Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-25 / 174. szám

z BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 195$. július 25.. péntek Bátrabban, nagyobb felelősséggel Gyakran tanúi vagyunk többször halljuk még, hogy va- ilyen társadalmi szervezet ér­zetén, vagy az építő munka levében ismételten szóvá tesznek fcokszor megállapított, de meg nem áldott problémákat. A hallomás­ra türelmetlenség, idegesség fog- íja el az embereket, megjegyzése­ket tesznek. Ez a türelmetlenség jogos, indokolt, mert ha jóindulat sugallja és benne segíteni akarás, az előbbrehaladásért érzett fele­lősség csillog, akkor ez gyöngy­szeme megváltozott politikai arcu­latunknak. A munkásosztály, a dolgos nép egészséges, jobb tettek­re serkentő figyelmeztetései ezek, melyekben ott van a hatalomért, a szebb holnapért tenni, cselekedni kész felelősségérzet. Gyakran hallunk mi napjaink­ban ilyen jelzéseket, s ha az em­ber nem válogatja ezeket, könnyen arra a következtetésre jut, hogy nem haladtunk előbbre, hogy a vezetésben, a munkastílusban még nem értünk el fordulatot. De ha jobban szemügyre vesszük ezeket a dolgokat, megjegyzéseket, akkor világosan áll előttünk, hogy ez a korábbi betegség hellyel-közzei épp ezért olyan kiütköző, mert más, egészen más az ország veze­tésének politikai arculata és a fel­sőbb vezetés helyes, megfontolt politikája mindinkább áthatja közéletünket. A nagy szavak he­lyett ma a cselekvés, a szeré­nyebb, de magabiztosabb haladás időszakát éljük és az itt-ott fellel­hető hibák ellenére bizonyosak le­hetünk abban, hogy már ez a szemlélet, ez a munkastílus lesz uralkodó az országos vezetésiben és-ez hatol be mindinkább a helyi vezetés gyakorlatába, tevékenysé­gébe iS. - - . Pozitív tények ezek, s az emberek többségéből bizalmat, jogos elismerést váltanak ki. De a bizalmat kiváltó hangok, jelzések és törekvések közepette gyakran hallani: \,A párt és a kormány politikája, irányítása jó, reálisak, őszinték és megfontoltak az intéz­kedések, a rendeletek, de...“ és a de után egyes járási, városi, vagy falusi vétető szervek munkájáról hallunk bírálatot. Ezekben a meg­jegyzésekben legtöbbször olyan indokolatlan általánosító túlzások vannak. Helyenként még elvtársa­ink is úgy vélekednek egy-egy hi­ba láttán: — noha az említett 6zerv mér sok kérdésben megta­lálta a helyes utat — itt még nem változott semmi, maradt minden a régiben. Azonban ezekben a jel­zésekben van jó adag igazság is, amit tanácsos megszívlelni. Hány­szor hallani még munkásoktól és parasztoktól a szót: nem vagyunk megelégedve a helyi vezetéssel. Tapasztalhatunk mi még néha túlzásokat, szektás elhajlásokat, máshol — és sokszor ez a gyako­ribb — tehetetlenséget, tanácsta­lanságot, lassúságot, tétovázást a határozatok végrehajtáséiban. Né­ha sok idő telik, amíg a felsőbb szervek határozatai, rendeletéi el­jutnak az emberekhez. Sokszor nem is tudnak róla, csak amikor a gyakorlatban, az életben talál­ják magukat szembe vele. Ezért tűnik úgy egyeseknek, hogy el­lentmondás van a felsőbb vezetés intézkedései és a helyi vezetés gyakorlati tevékenysége közötti Ezek után szinte kívánkozik a kérdés: talán valami baj van az alsót) vezetőkkel, talán alkalmat­lanok tisztségük ellátására? Nem. Az ilyen találgatást, általános for­mulát határozottan el kell utasí­tani. Az elmúlt évtizedekben nál- lun/k kinevelődtek azok a párt, állami és tömegiszervezeti veze­tők, akiknek túlnyomó többsége alkalmas a vezetésre, rászolgál a bizalomra, rendelkezik a kellő po­litikai, szakmai