántotta meg. Most tavasszal ebbe a földbe kukoricát vetett s meglepődve látja, hogy a kereszt­sor helyén jóval alacsonyabb, gyengébb a növény. Nem valami jó termésered­ménnyel dicsekedhet Kukta Jó­zsef 12 holdas középparaszt sem. Négy hold búzája 44,55 mázsát termet. Mikor megkérdezték tőle, hogy mennyit ad el belőle, azt mondta: majdnem semennyit, mert mire kifizeti a géprészt, a földadót, félreteszi a vetőmagot, jóformán csak annyi marad, a- meranyi a családjának kell. Dehát miből pénzel? Cukorrépa- és do­hánytermelésből. Ö még úgy-a- hogy versenyképes a táz-ekkel, de vajon meddig? A tsz-ek gyors ü- temben fejlődnek. Egyre több jö­vedelmező árut, vetőmagot, külön­böző ipari növényt, zöldséget, gyümölcsöt termelnek. Jó jövedel­met csak így, sokféle növényter­melésből, fajtiszta állattenyésztés­ből, belterjes gazdálkodással le­het elérni. Következetes belterjes gazdálkodásra pedig, csak a nagy- 1 üzem képes. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom