Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
1958. július 27., vasárnap B£K£S MEG VEI NÉPÚJSÁG 3 Á tanácsháza előtt ütközünk össze Rácz Lajos bácsival. — Űjságírók maguk? — Azok lennénk bátyám. — Hát akkor intézzék el, hogy kevesebb legyen a haszonbér a tartalékföldek után. Ha elintézni nincs is módunkban, megemlítjük, hátha jogos a kérés, s a tanács felülvizsgálja. És a gazdák Legény Pál munkacsapat-vezető és Tátrai József traktoros nézi, jól csépel-e a gép. Mert a termés nem volt rossz. 14—15 mázsa holdanként. Menjünk ki a f5! d íVr í. A Zalka Máté Terme’őszövetkezet birtokán búg a cséplőgép, hull a zsákokba az acélos mag. Nagybúnhegyesi KEPEK /álló, figyelem! A Növényvédő Állomás a hét végén megkezdi a levéltetű elleni permetezést! — zengi a tanácsháza tetejéről a hangszóró. Az utcán kevés embert, látni. Délután van, s akit látni a falu utcáján, csak azért van itt, mert éppen a község felé volt az útja. Mindenki, aki csak mozogni tud, a határban van, szánt, arat, csépel. Városi embernek szokatlan e kihaltság. A nap veri égető sugarait, a kiskapuk zárva vannak, a porián árván hápognak, kodácsolnak a szám yasok. Ilyen Nagybánhegyes, a három és félezres falu. Büszkeségük a községfejlesztés: autóbuszgarázst, orvosi lakást és rendelőt, kétezer méter járdát, tűzoltókocsiszínt, a sportpályán öltözőt és még jó néhány építménnyel ékesítették községüket. Az adatok mögött azonban keressük fel az embereket, munkában, munka közben. Bár az első szóváltás panaszt szűrt elő, mégsem mondhatjuk, hogy a nagvbánhegyesieknek sok sérelmük van. Nem is találkoztunk többel. Ellenben találkoztunk vidám dolgozókkal, asszonyokkal. Mindenben együtt! — ezzel illetik a képen látható két asz- szonyt: Rimovszki Andrásnét és Tóth Imrénét. A nőtanácsban — igen jól — együtt dolgoznak. Most is együtt találtuk őket, amint a felvásárlásban segédkeznek. Egy édes kislány acséplősök közül. Most végzett a nyolcadik általánosban. Rimovszki Mária. — Jó kezű leány — mondják az öregek. Igaz, ma még pelyvahordó, de jövőre már többet is rá lehet bízni. Este találkoztunk Juhász Feri bácsival, az ötholdas gazdával. Azt beszélik, jó gazda. Cukorrépatermése fél holdon 115 mázsa lesz! Az italbe^San, este. Lóczi stván éppen krétázza a dákót. Ez segíti majd a nyeréshez. Megjöttek a gyerekek! Mert ők sem voltak itthon egész nap. Ha nem is szántottak vagy csépeltek, minden esetre a határban voltak. Gépkocsit kapott az óvoda és kirándulni mentek, megnézték a termelőszövetkezetet Különösen érdekelte őket a traktor. va — ti l»az-e, hogy felszámolják a több mint félezer munkást foglalkoztató ^ Békési Kosáripari Vállalatot? Hetek óta foglalkoztatja a Békési Kosáripari Vállalat munkásait — különösen a fiatalokat—, hogy mi lesz velük, ha felszámolják a vállalatot. Azzal érvelnek a „jól értesült" emberek, hogy a Kosáripari Vállalatnál már hón took óta rosszul megy a termelés, nem teljesíti a tervet, s a készített kosárféleségek nagyrésze is selejt. A vállalathoz egyáltalán nem tartozók azt is tudni vélik már, hogy a felmondólevelek túlnyomó részét is elkészítették. A lábraka- pott hír nyomán az utóbbi időben igen sok fiatgl beadta a felmondását, s közülük többen már el is mentek. Mivel az utóbbi két hétben a szerkesztőséghez is elérkezett az idegesítő hír, felkerestem Kovács Gábor elvtársat, a Kosáripari Vállalat igazgatóját. Kíváncsi voltam, mi igaz a hírből. — Úgy látom, rosszkor jöttem — jegyeztem meg kicsit mentegetőzve, miközben üdvözöltük egymást. Kovács elvtárs íróasztalán kimutatások, számoszlopokkal teleiét papírok hevertek. Itt találtam Medgyesi Mihály elvtársit, a vállalat párttitkárát is. Hamarosan megtudtam, hogy a legjobb szakmunkások második negyedéves tervlelj es i téseinek értékelésén dolgoznak. — Az újságírók hozzánk még soha nem jöttek rosszkor, de most különösen nem — adta a gyors választ Kovács elvtárs. — A napokban már éppen arról beszélgettünk: vagy személyesen keressük fel a sajtót, vagy megírjuk mi magunk, hogy hol szorít a cipő. Mert a rémhírterjesztők, a nyugtalanságot keltők újra szóhoz jutottak Békésen. S elmondta mindazt, amiért tulajdonképpen felkerestem a Békési Kosáripari Vállalatot. — És mi az igazság ebből az egész híresztelésből? — Semmi. Egyetlen egy szó sem igaz belőle... Hogy mennyire nem igaz, azt elsősorban a vállalat munkásainál^ térmfelésí éredinéfiyéivei bizonyította. — Rosszul megy annál a vállalatnál a termelés, ahol a második negyedéves tervet 109.3 százalékra teljesítik? A mi vállalatunk ilyen eredményt ért el a második negyedévben — mondotta kicsit bosszúsan. — Vagy az utóbbi hónapokban azért kapunk annyi megrendelést az Egyesült Államokból, Nyugat- Németországból, Belgiumból és egy sor kapitalista országból, mert az elkészített 'kosárféleségek nagyrésze selejt?! — Annyi a megrendelésünk — szólt közbe Medgyesi elvtárs — hogy ha mindenkinek öt keze lenne, akkor sem győznénk csinálni. — Most 17-ón kaptunk ruhásko- sádból négyezer darab rendelést — veszi át a szót újra Kovács elvtárs —, amit 30-ára minden körülmények között el is kell szállítanunk. De ez csak egy példa a sok közül. De valami mást Is megtudtam. Az év elejétől eddig több mint 370 000 forint nyeresége van a Kosáripari Vállalatnak — az egész évre tervezett 9000 forinttal szemben. Ennek hallatára mindjárt az év végit nyereségrészesedésre gondoltam.----------■ O ■----------- 1 60 ezer mázsa istállólrágyát hordtak ki a Békés megyei legelőkre Békés megyében igen jó eredményt hozott az „egy koesl trá- gya”-mozgalom: eddig 160 ezer mázsa érett istállótrágyát hordtak ki a gazdák a nagyrészt szikes legelőkre. A legelők táperőutánpót- lásá-n kívül nagy gondot fordítanak a kémiai talajjavításra is. A megyében összesen 1000 holdon javítják meg a legelők talaját ezzel a módszerrel, — És el is tudják szállítani a havonként készített árut? — El. A második negyedévben exportra százezer forint értékű á- ruval szállítottunk többe,, belföldi eladásra pedig félmillió torvnt értékű áruval adtunk többet, mint amennyit ez idő alatt a váhalat munkásai készített:k. Va yis az ellenforradalom idején — és után, megrendelés nélkül, raktárra gyártott kosárféleségeinkből is elszállítottunk már néhány vagonná1. Ebben az évben már több mint negyven új cikket vezettek be — divatkosarakat stb. — melyek többségéből már eddig is sok ezret szállítottak exportra. Majd a kosarak minőségére, a selejtre terelte a szót Kovács elvtárs: — Áprilisban 1.1, májusban 0.7, júniusban pedig már csak 0.5 százalék volt a selejtünk az összes kosárféleségeknél. A selejt fokozatos csökkenése persze nem tesz bennünket elbizakodottá, mert a vásárlók igénye — különösen a íijúigáti megrendelőiké — égy év óta megnőtt. Művezetőinkre az a feladat vár, hogy a most még jónak mondható készítményeink még jobbak legyenek, A selejtszázalék csökkenésével — és ez még elég kevés vállalatnál van így — együtt járt az a- nyagtakarékosság is. A második negyedévben több mint nyolcvan mázsa anyagot spóroltak meg s ez 115 00Q forintot jelentett a vállalatnak. — Kár, hogy a felelőtlenül fecsegek — folytatta rövid szünet u- tán Kovács elvtárs — nem jöttek el csütörtökön a termelési értekezletre. Igaz, hogy csalódtak volna, mert az általuk híresztelt felmondó levelek helyett pénzt és dicsérő oklevelet osztogattunk. Különböző termelési kimutatásokkal bizonyította előző szavait és azt, hogy csütörtökön a termelési értekezleten több mint 15 000 forint megérdemelt jutalmat osztott ki a vállalat vezetősége Az anyagtakarékosságért a Zalka és a Szabadság brigád kapott pénzjutalmat. Harmincán a termelékenység növeléséért, heten pedig a minőségi munkáért kaptak kétszáz-kétszáz forintot. De az időbéresekről s az adminisztrátorokról sem feledkezett meg a vállalat vezetősége. És amiről Kovács elvtárs nem kis büszkeséggel beszélt: — Csütörtökön tizenketten kapták meg a Kiváló Dolgozó oklevelet a velejáró egy heti fizetéssel. Hogy van még tennivaló bőven a félezernél több munkást foglalkoztató Békést Kosáripari Vállalatnál, azt a vállalat vezetői közül senki sem tagadja, ahhoz azonban e tényeken kívül nem szükséges kommentár, hogy mennyire alaptalan a vállalat felszámolásának híresztelése Balkus Imre