tudással és hű pásztora járásának, községének. Inkább arról van szó, hogy nem eléggé merészek és önállóak. Gyakran határozatlanul fognak hozzá egyesek a feladatok megva­lósításához. Biharugrán a tanács vezető embered hosszú ideig tö­rölték azt a szót a szótárukból, hogy termelőszövetkezet, mert ná­luk — az 5 hibájuk miatt is — a szövetkezésnek csak a rosszabb: k oldaláról győződhettek meg az emberek. Az ingadozáshoz, a ta­nácstalansághoz és a tétlenséghez az is hozzájárult, hogy egyes ve­zető elvtársak túlságosan hozzá­szoktak a gyámolításhoz. Ha ko­rábban kezdeményeztek, gyakran értetlenségbe, merevségbe, szem­ellenzős bürokratikus vezetésbe ütköztek. Innen ered a még most is tapasztalható bizonytalanságuk. Az emberek viszont meglátják, észreveszik ezeket. Bírálnak és jeleznek, megmondják tapasztala­taikat a vezetőknek. Ez az egész­séges közszellem azonban nem gáncsolja ezeket az embereket, hanem felemeli, segíti s csak a tényleg alkalmatlanokat szelek­tálja ki. Mert a párt és a kor­mány vezetése elveti a bürokrá­ciát, gondolkodásra, önálló cselek­vésre buzdítja, ösztönzi és tanítja az alsóbb vezetőket, egész társa­dalmunkat, az ország népét. S ha már eljutottunk odáig (ez is nagy eredmény!), hogy az országos poli­tika nyomán a vezetők és a dolgo­zók bátran megmondják a gondo­kat, bajokat, jobban felismerik és szóvá teszik az ellentmondásokat. De ennél tovább kell lépni. Nem elégséges csak észrevételezni az eseteket, jelenségeket, hanem or­vosolni kell a hibákat, bajokat. És itt jön a nehezebbje. Vajon elég­ségesbe Okányban, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága be­számoltatja a termelőszövetkeze­tek elnökeit működésükről és ki­fogásolják, hogy kevés a belépni szándékozó paraszt, ezért határo­zatokat hoznak a számszerű fej­lesztésről, feladatokat jelölnek meg, s közben ők még mindig az egyéni gazdálkodás útján baran­golnak. Az ilyen határozatnak nem sok foganatja van, sem a szövet­kezetiek, sem az okányi emberek szemében, mert a vb tagjai — for­dítsuk meg a közmondást — bort prédikálnak és vizet isznak. Per­sze nemcsak Okányban van ez így, hanem szinte az egész sarka- di járásban. Hogy ezért szót emel­nek az emberek, mi sem termé­szetesebb, s ez ad okot az előre­vivő nyugtalanságra. De csak erre, és nem a hibákon való rágódásra. Sokszor hallunk^mi értekez­leteken megállapításokat, helyes észrevételeket. Néha egy egész járás megannyi problémája kerül napirendre, és helyes megoldáso­kat találnak a bajok orvoslására. Viszont az sem ritka, amikor e- zek elmaradnak és csak a hiba, a puszta tény marad az asztalon, nincs épkézláb javaslat azok or­voslására, de annál több jogos kérés, hogy segítsen a felsőbb szerv, a kormányzat. Néhol szen­vedélyesen ostorozzák a hibákat a helyi vezető elvtársak és szava­ik csupa kérdő-, felkiáltójelek. De vajon kivel szemben támasztanak igényeket az ilyen vezető elvtár­sak, ha maguk csak állandóan megállapítanak? Mert ebből még nem születik terv, javaslat és en­nek nyomán reális igény a me­gyei vagy az országos vezetés fe­lé. Az ilyen felsőbb helyről való segítségkérelem a leggyakrabban arra vall, hogy ott helyben a já­rás, a falu vezetői nem nagyon gondolkodnak azon, mit is kelle­ne tenni, s így nyilvánvaló, hogy jogosan kifogásolják munkájukat a környezetükben élő emberek. Pártunk és kormányunk az or­szág reális gazdasági, társadalmi adottságaiból indul ki, amikor terveket készít. Az országos gaz­daságpolitikát, tervezést azonban helyileg is követelni, alkalmazni kell — beleágyazni a helyét a nagy egészbe, s azzal együtt meg­valósítani. A mi helyi vezetőink többsége ezt az utat járja. Ha csak egy pillantást vetünk a köz- 6égpolitikai tervek végrehajtására, abból is kitűnik: a lakosság össze­fogásával hogyan lehet több mé­ter járdát, vízvezetéket építeni Mezőberényben, fürdőt Csorváson és villanyvezetéket Körösladány- ban, hogyan lehet rengeteg erőt, tartalékot felszabadítani és fel­használni minden feladat megol­dására. Országunk s ebben me­gyénk népére nagy feladatok várnak. Elkészült és a megvalósí­tás útján van népgazdaságunk há­roméves terve. A becsületes em­berek reménykedve tekintenek a terv megvalósulása felé és nap mint nap teljesítésén munkálkod­nak. összehasonlíthatatlanul na­gyobb érdeklődéssel figyelik az országos és a helyi tervek meg­valósulását, kezdeményeznek, sarkallják a vezetőket, ha tanács­talanságot, tétlenséget, vagy meg­nyugvást tapasztalnak, összevetik az országos politikát a helyivel, s bizony néha jogosan nyugtalan- kodnak, jogosan jön a jelzés: az országos vezetésben nincs hiány, de itt helyben még baj van. S hogy minél kevesebb legyen a „de”, az elsősorban a helyi vezetőkön mú­lik és gyógyírja csak az lehet, ha bátrabban, nagyobb önállósággal, nem a hibák regisztrálásával vagy elhallgatásával, hanem azok gyors kijavításával oldják meg felada­taikat; Deák Gyula A pártélet hírei Egésznapos titkári értekezletet tartottak július 23-án a mezőko­vácsházi járási pártbizottságon. A titkári értekezletre meghívták a községi tanácselnököket is. Az ér­tekezleten olyan napirendi ponto­kat tárgyaltak, amelyek többségét a tanácstagokkal közösen oldják meg a párttagok. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. év­fordulóján a munkásmozgalom mártírjainak tiszteletére emlék­művet avatnak Békésen* A »apókban a kétsopronyi Bé­ke Termelőszövetkezet kommu­nistái megalakították az üzemi párt alapszervezetet. Hruscsov üzenetének visszhangja London Hivatalos angol körökben megelégedéssel fogadták a moszkvai rádió bejelentését, amely előbb vált Ismeretessé Londonban, mint a Hruscsov válaszának átadására szóló hír. Az angol külügyminisz­térium szóvivője nem volt hajlandó nyilatkozni. Hangsúlyozta, hogy megvárja Hruscsov levelét. Angol körökben rámutatnak: a Biztonsági Tanácsra tartozik annak eldöntése, hogy nem BT-tagok képviselőit is meghívják-e a vitákra. Megbízható értesülések szerint az angoloknak az a szán­dékuk, hogy India és az arab országok képviselői is részt vegyenek a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésein. Londoni hivatalos személyiségeket szemmel láthatóan meglepte Hruscsovnak az a javaslata, hogy a Biztonsági Tanács rendkívüli ülése július 28-án, hétfőn kezdődjék. E körökben rámutatnak, hogy a tervek szerint hétfőn Dulles külügyminiszter tanácskozni akart a bagdadi egyezmény három tagállamának, Törökországnak, Iránnak és Pakisztánnak a miniszterelnökével. Pillanatnyilag nem világos még, hogy az angol kormány helyesli-e a csúcsértekezlet megkezdé­sét a fenti tanácskozásokat megelőzően. New York Az ENSZ épületéinek fo’yosóján az esti órákban — amikor a hír megérkezett — csupán Omar Lufti, az Egyesült Arab Köztársaság állandó ENSZ-képviselője tartózkodott. A hír halla­tára megjegyezte, hogy a moszkvai rádió bejelentése „érdekes”, • nem tudja azonban megmondani, hogy Nasszer elnök hajlandó lesz- e részt venni a tanácskozásokon. A Biztonsági Tanács ügyrendi szabályainak szakértői teljesség­gel lehetségesnek tartják, hogy meghívják Indiát és az arab álla­mokat a tanácskozásokra. A Biztonsági Tanács vétójoggal rendelkező öt állandó tagja? Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaor­szág és a Kuomintang. A tanácsnak a közgyűlés meválasztotta és vétójoggal m rendelkező hat másik tagja ez idő szerint Kanada, Colombia, Irak, Japán, Panama és Svédország. A Biztonsági Tanács elnöki tisztét havonta felváltva töltik be az egyes küldöttségek vezetői. Júliusban Colombia küldötte az el­nök, augusztus elsejével pedig Franciaország .Képviselőjére száll át ez a tisztség, $ Washington Washingtoni körökben az a vélemény alakult kit hogy a Fehér Ház és a külügyminisztérium nagyon gondosan ta- nulmányozza majd azokat a feltételeket, amelyeket Hruscsov szer- dal válaszában hangoztatott. Egyes hivatalos személyiségek szerint további eszmecserét kel­lene folytatni a szovjet kormánnyal az előkészületek teljes kidol­gozására. Ezek a személyiségek nem tartják teljesen lehetséges­nek, hogy az értekezlet Hruscsov javaslatának megfelelően már hétfőn megkezdődjék. Dulles, amerikai külügyminiszter ugyanis pénteken európai körútra indul és a tervek szerint csak kedden reggel érkezik vissza Washingtonba. Értesülések szerint Dulles be akarja tartani útitervét, Párizs Párizsban szerdán este nem látszott valószínűnek, hogy De Gaulle francia miniszterelnök készen áll majd elfogadni az ENSZ Biztonsági Tanácsának kormányfői szinten tartandó tárgya­lására vonatkozó szovjet javaslatot. Mint ismeretes, a francia mi- niszterelenök — noha egyetért azzal az elgondolással, hogy meg kell tartani a közép-keleti helyzettel foglalkozó kormányfői értekez­letet — ellenzi, hogy személyesen fejtegiessék ezt a kérdést a Biz­tonsági Tanácsban. Kairó Kairói politikai körökben csütörtökön reggel annak a véle­ménynek adtak hangot, hogy Nasszer, az Egyesült Arab Köztársa-, ság elnöke, ha meghívják, kész részt venni a legfelső szintű tanács* kozásokon a Biztonsági Tanácsban. m New York Hammarskjöld főtitkárhoz közel álló körök szerint nem lesz fizikai akadálya annak, hogy az ENSZ-ben hétfőig telje­sen befejezzék a Biztonsági Tanács csúcs-ülésének technikai előké­szítését. E körökben „tökéletes ostobaságnak“ minősítették azt a rádiójelentést, amely szerint Hammarskjöld azt mondotta volna, hogy csak augusztus 4-ére lehet előkészíteni az ülést. Szoboljev, szovjet fődelegátus a Reuter tudósítója előtt kijelen­tette, hogy rövidesen Hammarskjöld elé terjesztik a hétfői talál­kozót javasló moszkvai nyilatkozat szövegét. Midőn megkérdezték, vajon ez hivatalos javaslatot jelent-e a tanács ülésének hétfőre való összehívására, Szoboljev megjegyezte, hogy Hruscsov valóban ezt javasolta. Jelezte azonban, hogy a Szovjetunió hajlandó megvitatni egy kölcsönösen megfelelő időpon­tot. Szoboljev, akihez több kérdést intéztek a Hailé Szelasszié etio- pial császár születésnapja alkalmából rendezett diplomáciai fogadá­son, kijelentette, hogy a Szovjetunió a közép-keleti probléma „mag- vának” megvitatását óhajtja. Szoboljev véleménye szerint nem lesz szükség arra, hogy a Biz­tonsági Tanácson belül egy hivatalosan megalakított külön bizottság keretében folyjanak a csúcs-megbeszélések, hanem azokat minden formalitás nélkül folytathatják majd, „egy kicsit magasabb szin­ten’’ — a főtitkár irodájában, a 38. emeleten. Szoboljev kijelentette továbbá, reméli, hogy mire a csúcsmegbe­szélések megkezdődnek, a Biztonsági Tanácsban már az iraki for­radalmi kormány képviselője foglal majd helyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom