Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 164. szám

6 B£K£S MEGYEI NEPÜJSAG 1958. július IS., vMIto'H» Békés meg/ei leányok, fiúk a Bükkben Miskolcon, a nyári diákszálláso­kon egymást érik a Békés me­gyei diákok kiránduló csoportjai. Közép- és általános-iskolások egyaránt akadnak köztük. Leg­utóbb a köröstarcsaiak szálltak meg a miskolci diákotthonban. Innen indultak Vári Imre tanár vezetésével a Bükk legszebb helye­ire, Lillafüredre, Ómassára, Bükkszentkeresztre, Tapolcafür- dőre. Minden napjuk felejthetet­lenül szép élményekkel gazdagí­totta őket s búcsúzáskor ígérték, hogy jövőre még szorgalmasabban takarékoskodnak és még többen jönnek a gyönyörűséges, jól leve­gőjű B ükkbe. A következő napokban már a békési I. sz. általános iskola nö­vendékei élvezték a környék min­den szépségét. Egész éven át nagy izgalommal készültek, gondos úti­tervet állítottak össze és hogy minden kiadásukra bőven fussa, hangyaszorgalommal 31 ezer fo­rintot gyűjtöttek iskolai takarék­bélyegekben. Nagy munkák idején is jusson idő a szervezeti életre Mezőmegyeren a községi tanács- i házán jártunk és a KISZ alapszer­vezet munkájáról érdeklődtünk. Füredi Sándorné, a vezetőség volt tagja tájékoztatott bennünket. Elmondotta, hogy a nagy munkák idején nem sok újság van. A beszélgetésből azonban kide­rült, hogy ha a szervezeti élet nem is olyan mozgalmas, mint máskor, mégis van újság. Most alakították meg a Honvédelmi Sportszövetsé­get és szerveztek egy női röplabda csapatot. A jövőre nézve terveik is van­nak. Labdarúgó csapatot akarnak alakítani. Ügy tervezik, hogy már ősszel beneveznek a versenyekre. Szeretnének zászlót venni. Már négyszáz forintot gyűjtöttek erre a célra. Aztán a szervezet helyiségeit jobban be akarják bútorozni. En­nek megvalósulását elősegítették a földművesszövetkezet dolgozói azzal, hogy 1000 forint anyagi tá­mogatásban részesítették a KISZ- fiatalokat. A kultúrcsoport most a nagy munkák idején — akárcsak az iga­zi színészek — nyári szünetet tart. A Viharsarki Hónapokra azon­ban már ők is ott lesznek azok kö­zött, akik hirdetik a népi kultúrát. A vezetőségi üléseket megtart­ják rendszeresen, azonban előfor­dul — mint fi múlt vasárnap is —, hogy a taggyűlésre csupán néhá- nyan mentek el. Ez akadályozója a szervezet erő­södésének. Most is van négy új je­lentkező és a taggyűlés elmaradá­sa miatt nem tudták a felvételi kérelmüket elbírálni. Ennyit mondott Füredi Sándor­né. Mi még hozzátesszük, hogy bármennyire is szorgos a munka, nem helyes elmulasztani a tag­gyűléseket. Egy kis számtan —- Egy építkezésre 200 000 da­rab téglát, 15 tonna cementet, 3 tonna meszet és 2 tonna üveget szállítottak. Ha a közelben rövi­desen három maszek családi ház épült fel, mennyit használtak fel az építőanyagból az állami épít­kezésre? FIA FALÓKRÓL KÉPEKBEN A KISZ titkár “"»«w Foglalkozása: energetikus a békéscsabai István Malomban, és ráadásul a KISZ üzemi a- lapszervezetének titkára. Nem tőle, hanem Horváth elvárai­tól ,az igazgatótól érdeklődtünk az ő és az üzem fiataljainak munkájáról. A válasz meg­nyugtató volt. Zsilinszki And­rás kerek egy éve szervezte meg az üzemi alapszervezetet s az egy év alatt szép ered­ményről számolhatnak be. Je­lenleg 27 kiszista válla feszül össze az üzemben, ahogy mondja az igazgató elvtárs, i- lyen ifjú kollektíva, mely eny- nyire összetartott volna, még mám volt az István Malomban. Az üzem többi fiataljaival jó­barátságban élnek és dereka­san dolgoznak a munka-brigá­dokban. Jól működő kult úregyüttesük van és részt vettek az oros­házi színjátszó fesztiválon. A csabai önkéntes tűzoltók városi ver­senyén pedig a KISZ csapata a harmadik lett. A kiszerelő brigád — Egy üzletben 2950 méter taft volt. Az egyik eladó 230 métert, a másik 357 métert, aharmadik203 métert vitt haza. Hány méter taft maradt az üzletben, ha az üzletvezető egy évet kapott? • — Egy üres üvegtartályba 320 liter pálinkát öntöttek. Mennyit ittak meg belőle útközben a sof- főr és a kocsikísérők, ha az út két napig tartott, nekimentek három fának és elfogyasztöt talk 25 deka szódabikarbónát ? Mi akarsz lenni, ha felnősz gyermekem? De sokszor meg­kérdezzük ezt apróságainktól, s a válasz évek múlásával rend­szerint változik. Előbb traktoros, mert az nagyszerű dolog, kor­mányozni a pöfögő acélparipát. Azután orvos, mert megkedvelte a csillogó műszereket, s jól esett neki az orvos becéző szava, a- mikor lázas kis testével mozdu­latlanul feküdt az ágyban. Ké­sőbb... tmlami egészen más. Mert nehéz dolog a pályaválasz­tás, egész sorsra kiható, talán a halálig szóló ez a végső döntés, amit a serdült fiatal fiú, vagy leány kimond. Éppen ezért le­gyen ez a szó komoly, megfon­tolt, hiszen az emberi élet leg­fontosabb tényezőinek egyike. Legyen komoly, megfontolt, ezt könnyű kimondani, de mily nehéz a megfontolt döntés ki­mondása azért is, mert nincse­nek élettapasztalatai és a dön­tésben sok esetben a szülő, aki­től a legtöbbet, az őszinte se­gítséget várja, határozatlan. Hányszor hallja az ember: Ta­nulj, hogy okosabb légy, mint a- pád. A gyerek szótfogad és igye­kezetét latbavetve szívja magá­ba a tudományt, s amikor ott áll az élet küszöbén, megtorpan, mert a szülő tavaly gépészmér­nöknek szánta, később tanítónak és most azt tanácsolja neki, hogy orvos legyen, ez a legszebb, jó anyagiakat is jelentő foglal­kozás. Ilyenkor aztán késő min­Fiatalokról időseknek A pályaválasztásról den, mert a határozatlanság miatt megnyirbált szülői tekin­tély, bárhogy is akar, nem tud segíteni. Az ifjú dönt, jövője, sorsa felett, s lehet, hogy évek múlva ébred rá csupán: elhibáz­ta az életét, nem olyan pályát választott, melyben kifejthetné tehetségét, akaratát. De mit lehessen tenni, hogy egyre kevesebb legyen az elhibá­zott élet, és egyre több fiatal az egyéniségének megfelelő pályát válassza. Kezdjük talán a szü­lők határozottságával, a gyer­mekeik jövője iránti felelősség­gel. Mily sokszor hallja az em­ber a megjegyzést: neked már nem kapát ad a kezedbe a sors, hanem könnyebb, szebb megél­hetést, városra kerülsz, „úr” le­szel, nem dagasztod a falusi sa­rat, S így érthető is, hogy sok falusi fiatal, a középiskolák vég­zett diákjai csak elenyészően kevesen választják azt a pályát, amely a faluhoz, kisebb telepü­lésekhez köti őket. Sokszor a * szülői okoskodás miatt kerül föl­det szerető fiatal olyan pályára, amelytől egyébként borsódzik a háta, de megy, mert ez kételyei ellenére is több illúzióval ke­csegtet és nem a pálya, hanem a társadalmi igény viszi a város­ba. Ezzel az igénnyel mindin­kább számolni kell! Természetes, hogy a mai ifjúság többet köve­tel, hiszen sokat, mérhetetlenül sokat fejlődtünk. Csak az a baj-, hogy ez a fiatalság nem saját környezetét kívánja igényével e- gyütt magasba emelni, hanem egyszerűen betelepülni a város­ba. A küzdeniakarás hiánya ez, s bizonyos elkapatottság. Vajon miért? Mert a mi ifjúságunk bőven kapta a jót, azt ami ma van és hiányzik az élettapaszta­lat, a szülői szó, a KISZ-tagok szava, hogy felismertessék e- zekkel a fiatalokkal: otthon, a falun nagy szükség van rájuk a mezőgazdaságban, nagyobb mint bárhol másutt. Mert éppen ők lesznek — kell, hogy legyenek — majd azok, akik átalakítják a falu mai képét, felemelve azt igényeik magasságába. Meg, kell velük értetni azt, hogy a föld munkája, művelése az e- gyik legszebb dolog a világon, hogy milyen megbecsülést, elé­gedettséget ad a munka, ami a faluért folyik. Természetes ez nem jelenti, hogy a szülő egyszerű pamncs- csal tartsa otthon azt a gyerme­ket, aki gépész akar lenni, vagy I mezöberényi Pamutszövö kiszesei erőmttvészek Ügy látszik, ahhae, hogy erőmű­vészeket lásson Sz ember, nem kell messzire mennie. Elég, ha el­látogat a mezöberényi Pamutszö­vő kiszeseihez s láthatja, hogy 10 tonna vasat és 1 tonna papírt e- melnek a magasba, hadd lássa az egész megye! Persze aj eredményt lobogtatják oly fennen, mert a vas és a papír már a MÉH-néi van, hogy onnan a vasvárba, il­letve a papírgyárba kerüljön. Szép teljesítmény, derék fiúk és lányok azok a pamutszövésük! De igyekeznek ők a munkában is. Nem véletlen tehát, hogy közülük 18-an utaztak most szombaton Badacsonyba egyhetes nyaralás­ig % Lehet, hogy a névvel baj van, mert ezek a fehérköpenyes, fej­kendős lányok nem kiszerelnek, hanem csomagolnak, méghozzá lisz­tet a csabai István malomban, ök az ifjúsági brigád tagjai. Ru­szinka Judit a szedő, Zaczó Pálné a mérő, Bottá Judit a raga“--** Vidonyecz György a kötöző. És hogyan állják a „sarat’1?. Ei 1- juk. Három kiszerelő brigád közül ők dolgoznak a legjobban, leg­eredményesebben. Életre való kisxesek A békésszent andrásíakrof van szú. Haláluk a tétlenség.. Mindig azt nézik, hol és mivel segíthetik mindennapi életüket. Legutóbbi taggyűlésükön például elhatároz­ták .hogy mindegyikük 2 kg pa­pírt gyűjt és ezt a szervezet átad­ja a MÉH-nek. Eddig egy mázsá- nyi papír dicséri munkájukat. Versenyeznek egymással. Eddig Kiss Béla, Both János és Csonki András járnak az élen 70 kg-nyi papírmennyiséggel. Másik életrevaló kezdeménye­zésük, hogy a község fiatalsága részére strandfürdő legyen. Bé- késszentandrást bővizű holt Körös határolja, nomeg ott folyik el az élő Körös is. A part azonban hol meredek, hol meg iszapos, tehát fürdésre alkalmatlan. A tervük az, hogy a legalkalmasabb part­szakaszt stranddá alakítják. Az ezzel járó munkát mind elvégzik. Arra kérik azonban a községi ta­nácsot, hogy a szükséges szállító és földmozgató eszközökkel segít- ! se őket. Mindkét vállalkozásuknak nö­veli értékét, hogy az egyéb nagy nyári munkán felül vállalták. Szécsi András Békésszentandrás « D ► éppen festőművész. Nem, pa­rancs semmiképpen sem lehet ez esetben segítség. Hanem lehet a baráti beszélgetés, őszinte, szívből fakadó igaz tanács. E- gyütt kell ezt a fiatallal eldön­teni a szülőnek. Mérlegelni a ké­pességet, a rátermettséget, « szakma utáni vágyat és olyan irányba terelni érdeklődését, a- mihez a legjobban hajlama van. Mi falusi emberek, megvál­tozott életünk során sokszor rd-< hibázunk még gyermekeink ne­velésére. Óvjuk őket, széltől, fagytól, kevésszer ültetjük fel gyermekeinket a szekér saroglyá- jába. Kevésszer visszük őket a mezőre, s nem igen gyönyörkö­dünk velük együtt a munkánk nyomán erőre kapott kukorica­sorokban, s kevésszer szagolják a frissen aratott búzaszárak ii- dítő illatát. Ritkán mondjuk ml el nekik a paraszti munka szép­ségeit, s ha beszélünk is róla, csak a nehezéről, csak arról, ami keservesebb és sokszor semmit arról, mit tehet éppen a fiatal azért, hogy ami ma még kin és nyűg, azt holnap megváltoztassa. A pályaválasztás nagy gond, de nem megoldhatatlan probléma és gyermekeink boldogulása ak­kor lesz biztosabb, ha nem illú­ziókra hallgatva, hanem képes­ségét és rátermettségét figye­lembe véve célirányosan és nem csapongva segítünk neki életpá­lyája megválasztásában. Deák Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom